Keddtől a Szűz asztrológiai jelében folytatja égi útját a Vénusz. A Szűz szeletének kapcsán (is) érdemes elvonatkoztatnunk a köznapi, erősen leegyszerűsítő dogmatikától, ami ezt a minőséget vonalzófetisiszta, kínosan pedantomán kényszercselekvőnek bélyegzi meg. A Szűzben valóban ott a rendre és a rendezettségre való törekvés, ám ez – elsődlegesen – időbeliségre irányul, nem térbeliségre, azaz kevéssé fontos, hogy szépen hajtogassuk a ruhákat a szekrénybe, mint hogy jó időben, jó helyen a kellő dolgot cselekedjük meg. Játszik még a korábban megélt, megismert tapasztalások, élmények helyre tevése is; amikor megkeressük és megtaláljuk, egy-egy történés – a hullámok elcsitulása után – melyik tárolóba kerül, milyen címkénél keressük majd eztán.
Az időbeliség klasszikus példája a földművelésből ered: rendelt ideje van a vetésnek, a beérésnek és az aratásnak. A Szűzhöz az aratás tartozik, amit itt learatunk, annak magjait mi magunk vetettük el korábban. Ebből adódik a logikus, bár néha könyörtelennek tűnő tétel: ha nem tetszik az, amit learattunk, érdemes elgondolkodni, hogy mit is vetettünk. Záptojásból ritkán kel ki főnix. Miután helyre tettük, rendeztük az ezzel kapcsolatos megéléseinket, már képesek vagyunk meghozni a döntést a jövőben vetendő fénymagokról.
A Vénusz segít emberi kapcsolatainkban ezt a típusú rendezést elvégezni, de ezen túlmenően sokrétűen ad támogatást. Ráirányítja figyelmünket, hogy a jövő magasabb minőségéért érdemes áldozatot hoznunk, ezt az energiát belevinni társainkhoz fűződő viszonyulásba és olyan csodák születhetnek meg, melyek mindenkinek jók, harmóniát, örömöt, mosolyt teremtenek.
kép: www.pinterest.com
