Pár napja már a Vízöntő csillagképének jövőbe ömlő vizében fürdőzik központi csillagunk, a Nap. Zárójel: asztrológiai értelemben továbbra is és még mindig a Halak cikkelyét rója, egészen a tavaszi nap-éjegyenlőségig, de az égen látható csillagzatokat fürkészve most a jövő vizébe érkezett meg cselekvő énünk égi szimbolizálója. (tovább…)
Hétfőtől csütörtökig áll együtt a Nap és a Merkúr a Vízöntő asztrológiai jelében, a két princípium találkozója pedig kedden és szerdán egzakt. (tovább…)
Hétfő délutántól kedd délutánig halad át a Hold a Vízöntő csillagképének jövőbe ömlő tisztító vizén. Kulcsfogalmak szintjén az önzetlenség, szabadság, adni tudás, megbocsátás tartoznak ide – szemelvényszerűen. (tovább…)
A beköszöntött tavasz okán kívánkozik néhány gondolat a bőségről és a jólétről. Önmagát spirituálisnak valló ember nem tekintheti a szűkösséget természetesnek, ez az állapot ugyanis szembe megy a Kozmosz erőivel. A teremtett világ számos és számolhatatlan példát hoz arra a minőségre, amikor valamiből fölösleg, pazarló bőség van.
A Nap, mint a Naprendszer központi csillaga, a Fény áradásának megtestesítője. Ez az alapérték, mondhatni univerzumunk alkotmányának preambuluma, ezen alapszik minden. Ami törvény van és létezik, helyesebben fogalmazva működik a világegyetemben, az ennek a korlátlan, áradó bőségnek az információjával van átitatva. A természet telis-tele van a „fölöslegesen sok” megjelenésével, minden, ami ettől eltér, már művi úton létrehozott, emberi elme szülte kreálmány.
Abban a pillanatban, hogy szűkösségtudattal, szegénység-érzéssel és a „nincs”-csel itatjuk át lelkünket, a valóságunkat, úgy velősen szembeköpjük (szembeköpni véljük) az isteni rendet. A köpet persze most is visszahull a feladójára, némi mozgási energiával dúsultan szétplaccsanva. Lásd meg a bőséget mindenben: menj ki az erdőbe, mezőre és figyelj meg egy gyümölcsfát, egy kalászt, egy jégvirágot. Mindenben ott a bőség. Ha nincs pénzed, akkor éld meg az árasztást más módon: adj mosolyt, nevetést, örömöt. Adj, mert akkor kapsz. Ha nem tudsz adni, ha félsz, hogy az amúgy is kevéskéből még hogyan adhatnál másnak, úgy garantáltan a lefelé menő, szűkülő (és szűkölő…) spirálban vergődsz.
Adj olyasmit, ami neked bőséggel van, mert társad talán annak örül leginkább. Ne ítéld meg, csak adj. Légy kész lélekben és szellemben egyaránt, hogy adsz és mikor a cselekvésre kerül a sor, már könnyebben tudsz nyitni, hiszen ez a természetes folyamat. Az adás, az adásra való képesség felülírja a szűkösség információit. Soha nincs késő elkezdeni, soha nem késtél le változtatni akár évtizedek becsontosodottnak hitt szokásain. Az első lépés sem nehéz, ne hidd. Csak tedd meg.
kép: pixabay.com
nem csak a karácsonyi süteményes tál kínálja a bőséget
