Omlásból építhetsz újat

Omlásból építhetsz újat

Nem az a baj, ha összedől a frissen épített házad. Abból még jól is kijöhetsz. A problémák akkor kezdődnek, ha végleges, jóvátehetetlen sorstragédiaként tekintesz körbe a törmelékkupac tetején állva. Ott, füledben a robaj friss, bántó zajával, hunyorogva a porfelhőtől, bevillanhat: nem ezt és nem így tervezted. De valahol homokszem hullott az olajozottnak hitt fogaskerekek közé.

A múlt hibáit ritkán (leginkább soha) nem lehet következmények nélkül megúszni. Gyakran más formában és más forrásból jelentkeznek, de természetüknél fogva zárják a tanulási áramköröket. Mert nem büntetnek és nem kamatostól szívatnak: tanítanak. Lecke a javából. Intenzitása és tétje döntően függ az általad tanúsított magatartástól.

Hitvány alapozás.

Silány beton.

Kispórolt vasalatok.

Másodosztályú, szétfagyott tégla.

Szuvas gerendák és tetőlécek.

Bontott, vetemedett nyílászárók.

Okosba’ vett kazán, toldott-foldott, hobbihegesztő által eszkábált fűtéscsövek.

Guberált vezetékek, hol réz, hol alumínium, hiszen mindkettő vezeti az áramot, nem igaz?

Vajon mit vársz egy ilyen háztól? Bíznál a való életedben egy ilyen tákolt építményben? Csodálkoznál, ha összedőlne? Esetleg hamarabb leégne egy velős zárlat miatt. Amikor megtörténik az elkerülhetetlen, legfeljebb csak odázható összeomlás; természetszerű, hogy mély kudarcként éled meg. A romok tetejéről ritkán nyílik szemkápráztató panoráma.

Lehetőséget is kapsz egyúttal. Tanulj belőle, csináld újra. Építsd fel jobban, több odaadással, körültekintéssel. Ennek éljük az idejét.

Szaturnusz a Vízöntő csillagzat embert formáló csillagaiban hátrál. Erről minden szempontot körüljárva, hosszan és alaposan írtam a július 13-án kiküldött hírlevélben. Azóta eltelt öt hét. Érdemes újraolvasnod és friss szemmel körbe nézned életed jelentős területein. Akad-e, ahol érdemes lenne újraalkotnod ezt-azt?

A helyes választ csak te és senki más nem tudhatja. A te életed, a te sorsod. Ha kell, ha időszerű, változtass, alakíts. Emlékezz: értéket teremtesz. Megéri.

És persze: sohase késő nekikezdeni.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Miként érdemes embertársaid döntéseihez viszonyulnod?

Nem is olyan régen arra kértelek, gondold végig: racionális vagy érzelmi módon döntesz-e jellemzően. Javaslom az akkor írtakat felfrissíteni, mert szeretnék rá építkezve egy-két apróságot lényeges dolgot megosztani veled, kiegészítésként, kibővítésként a mai korra aktualizálva. Mindenekelőtt azt, hogy nem kizárólagos/vagylagos a kettő. Tekints halmazokként a két döntéstípusra. Tudatosítsd, hogy bár keskeny ugyan, de létezik metszet: egy érzelmi döntésed lehet egyben racionális is.

Fordítva azért nem érdemes okfejteni, mert a racionálisan alátámasztott döntés egyben és automatikusan érzelmekkel is átitatódik, hiszen valami „jó” mellett tetted le a voksod. Talán banálisnak tartod, hogy erre sorokat vesztegetek, mégis: kérlek, hidd el: egynél több embert ismerek, aki gyanakszik, ha valami egyszerre kedves a szívnek és még ésszerű is. Ilyenkor a gyanú erősödése okozza a „túl szép, hogy igaz legyen” címkéjű orbitális hazugság felszínre bukkanását. Ez okozza, hogy emberünk végül addig agyal és rágja magát, amíg lemond az eredeti, ragyogó döntésről és valami sokkal gyengébb változatot enged meg magának (ésszerű kompromisszum – ismerős a megalkuvás rózsaszín szemüveges narratívája?).

Következzen egy alapvető szabályszerűség: minél inkább egyensúlyban éled napjaidat, azaz harmónia-szinted közelíti-eléri optimális mértékedet, annál ésszerűbb módon hozol döntéseket. Ez az „alapbeállítás;” ha úgy tetszik, a Teremtő ezt integrálta az alaplapunkra.

