Azt hittem, erről nem kell írnom. Tényleg. Aztán mégis, újra és újra visszadobta hozzám a labdát az élet. Tessék, akkor itt vagyok, leültem a sejhajomra és pötyögöm a sorokat. Triviális, egyértelmű, nulla forradalmisággal. A lámpás mindenkinek felgyúl, ez van. Ha nem akarsz megvilágosodni, nyilván eltakarhatod a szemed, de miért tennél ilyet? Kezdjük is a megvilágosodásnál!
Az önismeret útján lépdelő embert időről időre, elsuhanó (vagy éppen csak tovavánszorgó – tempótól függ) kilométerkőként éri egy-egy felismerés, rácsodálkozás. Emlékszel, amikor összeáll a kép és rájössz, miként függenek össze történések, mintázatok. Csodálatos élmény, árukapcsolásban szállítja a megkönnyebbülést. DE! Az egész nem ér semmit nem sokat ér, ha és amennyiben itt megállsz.
Mi van? A felimerés kevés? Miről beszél ez az ember? Pálinkázott-e vagy almabort vedelt? Jogosak a kérdések, e sorok materializáláskor késő reggelt írunk és egy izmos presszókávé hivatott szaturnuszi energiákat erősíteni és támasztani az összpontosításomat. Tudatmódosító nélkül ismétlem meg: a rácsodálkozás, a megértés jó, de itt nem állhat meg a folyamat!
Tettek nélkül jobb lett volna maradni az „édes” tudatlanságban.
Kemény kijelentés ez is, aláírom. Gondold végig, kérlek: abban a pillanatban, hogy rájössz fontos, az életedre kiható összefüggésekre, helyzetbe kerülsz. Felelősséged ébred. Ekkor stuccoskodni, fejet a homokba dugni – nem való. Itt már nem beszélhetsz „hét én erről nem tudtam, nekem ezt senki nem mondta” módon. A tantusz leeste utáni nemcselekvés vétek önmagaddal szemben.
Két féléven keresztül hallgattam büntetőjogot, onnan az ismeret: nem csak akkor követhetsz el bűnt, amikor teszel valamit, hanem amikor elmulasztasz tenni (pl. cserbenhagyás, segítségnyújtás elmulasztása, stb.). Utóbbi kevéssé ismert, akár szét is tárhatnád a kezed, de most már késő. Már elolvastad, már tudod.
kép: pixabay.com
szép, jó és kedves – de önmagában ettől még semmi nem változik meg:
Ideje szót ejtenünk az idei ősz egyik markáns égi történéséről, ez pedig a Mars retrográdba fordulása. A vörös bolygó csütörtöktől indul hátráló útjára a Kos asztrológiai jelében. A tolatás november közepéig tart; korábban tett ígéretemet beváltandó, íme, az ekliptikai koordináták: a retrográdba fordulás a Kos 28 fok 08 percnél, míg a direkt irányba váltás majd a Kos 15 fok 15 percnél történik. A számos helyen és több alkalommal megénekelt Jupiter-Plútó-Szaturnusz hármas együttállás és a – szintén – retrográd mozgást végző Uránuszmellett a Mars szolgáltatja őszünk fontos energiamintáit. A „mellett” szó azért kapott kiemelést, mert kozmikus helyzetek esetében kevéssé tartom szerencsésnek a rangsorolást; most sem osztunk arany-, ezüst- és bronzérmet a planétáknak. Égi állások vizsgálatakor egységben szemlélődve tudunk teljes képet kapni, így – bár most a Mars a főszereplőnk – a többi égitest mozgásával összeolvasva juthatunk el a legpontosabb égtérképhez.
