Hogyan olvassunk a Szűzről?

Szombaton délután lép a Szűz asztrológiai jelébe központi csillagunk, a Nap. Az utóbbi bejegyzésekben talán azt érezhetted, felülreprezentált, már ha a Nappal összefüggésben helye lenne ennek a kifejezésnek. Az okok egyszerűek: az Oroszlán szívével, a Világoszlop Regulus csillaggal való találkozója (ami most egzakt, azaz „tetőzik!”) ugyanúgy említést érdemelt, mint együttállása a Merkúrral. A Szűzbe érkező Nappal indul a nyár utolsó hónapja (ami persze nem azonos a naptáriakkal), itt már a beérés, betakarítás; azaz: az aratás szerepe erősödik. A fizikai sík gyümölcsöt szedő, lekvárt főző valósága mellett természetesen spirituális aratásról (is) beszélünk: tetteinken és megéléseinken keresztül tapasztaljuk, milyen magokat vetettünk korábban.

Egyszerű a reláció: ha és amennyiben nem tetszik a szüret eredménye, úgy a jelenben érdemes jobb minőségű, több fényt tartalmazó magocskákat vetnünk a boldogabb és több elégedettséget szülő jövőbeni aratás reményében. A Szűznél egyfajta érzékeny egyensúlyt is megélhetünk: a múlt velük van, hiszen csak azt takaríthatjuk be, amit a jelen pillanatunknál korábban, a múltban vetettünk-ültettünk. Bár a klasszikus értelemben kezelt vetés Bika-minőség, mégis itt határozhatunk a szüret tükrében a majdani vetésünk milyenségéről. Szűzhöz csatolt jellemző a rend is. Sajnos ezt szokás általánosítani és csak az anyag világában testesülő kínos, elvágólag megjelenő pedantomániára redukálni, aminek beállításában a Szűz Nap-jegyű szülött a levegőben vadássza le a porszemcsét és vonalzó volt az ovis jele, de a mániákus tisztaságon túl – belül egy kukacos alma. No, ez olyan tévképzet, amit a nagyi bablevese után termelődő gázokkal együtt érdemes – már csak az energetikai vérrokonság miatt is – elengednünk.

A Szűz minőségéhez alapvetően és elsődlegesen az időben értelmezett rend tartozik. Tudod, mikor mit kell megtenned. Nem vársz, de nem is sieted el a cselekvést. Régi, ízesen megírt regényekben a tempósan élő paraszt fejezte ki szépségesen a magas szintű Szűz-séget. Megjelenik a munka is, de szintén nem a gyűlölt egzisztenciális prostitúció képében, hanem annál mélyebben található, ám messzebbre vezető formában: milyen munkáid vannak? Mit kell elvégezned? Mi az igazi dolgod? Tudom, ezek nagy kérdések, súlyuk néha túlzottan nyomhatja válladat. Mégis, most ideje van rátalálnod a saját, legjobb válaszodra. Ennek birtokában nem csak a tettek mezején táncolsz át könnyebben, de a változtatásokhoz is természetesen fogsz hozzá, hiszen kirajzoltad az irányt, innentől az arra felé haladást hivatott szolgálni létezésed és a körülötted működő világ – alapértelmezett harmóniában. Emlékezz: a Szűz változó jel: felkészít a döntésekre, formába hoz az új dolgok megélésére, amiből a mostani ősz során kosárszámra fogunk kapni. Nagyszerű idők várnak!

képek: www.pinterest.com

Miért is kéne hálásnak lennem?

150508hala

A cím provokatív. Legyünk azért hálásak, amiért gondoljuk. Szabad a vásár. A lista hossza végtelen.

Ha minden csatornára nyitott szemmel, nyitott füllel járunk, csak ügy szippantjuk a sok-sok nyomasztó információt, hogy éppen most milyen szörnyűség történt, hogyan szúrtak ki velünk, leminősítettek, átvertek, kartelleztek, stb. A megfosztottság, a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség nem túlságosan előre vivő érzéseit igyekeznek lépten-nyomon erősíteni ezek a hangok.

Rajtunk áll, mi vagyunk az origóban. Saját, szabad döntésünk, merre induljunk. Választhatjuk a dagonyát: beleélhetjük, sőt bele is lovalhatjuk magunkat a gonosz főnök szemétségeibe, az anyós vissza-visszatérő aknamunkáiba, a lusta kollégák élősködésébe, mindenbe. Ha ezen az úton szeretnénk elindulni, egyre-másra bukkanunk újabb és újabb, velünk megesett méltánytalanságra, amit aztán igazán nem érdemeltünk meg. Szuperül meg lehet merítkezni ebben az érzésben, a legszebb pedig, hogy mindig újabb és újabb sérelmet találunk, ami miatt háboroghatunk.

A másik út lényegesen kevesebb energiánkat veszi igénybe: a hála útja. A metódus kísértetiesen hasonlít az előző bekezdésben leírtakhoz, csak most azt vesszük sorra, mi mindenért lehetünk hálásak. Ha elsőre úgy érezzük, semmiért, vagy alig valamiért, az nagyszerű! Akkor kezdhetünk körülnézni és vizsgálódni, valójában milyen különlegesen szerencsés helyzetben vagyunk mi, akik itt vagyunk, mindannyian, kivétel nélkül. Javaslok egy kis gyakorlatot: indítsunk hála-füzetet. Minden nap írjunk le – tetszés szerint – 3-5-10 dolgot, amit felfedeztünk az életünkben és amiért hálásak lehetünk. Nem csak nagy dolgokat, akár egy szép madárdal, egy finom ebéd, egy mosoly is kiválthatja az érzést. Egészen apró dolgok is játszanak. Legyünk tudatában annak, hogy emberek tömegei a mi mostani életünkért mindenüket odaadnák. Ha nagyon nem akar menni, csak arra gondoljunk vissza, hány alkalommal kerültünk életünk során – fontos helyzetekben – döntés elé. Vajon hány választásunk mentett meg valami olyasmitől, amit mai eszünkkel fel sem érünk? Kinek nem volt az életében olyan szituáció, ami után leverte a víz, mert úgy érezte, közel a vég? Leginkább a minket ért pofonokért lehetünk hálásak: mind-mind fontos tanítást hordoztak. Amikor csattant az arcunkon persze nem így éltük meg, de nélkülük, az általuk kiváltott csiszolódás nélkül nem azok lennénk ma, akik vagyunk.

Ugyanannyi energia szükséges mindkét irányba elindulni, szabadon dönthetünk, melyiket választjuk.

Fürödjünk meg, lubickoljunk a hála érzésében! A mélyen átélt hálaérzet ugyanis életelixír.

Fogyasszuk bőséggel!

kép: versek.aranyosiervin.com

Pin It on Pinterest