Holddal hangolj bőségre!
A bőség soha nem egzakt kategória. Ha te nem érzed magad jómódúnak, hiába a felmérhetetlen egyenlegű bankszámla, a mélygarázsban parkoló hibrid csillagromboló és a hangárban lezsírozott vajbőr foteles, kéthajtóműves magánrepülőd. Nyomorult, szegény és szerencsétlen kukacnak fogod érezni magad. A tétel megfordítva is igaz: kanyi vas nélkül, anyagi biztosítékok híján is boldog, elégedett, mi több: vastag bőségtudattal kibélelt életet élhetsz. Ha nekem nem hiszel, kérdezz meg bárkit, aki járt Ázsiában. Én még nem, de oly’ sokszor oly’ sokaktól hallottam, filmekben láttam, hogy hajlamos vagyok elhinni. De nézzük, miért kellett zászlóra tűzni a bővelkedést.
A bőség soha nem egzakt kategória. Azaz: elválik, mid van, attól: minek és hogyan érzed magad. Utóbbi a fontos, előbbi – tulajdonképpen – lényegtelen. A bőség ellentétje a szűkösség. A két fogalom abszolút kétosztatú valóságot kínál: vagy ezt éled meg, vagy azt. Ritka vékony jég a középút, hogy be is szakadjon egy ennyire súlyos képzavar nyomasztó terhe alatt. Akiben a nélkülözés programja fut, hajlamos mindent a folyamatos fogyás lencséjén át szemlélni. Ez az egyenlet nem bír jó megoldással. Előbb vagy utóbb a létbizonytalanságig és a fizikai test elmúlásának képéig csoszog, majd kocog, végül sprintel a megriadt képzelet. Remélem, a tiéd nem.
Háború.
Infláció.
Háborús infláció.
Visszatartott uniós pénzek.
Aszály. Belvíz. Szélvihar. Sáskajárás. Kolorádóbogár. Krumplibogár. Lisztharmat.
Apadó lakossági megtakarítások, beáramló vendégmunkások, sötét fellegek a jövő kilátásai fölött.
Nem folytatom a sor, minek is tenném? Ráismersz az elhangzottakra. Jó, sáskajárásról idén még nem hallottam. Közös bennük, hogy gyomron akarnak szúrni. Nem rozsdás bökővel, vagy borotvaélesre fent finnacél séfkéssel: testi érzeteid által. Aktiválják a generációs mintákat. Úgy tartják, egy-egy trauma lenyomata hét generáción keresztül öröklődik a családi emlékezetben. Azaz: adódik apáról fiúra, anyáról lányára. Akkor is, ha nem tudsz róla. Se te, se apád, se anyád. Sejtszinten, a legalapvetőbb alkotóelemek emlékezetében kódolódik a hetedíziglen valódi megélése. Aztán persze kipörög, de baromi messzinek tűnik hét nemzedéket kivárni. A ma emberének a tények ismerete, a mechanizmus működése mellett más eszközökre is szüksége van. Jó hír, hogy rendelkezésre is áll olyasmi, amivel halványítható-oldható a tünetegyüttes.
Lélek, érzelmek. Itt képes mélyre nyúló, makacs gyökereket ereszteni a szűkösség szűkölése. Nyilvánvaló tehát, hogy a gyógyítás, átírás, felülírás is itt végezhető el. Eredményesen. Ha pedig elkezdjük a legmagasabb minőségeket számba venni, óhatatlanul a végtelen, csillagos, kéklő égnél kötünk ki. És milyen jól tesszük.
Hold. Ő a mai főszereplőnk. Kissé mostohán szoktam bánni vele, amivel kapcsolatosan máris bocsánatot kérek. Leginkább a teli-és újholdakról tudósítok. Pedig égi kísérünk annyi mindenben támogat bennünket. Hozzá kapcsolódik a változás és alkalmazkodás, ám ez nem azonos a méltatlanság tűrésével és a megalázkodással. Hangulatunk alakulása és a külső történésekre adott belső (tehát értelemszerűen érzelmi) válaszreakciók is Hold-típusú megélések.
A bőség soha nem egzakt kategória. Éppen ezért – mogyoróhéjban megismerve a Hold energetikáját – bátran fordulhatunk felfelé és befelé a változtatáshoz. Augusztus 9. szerda kitűnő nap hozzá: ebédidőtől egész délutánon át a Fiastyúk csillaghalmazában jár kísérő planétánk. Mégpedig fogyó fázisában, ami az elengedést támogatja. És ellentmondás legfeljebb a felszínen mutatkozik. Máris kifejtem, miért:
Fogyó Hold: segít megszabadulni a szűkösség érzetétől. Ösztönzi a nélkülözési kényszeresség leépítését. Nem ígéri, nem ígérheti, hogy azonnal és végleg eltűnik belőled minden érintett minőség. Mint egy remek film: elvarázsol és soká megőrzöd egy-egy jelenetét, fordulatát. Ritka azonban az életet megreformáló, sorsot valóban fordító mozis megélés.
Fiastyúk, másik nevén Plejádok. Az esszenciális termékenység, a vegytiszta bőség égi pontja. Róla – ellentétben a kissé mostohán kezelt Holddal – gyakrabban írok. Amikor egy-egy égi vándor érinti, szeretek megemlékezni róla. Régen úgy tartották, itt az istenek szerelmi fészke. A (helyes) következtetést abból a megfigyelésből vonták le, hogy itt keresztezik egymást a bolygópályák. Az isteni erővel és tulajdonságokkal felruházott teremtő erők nászának pontját kiemelt figyelemmel tüntették ki. Vele dolgozhatunk és működhetünk együtt végtelenül gyümölcsöző módon szerda délután. De mit kell ehhez tenni?
A bőség soha nem egzakt kategória. Éppen ezért elég kicsit ki- és megnyitni a szívedet. Befogadni, hogy „amúgy,” alapbeállításként bőség van. Ezt látod és tapasztalod, ahogy kilépsz a természetbe. Ha pedig a bőség természetes, akkor a szűkösség természetellenes. Amit teszel, nem más, mint visszazökkenés a helyes érzelmi origóra. Kézbe vehetsz napraforgó-virágot (erről és a hozzá kapcsolódó mágiáról egy korábbi hírlevélben is írtam), gabonakalászt. Válassz kedvedre bőség-szimbólumot és töltődj fel vele. Itasd át magad és valóságodat a valós bőség nyilvánvalóságával. Ehhez kitűnőnél is remekebb a szerda energetikája. Itt érne véget a bejegyzés, ha nem éltem volna meg azt hétvégén, amit.
A vihar és az elemek vehemens megjelenési formája jó 40 órás áramszünetet okozott. A kiépített internet optikai kábele még mindig lóg; ki tudja, mikor jut kapacitása a szolgáltatónak a rehabilitációra. A tombolás közepén tett kinti köröm, mikor igyekeztem megóvni az autót a jégveréstől, aktiválta a háborús traumapontokat. A hajnaltól kezdődő áramszünet rátett még egy (tucat) lapáttal. És nem csak rám: az egész környezetben ezt tapasztaltam. Van hát dolgom, dolgunk, hogy felismerjük: ez nem a miénk. Őseinké, igen. Hordjuk őket a génjeinkben, de a tudatosulás segít. Az égi apropó pedig extrát kínál hozzá, amivel érdemes élned, élnem, élnünk. Bőségben, harmóniában – mert ez a Természet rendje, tehát ez a természetes.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