Poroljuk le a Mars kulcsszavait a teljesebb megértés érdekében! Erő, lendület, küzdelem; önmagunk meghaladásának energiája. Más nézőpontból a célra törés, a jobbá tevő-alakító erők, amikkel a bennünk élő félelmeket, kishitűségeket győzhetjük le. Tudatosítsd: a Mars szuper energia; ha esetleg él benned negatív sztereotípia vele kapcsolatosan, ideje felkeresned a spirituális kukát és kidobálni, mert ezek az alacsony szintekhez kötődő, ám Árész planétáját kizárólagosan velük azonosító téveszmék. Alkimista energia és a szent tudomány célja az (ember)ólomból (ember)aranyat előállítani. Emelő inspiráció, nem véletlenül tüzes, mint az általa uralt Kos jele is – ahol éppen tartózkodik és hátrálásba kezd. Zárójel: a Kos Mars elképesztően jó, lelkesítő energiái a következő naptári év elejéig, Vízkeresztig velünk lesznek, majd csak akkor lép tovább a Bika cikkelyébe a bolygó. Erőt tudunk a kezdetekbe vinni és a retrográd Mars hatásának köszönhetően az újrakezdés is jól sül el. Ha már tűz: az elem valódi mibenlétéről, megismeréséről és a vele való gyümölcsöző együttműködésről a Főnixébresztőn beszélünk legközelebb. Lehetőséget kapsz korábbi csorbák kiküszöbölésére; arra, hogy akassz egy kövér rükvercet, kitolass a zsákutcából, majd még kövérebb gázzal elindulj a helyes irányba. Emlékezz: érezted korábban is, hogy nem ez az igazi direkciód, de sokan mások is haladtak körülötted és susmorgásuk elhitette veled, ez neked is jó út. Hát nem. A retrográd Mars hatására intenzíven vagy képes mozgósítani cselekvő erőidet – azt a kraftot, ami kiemel a testmeleg, azaz langyos sz@rból ürülékből. Ami ugyan körülölel, nem fázol benne, de mégis csak sz@r és így – természeténél fogva -, büdös és nem méltó hozzád, mint csillaggyermekhez.
A sikeres és – nem utolsó sorban – eredményes újrakezdés egyik pillére az áldozat; a klasszikus és tipikus Kos minőség. Idézzük fel, mit is takar ez a szó, mert mai világunkban egy egészen torz formáját használjuk csak (ez az áldozattá válás a maga kiszolgáltatott tartalmával). A Kos cégére alatt az önként vállalt áldozat szentélyébe léphetünk be, ahol áldást találunk és élünk meg, hiszen automatikusan azzá válik. Fontos, tudatosítsd: nem lemondasz valamiről, mert az beszűkítő és frusztráló, hanem szabadon, egyenes háttal és gerinccel vállalást teszel. Nem szorít senki pisztolyt a halántékodhoz; te magad érzed, hogy itt az ideje valami jelentőset az áldozati oltárra helyezned, ami az (újra)kezdés fényét emeli. Nyilvánvaló, hogy legyen súlya az áldozatnak; ha évi egy alkalommal iszol ananászlevet, akkor keress jelentősebb minőséget, ami tényleges önmeghaladás és ilyen módon felajánlható és elfogadható. Méltósággal, trükközés helyett.
Nézzük a csillagok világát, mit látunk az égre pillantva! A Mars emblematikus pozícióban fordul: a Halak csillagzatának alfájánál, az Al Rischa csillagnál. Ebből a pontból indul ki a visszaúszó- és a kiemelkedő halacskához vezető fonál. A döntés spirituális helye: visszatérek vagy kiemelkedek? Fontos! Egyik nem rosszabb vagy jobb a másiknál, csak más. Szentelj energiát az összegzésre, mielőtt döntesz. Ez nem tökölős-kotlós minőség most, amikor hónapokig érleled a szándék döntéssé alakulását, hiszen a Mars, bár nem kapkodó, de gyors. Valójában te már tudod mélyen belül, mit is szeretnél; csupán a ráragadt mázat kell eltávolítanod valódi vágyaidról. A Mars a visszaúszó hal fonala mentén hátrál és ott is fordul majd. Megmutatja, milyen minőségek – elsődlegesen emberi kapcsolatok – hátráltatnak a kiemelkedésben. Analógiában: olyan kötöttségek, kötelékek, amik régen talán erősítettek, de mára a gúzs-jellegük dominál. Vedd észre, lásd meg és – vágd le őket. Nyilván te már tudod, miképpen tedd meg ezt méltó módon: erősen, de keménység nélkül, határozottan, de szeretettel; a jobbá tevés által inspirálva. Meglátod: a le- és visszahúzó energiáktól szabadultan fantasztikusan kapsz szárnyra és jóval magasabb rezgésű döntéseket tudsz hozni – olyanokat, amelyek nem csak a közeli jövőd fényét erősítik. Ritka jó energiákat ad a mostani hátráló Mars, vedd észre, lásd meg és persze – használd. (Jó tudnod, hogy e hal fölött a Pegsus, a Táltos Paripa vágtázik, elképesztő csodákat ösztönözve benned, általad és körülötted.)
Érzelmi vagy racionális alapon döntesz? Tudom-tudom, ez lerágott csontnak tűnik, mégis érdemes elővenni, mert jelen korszakunkban elképesztően sok érzelmi döntést csomagolunk az ésszerűség látszat-héjába. Nézzük először is a definíciókat a tisztább kép érdekében! Érzelmi döntésről beszélhetünk, amikor belső, lelki motivációk vezérelnek; jellemzően könnyen és mélyen vagyunk képesek azonosulni döntésünk tárgyával.
