Amikor valamit túlságosan egyöntetűen címkéznek rossznak (vagy ami azt illeti: jónak), érdemes elgondolkodnod. A zongora billentyűi valóban végletesek. Szemeid előtt a kép, ahogyan a fénylő fekete és fehér váltja egymást. De az élet nem egy óriási pianínó. Az emelkedő kamatok tömegeket érintenek kedvezőtlenül. Mégis, nem jelenthető ki egyértelműen róla: rossz. Mert másik oldalán markát dörzsölő bankárt látsz mosolyogni. Ami a törlesztő tömegeknek kedvezőtlen, a kölcsön nyújtójának ajándék.

A Szaturnusz említése szinte bármely szövegkörnyezetben egyoldalú. Ha nem égitest lenne, úgy azt gondolhatnád, a rákkal, a hiperinflációval és a Richter-skála szerinti tízes erősségű rengéssel játszik egy ligában. Pedig ó, dehogy. Nem szokása bosszantani. Azért nehezíti meg a dolgodat, mert elvárod tőle. Valójában nem is nehezíti meg. Odaáll, hogy megélhesd az akadályoztatást. Őt igazán nem zavarja felé nyúló, ritmusosan bökdöső mutatóujjad. Kevéssé érdekli, hogy bűnbakot szeretnél belőle faragni.

Tartása példás. Igazán tanulhatnánk tőle. Mert a Szati sz@rik magasról tesz az őt körül lengő vaskos előítéletekre. Tudja jól: így is csak tapasztalásokkal gazdagodsz. Mint bármely más előítélet gyakorlása esetén. Gondold végig, ha eddig ez a szikra hiányzott: vajon miben különbözik előítélettel viseltetned:

• vallás
• bőrszín
• lelkiismereti meggyőződés
• politikai hovatartozás

vagy: kozmikus témák tekintetében? Éppen úgy elvárod a sztereotípiák szerinti válaszreakciókat. A jamaicai kisebbségtől a reggae zenére mosolyogva történő fűszívást, az eszkimótól az igluépítést, a Szaturnusztól a nehézségek utadra gördítését. Mivel meggyőződésed, hogy így fog történni, te magad zárod ki annak lehetőségét, hogy – végre! – felülírhasd begyepesedettségedet. Eddig.

Üdvös letenned a szemellenzőket. Egyébként is: ami égi minőség, ugyan miként hozhatna rosszat? Az csak és legfeljebb úgy érkezik életedbe, hogy az aktuális helyzet alacsony szintjeit működteted. Ez az alapigazság most hatványozottan igaz. Akár a falra is kiakaszthatnád, régimódi, hajlított zománctáblára írva. Míves volta talán újra és újra emlékeztetne az égre nézés kiindulási pontjára.

Miután megszabadultál a tudatszűkítőidtől, máris színes és magas felbontású kép tárul eléd. Ezen azonban nem csak a Szaturnusz oly’ jól ismert, gyűrűs gömbjét látod. Ott a Nap is. Éltető, mosolygós, derűt és erőt egyaránt bőven adó központi csillagunk szövetkezik a tapasztalat bölcsességének égi vándorával. A nagyon magasan feletted álló(nak hitt…) emberek könyvszagú bölcsessége a könyöködön jön ki. „Lásd meg a nehézségekben a tanítást.” Vagy: „problémáid érted vannak. Megoldásuk által emelkedsz feljebb.”

Igaz tételek, de olyanok, mintha éhezőnek előmelegített étolajba mártott nyers angolnát nyújtanál át. Vélhetően szempillantás alatt siklik ki a kezéből. Még utánanézni sincs ideje, olyannyira villámgyorsan illan el a jóllakás illúziója. Nesze semmi, fogd meg jól! Segítek is, meg nem is. Ezzel van tele a padlás, csak a statikus meg ne lássa. Keddtől csütörtökig életszagúvá alakíthatod a távoli és érzelmi azonosulásra kevéssé alkalmas mondatokat. Nap és Szaturnusz trigon fényszögben. E különös mondat megfejtése valahogy így szól: ami nem öl meg az megerősít. Igen, tudom: a medvét kivéve, mert az megöl.

Nem íratom le, hogy félre a tréfát. Jó szívvel legalábbis semmiképpen. A Nap derűt csomagol mindennapjaidba. Most újra erősítheted, hogy önmagadon röhögni ér. Ki más tegye meg, ha nem te? Amúgy meg: amikor te magad képes vagy szívből jövően kacagni „balfogásaidon,” már nem fáj, hiszen nem is fájhat, ha valaki a külvilágból tesz így. Már nem akarsz pici kukaccá válni, vállalva a fokozott harkályveszélyt. Nevet, na és? Én is azt teszem és akkor mi van? Régi szégyen-programokra (is) láthatsz rá – egyúttal oldod, semlegesíted őket.

Ami erőfeszítésre késztet, nem csak kozmikus kondipark-minőséget hoz. Tanít is. Agyatlan belefeszüléssel mondjuk keveset, gyakran semmit nem hasznosítasz ebből. Csak azt mantrázod, agresszív kismalacként: rohad Szati, rohadt Szati, rohadt Szati… Ez is egy szint, jóval alattad és mögötted. Kinőtted, mint a pedálos Moszkvicsot. A bonyodalmak, hátráltatások hagymahámozás-szerűen működnek. Amennyiben hajlandó vagy vállalni a könnyeket, úgy a legcombosabb kerti hagyma is a tiéd. Süthetsz, főzhetsz belőle. Éppen így működik a Nap-Szaturnusz trigon. Emelő erővel érkezik meg a felismerésen, a tudatosuláson keresztül mindaz, amit eddig egyoldalúan szívásként jellemeztél.

A világ tengelyéből kifordulását nem kell (el)várnod. Inkább finomhangolásra kitűnő a három napos erőtér. Ez sem csekélység. Gondolj csak egy hosszú utazásra. Nagyon nem mindegy, milyen kárpitnak döntöd a hátad, mennyire párnázott az ülés alattad. Az utazás is jóval kellemesebb élmény, a megérkezés hangulatát döntően befolyásolhatja a menet közben megélt komfort – vagy éppen annak hiánya.

Láss tisztán. Törekedj az önmagaddal szembeni objektivitásra. Bár minden szentnek (és ami azt illeti: nem szentnek, sőt, szentségtelennek is) maga felé hajlik a keze, ezt szemlélheted kívülről-felülről. Mintha halkan zümmögő drónként emelkednél önmagad, életed fölé. Lásd ebből a perspektívából jelenedet. Így pedig valódi segítséget, megértést és magoldást kínál a hét közepének markáns égi mozzanata.

kép: pixabay.com

a kötél nem csak gúzsba köthet – felmászhatsz a csúcsra is,

ahonnét a végtelen szabadság tárul eléd