Hogyan kaphatsz életet megváltoztató erejű motivációt, inspirációt?

Van nálam ez a futás dolog, mint egyfajta bolondéria. Ha érdektelennek tartod, most érdemes elnavigálnod, mert mára a futásról, a motivációról és a rockzenéről mesélek egy aranyosat, ám ez semmi építő tartalommal nem bír. Régebben írtam, hogy a korai tiniéveimben tájfutottam, imádtam, de tizenöt éves koromban a bandázás, a cigire szokás és a grundfoci/kocsmázás miatt abbahagytam – jó sokáig. Az újrakezdés harmincötön túl ért, három kilométeres távval, melynek végén kétséges volt, hogy a tüdőszövetem vajon a helyén marad-e, vagy távozik az orrlyukaimon át. A klasszikus, minden profizmust nélkülöző, szaturnuszi utat járva minden edzéssel két-három villanyoszlopnyival messzebbre futva végül elértem a félmaratoni távot, amit két óra fölötti idővel (2:01:25) teljesítettem éppen a harminchetedik születésnapomon. Örültem, meg persze büszke is voltam. Igazából semmi konkrét cél nem lebegett a szemeim előtt; a futás számomra – akkor – drogként funkcionált. Utolsó munkahelyemre az ott töltött idő végső öt évében döntő többségében biciklivel jártam (déli agglomeráció – Angyalföld, oda-vissza napi 52 kilométer), ez a kondi mellett a szabad evés zabálás lehetőségét és a fülön kiömlő endorfint is adta. Akkoriban nehéz volt felb@szni az agyamat kihozni a sodromból. A szabadulásom után ellenben szembe kellett nézni a kevesebb mozgás elkerülhetetlen velejárójával, az endorfinelvonás tüneteivel. A bringánál időhatékonyabb futás mellett tettem le a voksomat.

A Balaton partján teljesített első félmaratont követően tovább futottam, elmerengve, hogy akár a legendás táv, a misztikus 42.195 méter, a maraton is összejöhetne akár. Na, az lenne csak connemarai, az férfias tett a javából. Ma már hiány mutatkozik legyőzhető és legyőzendő sárkányokból, így a maraton remek – és korszerű – tökösség-demonstráló, egót hizlaló teljesítmény. Bár hittem és bíztam magamban, korántsem voltam biztos benne, összejön a teljesített maratoni verseny. Itt már – a profizmus szellemében – edzéstervvel, tudatosan készültem, ezúton is mondva köszönetet Richard Nerurkar remek könyvének (Maraton mindenkinek). A verseny, milyen érdekes, ismét a Balaton partján köszöntött rám egy végtelenül szeles márciusi kora reggelen 2018-ban. Végig szembeszélben, gyengécske idővel, de lefutottam. Maraton kipipálva! A pihenés hetei után még nem kezdtem el az új célokon töprenkedni, mikor egy kedves barátomtól kölcsönkaptam pár futómagazint. Be kell valljam, önmagamtól nem veszek ilyen újságot, mert nem tartom annyira hasznosnak, amennyibe kerül és nem a nominális vételára miatt. Akadt olyan példány, amit kiolvasva semmivel nem éreztem magam többnek. Zárójel: ifjabb koromban lelkes folyóirat- és magazinolvasó voltam, korszerűtlen rockerként több tíz kiló Metal Hammert őrizgettem masszív banánosládákban sokáig a kilencvenes évek középétől kezdődő időszakból.

