Miért hasznos csalódni a mesteredben?

Miért hasznos csalódni a mesteredben?

Senki sem szeret csalódni. Se te, se én. Mégis: van úgy, hogy egy-egy ordas csalódás válik életed egyik leghasznosabb történésévé. Nyilván ehhez kell az idő, mint univerzális oldószer áldásos hatása is. A kiábrándulás pillanatában ugyanis nem szokás diplomaosztókon, BL-döntőn és milliárdos telitalálat elérésekor tapasztalható örömjelenségeket produkálni. Pedig akár lehetne is. Különösen, ha föld felett járó mestered az illúzióvesztés alanya

Kit nevezünk mesternek? Aki több oktatónál. Zárójel: az oktató (és az elnevezés szinonimáival jelzett illető) „csak” tudást, ismereteket ad át, mint egy precíz továbbító-közvetítő közeg. A mestert jóval többre tartod. Felnézel rá. Felnézel és felruházod. Na nem drága göncökkel, hanem valami jóval intenzívebb minőséggel.

Felmagasztalod a mestert. Rávetítesz, projektálsz olyan dolgokat, minőségeket, amik talán nincsenek is benne – de te mégis látni szeretnéd. Magyarul illúzió-lufit fújsz. Más kifejezést használva: belesétálsz az orákulum-effektus csapdájába.

Mi történik, mikor csak fújod és fújod a lufit? Még a legdrágább, legeslegjobb minőségű is ki fog durranni. Előbb vagy utóbb mindenképpen, kivétel nincs. Ha nem hagyod abba a telitüdős, céklaszínű fejjel való szájasfújást, esetleg a négyfejű combizmodat hajókötéllé edző lábpumpálást, a lufid szét fog robbanni.

Ha nem tetszik a lufis analógia, gondolj a mozira. Hogyan működik a vetítés? Állóképek gyorsan pörgetett sorozata kelti benned az illúziót, hogy amit látsz, valóság és mozog. Ezt vetíti a gépész a hófehér falra, akarom mondani vászonra. Amikor kikapcsolják a gépet, netán beüt az áramszünet, az izgalmas, fordulatos cselekményekkel teli film helyén egyszer csak üres, fehér vásznat látsz. Csalódás, kijózanodás a javából.

Miután tisztán látod, mi történik a túlfújt lufival és a megszakadó vetítéssel, érdemes továbblépnünk. Mert a nagy kérdés éppen az: veled mi történik ilyenkor? Nem a lufi, nem a vászon a lényeg: te magad. Nyilván megijedsz. Különösen a lufidurranáskor, mert váratlanul ért. Az ijedelemmel szinte egy pillanatban szorítja jeges markába szívedet a csalódás. Ez nem történhet meg, ez nem történhetett volna meg!

Most nézzük meg, mi történik, ha nem lufit fújsz, hanem mestert. Követed, utánzod, majmolod, másolod őt. Kritikátlanul. Mindenben. Ha kiwis camembert sajtot eszeget, te is azt vásárolsz és majszolod. Öklendezésedet a mesterrel való azonosulás torz tévképzetével igyekszed visszafojtani. Ha okádék színű autót vesz, de valami bullshittel megindokolja, te is így teszel. Nem folytatom a sort, mert úgyis érted, miről beszélek.

Beállítod messiásként, oltárra emeled, még ha látod ugyan, hogy botlik és itt-ott gyarló is. Ilyenkor végtelenül kreatív módon mentegeted. Sztárügyvédeket lepipálva gyártasz kimagyarázó ideológiákat, mit miként kéne értelmezni. Ahhoz, hogy össze ne dőljön a légvár. Az azonban nem más, mint egy speciális alakú lufi, tehát durranni fog. Ahogyan korábban megbeszéltük, ez a természete.

Nem akarod látni a bálvány ledőlését. A bálványoknak azonban éppen ez a dolga. A lufi kipukkad, az idol pedig porba hullik. Idő kérdése csupán a „mikor”. Minél később történik meg, annál többet vesztegetsz el. De meg is fordíthatjuk: minél hamarabb csalódsz a piedesztálra emelt mesteredben, annál hamarabb köszöntenek rád a csodás dolgok. Persze nem a vasárnap délutáni séta könnyedségével éled meg.

