Hétfőtől szerdáig sextil fényszög kapcsolat fényeskedik a Skorpió zodiákusában haladó Vénusz és a Bakban baktató Plútó között. A sextil energetikája serkenti a megértést, a gondolkodást. Amikor két planéta ezen a fényhídon át működik együtt, akkor erősödik a megértő elfogadás, az az inspiráció, hogy tehetetlenkedés és egy helyben toporgás helyett működjenek a dolgok; még pontosabban fogalmazva működtessük őket. A vénuszi érintettség azonnal rámutat a kapcsolatokra: a működtetés által emberi relációink tisztulnak, emelkednek; ember és ember között tisztul a szó és hullajtja el sallangjait a gondolat.
A Plútó segít társunk mélységeinek megértésében; ezek a napok (kiváltképpen a kedd, amikor egzakt a sextil) kitűnően alkalmasak a másik felszíne alatt rejlő minőségek dekódolására. A Plútó nem kapkod és nem rohan, pozíciójáról már sokszor tettünk említést az elmúlt időben (a lassabb haladása ellenére igencsak tevékenyen segít bennünket). Érdekes a Vénusz helyzetét is megvizsgálnunk: a Skorpió jelében a titkok felismerését, a láthatón túl megbúvó, szem elől rejtett finomságok feltárását ösztönzi, mindezt kecsesen és szépen, örömmel és harmóniával kibélelve. Képzeljük el olyan formán, hogy a Skorpióban járó Vénusz lágy mozdulattal és finom fellebbenti a rejtett dolgot takaró fátylat. Ez a mozdulat kecses, szépséges, nincs benne durva, letépő mozdulat; a titokkutatás ilyen töltettel egyfajta örömmel vegyes, izgalmas folyamat. A zodiákus körén túlra tekintve pedig a Kígyó Fejét látjuk, ő a szellemi erők kézben tartását szimbolizálja a csillagos égen.
Társunkat nem csak nézzük, de látjuk is; látjuk és megértjük. Megértjük, tehát már nem ítéljük meg. Nem ítéljük meg, ezért a kapcsolatban óhatatlanul és szükségszerűen megjelenik a harmónia. A lánc egyszerű, de szépséges. A Plútóval való fényszövetség pedig a megoldáshoz segít, az előrelépéshez. Ha ez az egymástól való elköszönés, az is tud szépen megtörténni, még akkor is, ha a változás elsőre radikálisnak és – adott esetben – sokkolónak tűnik. Érdemes a homlokterünkben tartani, hogy mindig minden a lehető legjobb úton és módon, értünk történik, még akkor is, ha ez abban az adott pillanatban saját szemszögünkből nem látszik, avagy pont ellentétesnek érezzük. A sövénylabirintusban tévelygő ember nem látja azt, amit a felette szálló madár már igen; számára bonyolult és küzdelmes a kiút, ami odafentről pofonegyszerűnek hat. Illetve pofon helyett simogatás-szerűnek, hiszen a pofon nem Vénusz-kompatibilis, a Plútónak pedig ennél magasabb szintjeit kívánatos működtetnünk.
kép: www.pinterest.com