A racionális döntés esetében bal agyféltekénk információi, a logika, az érvek és a tények alapján határozunk. Mindkettőre szükség van, mindkettő abszolút rendben lévő. Probléma a fogalmi cserezavar esetében adódik, nevezetesen az érzelmi döntésedet próbálod beállítani racionálisnak, ésszerűnek. Kerékbe tört, kifacsart, ronggyá erőszakolt „észérveket” gyártasz, amik alátámasztani hivatottak emocionális választásodat.
Menjünk kicsit mélyebbre! Miből fakadhat, hogy szükségesnek látod megmagyarázni mások számára irracionális választásodat, legyen szó párról, munkáról, autóról, ruháról – bármiről? Lásd és értsd meg, kérlek: nem az a baj, hogy érzelmi döntéseket hozol. Ez teljesen rendben van; ha nem így lenne, megvalósulna Madách falansztere, az egyen-világ, a „tudósok” által tökéletességre fejlesztett minőségek alternatíva nélküli – így sivár és unalmas – egyeduralma.
Érzelmi döntéseid takargatása-elleplezése és a (meddő) próbálkozás, amivel okszerűnek próbálod beállítani őket: egyszerű önfelnemvállalás. Ennyi és nem több. Olvasd el újra, tudom, kemény állítás, de így van. Gondold végig! Ha a racionalitás ellenére mégis a zűrös Dezsőt választod, ha lógó esőfelhők idején ernyő nélkül, fehér ruhában indulsz útnak, ha Alfát veszel – ne akard elfogadtatni okosságként a külvilággal.
Miért ne vállalhatnád fel, hogy ez belülről jött és kész? Itt a pont, nem kell a „vágytam rá és még akciósan is adták,” vagy „kétes híre volt, de a sok-sok kisiklás után egyre nagyobb a matematikai esélye a jó útra térésnek.” Ezekkel gyengíted önnön identitásodat, mert a cél az, hogy hozz bármilyen (hangsúlyozom: bármilyen!) döntést, azt vállad fel. Ha logikátlan, nem baj, de ne magyarázkodj; kerüld el az emelkedő pulzussal véghez vitt, pironkodó okfejtéseket, mint rajtakapott kamasz a szigorú szülői tekintet előtt (ez nem az, aminek látszik…).
A döntésbe való beleállás felvállalást (önfelvállalást) jelent, azaz lépéseket saját sorsutadon. Érdemes együttműködni a kozmikus erőkkel és egyenesíteni gerincedet bármely töltetű döntésed maradéktalan vállalásával.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
Mára jött ki úgy a lépés, hogy egy kicsit összegezzük az elmúlt időszak fontos erővonalait. Ez a múltba tekintés egyben jövőrajzoló energia is: mire készüljünk, mire készülhetünk és hogyan tegyük mindezt, ha a lehető legjobban akarunk kijönni a következő hónapokból? Kezdjük a múlttal: már a tavalyi évben is szóltak hangok a 2020-as esztendő különleges energetikájáról. Akadt, aki világvégét jósolt békaesővel és a szokásos látomásokkal, de ez végül nem jött be. Más módon viszont tényleg világvégét éltünk meg. Zárójel: ebben az írásban többször hivatkozok korábbi anyagokra, ahol fontos, ott linkelem is: ezt a dőlt betűkről veheted észre – elmélyüléshez pedig katt. A felszín alatt formálódó-fortyogó erők a januári nagy négyes együttállással pörgették meg a rulettkereket a sors kerekét. A többi történelem, amit tanítani fognak – akár így, akár úgy; függően attól, ki számít majd „győztesnek,” és – ennek megfelelően – ki írja majd a történelemkönyvek vonatkozó lapjait. A bennünket körülvevő világról bátran kijelenthetjük, hogy örökre megváltozott és ez a kijelentés most – kivételesen – abszolút nélkülözi a rám jellemző teátrális hatásvadászatot. Ez tény.
