Miért kevés a felismerés?

Miért kevés a felismerés?

Azt hittem, erről nem kell írnom. Tényleg. Aztán mégis, újra és újra visszadobta hozzám a labdát az élet. Tessék, akkor itt vagyok, leültem a sejhajomra és pötyögöm a sorokat. Triviális, egyértelmű, nulla forradalmisággal, hiába hátrál az Uránusz. Ha már idecitáltam, azért azt jó tudnod, hogy a Hamal csillag felé tart, ő a Kos fényábrájának alfája, a Tekintet. A Tejútra néz, az Istenek Útjára, úgyhogy a következő bő három hónapban, míg a planéta direkt irányba fordul, ideje van meglátni a legmagasabb minőségeket, amik segítenek tisztába tenni életünket. A lámpás mindenkinek felgyúl, ez van. Ha nem akarsz megvilágosodni, nyilván eltakarhatod a szemed, de miért tennél ilyet? Kezdjük is a megvilágosodásnál! Az önismeret útján lépdelő embert időről időre, elsuhanó (vagy éppen csak tovavánszorgó – tempótól függ) kilométerkőként éri egy-egy felismerés, rácsodálkozás. Emlékszel, amikor összeáll a kép és rájössz, miként függenek össze történések, mintázatok. Csodálatos élmény, árukapcsolásban szállítja a megkönnyebbülést. DE! Az egész nem ér semmit nem sokat ér, ha és amennyiben itt megállsz.

Mi van? A felimerés kevés? Miről beszél ez az ember? Pálinkázott-e vagy almabort vedelt? Jogosak a kérdések, e sorok materializáláskor késő reggelt írunk és egy izmos presszókávé hivatott szaturnuszi energiákat erősíteni és támasztani az összpontosításomat. Tudatmódosító nélkül ismétlem meg: a rácsodálkozás, a megértés jó, de itt nem állhat meg a folyamat! Tettek nélkül jobb lett volna maradni az „édes” tudatlanságban. Kemény kijelentés ez is, aláírom. Gondold végig, kérlek: abban a pillanatban, hogy rájössz fontos, az életedre kiható összefüggésekre, helyzetbe kerülsz. Felelősséged ébred. Ekkor stuccoskodni, fejet a homokba dugni – nem való. Itt már nem beszélhetsz „hét én erről nem tudtam, nekem ezt senki nem mondta” módon. A tantusz leeste utáni nemcselekvés vétek önmagaddal szemben. Két féléven keresztül hallgattam büntetőjogot, onnan az ismeret: nem csak akkor követhetsz el bűnt, amikor teszel valamit, hanem amikor elmulasztasz tenni (pl. cserbenhagyás, segítségnyújtás elmulasztása, stb.). Utóbbi kevéssé ismert, akár szét is tárhatnád a kezed, de most már késő. Már elolvastad, már tudod.

Forduljunk segítségért az analógiás gondolkodáshoz és vegyük elő kedvenc sportpéldázataimat! A csatár rúgott gól nélkül jöhet le a pályáról, meg is tapsolják, ha küzdött, akart. Ellenben a kihagyott ajtó-ablak helyzeteket nem bocsátja meg a publikum. Egyet se, többet meg végképp nem úszhat meg fújolás, neadjisten köpködés nélkül, szimultán verbális emlékeztetővel édesanyja legősibb mesterségére. Akarod ezt? Ugye, hogy nem? Nem kell mást tenned, mint cselekedni. Ez a folyamat természete, a ledermedéssel akasztod meg a gördülést. Végül is nem azért foglalkozol önismerettel és járod spirituális utadat, hogy jobbá tedd az életedet? Nem sültgalambváró módon, hanem aktív, ráható jelleggel. Emlékezz arra is: ha más tapossa ki az utadat, annak nincs értéke, a végén meg is gyűlölheted, mert elvette az általad el nem végzett (vagy nem általad elvégzett – amelyik szórend jobban tetszik) munka értékét, nem küzdhettél meg édes verejtékkel az igazgyöngyeidért. Hidd el, nem nagy dolog: ha ijesztő is, de görgesd tovább a dolgok rendje mentén a rácsodálkozást változtatásba – éppen ezért kaptál inspirációt hozzá.

kép: www.pinterest.com

Miért nem vehet el semmit tőled egy elemzés?

