Posts Tagged / bátorság
2020 05, 22 0

Felejtés vagy tanulás? Megértés vagy egy jó pohár ital?

Tudom, hogy nem először kerül elő a téma és kérlek, hidd el, nem azért citálom elő újra, mert a csillagos ég ne adna elegendő bőséges témát és írnivalót. Vállalom, hogy nem a népszerűbb megközelítést képviselem, mégis javaslom, hogy ne akard elfelejteni az elmúlt hónapok rendkívüli megéléseit, azokat a történéseket és érzelmi tapasztalásokat, amik hatottak rád. A teraszok nyitva, sőt, a belső terekben is kortyolható a sör és kanalazható a gesztenyepüré. Végre nem kell besz@rni félni a rendőrtől, mivel is indokoljuk meg a kijárási korlátozás közben nem éppen életbevágóan fontos mennivalóinkat (megjegyzem, ez azért kreativitásra ösztönözte a jónép menősebb egyedeit…); egyszóval az élet ugyan nem állt vissza a régi kerékvágásába (ahová sose fog), de már könnyebb a komfortos kiegészítőinkkel megélni. Vége a lidérces álmoknak? Elmúlt a megelevenedett katasztrófafilm ideje? Attól függ, honnan nézzük.

Tartja magát egy vélekedés: amiről nem beszélek, annak nem adok energiát, vagy fordítva – valamiről beszélve óhatatlanul és automatikusan energiát is adok neki. E logika mentén sokan nem is említenek semmilyen rossz érzést, betegséget, munkahelyi konfliktust, mert ezáltal öntözni gondolják a palántát, amire annak a gyomnak igazán nincs szüksége. A „ne is beszéljünk róla” mintázata már dörzsöli izzadt markát, mert meredeken emelkedő grafikon mutatja a megnövekedő keresletet iránta. Felejtsük el, vágjuk ki életünk filmszalagjából, meg se’ történt, talán igaz se’ volt; rossz álom, melyből izzadva ébredtem, na bumm: ágyneműt cserélek, a régit elbírja a hatodik érzék mosógép. Több bekezdésnyi szinonimát sorolhatnék még a felejtés és az így megvalósuló tabusítás illusztrálására. Aki valaha, akár csak egyszer az életében megtapasztalta, milyen a másnaposság, tudja, miről beszélek. Nem akarjuk összeszámolni, milyen italból mennyit ittunk, mert a gondolattól is forgó mozgásba kezd gyomrunk, a Vulpecula pedig aktiválódni készül.

Tudatosítsuk: most nem egy kiadós részegség után vagyunk. Ami történt, nem felejtést, hanem megértést és feldolgozást igényel. Ez persze jóval munkásabb a „delete all” parancs kivitelezésénél, ám hosszú távon mindenképpen jobb megoldás. Amikor valamit tabusítunk, nem beszélünk róla; titokká, sunnyogó, kellemetlen valamivé csomagoljuk be. Hatalmat adunk azáltal, hogy tilos róla beszélni, ő pedig nem egy jellembajnok: a rá – önkéntelenül – ruházott hatalommal hamar, de zsírosan él vissza és nő a nyakunkra. A felejtés egyenlő nem tanulás. Amikor felejteni akarunk, kukába dobjuk azt is, ami értékes, ami jó, ami tanulság a történtekből. Merd a maga valóságában visszanézni és értékelni az elmúlt hónapok életedre gyakorolt hatását. Vond meg a mérleget és értékeld ki a történteket, kiemelten saját döntéseidet, reakcióidat. Ha olyasmivel találkozol, amire utólag nem tudsz büszkén tekinteni, tedd meg a szükséges lépéseket. Nem az a baj, ha padkáztál, hanem amikor a szerencsétlen, évtizedek óta moccanatlanul a helyén lévő szegélyköveket hibáztatod mindezért.