Az egyik újságban szembe köszönt egy interjú Lukács Lászlóval, a Tankcsapda frontemberével. Zenészként zsenge tinikorom óta követtem a munkásságát, szerettem zenéjét és csodáltam szókimondó, frappáns, időnként vaskosan megfogalmazott szövegeit. Nem bálványoztam, én inkább a fémesebb hangzásra voksoltam a hazai mezőnyből az Ossian-Pokolgép-Lady Macbeth vonalon. Azt ugyan hallottam, hogy Lukács László fut, de nem különösebben foglalkoztam vele, ahogy ejtőernyőzésével sem. Hadd csinálja, én meg sokáig horgásztam, kiskölökként repülőgépmaketteket ragasztgattam; mindenkinek vannak vezérhangyái. Ez a magazin azonban sorsfordító adatot tolt az orrom elé a riportban: hősünk ugyanis elmondta, hogy a legjobb félmaratoni ideje 1 óra 38 perc 57 másodperc. Hoppá. Mindezt negyvenkilenc (49 !) évesen, egy olyan pályán, ahol ritka az absztinens, nyers vegán, minden életterületén makulátlan egészségben élő ember. Hoppá még egyszer. Nab@zmeg. Ha ő megcsinálta ilyen előzményekkel, ennyi idősen, akkor nekem ugyan mi a kifogásom egy ilyen időeredmény ellen? Igen, jól sejted: nem lehetett semmi. Kettőnk közt egy jupiteri kör a születési idő különbsége, nehogy már képtelen legyek egy ilyen eredményt összefutni. Talán érzed a sorok között, megemelkedett a pulzusom, kitágultak az orrlyukaim, szagot fogtam. Itt a várva várt motiváció! Rádöbbentem: most az a helyzet állt elő, hogy a motiváció maga az, hogy nincs és nem is lehet kifogásom.

A maratonról tudtam, nem az én távom, nekem túl hosszú, unalmas és – meggyőződésem szerint – nem erre a fajta igénybevételre teremtették az embert. Az agár, az más, meg a gepárd is. Ennek ellenére piszkált a legendás táv négy órán belül történő teljesítése, erre építettem egy bő fél éves felkészülést és sikerült is 3 óra 49 perc 55 másodperc alatt egy irdatlan tömegrendezvényen lefutnom. Szusszanás, pihenés, a „soha többet maratont!” fogadalom megtétele, majd irány a gyorsulás féltávon. Itt már erősen specifikus edzéstervet követtem, kifejezetten tempóra kihegyezett félmaratonra szólót, ennek meg is lett az eredménye a tavalyi esztendőben, a vágyott időnél jobbat futottam áprilisban (1:37:29) és szeptemberben (1:34:57 – 4:30 min/km sebességgel). Mindkét alkalommal a helyi versenyem érmeitől búcsúztam el a lezárások miatt, de eb bánja; az eltelt évek ébresztettek rá, hogy a futás ugyan az egó máját is hizlalja, de nem ez az elsődleges célja. Az örömködés után eszembe jutott Lukács Laci – itt már Laciztam magamban, mert azt éreztem, futás szempontjából pariban vagyunk, a jobb időeredményem nem azt mondatta velem, hogy „na, lenyomtam az öreget,” hanem jóleső elégedettséget árasztott, fiatalabban illett picit gyorsabban szednem a lábaimat. Ezúton fejezem ki a hálámat egy tudattalan, de a határaimat kitágító, korlátaimat, kishitűségemet legyőző motivációért. Ígértem az elején, hogy nincs nagy megvilágosodás, sem tanulság, de ha mégis meg kéne egyet neveznem, mert csőre töltött pisztolyt szorítasz a halántékomhoz, úgy azt emelném ki: találd meg, a Te életedben ki, mi, mivel és hogyan inspirálhat – akár a legváratlanabb helyről előbukkanva – valami extra teljesítményre, amivel többé és jobbá válsz. Nem csak a sportban.

