Miért ne agyalj, ha meg akarsz oldani egy fontos problémát?

Mire jó a logikus gondolkodás? Ok-okozati módon jutsz el a megoldáshoz. Sir Arthur Conan Doyle munkásságának nagy tisztelőjeként az összes Sherlock Holmes könyvet befaltam gyermek- és ifjúkoromban.

Igazán érdekfeszítő, helyenként lenyűgöző volt a nagyszerű író fiktív főhősének elmeműködése. Számos életterületen támogató, akad, ahol pótolhatatlan ez a fajta működés. Nem is szeretném bántani, csak a helyére tenni.

Korábban már esett szó a zsigeri agyról. Ő lakik a napfonatod mögött és biztosan emlékszel intenzív örömökre, amikor „aktiválódott,” és bizsergett. Ő a valódi döntéshozónk, de megnevezhetjük a szívet is, vele sokaknak könnyebb azonosulni. Az itt meghozott döntések végrehajtásáért felelős a koponyaüregünkben fészkelő agyvelő. Ott csúsznak el a dolgok, amikor minden döntést átengedünk a végrehajtó szervnek.

Gondolkodj analógiában (ami rögtön szélesre tárja azt az a kaput, amin az agyalás és az ok-okozati működés illúzióit lehorzsolva éppen csak becsusszan): a közjogi értelemben vett végrehajtó szervek (esszenciális példája a rendőrség) vajon tényleg a legjobb döntéseket hoznák, ha rájuk testálnánk ezt a hatalmat?

Az agyalás szűkíti a lehetőségeket, de tudd: a szemellenző nem mindig rossz. A ló azért kapta, hogy ne ijesszék meg a külvilág hirtelenkedései; periférikus látását korlátozva előre, az útra tud koncentrálni. Ha neked kényelmes egy fűevő zsákmányállat számára hasznos eszköz (avagy energetika), úgy lelked rajta. Nincs azzal baj, hangsúlyozom, csak tudd és bólints rá.

Paksi Zoltántól ered a gondolat: amikor tudatosan döntesz egy alacsony szint működtetése mellett, az kisebb „gond,” mint ha fogalmatlanul tévelyegsz bele. Ilyenkor szemléltet igazán a politikailag inkorrekt vicc a rendőrről és az akváriumról.

Basszus, de hát olyan biztonságot ad egy logikai láncolat és még büszke is vagyok a folyamat végén, hogy rájöttem, ki a gyilkos a krimiben – kiálthatsz most fel. Jogosan. Igen, ez láncolat. Mit tart még lánc? A bóját a víz tetején például. A láncolat, az agyalás és a kombinálás veszélye, hogy menet közben észrevétlenül a nyakadra tekeredik és lehúz a mélybe. Mi hát a megoldás?

Görcsök és csikorduló fogzománc nélkül nekiállni a megoldási folyamatnak. Emlékeztesd magad, egyszerre több eszköz is rendelkezésedre áll. Van, amit ésszerű, logikus úton érsz el. A fontos és jó döntések érzelmi alapon születnek. Az analógiás gondolkodás elképesztően felgyorsítja a célhoz vezető úton elérhető tempódat – nem mellesleg újszerű energiák is érkezhetnek.

Emlékezz: az uránuszi újítás és a zseniális bevillanások szerepe túlbecsülhetetlen. Ezeket is gúzsba köti a könyörtelen logika. Találd meg személyes optimumodat. A jó hírem egyben a rossz is: itt nincs (sincs) általánosan használható formula, a te egyéni valóságod szüli meg a számodra legeslegjobbat.

képek: pixabay.com

 

 

szív – ő dönt

Miért kell menni a legutolsó pillanatig előre?

Miért kell menni a legutolsó pillanatig előre?

Miért jó, ha soha nem ébredsz rá, hogy elbaltáztad? Mert időben korrigáltál. Tudom, nem először kerül elő a téma, de vesszőparipám. Soha ne érezd, hogy el kellett volna indulnod, de félelemből, lustaságból, kényelemszeretetből nem tetted. Soha. Emlékezz, hogy a bátorság nem a félelemnélküliséget jelenti.

Ha hiányozna belőled a félelem érzékelésének képessége, akkor érzéketlennek nevezhetnénk, nem bátornak. Érzéketlennek lenni nem érdem és nem erény, a bátorság viszont az. A bátorság nem más, mint a meglévő, benned munkálkodó félelem ellenére való cselekvés. Ha le is fosod csinálod a bokádat, mégis cselekszel, ledermedt-riadt és megúszásra játszó ösztönlény-lét helyett. Hidd el, tök mindegy, mennyi találatot kaptál már, a sebhelyeid száma is csak téged érdekel. Lehet mögötted számos és számtalan megvívott és elveszített csata, harc és háború. Mindez nem számít. Az a lényeg, hogy itt és most, e percben és e pillanatban hogyan és miként működsz.

Még az sem gond, ha sokáig, érzésed szerint talán túlontúl sokáig rossz irányba mentél. Tényleg nem baj. De módosítottál, korrigáltad a tévedéseket és dolgozol a helyes döntések láncolatán. Ez számít. Nem érezheted, hogy adósa maradtál önmagadnak, hiszen valójában erre megy ki a játék. Nem másnak tartozol elszámolással, önmagadnak. Ha valakinek hazudsz és becsapod őt, az te magad vagy.

Soha nincs késő, még a vég előtti percben sem (itt most fizikai testre gondolok). Az a fontos, hogy ez a vég út közben találjon: olyan úton, ami a valódi célod felé vezet, mindegy, előtte hány és hány vargabetűt és kanyarulatot tett. Gondold csak végig: a mostani életed vége ráhatással van a következőre. Nem azt mondom, hogy determinálja, de nem mindegy, elvarrtad-e a szálakat, vagy még nagyobb, kesze-kusza gubanccsomót hagysz magad után – magadra, hogy majd, egy későbbi körben vesződhess vele.

Bátorság kellhet a hibák – elsősorban önmagad előtti – beismeréséhez, de a hazugságspirál soha nem a túlélést szolgálja, legfeljebb illúzió-szinten. Olyan ez, mintha azzal győzködnéd magadat, hogy mérgezés nélkül véged lenne. Lehet, hogy nem egyik pillanatról jössz le a szerről, de igenis lehetséges váltani, ha te akarod. Talán élhet benned aggodalom a környezeted miatt, hiszen ők betettek téged egy skatulyába, ezzel könnyítve meg saját dolgukat. Legyen az ő bajuk megoldandójuk, hogy újrakalibrálják a rólad alkotott véleményüket.

Miért ne változhatnál meg akárhány évesen is? Ki mondta, hogy rugalmatlan, kényszerpályán tehetetlenül mozgó bábként kell élned az életedet? Emlékezz, te is csillaggyermekként születtél, benned is ott van belül az a bizonyos gyémánt. Lehet, hogy most, ebben a percben semmi nem látszik a ragyogásából, annyi sz@r sár rakódott rá, de miért ne vehetnéd kézbe a valóságos és spirituális magasnyomású mosót és kezdenél a takarításba-pucolásba, hogy végre méltó életet élhess? Még ha csak percekre, a legeslegvégén is?

kép: pixabay.com  

 

 

 

                 tudnod kell, hogy jó irányba haladsz

Mit kell tudni a nagy négyes együttállásról?