A leltárkészítés már ki is rajzolja a megoldások körvonalait. Innentől jóval könnyebb a jelenedet élni és készülni a jövőre, mert a mostani „vizsgaidőszak” nem egyszeri és meg nem ismétlődő jelenség. Emlékezz, az idei év, ez a korszak a változásról, mint belülről, általunk elindított változtatások összességéről, a rugalmasságról, a hajlékonyságról szól – többek közt. Miért ne lennének meg benned is ezek az erények? Lehet, hogy jóval több munkát ad a rögösebb út a jelenben ahhoz képest, amit a pohár fenekére néző megoldás kínál, de előbbi az okokat gyógyítja, utóbbi a tüneteket keni el – rövidke időre. Nem mondom, hogy nem kell hozzá bátorság, de ez az erény erősíthető, edzhető; csak használnunk kell érdemes. Nem az a baj, ha félsz, hanem ha ez ledermeszt – és nem cselekszel. A bátor ember a félelmek megléte ellenére tesz lépéseket, ez ad igazi értéket a jellemerősödési folyamatának. Egyetlen egyszerű elhatározással és annak következetes végig vitelével elképesztően sokat tudsz emelni életed minőségén, amit (még) nem most, de a közeli jövőben már lemérhetsz.

képek: www.pinterest.com

2020 02, 11 0

Miért kell menni a legutolsó pillanatig előre?

Miért jó, ha soha nem ébredsz rá, hogy elbaltáztad? Mert időben korrigáltál. Tudom, nem először kerül elő a téma, de vesszőparipám. Soha ne érezd, hogy el kellett volna indulnod, de félelemből, lustaságból, kényelemszeretetből nem tetted. Soha. Emlékezz, hogy a bátorság nem a félelemnélküliséget jelenti. Ha hiányozna belőled a félelem érzékelésének képessége, akkor érzéketlennek nevezhetnénk, nem bátornak. Érzéketlennek lenni nem érdem és nem erény, a bátorság viszont az. A bátorság nem más, mint a meglévő, benned munkálkodó félelem ellenére való cselekvés. Ha le is fosod csinálod a bokádat, mégis cselekszel, ledermedt-riadt és megúszásra játszó ösztönlény-lét helyett. Hidd el, tök mindegy, mennyi találatot kaptál már, a sebhelyeid száma is csak téged érdekel. Lehet mögötted számos és számtalan megvívott és elveszített csata, harc és háború. Mindez nem számít. Az a lényeg, hogy itt és most, e percben és e pillanatban hogyan és miként működsz.

Még az sem gond, ha sokáig, érzésed szerint talán túlontúl sokáig rossz irányba mentél. Tényleg nem baj. De módosítottál, korrigáltad a tévedéseket és dolgozol a helyes döntések láncolatán. Ez számít. Nem érezheted, hogy adósa maradtál önmagadnak, hiszen valójában erre megy ki a játék. Nem másnak tartozol elszámolással, önmagadnak. Ha valakinek hazudsz és becsapod őt, az te magad vagy. Soha nincs késő, még a vég előtti percben sem (itt most fizikai testre gondolok). Az a fontos, hogy ez a vég út közben találjon: olyan úton, ami a valódi célod felé vezet, mindegy, előtte hány és hány vargabetűt és kanyarulatot tett. Gondold csak végig: a mostani életed vége ráhatással van a következőre. Nem azt mondom, hogy determinálja, de nem mindegy, elvarrtad-e a szálakat, vagy még nagyobb, kesze-kusza gubanccsomót hagysz magad után – magadra, hogy majd, egy későbbi körben vesződhess vele.

