Pénteken késő este áll együtt egzakt módon Nap és Hold a Vízöntő asztrológiai jelében. A mostani újhold egészen különleges energiákkal bír. Álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk végig: miben kell megújulnunk a továbblépéshez, a fejlődéshez és az előrehaladáshoz. Nézzünk tükörbe: mi az, ami gátol mindebben? Amit most tisztán és világosan látunk, engedjük is el bátran, mert „lojalitásból” és kitartásnak címkézett balfácánságból szabotálni fejlődésünket igazán alacsony szintű működés. Vegyünk mély és nagy levegőt, tudatosítva, hogy beleállunk az életünkbe és vállaljuk a felmerülő próbatételeket, emlékezve arra, hogy ezek nem azonosak a megpróbáltatásokkal. Ami új, annak tisztának, átláthatónak és világosnak kell lennie. A Vízöntő árasztja-zúdítja a vizet, nem csepegteti és csurgatja, mintha kozmikus prosztata-megnagyobbodásban szenvedne. A szabadság intenzíven, erőteljesen jelenik meg az újhold energiáiban, ezt fontos tudatosítanunk. Ha valaki meg akar győzni, hogy az eddigi tíz méter hosszú láncunk, amivel a kerti fenyőhöz láncoltattunk házőrzés céljából, mostantól tizenkét méteres és csillogó, krómozott, ne dőljünk be neki. Ez nem szabadság, csupán a rabság egy újracsomagolt megjelenése, egyszerű földművesvakítás.
Ha a csillagképek világába kalandozunk, adja magát a Sas égi egyenlítői csillagzata: a Nap és a Hold éppen így, együtt állva hagyja el ezt a csodálatos és magasztos égi ábrát. Megújulva szárnyalunk, emelkedünk égbe; felülről látjuk a világot. Tudatosan dönthetünk, választhatunk az útirányunkról: miért ne ezt az utat, a szabad és tiszta, szárnyaló-emelkedő direkciót követnénk? Az Aquila sajátja az elrévülés is; érdemes pénteken, bármilyen későn is találkozik a két princípium, egy kicsit elmerengeni, meditálni; megadni a módját az újulásnak. Tekintsük új kezdetnek ezt az időpontot, tudva azt, hogy igen jó erők támogatnak egy fényes életszakasz megkezdésében.
kép: www.pinterest.com