 

képek: wall.alphacoders.com

Ami a novembert tuningolja

Elérkezett az idő, hogy ismét a Bak jelében látható együttállásról írjak, most nem hármas, „csak” dupla értelmezésben: ma a Jupiter és a Plútó – aktuális – találkozását vesszük górcső alá. A harmadik planéta, a Szaturnusz jelenleg kissé távolabb jár (a Bak jelének 26. fokát hagyta el), ezért ő most nem kapja az ívet. A Plútó, a Naprendszer leglassabb bolygója: központi csillagunk körül egy teljes kör megtételéhez 249 év szükségeltetik számára. Kerüld el jelen korunk látóteret szűkítő megítélését: ami lassú, az puhány, mert rá ez nem igaz. Finoman szólva sem. Az ő pályája emelkedik magasan az Ekliptika, a Nap útja fölé, és merül alá mélyen. Jelenleg utóbbi fázisban járunk, azaz jelen korszakunkról bátran jelenthetjük ki: a befelé fordulás, befelé figyelés teremt világosságot és hoz minőségi változásokat. A bolygó bő két éve „váltott,” és „merült le,” az Ekliptika alá; talán már látod, érzed és tapasztalod, milyen változásokat eredményezett. Megjegyzem, ezek a változások továbbra is folyamatosan érkeznek, történnek. A 2019-es év végének és a 2020-as év eddigi részének markáns történéseiben nyakig benne volt a Plútó keze. Ez a mondat talán pejoratív; bűnügyi beszámolókban olvasol hasonlókat, mikor lekapcsolják Manci nénit, aki a járási farhátmaffia háttérben működő szálszövője és értelmi szerzője volt. Kikockázott arccal, kendőjét fejére húzva, halálfejes otthonkában vezetik el a TEK-esek és ültetik a fekete, fóliázott Transporter Multivan hátuljába. Nos, engedd el az ilyen jellegű, okoló-okozó, elítélendő és bűnbakos látásmódot, ha a Plútóról gondolkodsz. Nem, nem akarom angyali energiák libbenősen finom megjelenítőjeként feltüntetni, nem is az. Ám alvilági, romboló hatása egyoldalú beállítás. Egyrészt csak és kizárólag alacsony szinten működtetett bolygóenergiák estében jelent „bűnözést,” másrészt pedig valóban jelen lévő rombolása a méltatlan minőségek pusztulását célozza meg. Önérzetünk ragaszkodhat ezekhez, de kellő magasságba emelkedve már látszik, értünk fejti ki elsőre destruktívnak címkézett energiáit. Ha elbontja a sz@rfészket omladékot, „kénytelenek vagyunk” minőségi, erős, új építményt emelni. Ha nem bontaná el, tán örökké belemerülnénk a langyos sz@rba ürülékbe, teret engedve a bennünk élő lustának. A Plútó remek motivátor, a maga mélyvízbedobósanúsznitanító markáns módján..

Miután röviden megemlékeztünk Plútó őfőméltóságáról és az ő vitathatatlan érdemeiről, vegyük górcső alá a Jupiterrel való találkozásának aktuális energiáit. Mindketten lassan mozognak, bár a Plútóhoz képest a Jupiter kecses gazellaként száguld az égen (12 év kontra 249 év…). Ez eredményezi a találkozó időbeli elnyújtottságát: mostantól november harmadik harmadának kezdetéig tekinthetjük egzaktnak a kézfogót, extra-egzaktnak pedig (ha létezne ilyen terminus az asztrozófiában) november 12-13-án. A mérhetetlenül sok értelmezés és kibontás felsorolása helyett példálózzunk, mire is jó a következő pár hetünk. Meditáció, ima, elmélyülés, az Isten (aki persze bennünk él) megszólítása hozza el a mély és mélyre hatoló, minőségi változásokat. Fontos, hogy ne kívülről várjunk megváltót – fedezzük fel, hiszen bennünk él. Erősítsük meg belső erkölcs- és értékrendünket, mert hasznos támaszt nyújtanak; valós védelmet a kívülről érkező hullámok és kibillentő hatások ellenében. Láttál már vitorláshajót? Emlékezz: a szél a vitorlákba tép, száguld a hajó, de ezt nem tudná megtenni a felszínen láthatatlan tőkesúly nélkül. A mostani időszakban a hited a tőkesúly. Nem kell, hogy látsszon, legfőképp a vele való kérkedést kerüld, de ő tart meg és segít tempósan haladni, mikor sokan felborulnak. Nem a szél a hibás, „csupán” alulméretezték életük hajójának egyik legfőbb darabját, ami téged egyenesben tart.