Bátorság kellhet a hibák – elsősorban önmagad előtti – beismeréséhez, de a hazugságspirál soha nem a túlélést szolgálja, legfeljebb illúzió-szinten. Olyan ez, mintha azzal győzködnéd magadat, hogy mérgezés nélkül véged lenne. Lehet, hogy nem egyik pillanatról jössz le a szerről, de igenis lehetséges váltani, ha te akarod. Talán élhet benned aggodalom a környezeted miatt, hiszen ők betettek téged egy skatulyába, ezzel könnyítve meg saját dolgukat. Legyen az ő bajuk megoldandójuk, hogy újrakalibrálják a rólad alkotott véleményüket. Miért ne változhatnál meg akárhány évesen is? Ki mondta, hogy rugalmatlan, kényszerpályán tehetetlenül mozgó bábként kell élned az életedet? Emlékezz, te is csillaggyermekként születtél, benned is ott van belül az a bizonyos gyémánt. Lehet, hogy most, ebben a percben semmi nem látszik a ragyogásából, annyi sz@r sár rakódott rá, de miért ne vehetnéd kézbe a valóságos és spirituális magasnyomású mosót és kezdenél a takarításba-pucolásba, hogy végre méltó életet élhess? Még ha csak percekre, a legeslegvégén is?

képek: www.pinterest.com

2020 01, 03 0

Hogyan juthatsz el a kifogásoktól a megoldásokig?

Korábban ígértem, hogy írok még a Szaturnusz-Plútó együttállásról és a hozzá kapcsolódó energiákról. Ma egy apróságnak tűnő, de lényeges dolgot helyezünk a mikroszkóp lencséjére: az attitűdöt. Végtelenül sok múlik azon, miként érkezünk meg egy ilyen jelentős égi helyzetbe. Ha eddig a kényelmes-langyos megoldásokat részesítettük előnyben, most ezen a téren is átprogramozhatjuk magunkat (igen, véglegesen, nem úgy, mint a most kirajzott bejglifutók, akiket még legfeljebb két hétig látunk és újabb ötven hétre nyomtalanul eltűnnek…). Nézzünk önmagunkba azzal a bizonyos „kíméletlen” őszinteséggel. Ha ez nem megy, kérlek, ne is olvasd tovább a mai írást. Él-e benned hajlam a kifogások keresésére, miért nem teszel meg valamit, amiről érzed/tudod, hogy jó lenne, hogy hasznodra válna? Most emelkedik a tét, mert a jelen helyzetben a régi, rossz minták helyett újakat, jókat tudunk alkalmazni, anélkül, hogy lenne benne „tapasztalatunk,” vagy előzményünk.

Ha eddig a „miért nem” volt a zászlónkra hímezve, bátran cseréljük le a „hogyan igen”-re. Aki mindeddig a kifogások embereként élte az életét vegetált, most beleállhat az életébe/sorsába és a megoldások emberévé nemesedhet. Olvassuk vissza a korábbi írást, miről is szól a 2020-as év elejének kozmikus erőtere. Engedjetek meg egy kis sport-párhuzamot: aki csak álldogál a kapu előtt, az rúghat időnként gólt, ha felé gurul a labda és jól el is találja. Az igazi, eredményes és agilis csatár viszont keresi a lehetőséget, visszamegy labdáért, figyel, helyezkedik, együtt él és lélegzik a játékkal, nem csak a jobb lábában bízik, amit elég egy véletlenszerűen guruló labdába tennie, és csak akkor termel gólt. Nem azt mondom, hogy nehezebb lesz kifogáskereső, sunnyogó és alibiző attitűddel lehoznia következő időszakot, azt viszont bizton állíthatom, hogy proaktívan, emelt fővel, kurázsival (figyelem, ennek a szónak az eredete a francia courage – szív szóból ered!); a lehetőséget keresve és változtatva igazán nagyszerű történések várnak ránk. Azzal sem vállalok nagy kockázatot, ha az ilyen beállítottságú szülöttek életük egyik legjobb heteiként-hónapjaiként fognak visszaemlékezni a duplahúszas év kezdetére.

kép: www.pinterest.com

2019 08, 25 0

Merhetünk merészek lenni?

Napjainkban valahogy egyre több hang susogja fülünkbe, hogy törekedjünk a biztonságra, betonozzuk be magunkat és maradjunk inkább a biztos sz@rban, minthogy kockáztatva (mit is?) próbáljunk kikecmeregni belőle egy szebb, jobb és – minden tekintetben – illatosabb új világba, új valóságba. Olvasd tovább >

Oldalak:12»