Miért nem vehet el semmit tőled egy elemzés?

Nemrég futottam bele a következő, tisztázásra szoruló jelenségbe: „a képletem szerint erről vagy arról le kell mondanom.” Ismét Robin Williams rövid, tömör tőmondatához kanyarodnék vissza a Holt költők társaságából: „ürülék!” (https://www.youtube.com/watch?v=imYj8QNTV0k a lényeg 1:36-nál, de – javaslom – az egészet nézd végig.) Ha valakitől azt hallottad, a csillagaid, bolygóid erre vagy arra kényszerítenek, akkor nyugodtan – és persze fennhangon – idézd a végterméket. Ilyen ugyanis nincs, ha úgy tetszik, tőhazugság. Jó, oké, akkor legyen nemtudásból fakadó kinyilatkoztatás. Káros. Kérlek, vésd be a következő alapszabályt: a képleted nem igényel tőled sem lemondást, sem a valódi vágyaid közötti kizáró jellegű választást. Ennyi. Ha másképp lenne, akkor nem szolgálná az asztrozófia, a csillagok világának „tolmácsolása” a földi vándorokat, hanem (be)korlátozná és a lehetőségek megmutatása helyett léceket, rácsokat, bilincseket adna, abból meg kapsz eleget innen is, onnan is. Tulajdonképpen ennyi a lényeg, de nem bánom, hámozzuk meg alaposabban a tételt.

Miért mész el egy elemzésre? Optimális esetben ön- és sorsismeret elmélyítésének céljából. Nemrég írtam arról is, miért jelent (édes) felelősséget születési képleted megismerése, kattints a vastagított szövegrészre az újraolvasásért, érdemes. Ahogyan nem alkalmas egy asztrozófiai elemzés kifogásgyártásra, a nemcselekvés magyarázatára, úgy nem is vesz el tőled semmit, ami valójában a tiéd. De igen, kérdőjeleket támaszt, ezzel számolnod kell. Ha az elektromos készülékekhez hasonló, olvashatatlanul apró betűs leírást kéne mellékelnem elemzés-témában, feltétlenül belefoglalnék egy ilyesmi mondatfüzért: „az elemzés rendeltetésszerű használta esetében – eredeti céljának megfelelően – a szülött céljait szolgálja. Előfordulhat azonban, hogy alapfunkciói a felhasználó által korábban futtatott más programokkal kompatibilitási interferenciát produkálnak (összeütközésbe kerülnek) és hallható, érzékelhető gerjedés jön létre. Ilyenkor érdemes a régebbi működés leállítása, felülvizsgálata; szükség esetén kiiktatása, mert az újonnan telepített sorsismeret 1.0 erősebb.”

Amikor azon gondolkodsz, kéne-e neked egy elemzés, szolgálná-e éltedet, vedd ezt is számításba. Azaz ne azért keresd fel a csillagipari szakmunkást, jobb esetben planeto-asztrotechnikust, mert idén elmarad a Sziget és az EFOTT és a cihába gyűlt papírokat élménnyé akarod konvertálni. Nem jó. Fogalmazz meg igényeket; legyenek elvárásaid. Olyan elvárások, amikhez viszonyítani tudod az elemzés során kapott információkat, így objektíven ítélheted meg, mennyire szolgált téged a folyamat. Az egyik fő elvárásod lehet legyen az, miszerint képleted megismerése nem vehet el tőled semmit, ami valóban a tiéd. Amivel összefüggésben kérdőjeleket rajzol, ott bizony töprenkdeni, fotelba kuckózni, újratervezni valóid lesznek, ez viszont már rövid távon is óriási segítséget ad a (le)tisztulás által.

kép: www.pinterest.com

Isten nyughasson vagy Isten nyugtasson?

