A Mars aktuális pozíciója mutatja meg és fogadtatja el veled, hogy erős vagy. Ez tény, bármelyik részét nézed is a kijelentésnek. A vörös bolygó az Oroszlán asztrológiai jelében lépdel, mondhatni: tűzön jár. Ma a csillagok világából szeretnék egy különös szépségű mesét eléd tárni, ezért javaslom, olvasd vissza a belinkelt írást, ha a zodiákus helyzet érdekel. Megértem, ha így teszel, mert az is lebilincselően izgalmas, de ma csemegézünk. Lássuk meg együtt a sok-sok tűzben, a lángok között a finomságokat!
A Mars a Rák csillagképében jár, annak is az elején. A feje tetejére fordított Y betűt formázó fényábra hármas üzenete a befogadás-táplálás-elengedés. Alapvetően – és legtöbbször – anyai minőségként értelmezve. Máris felsejlik előttünk a markánsan férfias bolygó és a lágy, női csillagzat pikáns harmóniája. Hiányolod a disszonanciát? Isten bocsássa meg botfüleimnek, de előbb hallom bele Bartók műveibe, mint látom a Rák befogadó oldalához érő Mars energetikájában. Ritkán olvashatsz róla, pedig fontossága túlbecsülhetetlen: csillagképnek nincs alacsony szintje. Ennek hiányában sem disszonancia, se konfrontáció, vagy egyéb, latin eredetű szóval leírt érzelemgubanc nem tárul hozzá. Akkor mégis miért kérem a figyelmedet már hosszú sorok óta? Lásd meg a rejtett szépséget. Az erőbolygóként ismert Mars itt ébreszt rá, hogy te magad is erős vagy.
A Rák lágysága oldja fel benned az ezzel kapcsolatos tiltakozó ellenkezést. Néha azt is el kell fogadnod, hogy jó vagy. Különösen akkor, ha a családi minták rímelnek a poroszos oktatás gyomorideget szülő idomítási módszereire.
Magyarul, ahogy a Wall Street farkasa című film elején Leonardo Di Capriónak első munkanapján szájába rágják: „te egy szaros csicska vagy!” Ezt a torz, programozott mentalitást és a belőle szövődött hamis attitűdöt töri szilánkokra a Mars pozíciója. Ráébredsz, hogy tényleg, valóban erős vagy. Ez azonban nem drámai, nincs sarokbaszorítós jelenet vicsorgó oroszlánnal. Szükségtelen. Egyszerűen csak, a maga finomságában csepeg az ereidben csurdogáló vérbe önmagad erősségének információja. Egyre erősödően, eljutva a természetességig.
Olyan magától értetődővé emeli, hogy erős, méltó és értékes vagy, mint az, ahogyan a véred kering. Általában nem gondolsz a szívedre és az ereidre. „Csak” teszik a dolgukat, optimális esetben 8-10 évtizeden keresztük hiba nélkül. Ilyen alapvetően természetes önnön erősséged. Erre nyitja rá szívedet a Rák befogadó oldalánál járó Mars. Zárszó: aki erős, soha nem kemény. Te erős vagy.
kép: pixabay.com
a szív tüze olvasztja fel a kétségeidet: tényleg erős vagy? Igen.
A hetek-hónapok óta sokat emlegetett Szaturnusz-Plútó együttállás már túljutott az egzakt, percre pontosan szoros összekapcsolódás csúcspontján. Január végéig szorosnak tekinthető kettejük találkozója egymáshoz viszonyított ívtávolságuk miatt, így nem lúgozódik ki a hatás egy-kettőre, sőt: emlékezzünk, korszakos-korszakváltó energiákat mozgatnak meg ők így, együtt ketten, sőt nemrég négyen is. Anélkül, hogy Szabó bakterba átmenve újabb és újabb bőrt akarnék lehúzni a csillagos ég profánul elnevezett Sanyi lováról, ismét szót érdemel a két lassú mozgású bolygó, mégpedig a most megindult, egymáshoz mért távolodásuk miatt. Noha hetekig még egy fokon belül tartózkodnak a Földről szemlélve, igen apránként, vonásról vonásra kezdenek eltávolodni egymástól. A közeledő fényszögről írtakat célszerű újraolvasni, hogy ennek tükrében tisztábban és világosabban láthassuk az aktuális erővonalakat.
