Erre mindenképpen figyelj, amikor beszélgetsz valakivel

Erre mindenképpen figyelj, amikor beszélgetsz valakivel

Mára egy kis éberségi gondolatmenetet szeretnék veled megosztani. A témában olvastam egy hosszú és összetett publicisztikát, ez indította el agytekervényeimet. Úgy idomítottak neveltek bennünket, hogy válaszoljunk a kérdésekre. Igen, jól sejted: ez megfelelés. Nem szeretünk nem válaszolni – a kettős tagadás mutat rá működésünk mikéntjére.

Amennyiben mégis kitérnél egy válasz elől, netán leszögeznéd, hogy nem akarsz a témában semmilyen értekezésbe bocsátkozni, bizton számíthatsz provokációra; a másik fél érzelmeidet, indulataidat stimulálva próbálja az általa gondolt nyulat kiugrasztani a bokorból. Ha belemész, vesztettél. Jó, talán, ha ügyesen eszmecserélsz, egy szánalmas döntetlent is kicsikarhatsz.

Mire is gondolok pontosan? Beszélgetőpartnered neked szegezi a kérdést: – Szerinted miért hazudik a Dezső? Amennyiben érdemi választ adsz, már nyert, idegen pályára léptél. Nézzük a lehetséges válaszvariánsokból hármat mintaként, dőlttel szedve az elképzelt viszontválaszokat:

Azért hazudik, mert gyenge a jelleme és amúgy is politikus akart lenni már óvodás korában is. Ugyehogy? Rohadt egy büdös disznaja. Az ilyet kéne mézzel húslével bekenve szúnyograjzás idején fához kötözni.

Nem hazudik, hiszen amit mond, tényszerűen alátámasztott, csak egy kissé meredek logika mentén épült fel. Aha, szóval már te is véded. Mondd, önként csinálod, vagy fizet ezért neked valamit?

Miből gondolod, hogy hazudik? Te ennyire hülye naív vagy? Nem látsz a szemedtől? Hol élsz te?

Abban a pillanatban, amint „csak úgy” válaszolsz, már buktál. Tedd fel a kérdést: mi az illető célja a kérdéssel. Ehhez kell az első sorban citált éberség, de ez nem fajulhat gyanakvássá, netán paranoiás üldözési mániává. Egyszerűen lelj rá az egyensúlyra és csak akkor élj a módszerrel, ha érzed: a másikban ott a manipuláció szándéka.

Kerüld el, hogy besétálsz az általa kínálgatott erdőbe. Hadd bántódjon meg, ha nem asszisztálsz hozzá. Emlékezz: csak kondicionáltak (és nem a véredben csörgedezik), hogy légy udvarias és válaszolj mindig, jó kislány, jó kisfiú módjára, mert azt várja el apu, anyu, tantó néni/bácsi, főnök, miegymás. Ezek a minták (is) tudatossággal fölülírhatóak.

Nem biztos, hogy azonnal és az is elképzelhető, hogy némi energiát igényel tőled, mégis – hidd el tapasztald meg – megéri. Divat így kommunikálni és neked nem kell követni ezt a fals irányzatot. Ereszd mélyre spirituális gyökereidet és tápláld belőle szilárd jellemedet, következetességedet.

 

kép: pixabay.com

Miért fontos mozgásba lendülni?

Idén is slágerfogalmunk a változtatás, számos köntösben köszöntött ránk már eddig és az elkövetkező találkozók is borítékolhatók. Ma egy kicsit a változások fogadásáról beszélünk, azaz mit tehetsz, hogy a legjobbat hozd ki az alakuló helyzetekből és – persze önmagadból? Induljunk ki a „változik” ige wikiszótárben lelt definíciójából: „más lesz egy személy, élőlény, dolog; fokozatosan módosul új tulajdonságok, sajátságok szerzésével vagy a régiek elvesztésével.”

Kulcsfogalmak: más lesz, módosul. Ebben a két szóban dinamika munkálkodik, hiszen statikus változás nincs. Nem szükséges a józan paraszti észjáráson túlmutató bölcsesség ahhoz, hogy egy mozgó energia egy másik, szintén mozgásban lévő energiával találkozva – az irány helyes megválasztása esetén – kifejezetten jól tud együttműködni. Ha álló, passzív módon várod a változást, úgy az a. lepattan rólad b. elsodor. Persze megélheted a köztes hatást, mikor „csak” megingat, de – még – nem ver le a lábadról. Kérdés, meddig bírod. A mozgás maga az élet, nem csak fizikai értelemben, hanem – legfőképpen – spirituális vonatkozásban.

Engedd meg, hogy ismét a sporthoz nyúljak szemléletes példákért. Ha valaha láttál (profi) teniszmeccset, megfigyelhetted, hogy aki fogadja/várja az adogatást, nem cövekel le. Nem teheti, mert az a végét jelentené, hiszen kiszámíthatóvá tenné az adogató számára az ütés erejét, irányát. Habitusától, játékstílusától függő mozgással él együtt az adogatóval, hogy – lehetőségeihez mérten – vissza tudja adni a labdát.

Ha kevéssé kedveled a teniszt, ott a foci: aki állva várja a passzt, sült galambra is befizethetne: ritkán jön tűpontosan és az álló helyzetből történő gyorsulás mindig gyengébb a mozgáshoz képest. Az a kapus, aki álldogál, már vesztes – a jó hálóőr időnként többet mozog a vonalon, mint egy-egy mezőnyjátékos, legyen szó labdarúgásról vagy kéziről. Ezek csak kiragadott példák, de lásd meg: aki eredményes, nem engedheti meg magának a nyújtott térdes, csökönyös szamárcövekelést – sem a sportban, sem a való „hétköznapi” életben. Nem fér bele.

Jelenlét, figyelem, összeszedettség – ezek szükségeltetnek ahhoz az éberséghez, ami dinamizmust ad. Lehet, hogy eleinte fárasztó ezt a ritmust felvenned, légy türelemmel önmagad felé. Ritmusváltás, igen, de erő kellhet hozzá; szokást alakítasz ki, ahhoz pedig hat hét szükségeltetik, hogy maradéktalanul valóságodba épüljön (ez a bizonyos „hat hét hat” szabálya).

Ismétlem: fordulj türelemmel változásod és mozgásba lendülésed felé. A mozgás most főleg spirituális kategória, mert akkor válik nélkülözhetetlen társaddá, mikor a világ látható része esetleg ismét lelassul, netán megáll. Te ne tedd. Kerüld el, hogy száraz faágként megroppantson, letörjön az erősödő szél. Soha nem késő megmozdulni, figyelni, finoman felvenni a változások ritmusát. Lásd és éld meg, mennyivel jobban reagálsz az újabb és újabb történésekre, ha már ruganyosan mozogsz fejben, szívben és testben egyaránt.

kép: pixabay.com

a mozgás maga az élet – nem csak fizikai síkon

Pin It on Pinterest