Vasárnaptól keddig minden remény elveszett, vége a világnak. Ha jót akarsz, minimum acélláncszemekből szőtt sálban merészkedj az utcára, de talán még abban is túlontúl kockázatos. A rohadék Rohadék támad. Nincs menekvés. Te sem úszod meg, bizony. Add el a papucsod, a tartós tejjel pedig még véletlenül se kokettálj a boltban, nem lesz rá szükséged. Jön a vég, magával ragad a végzet, ha hegyezed a füled, már a kasza suhogását is hallhatod. Nulla irgalom, hiszen a rettenet ereje testesül, kicsi porbafingó jelentéktelen szemcseként ugyan mit is tehetnél? Jobb nem küzdeni, vállakat leengedni és csüggedt beletörődéssel várni az elkerülhetetlent. Valahogy így szólna a Nap-Algol találkozó, ha nem én írnám. Persze ezt is én írtam, de ismersz: szeretek provokálni. Ha még mindig olvasol (ahelyett, hogy „bölcsen” a légópince zugába kuckóztál volna…), felettébb kitartó vagy. Ezt esetleg botornak címkézné, aki bokáig sz@rja magát erőst megijed a Nap-Algol együttállástól. A felszíni, kellő tudás híján gerjedő félelmek „alapja” ugyanis itt gyökerezik: május 16. és 18. között egzakt a Perseus csillagkép második legfényesebb (béta) csillagának és a Napnak az együttállása. Nemrég már olvashattál róla, akkor a Merkúr találkozott vele, most azonban – Virág elvtárssal szólva – a nemzetközi (azaz a kozmikus) helyzet egyre fokozódik. Hozzátehetjük amúgy Őze Lajos folytatását: nem érünk rá egyéni sérelmeinket dédelgetni.

Az Algol sajtója valóban rettenetes, ezt hatásvadászat és túlzáscsiholás nélkül mondhatom. Guglizz rá, jellemzően elborzasztanak a leírások. Te viszont már tudod: amikor valamit kifejezetten egyféleképpen állítanak be, ott valami nem stimmel. Kutya van elásva, bűzlik. Az Algol-lal is az a helyzet. Akik így feketítik be, kurvára nagyon nem akarják, hogy megismerd valódi erejét, lehetőségeit: mindazt, amihez hozzásegíthet. Jobb, ha farpofáid közt zabszemet szorongatva megúszásra játszol. Persze ebbe nem érdemes belemenned, még szerepjáték szintjén sem. Ismerd hát meg ezt a csillagot, akit az égbolt legkárosabbjaként emlegetnek. Mielőtt továbbmennénk, azért álljunk meg egy szóra! Csillag őkelme, azaz fény árad belőle. Kérdem én: hogy a skorpióba rákba lehetséges egy fényt árasztó ojjektumról azt feltételezni, hogy árt? Aki ételt oszt, sunyi szemét, mert titkon abban bízik, hogy a megajándékozott torkán akad a falat és fulladásos pusztulás viszi el? Aki pénzt ad egy állatmenhelyre, az a méltatlan állattartást támogatja? Egészen torz, kifacsart és életellenes „logika” elhinni, hogy egy csillag, legyen bárhol, tartozzon bármely fényábrához és nevezzék akárhogyan is – árthat. A hülyeség: na az árt. De nagyon. Jobban, mint a dögvész. Az Algol is ennek esett áldozatul, illetve dehogy esett: legfeljebb aktuális megítélése. Közel a perc ugyanis, mikor ez gyökeresen megváltozik és hiszem, hogy Algol-szertartással, meditációval húzzák ki magukat a tudatosuló emberek a pácból vagy változtatnak gyorsan és gyökeresen.

Démoncsillag, Sátán Feje, Démonfej – számtalan bugyuta nevet ragasztottak rá. Félelemből. Ami közös: fej. Ő Medúza Gorgó levágott feje. A nyeső a hős Perzeusz volt. Álmában lepte meg a hölgyet, de ez nem sunyítás. Analógiában gondolkodva: álmában cselekvő hős más síkon ér el eredményt. A Nap-Algol találkozó rámutat: ha valamit el akarsz érni, nem küzdhetsz csak jégre szabadult disznóként a földi síkon. Ki kell tudnod lépni az egymásutániság, a lineáris ok-okozati láncolat börtönéből. Fej: meg kell értened olyan dolgokat, amiktől amúgy visítva menekültél. Eddig. A hal közmondásosan a fejétől bűzlik. Az együttállás erejével a bűzt a hal fejének levágásával száműzheted, azaz tehetsz érte. Tettek által, hiszen a Nap cselekvő éned égi megjelenítője a születési képletben. Megérteni, szembenézni, tenni. Ha kell, levágni: gyorsan, irgalom nélkül. De mit is? Nem a szomszéd/anyós/főnök fejét. Az olyan gondolatiság, tudati korlát, meggyőződés, szemellenző és skrupulus való a késed éle elé, amik eddig gúzsba kötöttek. Láss rá: a változás radikális, most nem szaturnálisan lépegetsz. Mondok még jobbat: a benned élő hős is felszínre emelkedik. Ehhez legelőször is tudnod kell, hogy benned van. Amíg ez nincs meg, hogyan várhatnád el, hogy testet öltsön? Most rázd le magadról azt az erőltetett marhaságot is, hogy „egy vagy a sokmillióból/milliárdból, valójában semmi jelentősége az életednek.” A hős egyben Istengyermek is. Igen, az Isten Gyermeke, hiszen Perzeusz Zeuszt tisztelhette édesapjaként. Megértheted valódi istengyermeki lényegiségedet. Ez a nyakatekert kifejezés ellenére – valójában – végtelenül egyszerű. A Teremtő saját képére formálva éled életed a földi létezésben is. Semmi sem véletlen, azaz mindig kapsz segítséget és vezettetést. Ennek legmélyebb megértése és a korábbi magadra hagyatottság levágása: erre tökéletes ez a pár nap. A szakirodalom tág orbist (hatókör) jelöl meg az Algol-hoz, itt azonban egzakt, tehát bizton tudhatod, hogy a belső alkímia ideje jött el. Kívánom, vezessen eredményre és éld meg, milyen nagyszerű erő valójában.

kép: pixabay.com