 Vasárnap lesz egzakt a Szaturnusz-Plútó-Nap-Merkúr együttállás. Előbbi két bolygó már egy ideje igen szorosan tapad egymásra, hiszen lassú mozgásúak. Utóbbi két princípium viszont most zárkózik, csütörtökön már találkozik a Nap a Merkúrral és így együtt, kéz a kézben mennek a vasárnapi légyottra. Minél több résztvevős egy együttállás, annál tágabba a hatóköre (orbis), ezért már péntektől egzaktnak tekintem a Nagy Négyes együttes jelenlétét. A Merkúr keddre már tovább is áll, a Nappal még szerdáig közösködik a Szaturnusz-Plútó összeborult kettőse. Miután jól körbejártuk, ki kihez közelít és meddig marad, nézzük az energiákat!

Az első sorban belinkelt írás az „alaphelyzetet” taglalja, nem akarok önismétlésekbe bocsátkozni, most „csak” kiegészítjük az ott írtakat. Emlékezzünk, Nap-Merkúr találkozó elég gyakran van. A Merkúr a Naphoz legközelebb lévő bolygó, 28 foknál messzebb soha nem távolodik el központi csillagunktól, ráadásul időről időre (egy évben több alkalommal is) a Földről szemlélve hátráló mozgásba kezd, így számos alkalommal áll együtt a Nappal. Mégis, mindig hoz valami újat, színeset és szokatlan fűszerezést kettejük egybekelése. Ilyenkor mindig erősödik a megértés, sokkal könnyebben/jobban/mélyebben jut el tudatos énünkhöz az aktuális történések lényege. Ezt a sort akár alá is húzhattam volna, olyan fontos. Azok a többször hivatkozott gyökeres és mélyreható változások nem arccsontot lazító, váratlan és értetlen pofonok, hanem a helyükön lévő tanítások. Még ha meg is lepődünk, mint a keljfeljancsi, rezdülünk vissza álló helyünkbe, hiszen a megértés mankót ad a feltápászkodáshoz. Persze ne várjuk el, hogy ami történik, az csak és kizárólag pofon: álljunk készen és nyitottan a változásokra.

Egy zárójel: lehet, hogy látszólag nem történik semmi, a felszín rezzenéstelen marad. Megvan rá az esély, hogy jóval később robbanjon be a változás. Példa: hétfőn veszel egy lottószelvényt. Szombatig az csak egy darab papír, a sorsolás pillanatáig pár száz forintos befektetés az egyanegyvennégymillóhoz reményébe. Amikor szombat este a te öt számodat húzzák, akkor történik meg a katarzis, de valójában a történet hétfőn, a lottózóban kezdődött, amikor feladtad a nyerő szelvényt. Az azt követő napok egészen szombatig nem különböztek a többitől, mégis, a változás már elkezdődött azzal, hogy birtokosa vagy a milliárdokra jogosító papírdarabnak. Ha nem adtad volna fel a lottódat, akkor is ugyanígy telt volna el a hét, de lehet, hogy így szombat este kenderkötelet kerestél volna. Jelen sorok írója 2004-ben járt így: nem adta fel a skandináv lottót azon a héten, amikor az aktuális havi fizetésénél kb. 20 %-kal többet nyert volna egy hatossal. Ráadásul a sportújságot böngészve csak a hetedik szám tért el az enyéimtől. Ne tudjátok meg, mit éreztem, de így, utólag óriási tanítást adott és bőven megérte.

Nem lehet túlhangsúlyozni, milyen fontos a megértett és felismert dolgok alapján más, jobb döntéseket hozni és másképp csinálni azt, ami eddig nem, vagy nem megfelelő módon működött. Fokozzuk a tétet: nem elég apróságokban gondolkodni. Nagy, mélyreható, gyökeres változások esetében, ami a mostani együttállás zászlójára hímeztetett, kevés megfogadnunk, hogy húsz szál cigaretta helyett holnaptól csak tizenkilencet szívunk el. Tessék a cigis dobozt a földre dobni és páros lábbal ugrálni rajta, már ha él bennünk dohányzásabbahagyási törekvés, amit a mostani égi helyzettel akarunk megvalósítani. A legrosszabb, amit tehetünk, hogy megértjük bár, mit kéne tennünk, de ülünk tovább a seggünkön fenekünkön. Na jó, ennél még egy rosszabb forgatókönyv létezik: megértjük, tudjuk, nagy levegőt veszünk, elhatározzuk a cselekvést és ezek után nem mozdulunk. Na ez az übergáz. Jobb, amikor a felismerést lépések követik, de a legjobb, ha ugrások és nem akarjuk a szakadék egyik oldaláról a másikra átvezető ugrást szakaszolni. Tudom, hogy talán nemtetszést keltve fogalmazok most sarkosan, de (minek finomkodjak?) meg kell tanulnunk tökösnek lenni itt és most. Zárójel: a tökösség emberi minőség; herék tulajdonlásától függetlenül nő és férfi is tud és képes tökös (és ha már itt tartunk: töketlen is…) lenni.

