A mai mese két lassú mozgású planéta együttállásáról szól; éppen ezért esetükben nehéz percre pontosan kijelenteni, hogy „no, akkor ezek itten ketten mostantól, ettől a szent minutumtól számítva alkotnak konjunkciót.” Nem teszem én sem; a kissé ködös-homályos megfogalmazás ezért indokolt: mostanságtól érezzük a Jupiter és Szaturnusz együttállásának intenzív hatásait. A találkozó a Bak asztrológiai jelének végén indul (régebbi ígéretemhez híven íme, az ekliptikai koordináták 2020. december 11-én 13:00-kor: Jupiter – Bak 28 fok 17 perc, Szaturnusz – Bak 29 fok 25 perc); az első fontos dátum december 17. E nap reggelén lép át a Szaturnusz a Vízöntő cikkelyébe, majd kisvártatva, december 19-én délután a Jupiter is követi. Láthatod, az írás elején említettem kettejük közös jellegzetességét, a lassú mozgást (érzékeltetés gyanánt: a Jupi közel 12 év, míg a Szati 29 és fél év alatt tesz meg egy teljes kört a Nap körül); ennek ellenére egymás sarkára hágva tülekednek a tisztulás minőségébe. Igen, itt az első kulcs: a téli napforduló előtti rövid időszak (milyen érdekes: ekkor a legkevesebb a látható fény és leghosszabbak az éjszakák) már magukban hordozzák a mély, belső tudás általi felszabadulás energiáit. Az úgynevezett tranzitok, azaz aktuális égi állások vizsgálata során a fő szabály két égitest együttállásakor, hogy egy fokon belül tekinthető egzaktnak a találkozó. A patikamérlegre ráfújva merem leírni, hogy a naptári év végével távolodik el egymástól a „mágikus” foknál távolabbra a két bölcsességbolygó, azaz a sokszor átkozott, (méltatlanul) kevesebbszer áldott 2020-as évünk utolsó akkordjai is komoly felismeréseket, bölcsülést hozó harmóniákat játszanak – nem csak vájtfülűeknek.

Akik egy icipicit is ismertek, tudjátok jól: nem varjú volt az ovis jelem (szerintetek mi?), kevéssé szokásom károgni és a fent említett – képzavarral élve – hollófekete szárnyason kívül nem is tartom jogosnak a károgást. Ennek ellenére nézzük meg, milyen hibalehetőséget tartogat a Jupiter-Szaturnusz találkozó – amennyiben alacsony szinten közelíted meg őket és ennek megfelelő energiákat működtetsz. A fals hang a „sose volt!” hangoztatása. Sorkatonai „szo…lgálatom” szállóigéjeként én is jó mátyásmadár módjára szajkóztam: sose volt, sose volt – utalva arra, hogy azt az elb@szott elpazarolt kilenc hónapot legszívesebben jó vágó módjára nyesném ki az életfilmemből. Ahogy akkor, úgy most sem működik a tétel. A felejtés és a történtek/megéltek negligálása az egyik erősen kerülendő. Nem riogatok; ezt tekintsd úgy, mint mikor a terepfutó verseny előtt szólnak, hogy a nagy rét széle süppedős, negyed méter mély saras pocsolya vár az arra tartókra, még ha ezt a kézhez kapott térkép még jól járható területként is jelölte. Használd józan paraszti eszedet: ha két tudásplanéta ad egymásnak randevút, hogyan jöhetsz ki jól a felejtéssel, a tagadással, a strucc módjára való fejhomokbadugással? Igen, sehogy. Nyilván tehetsz kísérleteket, de nem éri meg. Egyszerűen csak válts paradigmát és nyisd meg a valóságodat a tanulás előtt, azaz sajátítsd el a befogadás attitűdjét. Elképzelhető, hogy többszöri és intenzív valóságtágításra lesz szükséged. Sebaj. Képes vagy rá.

Az első napokban talán még érezhetsz döccenőket. A mindennapok megélésében a Bak – Szaturnusz által uralt – jele szállíthat nehézségeket, akadályokat; ám kizárólag abban az esetben, ha iránymódostásra van szükséged. Nem azért nehéz valami, mert az égiek ki akarnak ba…ltázni veled. Só nincs róla. Itt, ebben a mintázatban ez az eszközük: késztetnek a finomérzékelésre. Tégy különbéget az értelmetlen és emiatt terméketlen görcsölés és az állhatatosság, az akadályokat legyőző, egyre nemesítő kitartás erényének működtetése között. Nem, nem tudom és nem is fogom leírni a csodamódszer pontos képletét, hogy ezt miként teheted meg. Saját magadhoz csak neked van egzakt kezelési útmutatód. Egy apróság: menj vissza a kályhához, tanuld meg újra értelmezni érzéseidet, érzelmeidet; olvass belőlük. Segítségedre vannak, a tanulási folyamat egyik pillérét ők adják.

