Csodaszép dal, ragyogóan ábrázolja a felszínen korszerűtlen eszmeiséget az örök és időtálló tükrében. „Régen” és ma is naiv, csodaváró jelzőket kapnál a Romlás ellen való éneket zengetve az utcán. Ha ott nem is, de otthon, biciklin, autóban, erdőben énekeld, ha teheted. Nem csak magadban, hangtalanul, hanem zengetve, hangszálaid zászlajára tűzve a magasztos mondanivalót. Ez egyfajta hitvallás is ama bizonyos égi, csillaggyermekes mivoltad mellett. Kit érdekel, ki mit szól hozzá? Kerüld a hittérítőskedést, de önmagadat engedd önfeledten dalolni, vagy legalábbis Dinnyés Józsefet hallgatva szárnyalni.
kép: wallpapersafari.com