Isten nyughasson vagy Isten nyugtasson?

Mert nagyon nem mindegy ám. Igen, most benne vagyunk egy gigantikus pörgő rulettkerékben. Érezheted a tehetetlen golyó körbe-körbe szaladását a megérkezésre való ráhatás látszólagos kontrollja nélkül, de tényleg így van? Amikor az égi erők kicsit megkuszálják a földi szálakat, könnyen tekinthetsz fölfelé vádló-szemrehányó módon, elrebegve a temetési kívánalom kifordítását: Isten nyughasson! Nyilván nem elegáns szóviccre bejegyzést építeni, de sz@rok rá nem szokásom ilyesfajta konvenciókkal törődni, tehát csapjunk bele! A felelősség fel nem vállalásával egyenes arányban növekszik a hibáztatás vágya és igénye – nyilván kifelé mutató vektorral. Valójában nem is tud másként működni, hiszen feloldhatatlan ellentmondás születne, azt pedig nem szeretjük. Ha növekszik a trágyalé szintje, azért valaki felel. De nyilván nem én, hiszen mit tehetek én minderről? Ekkor jön jól a középső- és hüvelykujjad közé nőtt csontocskákra épült szerved: a mutatóujjad. Jól kifeszítve tudod számodra kedvező személy és energia felé irányozni, hogy bizony az a gaz tehet a téged körülölelő, ámde fojtogató sz@rról.

Ez most pont egy kellemetlen helyzet, ha ujjal szeretünk mutogatni. Kedvenc céltábláink (anyós, főnök) most azért kevéssé alkalmasak, mert ilyen mértékű változáscunamit mégsem tulajdoníthatunk nekik anélkül, hogy megőriznénk őt sz@házi nímand mivoltában. Merre bökjünk tehát? Igen, igen. Felfelé. Szidjuk Sziggyuk csak a zeget, a zistent és egyéb fönt lakókat. Isten nyughasson. Ezt addig mondogatod, amíg – a címzett – meg nem hallja és ki nem javít, visszatükrözve: inkább téged nyugtasson. Nyugtasson, mert háborogsz, magadon kívül vagy, így választva el az egységtől felettes énedet is bekebelező önénedet. Mondd csak, mikor veszed már észre, hogy a felfelé irányuló köpet sem vonhatja ki magát a gravitáció könyörtelen törvényei alól? Vajon hány pofon kell, hogy észhez térj? Inkább agyonvereted magadat ébredés helyett? Tudom, kemény szavak ezek, de a téma sem piskóta a habosabbik változatból. Engedd el az áldozatkodást, mert pont úgy, mint a múltban: most sem fog segíteni; torzuló gumimankóként csuklik össze, amint rá akarnál támaszkodni, az esés pedig garantált.

Mondhatod, hogy évtizedek óta berögződött mintákat képtelen vagy hetek-hónapok alatt átírni, de akkor kalkuláld be a Természet adta válaszokat is: a száraz ág törik a viharban, a rugalmas meghajlik. A szél sem neheztel a kiszáradt fára, egyszerűen csak töri és kifordítja, hogy elindulhasson a bomlás. Senki nem kötelez, hogy mindent itt és most, ebben az életedben és inkarnációdban kell megélned, megvalósítanod, megoldanod. Gyere vissza később, ha akarsz. De ne a bírót hibáztasd, ha piros lapot kapsz, azért tenned kellett a pályán. A játék pedig folytatódik tovább.

képek: www.pinterest.com

Mit hoz még ez az év?

Mit hoz még ez az év?