Ami megfogant a nagy négyes
együttálláskor, az most kihordási szakaszba jutott. A magot elvetettük, az
növekszik és erőre kap napról napra. A változtatás eredményeként
feltartóztathatatlanul alakítunk át
az életünkben bizonyos minőségeket. A mostani, távolodó szakaszban a tanítás, a
felismerés, a tettek elindítása és végig vitele erősödik. A változtatást elhatároztuk
és most „hozzuk le” az anyag világába az eszmét. Kész a tervrajz, most pedig
következetesen, állhatatosan építkezünk. Lehet, hogy időnként nem látványos a
folyamat, például a (spirituális) földmunka tűnhet inkább rombolásnak, mint
építő tevékenységnek; mégis, elengedhetetlenül szükséges a szép, erős, és méltó
új építmény megalkotásához. Szervesen kapcsolódik az elengedés, a lezárt-elmúlt
dolgok végleges letétele. Emlékezzünk, a Hold fogyó fázisában külön segítséget
nyúlt a letevésben.
De mi van akkor, ha ebből az égvilágon semmit, de semmit nem érzünk? Ha azt gondoljuk, hogy passzív, ledermedt bábként állunk és a dolgok „csak úgy” megtörténnek bennünk és körülöttünk? Ebben az esetben is hatnak ránk az égi energiák és könnyen megeshet, hogy valahol a mélyben és fizikailag akár távol, de később ránk kihatással lévő folyamatok indulnak meg. Ezt csak bizonyos idő elteltével láthatjuk meg, de ott világosan mutatja majd meg magát az összefüggés, hogy igen, itt és most gyökerezett valami. Ez a valami pedig fajsúlyos átalakulásokat emel be életünkbe. Erősítsük a nyitott, befogadó és elfogadó attitűdünket mindarra, ami új és változást hoz; a régi, talán kényelmes, de lejárt dolgokat „veszélyeztetve” is. Emlékezzünk: csak a korhadékot pucolja ki a jelen kozmikus erőtér, ami örök érték és jó, az megmarad és erősödik.
A munkahét utolsó napján, pénteken este áll egzakt módon szemben a Rák asztrológiai jelében járó Hold és a Bak cikkelyében menetelő Nap. Nem szükségeltetik túlzott jóstehetség ahhoz, hogy bátran jelenthessem ki: a péntek délutánunk, esténk és a szombatra virradó éjszakánk egészen különlegesnek ígérkezik. Ahogyan az első mondatban utaltam már rá, „klasszikus” értelemben a telihold nem más, mint központi csillagunk, a Nap és égi kísérőnk, a Hold szembenállása. Ez most sincs másképpen, „csak” erős díszítést/fűszerezést/égi díszkíséretet kap az oppozíció. A zodiákus oldaláról vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az érzelmekből pattan ki a megoldás, lelkünkben találunk rá az erőre, ami támogatja a továbblépést. A múlt történéseinek szív szintjén történő megértése vezet ki a fényre és emeli ki a sárból szekerünk megragadott kerekét. Belső igényünk ébred a korábbi kuszaság pucolásához, a régi szennyes végleges tisztára mosásához, mert már méltatlan sz@ros göncökben szennyes ruhában járni utunkat. A Rák-Bak tengely esetén kiemelten fontos a múlt: Rák felöli végén a múlt kutatása, az eredet, a gyökereink és az onnan hozott érzelmi csomagok jelentősek, míg a Bak Nap a múlt tapasztalataiból alkot működőképes dolgokat, amikkel határozottan, a lehető legjobb teljesítményünkre törekedve haladunk – és emelkedünk – tovább.
Tekintsünk fel a csillagos égre,
mert ott csodákat látunk! A telihold asztrozófiai megközelítésben igen érdekes
történetet mesél. A Hold az Ikrek csillagzatának legfényesebb, alfa csillagánál
néz farkasszemet a Nappal. Ez a csillag pedig nem más, mint Castor, az ikerpár
halandó tagja. Az itt járó Hold rámutat a lelkünkben megbúvó múlandóságra:
mindarra, amit érdemes átalakítanunk (emlékezzünk: a Hold a változás és
átalakulás princípiuma is!), hogy az mind inkább örökkévaló és fényes legyen.