Másik oldalról nézve a következőképpen tükröződik a tétel: minél jobban kibillensz az egyensúlyodból, annál ésszerűtlenebb döntést hozol, ezek pedig jellemzően folyamokká, láncolatokká fűződnek össze, energetikájukban a lavinával állnak közeli vérrokonságban. Talán ismersz olyan embert (persze csak távolról), akinek szintén marginális ismerőse olyan kiterjedt rokonsággal bír, ahol egyik másod-unokatestvérének ex-sógora éppen ilyen kibillent állapotban leledzik. Tőle ne várj „helyes” döntéseket, működjön akár érzelmi-, akár racionális alapon.

Abban a nem várt és végtelenül valószínűtlen forgatókönyv megvalósulása esetben, ha az elszigetelt, a statisztikai méréshatár radarernyője alatti rétegből kilépve tömegeket érne el… Igyekszem a három ponttal való mondatbefejezéseket minimalizálni, de most indokolt. Legyen ez egy nyolcvanas években megélhetési célból íródott ZS-kategóriás sci-fi könyv fikciója, de ha Isten ne adja, mégis így történne, úgy turbó fokozatba kell állítanod éberségedet.

Az egyensúlyából kibillent ember mindinkább visszakanyarodik az ösztönszintű működéshez, amit önnön fenntartásának programja vezérel. Minden áron és bármi áron. Ennek következményei súlyosak. A népnyelv úgy fogalmaz: ilyen állapotban az illető nem néz se istent, se embert. Neked, mint kozmikus létezőnek, felelősséged van önmagad, jellemed, cselekedeteid iránt. Csupán és remélhetően egy üres hipotézist vesézünk együtt, de ha mégis megvalósulna, a felelősséged kiterjed a zsigeri üzemmódba váltott emberek irányába is. Mit jelent ez?

Nem várod el, hogy lelassít, mikor a zebrához közelítesz.

Nem várod el, hogy betartja adott szavát.

Nem várod el, hogy korábbi jellemének megfelelően működik.

Nem felmenteni akarom, mert neki majd elszámolása lesz az elcsúszás miatt, Te ellenben nem hivatkozhatsz rá „felmentésként.” Olyan éberséggel éld napjaidat, mintha az erdőben (itt vadonra gondolj) élnél és a zörejekre, neszekre fokozottan kellene figyelned. Ha tréningezel, abból bajod nem lehet. Ha felkészülsz, legfeljebb egy készség talonban lapul az eszköztáradban.

A végére engedj meg egy képet: minél sötétebb az ég, annál nagyobb a Fény szerepe. Egy fekete újhold idején a világítótorony messzire látszik, a fényen túl reményt is ad. Hozd meg a döntést: leszel-e világítótorony, amikor ha leszáll a sötétség?

 

kép: pixabay.com

 

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

 

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

előzd meg, hogy lóvá tegyenek –

még inkább azt, hogy te tedd lóvá magadat

Miért kevés a felismerés?

Azt hittem, erről nem kell írnom. Tényleg. Aztán mégis, újra és újra visszadobta hozzám a labdát az élet. Tessék, akkor itt vagyok, leültem a sejhajomra és pötyögöm a sorokat. Triviális, egyértelmű, nulla forradalmisággal. A lámpás mindenkinek felgyúl, ez van. Ha nem akarsz megvilágosodni, nyilván eltakarhatod a szemed, de miért tennél ilyet? Kezdjük is a megvilágosodásnál!

Az önismeret útján lépdelő embert időről időre, elsuhanó (vagy éppen csak tovavánszorgó – tempótól függ) kilométerkőként éri egy-egy felismerés, rácsodálkozás. Emlékszel, amikor összeáll a kép és rájössz, miként függenek össze történések, mintázatok. Csodálatos élmény, árukapcsolásban szállítja a megkönnyebbülést. DE! Az egész nem ér semmit nem sokat ér, ha és amennyiben itt megállsz.

Mi van? A felimerés kevés? Miről beszél ez az ember? Pálinkázott-e vagy almabort vedelt? Jogosak a kérdések, e sorok materializáláskor késő reggelt írunk és egy izmos presszókávé hivatott szaturnuszi energiákat erősíteni és támasztani az összpontosításomat. Tudatmódosító nélkül ismétlem meg: a rácsodálkozás, a megértés jó, de itt nem állhat meg a folyamat!