Mára jött ki úgy a lépés, hogy egy kicsit összegezzük az elmúlt időszak fontos erővonalait. Ez a múltba tekintés egyben jövőrajzoló energia is: mire készüljünk, mire készülhetünk és hogyan tegyük mindezt, ha a lehető legjobban akarunk kijönni a következő hónapokból? Kezdjük a múlttal: már a tavalyi évben is szóltak hangok a 2020-as esztendő különleges energetikájáról. Akadt, aki világvégét jósolt békaesővel és a szokásos látomásokkal, de ez végül nem jött be. Más módon viszont tényleg világvégét éltünk meg. Zárójel: ebben az írásban többször hivatkozok korábbi anyagokra, ahol fontos, ott linkelem is: ezt a dőlt betűkről veheted észre – elmélyüléshez pedig katt. A felszín alatt formálódó-fortyogó erők a januári nagy négyes együttállással pörgették meg a rulettkereket a sors kerekét. A többi történelem, amit tanítani fognak – akár így, akár úgy; függően attól, ki számít majd „győztesnek,” és – ennek megfelelően – ki írja majd a történelemkönyvek vonatkozó lapjait. A bennünket körülvevő világról bátran kijelenthetjük, hogy örökre megváltozott és ez a kijelentés most – kivételesen – abszolút nélkülözi a rám jellemző teátrális hatásvadászatot. Ez tény.

Mit is kaptunk itt, a naptári év tágan értelmezett első harmadában? Tükröt és pofont. Tükröt, hogy kristálytisztán láthassuk önmagunkat, reakcióinkat; milyen választ adunk nem várt kérdésekre. Igen, vizsgáztunk és a számonkérés a hétfő reggel derült égből „vegyetek elő egy papírt!” felkiáltással induló röpdolgozatra hasonlít(ott), mint pofon-analógia. Nyugi, ha karó, hát karó, hidd el, javíthatsz még. Lemérhettük, mit jelentenek számunkra emberi kapcsolataink, hogyan reagálunk érzelmi prés alatt, másfajta stresszkörnyezetben, mint amihez a főnök, az anyós és a gyerek hozzáedzett már. A tükör kirajzolta rugalmasságunkat vagy az alkalmazkodási kihívások kontúrját, de változtathatunk. Emlékezz: a – jogi értelemben szabályozott – vészhelyzet elmúltával a felejtés és a „sose volt!” nem a legmagasabb szintű megoldás. Kerülendő még a szégyen érzése, ha visszatekintve nemhogy büszkén, de kínos érzéssel összegzed önnön magatartásodat. Ez van, kijött, na. Mint az árnyékszéki megkönnyebbülés: ha büdös, hát büdös, belőled pottyant alá, ha szemet csípő a szaga, majd legközelebb gondosabban válogatod meg táplálékodat. De elég a sz@rakodásból, nézzük tovább!

A veszély elmúlt – most. Ezért is erősödik a fellélegzés és a „legyünkgyorsantúlrajta” késztetése. Kerüld el a csapdahelyzetet! Többször írtam róla és fogok is, hogy ez az első hullám volt. Semmi közöm a virológiához és az ilyen alapon értelmezett terjedéshez, de a csillagos ég üzeneteit látom. Látom és értelmezem, mégpedig azzal a szűrővel, ami a mostani történések során mutatta meg árnyalatait. Itt ölt testet a második, majd harmadik hullám, függetlenül attól, hogy ehhez kötődik-e biológia ok. Spirituális tisztulási és fejlődési lehetőségek sorát hozza ez a számon kérős-vizsgáztatós időszak, de emlékezz: nem szívat, „csak” szigorú, még inkább következetes, amolyan McGalagony-féle módon tanít és számoltat be. Nincs ezzel baj, ha kész és képes vagy a sunnyogást, a mellébeszélést, a köntörfalat és a kreatív könyvelést elengedni. A jó pap is holtig tanul, miért érnéd be kevesebbel? Ráadásul mentesülsz a cölibátus intézményétől is… Fizikából nem (sem) voltam a topon, ezért a következő gondolatmenet nélkülözi a tudományos alátámasztást. A hullámjelenség erősödő tendenciát mutat. Amit az első hullám nem hozott felszínre, a második megteszi. Amit az se, majd harmadjára megmutatkozik.