Mit is kaptunk itt, a naptári év tágan értelmezett első harmadában? Tükröt és pofont. Tükröt, hogy kristálytisztán láthassuk önmagunkat, reakcióinkat; milyen választ adunk nem várt kérdésekre. Igen, vizsgáztunk és a számonkérés a hétfő reggel derült égből „vegyetek elő egy papírt!” felkiáltással induló röpdolgozatra hasonlít(ott), mint pofon-analógia. Nyugi, ha karó, hát karó, hidd el, javíthatsz még. Lemérhettük, mit jelentenek számunkra emberi kapcsolataink, hogyan reagálunk érzelmi prés alatt, másfajta stresszkörnyezetben, mint amihez a főnök, az anyós és a gyerek hozzáedzett már. A tükör kirajzolta rugalmasságunkat vagy az alkalmazkodási kihívások kontúrját, de változtathatunk. Emlékezz: a – jogi értelemben szabályozott – vészhelyzet elmúltával a felejtés és a „sose volt!” nem a legmagasabb szintű megoldás. Kerülendő még a szégyen érzése, ha visszatekintve nemhogy büszkén, de kínos érzéssel összegzed önnön magatartásodat. Ez van, kijött, na. Mint az árnyékszéki megkönnyebbülés: ha büdös, hát büdös, belőled pottyant alá, ha szemet csípő a szaga, majd legközelebb gondosabban válogatod meg táplálékodat. De elég a sz@rakodásból, nézzük tovább!
A veszély elmúlt – most. Ezért is erősödik a fellélegzés és a „legyünkgyorsantúlrajta” késztetése. Kerüld el a csapdahelyzetet! Többször írtam róla és fogok is, hogy ez az első hullám volt. Semmi közöm a virológiához és az ilyen alapon értelmezett terjedéshez, de a csillagos ég üzeneteit látom. Látom és értelmezem, mégpedig azzal a szűrővel, ami a mostani történések során mutatta meg árnyalatait. Itt ölt testet a második, majd harmadik hullám, függetlenül attól, hogy ehhez kötődik-e biológia ok. Spirituális tisztulási és fejlődési lehetőségek sorát hozza ez a számon kérős-vizsgáztatós időszak, de emlékezz: nem szívat, „csak” szigorú, még inkább következetes, amolyan McGalagony-féle módon tanít és számoltat be. Nincs ezzel baj, ha kész és képes vagy a sunnyogást, a mellébeszélést, a köntörfalat és a kreatív könyvelést elengedni. A jó pap is holtig tanul, miért érnéd be kevesebbel? Ráadásul mentesülsz a cölibátus intézményétől is… Fizikából nem (sem) voltam a topon, ezért a következő gondolatmenet nélkülözi a tudományos alátámasztást. A hullámjelenség erősödő tendenciát mutat. Amit az első hullám nem hozott felszínre, a második megteszi. Amit az se, majd harmadjára megmutatkozik.
Szeretném, ha nem komor jóslatként olvasnád e sorokat. Nem az, nem is annak pötyögtem le. Egészen egyszerűen az égre nézve földi leképeződések mutatják magukat. Az összemberiség-szintű megtapasztalás pontos képet ad arról, hol tartunk. Elképzelhető, hogy ez nem tetszik neked. Sebaj. Tudd, hogy kesergés helyett saját mikroszinteden változtatva tudsz a makroszintre kihatóan változtatni. Magas minőségű válaszreakciókat produkálva nem csak a saját életedet varázsolod jobbá, de példát is mutatsz. Ez a fajta tanítás az egyik legmarkánsabb pozitív hozadéka a következő időszaknak: miként emelkedsz ki a tömegből, de nem felülmúlásos-versengős módon, hanem amúgy világítótornyosan. Ezért érdemes, ez nagyon nemes és méltó magatartás. Nem kell hozzá Buddhának lenned. Nem baj, ha félsz. Az se, ha rettegsz. A belül zajló érzelmi vihar egy dolog – a másik és fontosabb, hogy ezekkel együtt élve, vagy ennek ellenére, hogyan döntesz, hogyan cselekszel az anyag világában. Itt és így mérheted le, mennyit is érsz valójában. A szó elszáll, a tett mutatja meg az értéket vagy annak hiányát. Emlékezz arra is, hogy a felkészülés nem vonzza be a „bajt,” a „rossz” történéseket. Azzal, hogy becsatolod a biztonsági övedet induláskor, nem teremted meg a frontális karambolt repedő kulcscsonttal és arcba robbanó légzsákkal. Jó esetben egy életen át közlekedsz úgy, hogy végül tök fölöslegesnek bizonyul (a bírság elkerülésén kívül, persze) az öv használata. Analóg a biztosítás kötése: nem az elemi csapás elvárása vagy a biztosító által kárkifizetésként folyósított összeg iránt érzett csillapíthatatlan vágy miatt kötöd meg. Felkészülsz. Amikor célba érve kikötöd magad, vagy lejár az évfordulód, talán nem tudatosítod, de azért legyen a homlokteredben: a felkészülésed jó volt, de az égiek, a sors, az őrangyalaid most eltekintettek a számonkéréstől. Az iskolában sem feleltettek minden nap minden tárgyból, de elvárt volt, hogy naprakész légy a tananyagból.