Óriási, felszabadító sóhajjal élheted meg a Vízöntőbe való megérkezéseket: mint hosszú túra után letett nehéz hátizsák, olyan lehet a felkönnyülés. Nem nyersz azonnal lottó ötöst (ha igen, kérlek, írj privátban, mert szeretnék hozzád járni tanulni). Nem biztos, hogy rögvest távolugró rekordokat döntesz, mégis: nyilvánvalóan, egyértelműen és félre nem magyarázható módon érkezik meg mindennapos valóságodba az egyértelművé, tisztává alakulás minősége. Itt illesszünk be egy rövid zárójelet: a téli napforduló idén december 21-re esik. Központi csillagunk megérkezik a Bak zodiákusába, kezdetét veszi a csillagászati (úgy szoktam mondani: valódi) tél, de ennél jóval fontosabb, hogy innentől hosszabbodnak a nappalok. A Nap, cselekvő énünk képlet-beli megjelenítője „teljesítette” a téli napfordulót, innentől napról napra, vonásról vonásra, ha apránként is, ha eleinte szabad szemmel még érzékelhetetlenül is, de belső látásunkkal, szívünkkel tudottan növekszik a fényesség.

Jupiter – kiáradás. Szaturnusz – besűrítés. Két, látszólag ellentétes irányú vektor. A tudás, mint Fény-analógia jelenik meg a két planéta értelmezésében. Mikor együtt állnak, határozottan mutatnak a kifelé és befelé irányulás harmóniájára. A találkozó heteiben kitűnő lehetőséget kapsz a látszólag keskeny, de biztonságot adó egyensúly megteremtésére. Mennyit teszel „kifelé” és mennyit koncentrálsz befelé. Apropó, koncentráció. A planéták találkozóját kimaxolhatod csúcsra járathatod a meditációs és koncentrációs gyakorlatok ritmikus váltogatásával. Jellemzően a ma embere előbbi felé hajlik és jóval többet áraszt ki, meditál, és végzi e címszó alatt a számos jupiteri tevékenységét, elhanyagolva, de legalábbis háttérbe szorítva a Szaturnusszal való eredményes együttműködést.

A Vízöntőbe való megérkezésük után növekszik a tudás felszabadító erejének jelentősége. A tudás az az eszköz, ami kiszabadít a sötétségből, avagy felemel belőle. Nem csak (és főleg nem kizárólagosan és elsődlegesen) rendszerré szervezett oktatásról van szó, bár ott a legszemléletesebbek az eredmények. A tudás egész egyszerűen Fény-analógia. Mindkét bolygó a Fényről szól valójában. A Jupiter könnyebben értelmezhető módon árasztja a fényt, a Szaturnusz sűríti, konzerválja, tömöríti; rámutat a legeslegsötétebb pincemélyben megélt legreménytelenebb történésben megbúvó fénymagra, amiből aztán életeket lehet újraépíteni. Elég csak háborús-bújkálós történeteket felidézned. De mi is a Fény? Igen, eltaláltad: szeretet. A szeretet tudása, működtetése, áramoltatása, koncentrálása tesz szabaddá. Nyilván ezer és egy kifejtése létezik ennek a találkozónak, de ennél egyik sem fontosabb. Ha e sok sorból csak egyet jegyzel meg, akkor az ez legyen: a szeretet ereje maga a tudás, ami megtisztít, felszabadít.

Újabb zárójel: veszélyes együttállás azokra nézve, akik korlátozni, le/bezárni akarnak valakit vagy valamit. Játék a lehegesztett szelepű, nagy lángon rotyogó kuktával. A Vízöntő „elején” parolázó Jupiter és Szaturnusz egészen elképesztő erőket mozdít meg. Hatásvadász módon írhatnám, hogy tektonikus mozgásokat, de ez most tényközlés, minden hatásra való pufogtatás nélkül. Nem jósolgatok, nincs kristálygömböm, nem szokásom. A csillagok világát fürkészem, az égre nézek és ezt látom. Arról pedig, hogy az ég mennyire pontosan mesél, álljon itt az év legeslegelején írt, emblematikus négyesről szóló bejegyzés, amikor a két bolygó egyike, a Szaturnusz találkozott a Nappal, a Merkúrral és a Plútóval. Csodálatos, legendás időket élünk és azok is következnek. Te és én, akik most élünk, különösen jó korba születtünk jelen inkarnációnkban. Olyan megéléseket kapunk, amiket eddig talán egyik generáció sem. Annyi tapasztalattal és megéléssel gazdagodhatunk, ami régebben több leszületést igényelt. Lásd és értsd meg ennek a kegynek a nagyszerűségét.

képek: wall.alphacoders.com

Pin It on Pinterest

Share This