Pukkan, durran, nullázódik. Végre-valahára megtörténik az, amitől a felszínen tartottál, legmélyebben belül viszont – kimondatlanul ugyan, de – vártál.  Mintha tükörjégen vágódtál volna hanyatt, de úgy, hogy hirtelensége miatt semmit nem tehettél. Nem tompíthattad kezeddel a zuhanást, így most könnybe lábasztóan sajog a farokcsigolyád és kristálytisztán érzed, hogy megremegett koponyádban az agyvelőd. A világ összeomlott, jön a káosz. Vagy mégsem?

A kérdőjelek mindenesetre megjelennek. EZ a kulcspont. Kérlek, nagyon figyelj, mert az egész írás lényege most következik. (dobpergés) Itt érkezik el a letisztulás lehetősége. Nem maga a megtisztulás, „csak” annak lehetősége. Azaz: nem automatikus a folyamat. De miért nem? – kérdezheted félig-meddig jogosan. Hiszen a bálvány ledőlt, a király meztelen, a rózsaolajosnak hitt üvegcséről kiderült, hogy cseppfolyós görényszellentést tartalmaz. Mi akkor a hiba a megtisztulási folyamatban?

A letisztulás „csupán” lehetőség és nem garantált spirituális járandóságod. Megteheted ugyanis, hogy azonnal új gurut jelölsz ki. Más a neve, persze. Módosítasz a sallangokon, valójában azonban vegytiszta jogutódlás történik. A te bűnrészességeddel közreműködéseddel. Tudod, emlékszel, hogy nevezik ezt a társasjátékok világában: „vissza a START mezőre.” Tarts akárhol személyes életjátékodban.

Szétválaszthatod a búzát az ocsútól. Ha kellően erős és elszánt vagy. Ez esetben bizton felszabadulsz és megkönnyebbülsz. És hidd el, tapasztald meg: előbb vagy utóbb, de kétségtelenül megérkezik a hála érzésének pillanata. Amikor megérted, miért is volt olyan jelentős, hogy egykori istenített mesteredben mélységes mélyen csalódj. Ezért éri meg istenigazából. Innentől élheted végtelen szabadsággal, valódi eszmei függetlenséggel az életedet. Hogy ez mekkora ajándék, arra viszont az emberi szó kevéske. Éld meg.

kép: pixabay.com

miként alakíthatod a legnagyobb csalódást tragédiából ajándékká?

A legerősebb megoldóképleted

A legerősebb megoldóképleted

Többet ésszel, mint erővel. A közkeletű mondás azonban nem biztos, hogy valóban szolgál téged. Már ha kritika nélkül fogadod be. Az ész kell. Eszetlenül, agyatlanul ne tégy semmit. Jó, ha helyén az eszed (és ami azt illeti, legfőképpen a szíved) és az agyadat arra használod, amire való: tiszta érzeteid alapján meghozott (jó) döntéseid végrehajtására. De kell az erő.

Erő nélkül nem megy. Lehetsz a világ legokosabb embere. Tudhatod a negyvenkettőt, a világ végső bölcsességét. Zsebedben lapulhat valamennyi, az emberiséget sújtó nyavalya orvosságának receptje. Sz@rt Semmit nem érsz, ha jártányi, moccanásnyi erő nem maradt már benned.

Az erő, a cselekvési, mozdulási, alakító energia jelentőségét gyakran becsülik alá. Ezzel nem mást követnek el, mint a véthető hibák legkapitálisabbjainak egyikét. Mert összemossák az erő alkalmazásának kizárólagosságával. Amikor a kraft az egyetlen és mindenek feletti megoldóképleted. Az eszközök változhatnak, dagadó nyaki erekkel üvöltéstől pofonon át a végletes fizikai erőszakig. Ez azonban mind alacsony szintű erőfitogtatás. Van ám más módja is annak, hogy átitasd tetteidet az alakító-transzformáló tetterővel.

A Mars hétfő délután érkezik meg a Bak asztrológiai jelébe. Ha a Kozmosz áruház lenne, úgy a „megoldás ereje” címkét tapaszthatnánk rá. A benned élő tehetség, inspiráció erő nélkül nem tud testet ölteni a fizikai valóságban. Erre kínál frappáns választ a március 6-án reggelig tartó Bak Mars időszaka. Zárójel: egészen különleges lesz majd a következő jegyváltás, amikor a Vénusszal kéz a kézben lépnek tovább. Erről az együttállásról külön mesét olvashatsz majd a maga idejében, mert igazán megérdemli.

