Szerdán és csütörtökön áll együtt egzakt módon a Halak zodiákusában járó Merkúr és Neptunusz. Utóbbiról érdemes tudnod, hogy „otthon” tartózkodik; a Jupiterrel társulásban uralja ezt az asztrológiai jelet. A Merkúr-Neptunusz találkozó népies megnevezése így hangzik: „ami a szívemen, az a számon.” Ha feltétlenül ragaszkodsz hozzá, akkor máris nekiállok lavírozni, mert egészen pontosan szív helyett lelket, mégpedig annak mélységeit kellett volna írnom – még akkor is, ha kicsit magyartalan, mert ez az igazság.
Ideje kimondani, ami ott, belül és mélyen mocorog benned. Akkor is, ha most, ebben a pillanatban úgy érzed, következményei lesznek – hasonlatosak egy látványos dominósor dőléséhez. Ne törődj vele.
Lehet, hogy így lesz, de az is elképzelhető, hogy a hozzá kapcsolódó félelem szakad fel belőled a kinyilvánított kommunikáció katalizátor-hatásával és egyszerűen csak szárnyakat kapsz (nem, nem szükséges hozzá vörös bikás nedűt kortyolnod). Az uralmi pozícióban lévő Neptunusz a mélységekbe irányítja értelmedet: az a különös helyzet áll elő, amikor az (addig) étolajba mártott, tekergő angolnaként eliszkoló érzelmeidet végre nem csak megragadod, de meg is érted. Ebből következik a legszebb vonulata a kétnapos budai kutyavásárnak: ki is tudod mondani, mert a. nem rettegsz már tőle b. pontosan és precízen tudod megfogalmazni, mi is kívánkozik ki belőled.
Emeljünk egy kicsit tekintenünk fókuszán, az állatövről a csillagos égre! Ott nem más ragyog, mint a Halak kettős fényábrájának visszaúszó halacskája. Rámutat a visszatérés fontosságára, oly’ módon, hogy végre szánd el magad és – miután kiástad, mi is lapul lélekiszapodba ágyazódva, sunyító villamosrájaként lesben – mondd ki, ami nyomaszt, vagy „csak” egészen mély érzelmek fűznek hozzá.
Ezt csak azért mondom, mert szeretném elkerülni, hogy kényszerítő erejű kozmikus traumatizálásként tekints e két napra, amikor Merkúr és Neptunusz összekapaszkodva nyomják buksidat önnön trágyádba, mint a szőnyegre piszkító, engedetlen kölyökkutyákkal szokás tenni.
Játszik a szép és a jó is: miért ne itt és most vallhatnál szerelmet annak a nőnek/férfinak, akinek már megtetted volna korábban is, ha nem félnél/féltél volna a. a visszautasítástól b. az igen kimondásától/meghallásától. Mit szólsz hozzá? Ugye, hogy jól hangzik? Kérlek, várd ezzel a lelkesültséggel hét közepét, beleállva a lelked diktálta ritmusba és teret engedve a lentről érkező, érzelemvezérelt kommunikációnak.
kép: pixabay.com
vajon mit rejt a mélység?