Szeretném, ha nem komor jóslatként olvasnád e sorokat. Nem az, nem is annak pötyögtem le. Egészen egyszerűen az égre nézve földi leképeződések mutatják magukat. Az összemberiség-szintű megtapasztalás pontos képet ad arról, hol tartunk. Elképzelhető, hogy ez nem tetszik neked. Sebaj. Tudd, hogy kesergés helyett saját mikroszinteden változtatva tudsz a makroszintre kihatóan változtatni. Magas minőségű válaszreakciókat produkálva nem csak a saját életedet varázsolod jobbá, de példát is mutatsz. Ez a fajta tanítás az egyik legmarkánsabb pozitív hozadéka a következő időszaknak: miként emelkedsz ki a tömegből, de nem felülmúlásos-versengős módon, hanem amúgy világítótornyosan. Ezért érdemes, ez nagyon nemes és méltó magatartás. Nem kell hozzá Buddhának lenned. Nem baj, ha félsz. Az se, ha rettegsz. A belül zajló érzelmi vihar egy dolog – a másik és fontosabb, hogy ezekkel együtt élve, vagy ennek ellenére, hogyan döntesz, hogyan cselekszel az anyag világában. Itt és így mérheted le, mennyit is érsz valójában. A szó elszáll, a tett mutatja meg az értéket vagy annak hiányát. Emlékezz arra is, hogy a felkészülés nem vonzza be a „bajt,” a „rossz” történéseket. Azzal, hogy becsatolod a biztonsági övedet induláskor, nem teremted meg a frontális karambolt repedő kulcscsonttal és arcba robbanó légzsákkal. Jó esetben egy életen át közlekedsz úgy, hogy végül tök fölöslegesnek bizonyul (a bírság elkerülésén kívül, persze) az öv használata. Analóg a biztosítás kötése: nem az elemi csapás elvárása vagy a biztosító által kárkifizetésként folyósított összeg iránt érzett csillapíthatatlan vágy miatt kötöd meg. Felkészülsz. Amikor célba érve kikötöd magad, vagy lejár az évfordulód, talán nem tudatosítod, de azért legyen a homlokteredben: a felkészülésed jó volt, de az égiek, a sors, az őrangyalaid most eltekintettek a számonkéréstől. Az iskolában sem feleltettek minden nap minden tárgyból, de elvárt volt, hogy naprakész légy a tananyagból.

Éleszd fel bölcsebbik énedet és add át neki a kormányrudat. Ha ez kicsit szokatlan gondolat, tudd, adatott némi időd betanítani új szerepkörére. Eljöhet az idő, amikor hálával tekintesz mostani énedre és az általa meghozott döntésre.

u.i.: ha gyakorlatias, praktikus eszközöket is szeretnél az útra, tarts velem június 19-én, pénteken a Főnixébresztő (újratöltött), kiscsoportos online worksphopra. Jelentkezni a contact@ladonyijanos.hu címre küldött e-mailben tudsz a szabad helyek függvényében.

Az esemény leírását itt találod: https://www.facebook.com/events/749233099215977/

képek: www.pinterest.com

Miért jó, ha ismered a képletedet?

Miért jó, ha ismered a képletedet?

Amikor birtokodban van az asztroszkópod egy velős elemzéssel, rengeteg minden könnyül fel számodra. Oly’ sok – esetleges – bizonytalanságra tehetsz végérvényesen pontot, hiszen látod, merre vezet az utad, megismerted nem csak önmagad, de sorsod főbb vezérlő energiáit. Ami egyik oldalon könnyebbséggel ajándékoz meg, a másikon felelősséggel ruház fel: innentől kezdve nem majomkodhatsz. Persze, megteheted, mert most is igaz, hogy szabad akaratod nem írható felül senki és semmi által, de itt már nagyobb kupac zsetont tettél a rulettasztalra. A felelősség és annak vállalása nem teher és nem cipelni való krumpliszsák: hátat egyenesítő és jellemet csiszoló-acélozó minőség, erről itt olvashatsz bővebben. Az elemzés és a képletismeret kétélűsége tehát segít; hasonlóképpen terel életed útján, mint felfestések az aszfalton. Nélkülük is tarthatod az irányt, de jóval több figyelem, koncentráció, szemdüllesztés szükségeltetik hozzá.