A belső munka nem tehet elszigeteltté. Tök mindegy, milyen hatósági intézkedéseket hoznak, a mai világ lehetővé teszi, hogy a társaiddal együtt légy, jelenlegi meg nem létük estén pedig rájuk találj. A Jupiter nem szólóénekes és egyéni próbálkozó – csapatban működtet. Az együtt gondolkodás, a sokszor citált valódi szociális háló tart meg és emel fel – oda-vissza. A Bak jelében találkozó bolygók energiája megoldást, fejlődést, előrehaladást hoz. Tudd: nem csak átvészelős módon érdemes a jelenlegi helyzetet kezelned. Valójában a változás és átalakulás a lényeg, azaz mennyi fölös sallangodat tudod lehántani, hogy nélkülük, karcsúsodva és erősödve lépj tovább. Ne várd, hogy az élet visszaálljon a régi kerékvágásába. Nem fog megtörténni. Ami a jövőben (akár egy hét, hónap, év múlva) történik, már nem lehet energetikailag rokon a múlt mintázataival. A meddő nosztalgia zsákutca. Ismerd fel ezt az alapigazságot és ennek megfelelően változtass, alakíts; készülj fel az újra. Nem rossz, csak más. Másképp fogalmazva: kifejezetten jó; akkor, ha így tekintesz rá és nem a régi, pocsolyásan kényelmes minőségeket kéretlenül kiseprűző kellemetlenség-cunamira.

Jupiter: a szeretet bölcsességének égi vándora – tanító erejű. Ez a tanítás azonban nem körmössel és büntivel működik, hanem – alapvetően – példaadással, az elvárás nélküli magatartással, amiben ott a feddhetetlenség, az egyenesség, amit a másik önként követ. Gyönyörű minőség és tudnod kell róla: benned is megvan. Ahogyan számodra több embertársad példa, valakinek/valakiknek te vagy az irányfény. Olyasvalaki, aki számára nagy, jelentős változások meglépésére sarkallhatja őt, amit amúgy nem biztos, hogy megtenne, vagy igenlés esetén nem úgy, ahogyan most, általad inspirálva teszi. Igen, felelősség, ami súllyal jár, de ez édes megterhelés, mint az edzés során jelentkező izomfáradtság. Tudatosítsd, hogy a lényeglátás, a sorok között olvasás, a megvezetésből való kifarolás is jelen van és munkálkodik – bármelyik is működött volna életben, most nemet mondhatsz rájuk, mert egy erősebb igent ébresztettél a benned erősödő fényesség hatására.

képek: pexels.com

Mit hoz a direktbe forduló Merkúr?

Jó hírrel szolgálhatok mindenkinek, aki utálja, mint varjú a rohadt tököt kevéssé kedveli a retrográd Merkúrt: szerdán fordul a kis huncut planéta és immár direkt irányban folytatja égi útját. Jellemzően Hermész planétájának egyik hátráló időszaka sem túl hosszú (már csak azért sem lehetséges túlzott idejű tolatás, mert nem távolodhat el 28 foknál jobban központi csillagunktól, a Naptól, aki csak és kizárólag előre halad, rendíthetetlen léptekkel); az október közepe óta eltelt hetek most érnek véget. Összesen három hétről, azaz 21 napról beszélünk, lásd meg a szám misztikáját. A klasszikus pszichológia szerint ez pont egy-egy új szokás elsajátításának/elmélyítésének ideje, de tükörben értelmezve szükségtelen, régi, lejárt rigolyák is végleg elengedhetőek három hét alatt. A Merkúrt a Mérleg asztrológiai jelében érte a direktbe fordulás. Mivel tudsz magasabb szintű egyensúlyt, azaz valódi harmóniát teremteni? A megértés emelésével. Azzal, hogy kiszabadultál szemellenződből, már nem a konyhai papírtörlő kartonhengerét szemedre szorítva nézed a világot, mély hittel abban, hogy a cső végén megnyíló „világocska” a teljes spektrumú valóság. Az elmúlt három hétben fogékonnyá váltál a másik szemével szemlélődni (direkt nem a „látni” szót írtam, ízleld a különbséget), az ő fejével gondolkodni. Mivel járt mindez? Kihúztad a zsigeri indulataid méregfogát, már nem akarod átharapni a torkát. Nem gyengébbé silányultál: sőt: a táguló látómező érzékennyé, egyben el- és befogadóvá tett a maga nagyszerű módján, amikor az értékrendedet megtartva, abba tudod beleilleszteni emelő-kiegészítő módon a másiktól kapott szikrákat. Tipikus win-win helyzet, de abból is a legjobb fajta. Emlékezz: a Mérleg a zodiákus tükörháza. A másik tükör. Rajta keresztül magadat látod meg, ha pedig a Merkúr jár itt, akkor nem csak meglátod, de meg is érted. Ráadásként hátráló Merkúr estében jóval mélyebb a megértés gyökérzete; elméden túl tudatod és lelked alsó rétegeibe nyúlik le; így, ami itt szökken szárba, azt nem fordítja ki talmi háborgások, indulatok szele.

Irányítsuk tekintetünket a csillagos ég felé! A Merkúr egészen fantasztikus égi környezetben bóklászott az elmúlt hetekben, ahogy most is teszi és még hetekig így is folytatja. A Szűz csillagzatának angyali részétől indult el hátrafelé, végig lépdelve ezen a csodálatos, halovány csillaghalmazon. Egészen közel ért a fényábra alfa csillagához (olyannyira, hogy ha nem is egzakt módon, de forduláskor együtt áll vele), a Spicához. Ő a Kalász, az aratás megjelenítője. Az elmúlt három hét vezetett vissza az alapvetéshez: ki mint vet, úgy arat. A szembesülés – akár megerősítés, akár kellemetlen – mindenképpen figyelmed tárgyává teszi a tételt. Az itt sarkon perdülő Merkúr tudatja, hogy a következő körökben méltó, egyben érdemes magasabb minőségű, azaz fénymagvakat vetned későbbi boldog aratásaid reményében bizonyossága végett. Másik olvasatában a szerda, a fordulás energetikája mérhetetlen mennyiségű és minőségű szellemi muníciót, ötleteket, megoldási képleteket ad. Élj velük, figyelj rájuk, használd őket! Tudd, egészen fantasztikus égi környezeten fogantak és a kezdet mindig magában hordozza a kiteljesedést, ahogy a fenti magvetés relációját kibontottuk.

További két hétig még az Angyali Szűzben jár a Merkúr, így nem csak gondolatiságodban, de kommunikációdban is tetten érhető szárnyas égi segítőink munkálkodása. Miután ennek a tudásnak birtokába jutottál, élj is vele! Alkalmazd, támaszkodj rá, használd, hiszen arra való. Soha, egyetlenegy angyal sem panaszkodott túlterhelésre, nem szoktak burn outra hivatkozva betegállományba menni, ellenben a tétlenséget, a „munkanélküli segélyt” nem viselik. Adj nekik munkát és tudd: ez nem kihasználás, sőt. Ők teérted vannak, létezésük a segítésedben, finoman kézen fogva vezetésedben csúcsosodik ki. Ennek tudatában tekints a következő hetekre és járd emelt fővel utadat.

képek: www.pinterest.com

Milyen csemegéket tálal a forduló Plútó?

Még csak október első napjait éljük, de harmadik alkalommal írom le, hogy nem akármilyen hónapban járunk. Zárójel: nem is most olvastad utoljára ezt – az egyébként teljesen jogos – kijelentést. A mai írás apropója a Plútó direktbe fordulása. A sokszor átbeszélt nagy hármas együttállás másik két szereplője, a Jupiter és a Szaturnusz után immár ő is direkt irányban folytatja égi útját. Mielőtt ennek jelentőségét elkezdenénk vizsgálni, érdemesnek tartom az ismétlést. A Plútó idén áprilisban váltott irányt és kezdett hátráló mozgásba; a majd’ fél évvel ezelőtti sorok újraolvasása segít teljesebb képet kapni a jelen kozmikus helyzetről. A növekvő megértés pedig – mint mindig, most is – jobb megoldásokat kínál. Ide kívánkozik a következő zárójel: az első Csillagwebináriumon tett ígéretem szerint a fontosabb égi mozgásoknál megírom az ekliptikai pozíciókat is, hogy könnyebben lásd a mozgásokat a saját születési képletedben, ha birtokában vagy. E nélkül is jó tudnod, „általánosságban” miről szól egy-egy égi történés, de jóval precízebb, személyesebb az üzenet, mikor be tudod helyettesíteni, matekosan szólva.  A Plútó áprilisban a Bak 24 fok 59 percétől indult el – a Földről szemlélve – hátrafelé, most pedig a Bak 22 fok 29 percénél vált irányt. Láthatod, a számok tükrében nem sokat tolatott, hiába közel fél évig mozgott retrográd irányba, mégis igen jelentős korszakot jelölt. Azt hiszem, ezt nem kell különösebben magyaráznom, pontosan érted és tudod, mire gondolok.

A Plútó egyik személyes kedvencem, így örömmel mutatom be őt neked, bár már biztosan hallottál róla ezt-azt. Érdemes azonban fenntartásokkal kezelni, mert a sajtója nem a legjobb – megjegyzem, érdemtelenül. Még jó, hogy birtokában vagy a sorok között olvasás művészetének, így téged nem tudnak megtéveszteni az erdő sűrűjébe irányító leírások. Erőbolygóról beszélünk, Paksi Zoltántól ered a kifejezés: a Mars magasabb oktávjaként tekinthetünk rá. Ha kevés a marsikus kraft, hát ott a Plútó. Igen, neked is, mert a te képletedben is – valahol – ott van és munkálkodik – érted. Végletes, mélyre ható, gyökeres és radikális változások megindítója, ami persze tűnhet ijesztőnek, ha ragaszkodsz a posványhoz, mert azt bizony nem tűri. Vádolják pusztítással, de ez féligazság: azt valóban – és maradéktalanul – eltünteti/megsemmisíti, ami méltatlan, fényét vesztett. A teljes igazság azonban (amit már ritkán írnak le), hogy mindezt nem öncélúan teszi, kukaborogató, hormonoktól összezavart pattanásos kamaszként (emlékszik még valaki a „huligán” kifejezésre, melyet felháborodott nyárspolgárok tűztek minden bőrkabátos, hosszú hajú illetőre régen?), hanem azért, hogy végleg, azaz visszaállíthatatlanul eltűnjön a méltatlanság, azaz ne gondolhasd meg magad, hogy „ej, visszabújok én az otthonos pöcemelegbe.” Ha már ürülék, az általam végtelenül tisztelt és mesteremként számon tartott Paksi Zoltáné a következő mondat is: „a Plútó az az erő, ami kiemel a langyos sz@rból.” Ennél talán nem is lehet pontosabban leírni a planéta energetikáját.

