A csillagmesékben semmi optimizmus nincs. Amit ezeken az oldalakon olvashatsz, egyszerű tényközlés. A különbség mindössze a rájuk irányuló fókuszon van. Magyarán: rajtad áll, mire figyelsz. Mástól hallott információ esetén pedig a közlő felelőssége, miként adja át a lényeget.

Elromlik az idő. Hányszor hallod, olvasod ezt a kifejezést? Mintha régi, korrodált csavarrugók akadnának össze a Jóisten gépezetében. Szinte hallod is a megszoruló fém csikorgását, majd a roppanó hangot. Tudod, azt a zörejt, amikor beléd nyilall: ezt már nem lehet rázogatással, lécci-lécci-lécci-vel megjavítani.

Az időjárás soha nem romlik el. Megváltozik. Ez a tény. Az könnyen előfordulhat, hogy a változás nem kedvedre való. Ki vágyja a jégesőt nyáron, vagy ónos testvérét a hideg hónapokban? Érinthet kellemetlenül az aktuális időjárás. De soha nem romlott el, csupán megváltozott. Mi történik ezzel szemben?

Az időjós felhívja a figyelmedet, hogy most örülj a napsütésnek, a kellemes hőmérsékletnek. Ezzel még nem is lenne baj – ha itt levinné a hangsúlyt. Ő azonban összetett mondatban gondolkodik. Kiteszi a vesszőt és folytatja: „mert holnaptól elromlik az idő.” Ezt követően tájékoztat a kedvezőtlenségről.

Tovább fokozza a helyzetet az orvosmeteorológiai előjelzés, amit nagyvonalúan biggyesztenek a mezei változat mögé. Figyeld meg: soha nem hallod, hogy egy kis séta jót tesz. Ezzel szemben valaki mindig figyeljen oda, mert veszély leselkedik rá:

kerüld a tűző napot

az idősek csak kora hajnalban menjenek ki, ha nagyon muszáj, de a legjobb, ha temperált pincében tartod a nagyit, mint a gombatermő zsákokat

vigyázz az utakon, mert romlanak a reflexek – vagyis hát csupa önmagából kifordult állat ül volán mögé, mert olyan a légkör

szúrhat-nyilallhat a térded, csípőd

fokozottan jelentkezhetnek allergiás tünetek.

Az időjárás-jelentés eltávolodott eredeti feladatától. Optimális esetben tényközlésre kéne szorítkoznia. Vagy olyan okos, hogy eldöntsd: 90 kilométer per órás szélben, intenzív csapadék mellett napozni készülsz, vagy inkább fahéjas csigát fogsz sütni. Tudom, utópisztikus gondolat.

Tompa agyú, önálló gondolkodásra és döntéshozatalra képtelen véglényként gondol rád a rendszerük. Ezért kapod mindig a plusz tudnivalókat, jellemzően riogatásba csomagolva. Ez az igazi probléma. Nem a süvöltő szél. Ő akkor is jön, ha letagadják és az sem állítja meg, ha kétszer olyan erősnek festik le.

A megerősödő szél nehezíti a közlekedést, megbontja a tetőket, letöri a faágakat. Mindenki vonuljon a megmaradt légoltalmi pincékbe és vackoljon be, túlélésre fókuszálva. Miért nem szólhatna így is: szél várható. Erős, mintegy 90 km/h intenzitású. Ügyelj a mozgó dolgokra, van időd megerősíteni, ami gyenge, mert holnap délutánra ér ide. Felfrissít, kipucolja a szmogot és ha vízre szállsz, fülig érő vigyorral repít előre. Sárkányt eregetni pedig az is tud, akinek a büdzséjébe a szörfözés, vitorlázás nem fér bele.

Tudod, mi vár rád. Szél, mégpedig combos kivitelben. Gondoskodhatsz előre a bizonytalan fészertetőről. Kaptál információt, most pár nagyobb csavart behajtva rögzítheted a vetemedő OSB lapot. Miután végeztél, máris teljes agykapacitással gondolkodhatsz, miképpen élvezd ki a szabadságot hozó, frissítő szelet.

Amit ismersz, arra fókuszálsz. Riogató előrejelzéseket olvasva természetszerű a berezelés.

A csillagok világáról, az aktuális bolygómozgásokról, fényszögekről – bármilyen égi történésről igyekszem a második változatban írni. Ha lehet, kerülöm a rózsaszín szemüveget. Nem térdeplek a hurráoptimuzmus oltára előtt. Egyszerűen csak elmesélem, mi történik és azt is, hogyan tudod a legjobbat kihozni belőle.

Régen – az utolsó munkahelyemen – a céges karácsonyi ünnepségek az egyik étteremlánc egységeiben zajlottak. Ez az intézmény a falra akasztott agancsról kapta a nevét, de nem erről vált híressé. Adott, fix összegért három órán keresztül korlátlanul ehet-ihat az ember gyermeke. A választék zavarba ejtően bőséges.

Biztos vagyok benne, hogy a „pszichológiai hadviselés” egyik eleme az aggyal szinte be sem fogható ételsokaság. Mindig megtaláltam az aktuális kedvenceket. Igaz, rájuk fókuszáltam. Pedig ezer és egy, számomra nem vonzó, sőt: gusztustalan fogás is a svédasztalon pihent.

Dönthetsz úgy, hogy háborgó gyomorral nyújtod vádló mutatóujjadat az osztrigával töltött, eperszószos pacalkoszorú felé. Hangot adhatsz felháborodásodnak, hogy ilyen ocsmányság miképpen kerülhetett ide. Tudd: van, aki él-hal érte. Mennyivel könnyebb a szeretett, vágyott, kívánt fogásokra összpontosítanod. Ahogy életszerűtlen az étteremben fanyalogni azon, amit úgysem eszel meg, úgy a csillagok világágban is célszerű a „hogyan igen”-ekre koncentrálni.

Ezt a filozófiát tartom szem előtt. Tudj a történésekről. Tudj róluk és lásd meg, mit hozhatsz ki belőlük. Ezzel van igazán dolgod. Ezért nem optimista a hangvétel. Egyszerűen csak kiemelek pár fontosságot, nem több. Most pedig: jó étvágyat!

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

kép: pixabay.com

a pötyögő ujj felelőssége, hogyan ír a csillagok világáról