A félelmek, a belső bizonytalanság és a kételyek ellenére megtett lépés erejét érezheted. Magyarul: nem akaszt Superman-jelmezt a gardróbodba. Nem növeszt szárnyakat lapockatájadra (másutt működteted őket úgyis) és továbbra is hat rád a gravitáció. Mégis: energiát tudsz mozgósítani, amivel megoldod az előtted álló képleteket.

A Bak címszavai (fejlődés, előrehaladás; kitartó, állhatatos, de mindig emelő munkálkodás) talán nem slágergyanúsak. Mégis: tartósan szükségesek a méltó emberi élethez. Ebben segít elmélyülni a most induló időszak.

Felismerteti veled, hogy van erőd és bizony, használhatod is. Kezdeményező, emelő, jobbá tevő módon. Lelkesedést ébreszthetsz – belül, azaz önmagadban és kívül, embertársaidban is. De nem bárgyú hurráoptimista módon, mint a sztereotípiák tengerentúli állampolgárai teszik. Valós, igazi értékeiden alapuló bizonyosság és a belőle fakadó tűz hevít. Jó, mi több: kitűnő.

Amit eddig ide-oda toltál, mert túl nagy falatnak tűnt és nem érezted a karjaid végén lógó kezeidben a hozzá szükséges erőt, beúszhat fókuszodba. Ideje elkezdeni, megoldani, befejezni. Mert igen, képes vagy rá. Ha kételkedsz is magadban, ez – már – nem tart vissza az elindulástól.

kép: pixabay.com

bármilyen összetett is a megoldandó, ami rád vár, erőt és összeszedettséget is kapsz hozzá

Hogyan kaphatsz életet megváltoztató erejű motivációt, inspirációt?

Van nálam ez a futás dolog, mint egyfajta bolondéria. Ha érdektelennek tartod, most érdemes elnavigálnod, mert mára a futásról, a motivációról és a rockzenéről mesélek egy aranyosat, ám ez semmi építő tartalommal nem bír. Régebben írtam, hogy a korai tiniéveimben tájfutottam, imádtam, de tizenöt éves koromban a bandázás, a cigire szokás és a grundfoci/kocsmázás miatt abbahagytam – jó sokáig. Az újrakezdés harmincötön túl ért, három kilométeres távval, melynek végén kétséges volt, hogy a tüdőszövetem vajon a helyén marad-e, vagy távozik az orrlyukaimon át. A klasszikus, minden profizmust nélkülöző, szaturnuszi utat járva minden edzéssel két-három villanyoszlopnyival messzebbre futva végül elértem a félmaratoni távot, amit két óra fölötti idővel (2:01:25) teljesítettem éppen a harminchetedik születésnapomon. Örültem, meg persze büszke is voltam. Igazából semmi konkrét cél nem lebegett a szemeim előtt; a futás számomra – akkor – drogként funkcionált. Utolsó munkahelyemre az ott töltött idő végső öt évében döntő többségében biciklivel jártam (déli agglomeráció – Angyalföld, oda-vissza napi 52 kilométer), ez a kondi mellett a szabad evés zabálás lehetőségét és a fülön kiömlő endorfint is adta. Akkoriban nehéz volt felb@szni az agyamat kihozni a sodromból. A szabadulásom után ellenben szembe kellett nézni a kevesebb mozgás elkerülhetetlen velejárójával, az endorfinelvonás tüneteivel. A bringánál időhatékonyabb futás mellett tettem le a voksomat.