Nincs alkudozás, félmegoldás, kompromisszum (emlékezz: a kompromisszum és a konszenzus nem azonos, végtelenül félrevezető, emiatt káros egymás szinonimájaként értelmezni a két fogalmat). A zsigeri regenerációért is ő „felel,” ahogyan mélységeinkbe is elvezet (Hádész – mitológiai megtestesítője – az alvilág ura, nem a „pokol” főnöke; itt fontos tudatosítanunk: alvilág – alsó, azaz belső világ). Nagyon érdekes, hogy mintázatában mutat némi párhuzamot a Szaturnusszal (maximalizmus, a nem legjobb megoldás elutasítása, azaz az elérhető legjobbra törekvés, lényeglátás, a fontosra való fókuszálás. Még érdekesebb, hogy mindketten a gyűrűs bolygó által ural Bak jelében járnak és pár nap különbséggel fordultak direkt irányba. Nyilván véletlen, nem? Jó, persze, ilyen szó létezik ugyan, de fogalom nem, úgyhogy lásd meg a csillagos ég dupla, vastag aláhúzását: koncentrálj, légy jelen, vedd észre, mi fontos. Azért hangsúlyozom, mert ha erre nem vagy tudatos, nem terelnek az erdőbe: te magad ballagsz be, tudattalanul és észrevétlen. Itt egy kis érdekesség, ott egy lefetyelni való, amott egy másik kis színes: észre sem veszed, máris szétszóródtál, elaprózódtál, az erőd pedig kéményfüst módjára száll el.

Tudatosítsd: sem a Plútó, sem a plútói energia nem ijesztő. Az lehet csak ijesztő, ami benned van, hiszen a planéta oda, legbelső lényegedbe vezet el. Ha megrázkódtató a szembesülés, ne őt vádolt, amint a tükröt sem való ripityára törni, ha kevéssé szépet mutat az arcodról. Nem csak mélységeket, de magasságokat is jelöl; azaz vésd az eszedbe: az azonnali, ellenállhatatlan erővel megvalósuló kiemelkedés éppúgy hozzá tartozik, mint a sorsfordulatok. Bak, azaz megoldás, előrehaladás, fejlődés. Ha eddig még nem fektettettél időt és erőt valódi útirányod felfedezésébe, nem érdemes tovább várnod. Még egyszer kérlek, olvasd el a direktbe fordult Jupiter és Szaturnusz üzeneteit, fésüld össze a Plútóéval és lásd meg: nincsenek akadályok. A korlát „csak” mászóka, a karámot kalandparkká alakítanod mindössze döntés és elhatározás kérdése. Ráébredsz: te vagy a főnök. Nem kiszolgáltatott báb, flippergolyó, vagy „kussaneved” alkalmazott vagy. Éppen ezért lehet riasztó az aktuális égi mintázat annak, aki nem magas szintekben, netán manipulációban, vagy méltatlan befolyásolásban gondolkodik. Ez persze legyen az ő baja, téged nem érint.

A Bakban forduló Plútó nyomdokvizén jutsz el az „eljött az idő” és a „megérett a szándék” ellentmondást nem tűrő motivációjához. Lépni, tenni, cselekedni kell. Ha azt érzed, borítsd a bilit, ugorj, mert a szándék visszafogása olyan, mint szelep nélküli kuktát a lobogó gázrózsára tenni. Ne próbáld ki, végül mi történik, bízom a fantáziádban, elég ide. Erőbolygó, azaz ne félj, hogy félúton kifáradsz. Só nincs róla. Tudd, hátrafelé nincs irány. A Bakban direktbe váltó Plútó csak az előre és felfelé haladást ösztönzi, a minőségi változást, a legjobb megoldásokat. Lehet, ma úgy ébredtél, hogy minden kilátástalan. Ki mondta, hogy így is hajtod majd álomra fejed? A plútói radikalizmus itt és most, azonnal, egy szemvillanás alatt fordíthat át akár éveken át összerothadt, rozsdásodott berögződéseket. Ha úgy tetszik: spirituális csavarlazító. Nem azért, mert ha sok Plútót szipuzol, beállsz, hanem a rozsda és a szokásos erővel mozdíthatatlan vele elindítható – mégpedig előre. Lásd meg: az elhatározáshoz erőt kell ébresztened, de a cselekedetekhez már a Plútó ad – ha ezt tudod (mivel elolvastad, ezért már tiéd a gondolat, mostantól csak rajtad áll, az ismeretből lesz-e tudás), jóval könnyebben állsz a következő időszakhoz.