Tettek nélkül jobb lett volna maradni az „édes” tudatlanságban.

Kemény kijelentés ez is, aláírom. Gondold végig, kérlek: abban a pillanatban, hogy rájössz fontos, az életedre kiható összefüggésekre, helyzetbe kerülsz. Felelősséged ébred. Ekkor stuccoskodni, fejet a homokba dugni – nem való. Itt már nem beszélhetsz „hét én erről nem tudtam, nekem ezt senki nem mondta” módon. A tantusz leeste utáni nemcselekvés vétek önmagaddal szemben.

Két féléven keresztül hallgattam büntetőjogot, onnan az ismeret: nem csak akkor követhetsz el bűnt, amikor teszel valamit, hanem amikor elmulasztasz tenni (pl. cserbenhagyás, segítségnyújtás elmulasztása, stb.). Utóbbi kevéssé ismert, akár szét is tárhatnád a kezed, de most már késő. Már elolvastad, már tudod.

kép: pixabay.com

szép, jó és kedves – de önmagában ettől még semmi nem változik meg: 

ahhoz tenned kell

Miért nem vehet el semmit tőled egy elemzés?

Nemrég futottam bele a következő, tisztázásra szoruló jelenségbe: „a képletem szerint erről vagy arról le kell mondanom.” Ismét Robin Williams rövid, tömör tőmondatához kanyarodnék vissza a Holt költők társaságából: „ürülék!” (https://www.youtube.com/watch?v=imYj8QNTV0k a lényeg 1:36-nál, de – javaslom – az egészet nézd végig.)

Ha valakitől azt hallottad, a csillagaid, bolygóid erre vagy arra kényszerítenek, akkor nyugodtan – és persze fennhangon – idézd a végterméket.

Ilyen ugyanis nincs, ha úgy tetszik, tőhazugság. Jó, oké, akkor legyen nemtudásból fakadó kinyilatkoztatás. Káros.

Kérlek, vésd be a következő alapszabályt: a képleted nem igényel tőled sem lemondást, sem a valódi vágyaid közötti kizáró jellegű választást. Ennyi. Ha másképp lenne, akkor nem szolgálná az asztrozófia, a csillagok világának „tolmácsolása” a földi vándorokat, hanem (be)korlátozná és a lehetőségek megmutatása helyett léceket, rácsokat, bilincseket adna, abból meg kapsz eleget innen is, onnan is. Tulajdonképpen ennyi a lényeg, de nem bánom, hámozzuk meg alaposabban a tételt.

Miért mész el egy elemzésre? Optimális esetben ön- és sorsismereted elmélyítésének céljából. Nemrég írtam arról is, miért jelent (édes) felelősséget születési képleted megismerése, kattints a vastagított szövegrészre az újraolvasásért, érdemes. Ahogyan nem alkalmas egy asztrozófiai elemzés kifogásgyártásra, a nemcselekvés magyarázatára, úgy nem is vesz el tőled semmit, ami valójában a tiéd. De igen, kérdőjeleket támaszt, ezzel számolnod kell.

Ha az elektromos készülékekhez hasonló, olvashatatlanul apró betűs leírást kéne mellékelnem elemzés-témában, feltétlenül belefoglalnék egy ilyesmi mondatfüzért: „az elemzés rendeltetésszerű használta esetében – eredeti céljának megfelelően – a szülött céljait szolgálja. Előfordulhat azonban, hogy alapfunkciói a felhasználó által korábban futtatott más programokkal kompatibilitási interferenciát produkálnak (összeütközésbe kerülnek) és hallható, érzékelhető gerjedés jön létre. Ilyenkor érdemes a régebbi működés leállítása, felülvizsgálata; szükség esetén kiiktatása, mert az újonnan telepített sorsismeret 1.0 erősebb.”

Amikor azon gondolkodsz, kéne-e neked egy elemzés, szolgálná-e éltedet, vedd ezt is számításba. Azaz ne azért keresd fel a csillagipari szakmunkást, jobb esetben planeto-asztrotechnikust, mert idén elmaradt a Sziget és az EFOTT és a cihába gyűlt papírokat élménnyé akarod konvertálni. Nem jó.