Ahol a Merkúr jár, ott a beavatás, hiszen Hermész planétája beavató princípium. Újabb zárójel: ember embert soha semmibe nem avat be, ami lényeges. Ceremóniaként lehet szép és megható, de a valódi spirituális beavató élmény belső felismerés, amikor összeáll a kép, leesik a tantusz és megvilágosodunk. A változás, helyesebben fogalmazva a változtatás hozza el a beavatást és ebből adódóan a nemesedést. Aki a sarokba kucorodott, túlélést remélő patkány energiáját éli, hogyan kaphatná meg ezt a magas és magvas energetikát? A büszke, önnön félelmeivel tisztában lévő, de azt legyőzni képes és hajlandó, a viharral szembe néző ember ébred fel bennünk. Igen, ez egy büszke minőség. Vele tudunk igazán eredményesen alakítani életünkön és sorsunkon.

Ha a Merkúr kapcsán a beavatást nevén neveztük, akkor a Nappal összefüggésben a világosságra törekvés érdemel említést. Minden elhatározás, minden mélységi törekvésünk magába foglalja a tisztán látás igényét és a sötétség eloszlatásának vágyát. Ami méltatlan, azt nem csak meglátjuk, de ki is söpörjük. A nagy négyes együttállásban ott a korábbi görnyedtség vége; végre egyenes háttal, tartással – önmagunkhoz és emberi mivoltunkhoz méltóan akarunk élni. Nem csak meglátjuk mindezt, de teszünk is érte. Fontos tudatosítanunk, hogy a döntéseinkért és életünkért rajtunk kívül senki más nem felelős. Érhettek hatások innen is, onnan is, de a végeredmény száz szálakéban a mi felelősségünk. Itt látom szükségesnek egy aprónak látszó, de fontos közbeszúrást: engedjük el a környezet károgását, visszahúzó hangjait, ha feltámadnának. Ki-ki a maga valóságában éli meg tapasztalásait. Ugyanabba a lósz@rba lócitromba lépve meglepett mosollyal és örömmel szaladhatok lottót feladni, mint k. anyázva cipőtalpat mosni tömény hipóval. Attól, hogy surroundban hallunk sóhajtozást, még nem következik, hogy rossz történéseket kell megélnünk. Engedjük meg társainknak a sopánkodást anélkül, hogy ez ránk akár a legeslegkisebb hatást is gyakorolná. Kulcsfontosságú, hogy tudjuk, a saját utunkat járjuk és a saját szerencsénket kovácsoljuk. Aki ebben partner, azt fogadjuk örömmel és szeretettel, aki vissza akar húzni, azt még több szeretettel simogassuk meg, de ne engedjünk neki.

képek: www.pinterest.com

Dönthetsz rosszul?

Dönthetsz rosszul?

Ma a döntéseket vesézzük ki, mégpedig a „rosszul döntöttem” és „mi van, ha rosszul döntöttem?” oldaláról. A vártnál rövidebbnek ígérkezik a gondolatsor, mert a félelem megoldása és irracionális voltának bebizonyítása meglepően könnyű és gyors.

(tovább…)

Pin It on Pinterest