A Plútó szenvedélyes bolygó, így ne várd el a hideg, józan és racionális működést önmagadtól. Engedd, hogy az érzelmeid működjenek, intenzív, lobogó módon, de tudd azt is: ők a tieid, nem te vagy az ő tehetetlen, kiszolgáltatott bábjuk. Ez az égi lenyomat az érzelmek cselekvő erővé való transzformálását is serkenti, ha pedig ezt mélyebben átgondolod, beláthatod: nincs akadály. Ahogyan sorkatonai „szolgálatom” eligazításainak végén elhangzott: „kérdés? nincs, nem is lehet.” A Plútó az akadályokkal van éppen így. Áldásos mellékhatásként még a titkok fátyla is fellebben: rálátsz az eddig rejtett mintázatokra, így a korábbi gátló tényező azonnal (plútói módon) segítő erővé nemesül. Most lehet, azt gondolod, ez mind szép és jó, de túl macerás és amúgy is, a komfortosnál több felelősséget igényel. Ha nem említettem volna, a Plútó hajlamos kib@szni kihelyezni a komfortzónádból, de ez érted, nem ellened történik. Ne hidd el, éld meg. Tudd, tapasztald, saját bőrödön, saját valóságodon, azaz a számodra legesleghitelesebb szűrőn keresztül, hogy igenis a valóság teremtése a te kezedben van és most bőven adódik lehetőséged változtatni.

képek: www.pinterest.com

Soha nem érsz a végére?

Gyakran hallani, hogy az önismereti út soha nem ér véget, újra és újra hurkokba kerülünk és előbb vagy utóbb kilátástalan labirintusbeli kódorgásra emlékeztet az egész. Féligazság. Amikor energiát fektetsz önmagadba, készülj fel a hagymahámozás jelenségére. Lehet, hogy ma megoldasz egy szülőkkel kapcsolatos gubancot és örülsz és minden jó. Talán fél év múlva előbukkan egy érzelmi rög, amit kiásva ismét őseidnél lyukadsz ki és joggal mondhatod: de hát én már ezt megoldottam, dolgoztam velük. Igen, ez igaz. Emlékezz arra, mindig csak annyi tud a felszínre kerülni, aminek elhordását éppen elbírod. A rendszer nagyszerűen van megépítve – ebből a szempontból is. Egészen egyszerűen fogalmazva egy kontroll nélküli összdózist nem viselne el egyik testünk sem (fizikai-, lélek- és szellemtestre gondolva). Amennyiben hajlandó vagy fordítani a hozzáállásodon, úgy az elégedetlenségből a jól végzett munka után érzett jogos öröm- és büszkeségérzet lesz jutalmad, hogy te továbbra is kitartóan és állhatatosan munkálkodsz önmagadon.

Az értelmetlen, sziszifuszi munka képzete helyett lásd magadat egy felfelé vezető szerpentinen. Gyönyörű spirálvonalban haladsz egyre feljebb, a panoráma minden egyes megtett körrel szebb és szebb és mind közelebb érsz a csúcshoz. Maga az út legalább olyan szép, mint a megérkezés és az igazi érték a haladásban rejlik. Egyre tisztábban látsz rá az alattad lévő fordulókra, amiket teljesítésükkor talán még nem tudtál tisztán látni és értékelni. Győzd le a lustasági és kényelmességi késztetéseket, hogy az egész értelmetlen és hagynád inkább a bús francba. Ez a lehető legjobb energetikai befektetésed önmagad és családod számára. Családról beszélek akkor is, ha nincs leszármazottad, mert lélekcsaládod igenis van és értük – is – dolgozol most, ahogyan ők is teérted. Emlékezz erre: sokan számítanak rád és arra, amit itt és most megteszel: önmagadért és értük egyaránt.

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest