– Üdvözlöm!
– Jó napot! Hogy érzi magát?
– A lehető legjobban. Az a pörgés, a dupla kör a múlt héten megtette a magáét. Olyan mennyiségű felszabadultságot hozott a felszínre, amiről nem is mertem volna álmodni.
– És nem zavarta, hogy megmosolyogták?
– Mármint, hogy kiröhögtek bennünket? Egyáltalán nem. A rendezett felszín, a konszolidált külső miért ne takarhatna élő embert? A szó valódi értelmében, aki ebben a korban is azonnal átalakul gyermekké, ha ilyen lehetőség adódik.
– Ez a beszéd. Nekem is jól esett, amellett meg büszke voltam magára. Minden elfogódottság nélkül élvezte a játékot. Ez a lényeg.
– Érdemes másképp?
– Persze, hogy nem. Érdemes viszont észnél lenni.
– Igyekszem. Van valami különös apropója annak, hogy ilyen hangsúlyt használt?
– Van bizony. A közeli jövő ugyanis a régmúltból fog több mindent felhasználni, esetenként felerősíteni.
– Mire gondol?
– Rómára. „Panem et circenses,” azaz kenyeret és cirkuszt a népnek. A kettő összmennyisége mindig állandó. Amikor több a kenyér, nem kell annyi cirkusz.
– Most viszont…
– Pontosan. Ezért látom azt, hogy a gerjesztett látványcirkusz napról napra intenzívebben szövi át a hétköznapokat. Annak pedig vajmi kevés köze van az önfeledt játékhoz.
– Azt értem, hogy a fontos dolgokról felháborító balhékkal, bulvárszenzációkkal lehet elterelni a figyelmet. De hogyan kapcsolódik mindez a játékhoz?
– Úgy, hogy a kettő messze nem azonos. Amikor ugráltatott bábként tapsol és nevet valaki, már nem egészen önmaga. A legnagyobb csavar, hogy ezt fel sem ismeri.
– Mivel védhető ki ez a jelenség?
– Itt ér össze a kör. Őrizzen meg a szívében egy jó adagot a múlt heti körhintázás önfeledt vidámságából. Amikor ugyanis képes vegytisztán játszani, a legszebb gyermeki rácsodálkozást megélni, már nem vezethető meg. Ez a titok.
– Á, értem. Látja, ezt nem, pontosabban ezt sem gondoltam volna. Egyszerűen csak élveztem, ahogy körözünk.
– És közben akkumulátort töltöttünk. Emlékezzen majd az ősz és a közelgő tél folyamán a szavaimra.
– Hű, de gandalfos.
– Így jött ki a lépés, de ha párhuzamot lát, megtisztelő. Ideje azonban összegeznünk a hét eseményeit.
– Rendben, várom, hallgatom, figyelem.
– Jöjjön a felsorolás: Szűz jelébe lépő Nap, irányt váltó, azaz hátrálni kezdő Uránusz, Szűz újhold, Mérleg Merkúr és Nap-Mars quadrat, ami az égi történéseket illeti.
– Ez eddig öt. És a másik kettő?
– A helyes válaszolás fontosságáról, illetve a reményről szólt. Nehéz lenne rangsorolni, melyik jelentősége nagyobb.
– Értem. Tömör, mintha nyomós kút helyett tűzcsapból inna az ember.
– Elhiszem. Ilyen időket élünk, célszerű együtt mozogni a történésekkel.
– Mire készüljünk jövő héten?
– Ránk köszönt egy combos Mars-Merkúr trigon, a Vénusz átlép a Szűz jelébe, ráadásul a Mars együtt áll a Bika szemével, az Aldebaran csillaggal. Emellett esik majd szó az elfogadás és a beletörődés különbségéről, arról, miért méltatlan a humort nélkülöző égi előrejelzés. Szót kap szeptember elseje, pontosabban mindaz, ami rátapadt. Végül pedig egy fontos tisztáznivaló: mit ne várjunk a csillagoktól.
– Ez sem tűnik unalmasnak. Na jó, látom a magasba szökő szemöldököket, önként korrigálok: izgalmas, nem is kicsit.
– Valóban az.
– Hol fussunk össze?
– Ahol megélhető az önfeledtség. Valóban olyan fontos, ha nem sokkal fontosabb, mint arra próbáltam rávilágítani. Kulcs a kiegyensúlyozott jövőhöz, legyen az közeli vagy távoli.
– Értem. Azt hiszem menni fog. Csak beállítom a keresőmbe azt, amit a körhintán éreztem és oda fogok találni.
– Ebben én is biztos vagyok.
– Köszönöm a gondolatokat és az egész Hétrenézőt.
– Szolgáljon épülésére. Viszlát egy hét múlva.
– Viszlát.
kép: pixabay.com
