Tegye fel a kezét, aki hallott már az Igazából szerelem című filmről! Maradjon fönt annak a keze, aki látta! Szuper, most azok hagyják fent mellső végtagjukat, akiknek tetszett a mozi! Úgy tűnik, nem vagyok egyedül a rajongásommal, mert valóságos kézerdőt látok lelki szemeimmel. Ez a játékos bevezető csupán egy nem titkoltan manipulatív fogás a részemről. Ha láttad, szuper és bizonyára emlékszel a film legelejére. Ha esetleg véletlenül még vár rád az élmény, javaslom, keress rá valamelyik videómegosztón, és indítsd el. A mai bejegyzés és a körüljárandó fantasztikus égi állás szempontjából az első pár perc bír jelentőséggel, de az vastagon. Itt különféle jelenetek sorjáznak, miközben a narrátor elmélkedik arról, hogy bár sokan szörnyűnek tarják a mai világot, az mégis tele van szeretettel. A film a kétezres évek elején született, de az (intró) üzenete továbbra is aktuális.
De hogyan is kerül egy írásba az a film, ami szinte kedvet csinál angolnak lenni és a csillagos ég? A válasz a Vénuszban keresendő, pontosabban fogalmazva az ő jelen pozíciójában. Afrodité planétája péntektől vasárnapig áll együtt a Skorpió csillagképének legfényesebb, alfa csillagával, az Antaressel. Számos alkalommal írtam már le, de megunhatatlan elismételni ennek a páratlan energiájú csillagnak az üzenetét. Ő jeleníti meg a valódi, feltételek nélküli, azaz legmagasabb szintű szeretetet. A régiek úgy bölcselkedtek, a Világnak négy oszlopa van, ahogyan a Tejutat, az Istenek Útját is négy oszlop, azaz négy csillag tartja (ha megnézzük a „résztvevők” energetikáját, igen stabil a spirituális alátámasztás…). Itt is négy, ott is négy, mégis „csak” heten vannak, a mágikus csillagszám pedig úgy jött ki, hogy az Antares egyedül, egy személyben Tejút- ÉS Világoszlop is. Nos, vele találkozik most a Vénusz, a kapcsolatok, az alkotás, az Öröm bolygója.
Emlékezzünk: a szeretet – amikor tiszta, azaz nem tapadnak rá elvárások és feltételek -, szabaddá tesz. Amikor képesek vagyunk a másik reakciójától függetlenül áramoltatni a szeretetet, megszűnik a sérülékenységünk. Tudom, ezt könnyű leírni, de nem mindig tűnik ugyanilyen magától értetődőnek az életben is megélni. Emberből vagyunk, humán anyagból teremttettünk, így bizony rakódhatott ránk eddigi életünk során ez-az; akár rinocéroszbőr vastagságú hordalékot is cipelhetünk magunkkal és magunkon. Ám az igazi szeretet fénye még ezen is képes átvilágítani és még ezt a vastagságot és keménységet is átmelegíti. Most igazán megélhetjük nem csak önmagunk felé (ennél az égi áldásnál az önszeretet is nagyon fontos, ami soha nem önző, hiszen nincs kárvallottja), de emberi kapcsolatainkban is. A Vénusz egyben jelentős öröm-jelölő is. Most különösen intenzíven élhetjük meg a szeretet (elvárások nélküli) áramoltatásakor érkező örömöt. Aki nem hiszi… Utána nem kell járni, „csak” kipróbálni működtetni.
Bármely emberi kapcsoltunkban szuperül tudjuk alkalmazni a Vénusz-Antares együttállás erőit. Bármelyikben. Sokkal egyértelműbb és látványosabb, mikor a szeretteinkről van szó, de ez valójában nem is olyan nehéz. Most könnyebb azokat is szeretnünk szívünk mély rétegeivel, akiket egónk nem kedvel; a klasszikus anyós-főnök-politikus trió és energetikai társai tanítóként jelennek meg. Hozzásegítenek egy szint megugrásához: felül tudjuk-e írni az elme szűrőit a szív szeretetének erejével. Ez az igazi próba, nem a maraton lefutása, vagy a sárkány lekaszabolása. Ez ugyanis belül zajlik.
kép: www.pinterest.com