A Balaton partján teljesített első félmaratont követően tovább futottam, elmerengve, hogy akár a legendás táv, a misztikus 42.195 méter, a maraton is összejöhetne akár. Na, az lenne csak connemarai, az férfias tett a javából. Ma már hiány mutatkozik legyőzhető és legyőzendő sárkányokból, így a maraton remek – és korszerű – tökösség-demonstráló, egót hizlaló teljesítmény. Bár hittem és bíztam magamban, korántsem voltam biztos benne, összejön a teljesített maratoni verseny. Itt már – a profizmus szellemében – edzéstervvel, tudatosan készültem, ezúton is mondva köszönetet Richard Nerurkar remek könyvének (Maraton mindenkinek). A verseny, milyen érdekes, ismét a Balaton partján köszöntött rám egy végtelenül szeles márciusi kora reggelen 2018-ban. Végig szembeszélben, gyengécske idővel, de lefutottam. Maraton kipipálva! A pihenés hetei után még nem kezdtem el az új célokon töprenkedni, mikor egy kedves barátomtól kölcsönkaptam pár futómagazint. Be kell valljam, önmagamtól nem veszek ilyen újságot, mert nem tartom annyira hasznosnak, amennyibe kerül és nem a nominális vételára miatt. Akadt olyan példány, amit kiolvasva semmivel nem éreztem magam többnek. Zárójel: ifjabb koromban lelkes folyóirat- és magazinolvasó voltam, korszerűtlen rockerként több tíz kiló Metal Hammert őrizgettem masszív banánosládákban sokáig a kilencvenes évek középétől kezdődő időszakból.

Az egyik újságban szembe köszönt egy interjú Lukács Lászlóval, a Tankcsapda frontemberével. Zenészként zsenge tinikorom óta követtem a munkásságát, szerettem zenéjét és csodáltam szókimondó, frappáns, időnként vaskosan megfogalmazott szövegeit. Nem bálványoztam, én inkább a fémesebb hangzásra voksoltam a hazai mezőnyből az Ossian-Pokolgép-Lady Macbeth vonalon. Azt ugyan hallottam, hogy Lukács László fut, de nem különösebben foglalkoztam vele, ahogy ejtőernyőzésével sem. Hadd csinálja, én meg sokáig horgásztam, kiskölökként repülőgépmaketteket ragasztgattam; mindenkinek vannak vezérhangyái. Ez a magazin azonban sorsfordító adatot tolt az orrom elé a riportban: hősünk ugyanis elmondta, hogy a legjobb félmaratoni ideje 1 óra 38 perc 57 másodperc. Hoppá. Mindezt negyvenkilenc (49 !) évesen, egy olyan pályán, ahol ritka az absztinens, nyers vegán, minden életterületén makulátlan egészségben élő ember. Hoppá még egyszer. Nab@zmeg. Ha ő megcsinálta ilyen előzményekkel, ennyi idősen, akkor nekem ugyan mi a kifogásom egy ilyen időeredmény ellen? Igen, jól sejted: nem lehetett semmi. Kettőnk közt egy jupiteri kör a születési idő különbsége, nehogy már képtelen legyek egy ilyen eredményt összefutni. Talán érzed a sorok között, megemelkedett a pulzusom, kitágultak az orrlyukaim, szagot fogtam. Itt a várva várt motiváció! Rádöbbentem: most az a helyzet állt elő, hogy a motiváció maga az, hogy nincs és nem is lehet kifogásom.

A maratonról tudtam, nem az én távom, nekem túl hosszú, unalmas és – meggyőződésem szerint – nem erre a fajta igénybevételre teremtették az embert. Az agár, az más, meg a gepárd is. Ennek ellenére piszkált a legendás táv négy órán belül történő teljesítése, erre építettem egy bő fél éves felkészülést és sikerült is 3 óra 49 perc 55 másodperc alatt egy irdatlan tömegrendezvényen lefutnom. Szusszanás, pihenés, a „soha többet maratont!” fogadalom megtétele, majd irány a gyorsulás féltávon. Itt már erősen specifikus edzéstervet követtem, kifejezetten tempóra kihegyezett félmaratonra szólót, ennek meg is lett az eredménye a tavalyi esztendőben, a vágyott időnél jobbat futottam áprilisban (1:37:29) és szeptemberben (1:34:57 – 4:30 min/km sebességgel). Mindkét alkalommal a helyi versenyem érmeitől búcsúztam el a lezárások miatt, de eb bánja; az eltelt évek ébresztettek rá, hogy a futás ugyan az egó máját is hizlalja, de nem ez az elsődleges célja. Az örömködés után eszembe jutott Lukács Laci – itt már Laciztam magamban, mert azt éreztem, futás szempontjából pariban vagyunk, a jobb időeredményem nem azt mondatta velem, hogy „na, lenyomtam az öreget,” hanem jóleső elégedettséget árasztott, fiatalabban illett picit gyorsabban szednem a lábaimat. Ezúton fejezem ki a hálámat egy tudattalan, de a határaimat kitágító, korlátaimat, kishitűségemet legyőző motivációért. Ígértem az elején, hogy nincs nagy megvilágosodás, sem tanulság, de ha mégis meg kéne egyet neveznem, mert csőre töltött pisztolyt szorítasz a halántékomhoz, úgy azt emelném ki: találd meg, a Te életedben ki, mi, mivel és hogyan inspirálhat – akár a legváratlanabb helyről előbukkanva – valami extra teljesítményre, amivel többé és jobbá válsz. Nem csak a sportban.

