Szombaton érezhetjük a tudás leülepedését életünkben, azt a minőséget, amikor valami a helyére kerül régóta vártan. Van pár kockának, ami még hiányzik a nagy építőjátékból, és íme, beugrott, megvilágosodott, hogy az ezerszer átnézett képen mégiscsak akad egy pici részlet, amin átsiklott tekintetünk. Innen csupán egyetlen apró lépés a helyére tenni a hiányzó elemet és rögtön szebbé, teljesebbé kerekedik a kép. (tovább…)
Elfogadónak lenni jó. Tényleg. De tényleg elfogadó vagy? A spiriezo szlengben az elfogadás a Mamma szoknyája: alája minden befér. A tolerálhatatlant is elfogadásnak címkézve tűri, aki tűri és nem mer, vagy nem tudja, hogy hogyan kéne, lehetne-e merni nemet mondani. (tovább…)
„Vele nem is érdemes próbálkozni, hiszen érzelmi nyomorék!” – ha még nem hallottad ezt a mondatot, szerencsésnek mondhatod magad. A csiszolódással, a lelki pallérozódással nem mindig jár kéz a kézben a tolerancia és az empátia. Az önmagát spirituálisnak valló, a fejlődés útját “járó” ember sokszor kirekesztőbben viselkedik egy ortodox materialistánál a lelki kerekesszékesekkel szemben. Ha ő képes az érzelmi lépcsők megmászására, akkor hogy jön ahhoz valaki, hogy kétségbeesetten és gyakran dühösen ül a lépcsősor alján és onnan nézve a felfelé haladót, a növekvő távolsággal arányosan növelt hangerővel kiabál megértést, de legalább meghallgatást remélve. Abszurd, ugye?
(tovább…)
