Nyelvében él a nemzet

Nyelvében él a nemzet. Szinte biztos, hogy hallottad már ezt a mondást. Megvallom, élt bennem bizonytalankodás az eredetét illetően, ezért barátom, gugli segítségét kértem, de ő megerősítés helyett elbizonytalanított. Lényeg, ami a lényeg: él egy ilyen mondás; másodlagos, kinek a szájából hangzott el először (erről idelinkelek egy érdekességet).

A nyelv ápolása alapvető kötelességünk, de ez nem olyan kellemetlen, mint a lépcsőház takarítása a házirend szerint minden harmadik  hónap második hetében. Édes és hálás, ám az ápolás nem zárja ki (sőt!) az újítást is, de ez legyen méltó. Magas szintem működtetve nyelvi létünket, mába ültetett hagyományőrzőként éljük életünket írott és mondott szavaink világában. Ellenben a nyelvet lábtörlőként használva… Legyen, beszéljünk a következményekről.

Képzeld el, hogy tiéd egy csodás gyümölcsöskert, telis-tele finom, édes és zamatos almát, körtét, barackot, szilvát termő fákkal. Van köztük egy kedvenced: hatalmasabb a többinél és jóvoltából még ízletesebb gyümölcsök kényeztetnek minden késő nyáron. Erre fogod magad és fogsz egy fejszét is, majd ásót. Kiásod pár gyökérnyúlványát és erős csapásokkal vágod át a vaskos, egy-két ujjnyi vastag tápszívó gyökereket. Mi történik a fáddal? Igen, először csak lekonyulnak a levelei, láthatóan rosszul érzi magát. Ha folytatod gyökérbaltázó ténykedésedet, idővel menthetetlenül kinyírod és ugrott a gyümi. Miért tennéd ezt anyanyelved fájával?

Engedj meg egy példát, még leírni is belevásik az ujjam, de tessék, itt van (azért nem írok többet, mert ez is elég rettenetes). „Tudod, hogy kell az enit felhúzni? Most tanultam kundijógán, a gyökicsakitól a koricsakiig csuszizik és ez szupi!” Jáááááááááááááááj. És még egyszer, csak hangosabban: JÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁJJJJ.

Miért kell ez?

Tudom, hogy lehet ennyire vastag a bőr a pofámon képemen, ilyesmiről írni, mikor imádok szóviccelni és kínrímelni? Magyarázkodás helyett fogadd el, hogy bármilyen nyelvtani kerékbetörésem hátterében mélységes tiszteletem húzódik meg édes anyanyelvünk iránt.

Ezt a hála érzése öleli körül, hogy a magyar anyanyelvűség kegyében részeltettem. Amikor a példában írt módon ugrálsz páros lábbal az anyanyelv tökön rúgott testén,  egyben baltázod megtartó és életető gyümölcsfád gyökérzetét, annak minden következményével. Jó ez neked, kell ez neked? Ugyehogy?

Ha eddig élt volna benned a hajlam, csak egy aprócska, iciripiciri kérdőjelet biggyessz a szándékod után, mielőtt kimondanád. Emlékezz: a nyelvében él a nemzet. Erős, életető energia, amit használj, anélkül, hogy visszaélnél vele. Tekints rá vagyonként: gyarapítsd, óvd, ápold, élj jól belőle – anélkül, hogy elherdálnád.

kép: pixabay.com

 

édes anyanyelvünk, mint gyümölcsös kert, úgy érdemli a törődést, ápolást

Pin It on Pinterest