 

képek: wall.alphacoders.com

Ami a novembert tuningolja

Elérkezett az idő, hogy ismét a Bak jelében látható együttállásról írjak, most nem hármas, „csak” dupla értelmezésben: ma a Jupiter és a Plútó – aktuális – találkozását vesszük górcső alá. A harmadik planéta, a Szaturnusz jelenleg kissé távolabb jár (a Bak jelének 26. fokát hagyta el), ezért ő most nem kapja az ívet. A Plútó, a Naprendszer leglassabb bolygója: központi csillagunk körül egy teljes kör megtételéhez 249 év szükségeltetik számára. Kerüld el jelen korunk látóteret szűkítő megítélését: ami lassú, az puhány, mert rá ez nem igaz. Finoman szólva sem. Az ő pályája emelkedik magasan az Ekliptika, a Nap útja fölé, és merül alá mélyen. Jelenleg utóbbi fázisban járunk, azaz jelen korszakunkról bátran jelenthetjük ki: a befelé fordulás, befelé figyelés teremt világosságot és hoz minőségi változásokat. A bolygó bő két éve „váltott,” és „merült le,” az Ekliptika alá; talán már látod, érzed és tapasztalod, milyen változásokat eredményezett. Megjegyzem, ezek a változások továbbra is folyamatosan érkeznek, történnek. A 2019-es év végének és a 2020-as év eddigi részének markáns történéseiben nyakig benne volt a Plútó keze. Ez a mondat talán pejoratív; bűnügyi beszámolókban olvasol hasonlókat, mikor lekapcsolják Manci nénit, aki a járási farhátmaffia háttérben működő szálszövője és értelmi szerzője volt. Kikockázott arccal, kendőjét fejére húzva, halálfejes otthonkában vezetik el a TEK-esek és ültetik a fekete, fóliázott Transporter Multivan hátuljába. Nos, engedd el az ilyen jellegű, okoló-okozó, elítélendő és bűnbakos látásmódot, ha a Plútóról gondolkodsz. Nem, nem akarom angyali energiák libbenősen finom megjelenítőjeként feltüntetni, nem is az. Ám alvilági, romboló hatása egyoldalú beállítás. Egyrészt csak és kizárólag alacsony szinten működtetett bolygóenergiák estében jelent „bűnözést,” másrészt pedig valóban jelen lévő rombolása a méltatlan minőségek pusztulását célozza meg. Önérzetünk ragaszkodhat ezekhez, de kellő magasságba emelkedve már látszik, értünk fejti ki elsőre destruktívnak címkézett energiáit. Ha elbontja a sz@rfészket omladékot, „kénytelenek vagyunk” minőségi, erős, új építményt emelni. Ha nem bontaná el, tán örökké belemerülnénk a langyos sz@rba ürülékbe, teret engedve a bennünk élő lustának. A Plútó remek motivátor, a maga mélyvízbedobósanúsznitanító markáns módján..