Rossz szokások, félelmek, begyepesedettség, lehúzó berögződések és társaik
játszanak ezen a pályán. Fontos megértenünk, hogy a polaritás nem rossz, sőt.
Törekedjünk arra, hogy ezeket az erőket egymás szolgálatába állítsuk és emeljük
magasabb szintre; képletesen szólva a fej vagy írás vitájából jussunk el a
„pénzérme” teljességébe, amiben mindkettő benne van, de már nem a két oldal
torzsalkodására irányul a fókusz. A telő Hold fénye világít rá, hol zajlik
lelkünkben ilyen „versengés” és ez a fény mutatja meg, hogy lehet másképpen,
méltó módon is működtetni erőinket.
Ez a lelki inspiráció egészül ki a Nyilas csillagképében lépdelő Nap magas tudásra, igazi, mély bölcsességre törekvő erőivel. Egészen egyszerűen képesek vagyunk nagyvonalúan, a korábbi leszegett fej és beszűkült valóság elengedésével öles lépteket tenni önmagunk legjobb útján. Olyan érzés, mint amikor rácsodálkozunk, hogy „jé, én ezt is meg tudom csinálni!” Az égi Egyenlítő csillagképeire tekintve rajzolódik ki, hogy a Hold az isteni egységre törekvő Egyszarvú, míg a Nap a szárnyaló Sas fényábrájában halad. Ezen nincs mit ragozni, a földhöz ragadottságot mikor engedhetnénk el eredményesebben, mint most? Az első bekezdésben említettem némi különlegességet. A Nap és a Hold szembenállása most nem vizsgálható kiragadva, égi környezetük többi résztvevőjének figyelembe vétele nélkül. A Nap itt már a nagy négyes együttállásban vesz részt (Szaturnusz-Plútó-Nap-Merkúr), így annak minden áldásos hatása értünk munkálkodik péntek este (is).
A Szaturnusz valódi jelentéstartalmának kibontása után most folytassuk a tisztázást a Plútóval. Fontos megismernünk az égi vándorok igazi energetikáját, hogy ezzel a tudással oszlathassuk el a félelemkeltésből bogáncsként esetlegesen ránk ragadt rossz érzéseket. Emlékezzünk: január 12-én nem armageddonos világvége lesz. A Föld forgástengelye stabil; kevéssé valószínű, hogy pont aznap fordulna ki a helyéből. Ha mégis így történne, akkor tévedtem és a továbbiakban nem írok már semmit… Addig félünk valamitől, amíg nem ismerjük. Abban a pillanatban, hogy valódi, értékes és használható tudást birtokába jutunk, képesek vagyunk mély, belső rettegés nélkül tekinteni a még valójában is veszélyt rejtő dolgokra. Példa: amint utána olvastunk, hogyan viselkedik a vipera, már nem tojunk be, mikor egy békés hargitafürdői kirándulás alkalmával megpillantjuk ezt a nemes kígyót egy nagyobbacska kövön napozgatni. Példa kettő: egy nagyobb műtétre szívszorító halálfélelem nélkül készülhetünk fel anatómiai ismeretek, sebésszel való konzultáció; a teljes folyamatra való rálátás segítségével. Lássuk hát a Plútót, másik „világvégés” főszereplőnket!
Nagyon érdekes, hogy bolygónkról
szabad szemmel a Szaturnuszig látunk el, a Plútó már ezen túl járja útját,
ezért is nevezik őt a szakzsargonban transzszaturnáliának, a gyűrűs bolygón túl
elhelyezkedő planétának. A három érintett princípium messianisztikus bolygó
(Uránusz, Neptunusz, Plútó), üzenetükben megjelenik a megváltó energia, ami
valódi szintemelkedést tesz lehetővé. Fontos tudatosítani, hogy önmagunkat váltjuk meg, nem ölbe tett
kézzel várunk egy huszonegyedik századi ácsra, aki Jézus kései utódjaként
passzív és akarattalan énünket emeli ki a trágyából. Plútó – alvilág. Hádész az
istensége, aki igen speciális helyet foglalt el a mitológiában. Amikor
alvilágról beszélünk, érdemes fogalmat tisztáznunk: nem pokol. Akkor és csak
akkor pokol, amikor azzá tesszük. Belső-alsó világunk a tőle való elhatárolódás,
tagadás, elnyomás, elfojtás és ezek tetszőleges kombinációja révén
alacsonyulhat „pokollá.” Szokás a Mars magasabb oktávjaként említeni (Paksi
Zoltán gondolata), hiszen a vörös bolygóhoz hasonlóan az erőről (is) szól,
igazi erőplanéta. Azt az erőt szimbolizálja, amivel minden megrekedt,
méltatlan, trutymós helyzetből kiemelkedhetünk. Nincs az a ragadós-cuppanós
mély mocsár, amiből plútói erővel ki ne vághatnánk magunkat. Hogyan tehetjük
meg mindezt? Radikális, gyors, intenzív módon. Itt nincs helye mérlegelésnek,
hezitálásnak, időhúzásnak: azonnal és végtelen határozottsággal emelkedünk ki;
így lépve ki a lejárt szavatosságú, avas minőségekből.
Az egyik közismert, Plútó ellen
felhozott vád a rombolás. Igen, ezt adom. Valóban működik benne romboló erő, de
(!) csak azt, azt viszont maradéktalanul és könyörtelenül ledönti, porrá zúzza,
ami méltatlan. Nem öncélú, kirakatot törő, kevert-hubi-vermut mámorban fetrengő
suhanc módjára teszi, hanem így ad lehetőséget újat, erőset és szépet építeni.
Talán magunktól nem végeznénk el, vagy csak nagyon részlegesen a bontást
szentimentális okokból, egó-eredetű fals ragaszkodásból: ilyenkor lép képbe a
Plútó és segít ki minden erejével. Ragyogó! Lássuk meg: nincs más választásunk,
mint újat építeni, hiszen már összedőlt és alapjaival együtt tűnt el a régi,
energetikailag (is) korhadt faház-viskó. A planéta segít bejárni a
mélységeinket, de nem úgy, mint mikor a kölyökkutya orrát ütik a saját
ürülékébe: a cél a mélységekből való kiemelkedés. Ez az a bizonyos, fentebb
hivatkozott megváltói, messianisztikus energia. Ha és amikor a Mars ereje
kevésnek bizonyulna, a Plútó segítő jobbot nyújt és a rakéta erejével emel fel a
legmélyebb mélységből is. Muszáj megértenünk, hogy itt és most radikális
változásra van szükségünk. Nincs miért finomkodni és lassítani próbálni a
folyamatot: van értelme tárt karokkal a lavina elé állni, hogy megfékezzük?
Mindez a sok-sok erő – ellentétben a hóförgeteggel – nem eltemetni, maga alá gyűrni akar, hanem a méltatlan, általunk talán nem is tudatosított dolgainkat segít kitisztítani. Gyökeres változás és átalakítás – lehet, hogy évek óta terveztünk valamit, ami szolgálna bennünket, de – például – kényelemszeretetből nem léptük meg. Most helyzetbe kerülünk, az aktuális égi mozgás elhozza a döntési lehetőséget. Lássuk meg: mélységeink bejárása után óhatatlanul és automatikusan a kiemelkedés következik. Nyilván dolgozhat bennünk a szabad akarat és dönthetünk önsorsrontó módon, maradhatunk a mocsárban: a dagonya mindenki előtt nyitva áll. De miért tennénk ilyet? Jelenlét, cselekvés és nyitottság: ezek segítenek a következő időszakban. A két főszereplő, a Szaturnusz és a Plútó bemutatása után kettejük kapcsolódásáról írok majd, a közeledő fényszög jellemző energiáiról, hogy mind teljesebb kép birtokában várhassuk ezt a nagyszerű lehetőségeket kínáló, igazi alkimista (átalakító) időszakot.
Egyre többen és többen kiáltanak mielőbbi világvégét; tömegek nostradamusosodnak el, miközben jogosan merülhet fel a kérdés: tényleg, mi is következik, ami ezt a végtelen hisztit kiváltja? (tovább…)
