Vasárnap Merkúr-Uránusz együttállás hozza az újítás, a szabadság ízét életünkbe egy egészen különleges égi helyzet ajándékaként. A bolygók találkozója a Kos zodiákusában történik, csillagképi háttere pedig a Halak kiemelkedő halacskája, amelyik a Tejút felé emelkedik, a Karma kerekéről elrugaszkodva, az áldozat minőségével kiegészülten. Az áldozat most sem az áldozattá válás tehetetlen és kiszolgáltatott minőségéről szól: az áldozat – önként, szabad akarattal és elhatározásból meghozva – áldássá válik, az az energia, ami a hit-elszánás-felajánlás szent hármasságát gyúrja eggyé és kinyilvánítása után transzformálja kozmikus szmájlivá, avagy égi ajándékcsomaggá.
Az Uránusz beleteszi a maga részéről a korlátokon túlra mutató gondolkodást, a tisztaságra törekvést, a zsenialitást: mindazt, ami a hétköznapoktól eltérő, forradalmi erőket hordoz és kizökkent a megszokás fásultságából. A Merkúr a mozgékonyságával, elevenségével lubickol ebben az erőben, kettejük energiái itt sokkal inkább összeszorzódnak, mint összeadódnak. Nem mellesleg az Uránuszt a Merkúr magasabb oktávjaként szokás számon tartani.
A jobbá tétel, a függésektől való szabadulás mind-mind megjelenik a két égi vándor kézfogójában: elképesztő ötletbörze érkezik az égből, ne lepődjünk meg, ha meglepő és meghökkentő gondolatok, bevillanások érkeznek. Helyük van. Nyitottan érdemes hozzáállnunk a tűzijátékhoz, anélkül, hogy csípőből próbálnánk elutasítani a saját magunk számára is elsőre komforttalan, túlzóan reformer eszmeiségeket. Helyük van mindnek, gondoljuk végig őket és alkalmazzuk, tudva azt, hogy most lehetőségünk adódik levágni útkanyarokat, rövidíthetünk, adott időegység alatt többet és jobban fejlődhetünk, mint minden kockakövet végigtalpalva. Hozzuk meg annak áldozatát, hogy elengedjük a lelki-szellemi korlátainkat, vállaljuk be a szédítő érzéseket, győzzük le az eszmei tériszonyunkat. Legyen erős hitünk, hogy amikor összepréselt szánkat kinyitjuk, megérzi a szél frissességét; amikor réssé keskenyült szemünknek megengedjük, hogy befogadja a látványt, a magasság adta összes szépség elénk tárul és már nem a lezuhanástól félünk, hanem a panorámában gyönyörködünk.
kép: www.walldevil.com