Éleszd fel bölcsebbik énedet és add át neki a kormányrudat. Ha ez kicsit szokatlan gondolat, tudd, adatott némi időd betanítani új szerepkörére. Eljöhet az idő, amikor hálával tekintesz mostani énedre és az általa meghozott döntésre.
u.i.: ha gyakorlatias, praktikus eszközöket is szeretnél az útra, tarts velem június 19-én, pénteken a Főnixébresztő (újratöltött), kiscsoportos online worksphopra. Jelentkezni a contact@ladonyijanos.hu címre küldött e-mailben tudsz a szabad helyek függvényében.
Hajlamos lehet az ember gyermeke égi veszedelemként, sorscsapásként, Isten büntetéseként, fatális véletlenek szerencsétlen összejátszásaként tekinteni a jelen hetekre-hónapokra (és az előttünk álló évekre, ha már itt tartunk). Ezzel egy bibi van, de az nagy: vesztesnek, kiszolgáltatott bábnak, tehetetlenül pattogó flippergolyónak látja magát a nagy játékasztalon.
Ahhoz, hogy ebből a csapdahelyzetből kiássuk magunkat, fontos megértenünk az ember és a változások viszonyának természetrajzát, ami végtelenül egyszerű: az ember nem szereti a változást. Nem szereti, de végtelenül alkalmazkodó, így – túlélési programjaitól vezérelve – felveszi a tempót és pont úgy, mint a víz: kitölti a rendelkezésére álló teret.
A könnyebb emésztéshez húzzunk elő pár példát a történelemből: amikor kezdett elterjedni az automobil, a bérkocsisok tüntettek, rongáltak – lázadtak az új, veszélyes(nek mondott), a megélhetésüket reálisan veszélyeztető ördögi masinával szemben. Emlékezhetünk, pár éve a taxisok tüntettek az Uber ellen, kísértetiesen megidézve az egykori bérkocsisok szellemét. Ahogyan annak idején sem tiltotta senki, hogy a bakról a volán mögé üljön, ma is uberezhetett volna bármelyik modern kori bérkocsis.
Az ember lassan képes alkalmazkodni a változásokhoz. A klímaváltozás is ilyen: melegszik az idő, de élünk. Többen vesznek klímás autót és ültetnek nagy, árnyékot adó fát. De nem rapid módon, máról holnapra ugrott feljebb 10 Celsiussal a hőmérséklet. Ezt a változást rákészüléssel, tájékozódással lehetett kezelni. A mostani idők átalakító alkímiája viszont gyors. Nem előjelek nélküli: többen több irányból is jelezték (most mutogathatnék magara is…), hogy várható és eljön egy nagy horderejű szakaszhatár, paradigmaváltás, de az emberiség zöme süket fülekkel élte életét. Jól tette, ez volt a dolga.
Jó tudatosítanunk, hogy ami gyors és hirtelen változás, rosszul fogadjuk. Semmilyen radikális átalakulást nem tapsolt meg az emberiség, csak és kizárólag vésznek élte meg. Nincs ez most sem másképp. Amikor alkalmazkodásunk sebességét meghaladja a változás, kizökkenünk komfortzónánkból, megjelenik a szűkösség, a pánik érzete és máris rásütjük a negatív bélyeget arra, amiben éppen vagyunk. Ilyen egyszerűen működünk.
Jusson azonban a legeslegnagyobb változások közepette is eszünkbe, hogy embernek születtünk, megadatott az öntudat és a szabad választás ajándéka.
Arra, hogy kívül mi történik, kevéssé tudunk hatni, ellenben reakcióinkat magunk választhatjuk meg. Abban a pillanatban, hogy a fent leírtakat fejben (és persze szívben is…) végigpörgetjük, emlékeztetjük magunkat, hogy bármit túlélhetünk, sőt, bármiből ki tudjuk hozni a legjobbat. Nem kell mást tennünk, mint az áldozat-szerepet elfüstölni és tudatosítani, hogy egyedül a történések tempójának és a mi alakuló képességünknek az eltérése okozhat kellemetlenséget.
Vegyük fel a ritmust, váltsunk attitűdöt és ami eddig komor, fekete felhőként lógott felettünk, az legott átalakul éltető esőt ígérő, termékenységet hozó fellegekké – a villámok már nem agyoncsapni akaró istennyilák, hanem égi sugallatok. Csak ennyit kell tennünk.
kép: pixabay.com
bármi történik is, van, aki vigyázza lépteid – meg aztán te döntöd el, miképp reagálsz a változásokra