Egy-egy égi helyzet ismerete jó, hasonlóképpen ahhoz, amikor térképpel a kezünkben kirándulunk – ez a térkép mindenkinek ugyanúgy mutatja meg a földutat, a kavicsos ösvényt, a patakot, a szirteket és a gyümölcsöst. Az idők hajnalán pár évig tájfutó is voltam, imádtam. Egy verseny úgy nézett ki, hogy a térképre rajzolt ellenőrző pontokat a megadott sorrendben fel kellett keresni, ott pecsételni és végül célba érkezni. Teljes szabadságot kaptunk az útvonal megválasztásában, de a pontok sorrendje szent volt. Képlettel kezünkben hasonlóképpen működünk: látjuk mindazt, amit a többiek, akik úgyszintén olvashatják a szintvonalakat és a színek kódrendszerét, de az ellenőrző pontok még precízebbé teszik a haladásunkat. „Sima” túrázóként is jókat járhatunk, de önmagunk legjobb teljesítményét spirituális tájfutóként bonthatjuk ki, amikor a jelen égi állásokat el tudjuk helyezni saját képletünkben. Így rajzolódnak ki a kerülők- és tévutak nélküli haladás lehetőségei. Lehetőségei, mert a tájfutó analógiát folytatva helyettünk senki a világon nem fut le egyetlenegy métert sem, az ránk „marad,” azaz a mi lehetőségünk és ajándékunk. Emlékezzünk, az életházak az életterületeket jelentik, ahol a cselekvés, illetve a motiváció megjelenik. Képletünket ismerve beültethetjük saját helyére az aktuális csillag- és bolygópozíciókat, láthatjuk, melyik házban „tranzitálnak,” azaz fejtik ki hatásukat. Ez a tudás emel a túrázóból tájfutóvá és így tudjuk még precízebben kiaknázni a kozmikus lehetőségeket.

Figyelem! Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek szükséges megismerni a születési ábráját és annak jelentését. Nyilván ez egy utópisztikusan optimális állapot lenne, de ma nem látom realitását. Számos emberrel találkoztam, akinek halvány fogalmuk sem volt az asztroszkópjukról, mégis, ösztönösen, önmagukhoz, belső értékeikhez oly’ közel tudtak maradni, hogy életüket minta- és példaszerűen élték-élik. Számukra inkább csak megerősítés lehet, de nem égetően fontos, hogy lássák, hol járnak az ő képletében a bolygók. A cím második kérdésére, hogy ha ez így van, miért nem írok a házakról és az ott tranzitáló bolygók jelentéséről, a válaszom az: mert az már – értelmezésem szerint – beavatás-elvétel lenne. Amikor ismered a képletedet, azt is tudod, számodra mit jelent az oda megérkező Mars példának okáért. Jó tudnod, hogy jön, de hogy neked mit jelent – azt nem én mondom el, mert a te valóságodat neked kell megteremtened. Minél többször végzel ilyen „munkát,” annál mélyebben tudatosítod, vésed be alapenergiáidat születési ábrád tanulmányozása során. Nem baj, ha semmilyen előképzettséged nem volt, sőt. Egyre több gyakorlati leckén keresztül, a tranzitok hatásának tapasztalatait összegezve alakul ki benned az a bölcsesség, amivel látod, mi fog történni veled és az életedben és fel tudsz készülni arra, hogy a legjobbat hozd ki belőle.

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest