A Nap már a Mérleg jelének felén túl jár, belekóstolva az ősz igazi ízeibe. A változások folyamatosak, a figyelmünk befelé irányuló immár, ha együtt tudunk lélegezni a Kozmosz lüktetésével. Fontos megemlíteni, hogy a befelé fordulás, befelé figyelés nem azonos a mackó téli álmával, a begubózással és a teljes passzivitásba merevedett tétlenséggel. Ellenkezőleg. A tevékenység megmarad, de a megjelenési síkja tolódik el az érzelmek, saját mélységeink felé.
A mostani napokban érezhetjük a változtatás igényét, az új, talán gyökeresen eltérő dolgokban való elmélyülés késztetését. Mindenképpen érdemes belső szavunkat meghallani és vele összhangban cselekedni, ám különösen az előremutató, előrelépést hozó életterületekre jó fókuszálni; itt ugyanis óriási erők munkálkodnak értünk. A saját utunkkal kapcsolatos kételkedések és bizonytalanságok elhullajtásának ideje van, hogy belső szilárdsággal, megerősödve tudjunk továbblépni. Az emelő erő mellett az érzelmi átitatottság is munkálkodik és segít lelki szinten is eggyé válni a reformokkal.
Jövőnkért tudunk az őszi magvetőhöz hasonlatosan tenni: tudjuk, hogy a földben vannak már a magok, a fénymagok, és megkezdték búvó életüket, a szem számára láthatatlanul. Ott lapulnak és már tudják, hogy a kellő időben kicsíráznak, szárba szökkennek és kihajtanak, életet, növényt hozva, hogy majdan arathassunk. Kételkedés nincs a képletben. Sajátítsuk el, tanuljuk meg a bölcs magvető érzését a bizonyosságról, amivel tudja, hogy adott elvetett mag mivé fejlődik. Ő soha nem zsákbamacskázik, vajon zabot vagy rozst vetette-e. Ez a kételkedésnélküliség dolgozzon bennünk, engedjük szétterjedni, üljünk a hullámaira és hagyjuk, emeljen.
kép: abstract.desktopnexus.com