Fogalmazz meg igényeket; legyenek elvárásaid. Olyan elvárások, amikhez viszonyítani tudod az elemzés során kapott információkat, így objektíven ítélheted meg, mennyire szolgált téged a folyamat.

Az egyik fő elvárásod lehet legyen az, miszerint képleted megismerése nem vehet el tőled semmit, ami valóban a tiéd. Amivel összefüggésben kérdőjeleket rajzol, ott bizony töprenkdeni, fotelba kuckózni, újratervezni valóid lesznek. Ez viszont már rövid távon is óriási segítséget ad a (le)tisztulás által.

kép: pixabay.com

amikor a csillagok mutatnak utat, lehetetlenség, hogy bármit is elvegyenek tőled

Isten nyughasson vagy Isten nyugtasson?

Mert nagyon nem mindegy ám. Igen, most benne vagyunk egy gigantikus pörgő rulettkerékben. Érezheted a tehetetlen golyó körbe-körbe szaladását – a megérkezésre való ráhatás látszólagos kontrollja nélkül. De tényleg így van? Amikor az égi erők kicsit megkuszálják a földi szálakat, könnyen tekinthetsz fölfelé vádló-szemrehányó módon, elrebegve a temetési kívánalom kifordítását: Isten nyughasson!

Nyilván nem elegáns szóviccre bejegyzést építeni, de nem igazán szokásom ilyesfajta konvenciókkal törődni, tehát csapjunk bele! A felelősség fel nem vállalásával egyenes arányban növekszik a hibáztatás vágya és igénye – nyilván kifelé mutató vektorral. Valójában nem is tud másként működni, hiszen feloldhatatlan ellentmondás születne, azt pedig nem szeretjük.

Ha növekszik a trágyalé szintje, azért valaki felel. De nyilván nem én, hiszen mit tehetek én minderről? Ekkor jön jól a középső- és hüvelykujjad közé nőtt csontocskákra épült szerved: a mutatóujjad. Jól kifeszítve tudod számodra kedvező személy és energia felé irányozni, hogy bizony az a gaz tehet a téged körülölelő, ámde fojtogató szmötyiről.

Ez most pont egy kellemetlen helyzet, ha ujjal szeretünk mutogatni. Kedvenc céltábláink (anyós, főnök) most azért kevéssé alkalmasak, mert ilyen mértékű változáscunamit mégsem tulajdoníthatunk nekik anélkül, hogy megőriznénk őt sz@rházi kakilaki nímand mivoltában. Merre bökjünk tehát? Igen, igen. Felfelé. Szidjuk Sziggyuk csak a zeget, a zistent és egyéb fönt lakókat. Isten nyughasson. Ezt addig mondogatod, amíg – a címzett – meg nem hallja és ki nem javít, visszatükrözve: inkább téged nyugtasson.

Nyugtasson, mert háborogsz, magadon kívül vagy, így választva el az egységtől felettes énedet is bekebelező önénedet. Mondd csak, mikor veszed már észre, hogy a felfelé irányuló köpet sem vonhatja ki magát a gravitáció könyörtelen törvényei alól? Vajon hány pofon kell, hogy észhez térj? Inkább agyonvereted magadat ébredés helyett?

Tudom, kemény szavak ezek, de a téma sem piskóta a habosabbik változatból. Engedd el az áldozatkodást, mert pont úgy, mint a múltban: most sem fog segíteni. Torzuló gumimankóként csuklik össze, amint rá akarnál támaszkodni, az esés pedig garantált.

Mondhatod, hogy évtizedek óta berögződött mintákat képtelen vagy hetek-hónapok alatt átírni, de akkor kalkuláld be a Természet adta válaszokat is: a száraz ág törik a viharban, a rugalmas meghajlik. A szél sem neheztel a kiszáradt fára, egyszerűen csak töri és kifordítja, hogy elindulhasson a bomlás. Senki nem kötelez, hogy mindent itt és most, ebben az életedben és inkarnációdban kell megélned, megvalósítanod, megoldanod. Gyere vissza később, ha akarsz. De ne a bírót hibáztasd, ha piros lapot kapsz, azért tenned kellett a pályán. A játék pedig folytatódik tovább.

kép: pixabay.com

rajtad áll, merre fordítod csónakod orrát

Pin It on Pinterest