Miután röviden megemlékeztünk Plútó őfőméltóságáról és az ő vitathatatlan érdemeiről, vegyük górcső alá a Jupiterrel való találkozásának aktuális energiáit. Mindketten lassan mozognak, bár a Plútóhoz képest a Jupiter kecses gazellaként száguld az égen (12 év kontra 249 év…). Ez eredményezi a találkozó időbeli elnyújtottságát: mostantól november harmadik harmadának kezdetéig tekinthetjük egzaktnak a kézfogót, extra-egzaktnak pedig (ha létezne ilyen terminus az asztrozófiában) november 12-13-án. A mérhetetlenül sok értelmezés és kibontás felsorolása helyett példálózzunk, mire is jó a következő pár hetünk. Meditáció, ima, elmélyülés, az Isten (aki persze bennünk él) megszólítása hozza el a mély és mélyre hatoló, minőségi változásokat. Fontos, hogy ne kívülről várjunk megváltót – fedezzük fel, hiszen bennünk él. Erősítsük meg belső erkölcs- és értékrendünket, mert hasznos támaszt nyújtanak; valós védelmet a kívülről érkező hullámok és kibillentő hatások ellenében. Láttál már vitorláshajót? Emlékezz: a szél a vitorlákba tép, száguld a hajó, de ezt nem tudná megtenni a felszínen láthatatlan tőkesúly nélkül. A mostani időszakban a hited a tőkesúly. Nem kell, hogy látsszon, legfőképp a vele való kérkedést kerüld, de ő tart meg és segít tempósan haladni, mikor sokan felborulnak. Nem a szél a hibás, „csupán” alulméretezték életük hajójának egyik legfőbb darabját, ami téged egyenesben tart.

A belső munka nem tehet elszigeteltté. Tök mindegy, milyen hatósági intézkedéseket hoznak, a mai világ lehetővé teszi, hogy a társaiddal együtt légy, jelenlegi meg nem létük estén pedig rájuk találj. A Jupiter nem szólóénekes és egyéni próbálkozó – csapatban működtet. Az együtt gondolkodás, a sokszor citált valódi szociális háló tart meg és emel fel – oda-vissza. A Bak jelében találkozó bolygók energiája megoldást, fejlődést, előrehaladást hoz. Tudd: nem csak átvészelős módon érdemes a jelenlegi helyzetet kezelned. Valójában a változás és átalakulás a lényeg, azaz mennyi fölös sallangodat tudod lehántani, hogy nélkülük, karcsúsodva és erősödve lépj tovább. Ne várd, hogy az élet visszaálljon a régi kerékvágásába. Nem fog megtörténni. Ami a jövőben (akár egy hét, hónap, év múlva) történik, már nem lehet energetikailag rokon a múlt mintázataival. A meddő nosztalgia zsákutca. Ismerd fel ezt az alapigazságot és ennek megfelelően változtass, alakíts; készülj fel az újra. Nem rossz, csak más. Másképp fogalmazva: kifejezetten jó; akkor, ha így tekintesz rá és nem a régi, pocsolyásan kényelmes minőségeket kéretlenül kiseprűző kellemetlenség-cunamira.

Jupiter: a szeretet bölcsességének égi vándora – tanító erejű. Ez a tanítás azonban nem körmössel és büntivel működik, hanem – alapvetően – példaadással, az elvárás nélküli magatartással, amiben ott a feddhetetlenség, az egyenesség, amit a másik önként követ. Gyönyörű minőség és tudnod kell róla: benned is megvan. Ahogyan számodra több embertársad példa, valakinek/valakiknek te vagy az irányfény. Olyasvalaki, aki számára nagy, jelentős változások meglépésére sarkallhatja őt, amit amúgy nem biztos, hogy megtenne, vagy igenlés esetén nem úgy, ahogyan most, általad inspirálva teszi. Igen, felelősség, ami súllyal jár, de ez édes megterhelés, mint az edzés során jelentkező izomfáradtság. Tudatosítsd, hogy a lényeglátás, a sorok között olvasás, a megvezetésből való kifarolás is jelen van és munkálkodik – bármelyik is működött volna életben, most nemet mondhatsz rájuk, mert egy erősebb igent ébresztettél a benned erősödő fényesség hatására.

képek: pexels.com

Mit hoz a direktbe forduló Merkúr?

Jó hírrel szolgálhatok mindenkinek, aki utálja, mint varjú a rohadt tököt kevéssé kedveli a retrográd Merkúrt: szerdán fordul a kis huncut planéta és immár direkt irányban folytatja égi útját. Jellemzően Hermész planétájának egyik hátráló időszaka sem túl hosszú (már csak azért sem lehetséges túlzott idejű tolatás, mert nem távolodhat el 28 foknál jobban központi csillagunktól, a Naptól, aki csak és kizárólag előre halad, rendíthetetlen léptekkel); az október közepe óta eltelt hetek most érnek véget. Összesen három hétről, azaz 21 napról beszélünk, lásd meg a szám misztikáját. A klasszikus pszichológia szerint ez pont egy-egy új szokás elsajátításának/elmélyítésének ideje, de tükörben értelmezve szükségtelen, régi, lejárt rigolyák is végleg elengedhetőek három hét alatt. A Merkúrt a Mérleg asztrológiai jelében érte a direktbe fordulás. Mivel tudsz magasabb szintű egyensúlyt, azaz valódi harmóniát teremteni? A megértés emelésével. Azzal, hogy kiszabadultál szemellenződből, már nem a konyhai papírtörlő kartonhengerét szemedre szorítva nézed a világot, mély hittel abban, hogy a cső végén megnyíló „világocska” a teljes spektrumú valóság. Az elmúlt három hétben fogékonnyá váltál a másik szemével szemlélődni (direkt nem a „látni” szót írtam, ízleld a különbséget), az ő fejével gondolkodni. Mivel járt mindez? Kihúztad a zsigeri indulataid méregfogát, már nem akarod átharapni a torkát. Nem gyengébbé silányultál: sőt: a táguló látómező érzékennyé, egyben el- és befogadóvá tett a maga nagyszerű módján, amikor az értékrendedet megtartva, abba tudod beleilleszteni emelő-kiegészítő módon a másiktól kapott szikrákat. Tipikus win-win helyzet, de abból is a legjobb fajta. Emlékezz: a Mérleg a zodiákus tükörháza. A másik tükör. Rajta keresztül magadat látod meg, ha pedig a Merkúr jár itt, akkor nem csak meglátod, de meg is érted. Ráadásként hátráló Merkúr estében jóval mélyebb a megértés gyökérzete; elméden túl tudatod és lelked alsó rétegeibe nyúlik le; így, ami itt szökken szárba, azt nem fordítja ki talmi háborgások, indulatok szele.

Irányítsuk tekintetünket a csillagos ég felé! A Merkúr egészen fantasztikus égi környezetben bóklászott az elmúlt hetekben, ahogy most is teszi és még hetekig így is folytatja. A Szűz csillagzatának angyali részétől indult el hátrafelé, végig lépdelve ezen a csodálatos, halovány csillaghalmazon. Egészen közel ért a fényábra alfa csillagához (olyannyira, hogy ha nem is egzakt módon, de forduláskor együtt áll vele), a Spicához. Ő a Kalász, az aratás megjelenítője. Az elmúlt három hét vezetett vissza az alapvetéshez: ki mint vet, úgy arat. A szembesülés – akár megerősítés, akár kellemetlen – mindenképpen figyelmed tárgyává teszi a tételt. Az itt sarkon perdülő Merkúr tudatja, hogy a következő körökben méltó, egyben érdemes magasabb minőségű, azaz fénymagvakat vetned későbbi boldog aratásaid reményében bizonyossága végett. Másik olvasatában a szerda, a fordulás energetikája mérhetetlen mennyiségű és minőségű szellemi muníciót, ötleteket, megoldási képleteket ad. Élj velük, figyelj rájuk, használd őket! Tudd, egészen fantasztikus égi környezeten fogantak és a kezdet mindig magában hordozza a kiteljesedést, ahogy a fenti magvetés relációját kibontottuk.

További két hétig még az Angyali Szűzben jár a Merkúr, így nem csak gondolatiságodban, de kommunikációdban is tetten érhető szárnyas égi segítőink munkálkodása. Miután ennek a tudásnak birtokába jutottál, élj is vele! Alkalmazd, támaszkodj rá, használd, hiszen arra való. Soha, egyetlenegy angyal sem panaszkodott túlterhelésre, nem szoktak burn outra hivatkozva betegállományba menni, ellenben a tétlenséget, a „munkanélküli segélyt” nem viselik. Adj nekik munkát és tudd: ez nem kihasználás, sőt. Ők teérted vannak, létezésük a segítésedben, finoman kézen fogva vezetésedben csúcsosodik ki. Ennek tudatában tekints a következő hetekre és járd emelt fővel utadat.

képek: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest