Posts Tagged / felelősség
2020 07, 02 0

Isten nyughasson vagy Isten nyugtasson?

Mert nagyon nem mindegy ám. Igen, most benne vagyunk egy gigantikus pörgő rulettkerékben. Érezheted a tehetetlen golyó körbe-körbe szaladását a megérkezésre való ráhatás látszólagos kontrollja nélkül, de tényleg így van? Amikor az égi erők kicsit megkuszálják a földi szálakat, könnyen tekinthetsz fölfelé vádló-szemrehányó módon, elrebegve a temetési kívánalom kifordítását: Isten nyughasson! Nyilván nem elegáns szóviccre bejegyzést építeni, de sz@rok rá nem szokásom ilyesfajta konvenciókkal törődni, tehát csapjunk bele! A felelősség fel nem vállalásával egyenes arányban növekszik a hibáztatás vágya és igénye – nyilván kifelé mutató vektorral. Valójában nem is tud másként működni, hiszen feloldhatatlan ellentmondás születne, azt pedig nem szeretjük. Ha növekszik a trágyalé szintje, azért valaki felel. De nyilván nem én, hiszen mit tehetek én minderről? Ekkor jön jól a középső- és hüvelykujjad közé nőtt csontocskákra épült szerved: a mutatóujjad. Jól kifeszítve tudod számodra kedvező személy és energia felé irányozni, hogy bizony az a gaz tehet a téged körülölelő, ámde fojtogató sz@rról.

Ez most pont egy kellemetlen helyzet, ha ujjal szeretünk mutogatni. Kedvenc céltábláink (anyós, főnök) most azért kevéssé alkalmasak, mert ilyen mértékű változáscunamit mégsem tulajdoníthatunk nekik anélkül, hogy megőriznénk őt sz@házi nímand mivoltában. Merre bökjünk tehát? Igen, igen. Felfelé. Szidjuk Sziggyuk csak a zeget, a zistent és egyéb fönt lakókat. Isten nyughasson. Ezt addig mondogatod, amíg – a címzett – meg nem hallja és ki nem javít, visszatükrözve: inkább téged nyugtasson. Nyugtasson, mert háborogsz, magadon kívül vagy, így választva el az egységtől felettes énedet is bekebelező önénedet. Mondd csak, mikor veszed már észre, hogy a felfelé irányuló köpet sem vonhatja ki magát a gravitáció könyörtelen törvényei alól? Vajon hány pofon kell, hogy észhez térj? Inkább agyonvereted magadat ébredés helyett? Tudom, kemény szavak ezek, de a téma sem piskóta a habosabbik változatból. Engedd el az áldozatkodást, mert pont úgy, mint a múltban: most sem fog segíteni; torzuló gumimankóként csuklik össze, amint rá akarnál támaszkodni, az esés pedig garantált.

Mondhatod, hogy évtizedek óta berögződött mintákat képtelen vagy hetek-hónapok alatt átírni, de akkor kalkuláld be a Természet adta válaszokat is: a száraz ág törik a viharban, a rugalmas meghajlik. A szél sem neheztel a kiszáradt fára, egyszerűen csak töri és kifordítja, hogy elindulhasson a bomlás. Senki nem kötelez, hogy mindent itt és most, ebben az életedben és inkarnációdban kell megélned, megvalósítanod, megoldanod. Gyere vissza később, ha akarsz. De ne a bírót hibáztasd, ha piros lapot kapsz, azért tenned kellett a pályán. A játék pedig folytatódik tovább.

képek: www.pinterest.com

2020 06, 17 0

Mit hoz még ez az év?

Mára jött ki úgy a lépés, hogy egy kicsit összegezzük az elmúlt időszak fontos erővonalait. Ez a múltba tekintés egyben jövőrajzoló energia is: mire készüljünk, mire készülhetünk és hogyan tegyük mindezt, ha a lehető legjobban akarunk kijönni a következő hónapokból? Kezdjük a múlttal: már a tavalyi évben is szóltak hangok a 2020-as esztendő különleges energetikájáról. Akadt, aki világvégét jósolt békaesővel és a szokásos látomásokkal, de ez végül nem jött be. Más módon viszont tényleg világvégét éltünk meg. Zárójel: ebben az írásban többször hivatkozok korábbi anyagokra, ahol fontos, ott linkelem is: ezt a dőlt betűkről veheted észre – elmélyüléshez pedig katt. A felszín alatt formálódó-fortyogó erők a januári nagy négyes együttállással pörgették meg a rulettkereket a sors kerekét. A többi történelem, amit tanítani fognak – akár így, akár úgy; függően attól, ki számít majd „győztesnek,” és – ennek megfelelően – ki írja majd a történelemkönyvek vonatkozó lapjait. A bennünket körülvevő világról bátran kijelenthetjük, hogy örökre megváltozott és ez a kijelentés most – kivételesen – abszolút nélkülözi a rám jellemző teátrális hatásvadászatot. Ez tény.

Mit is kaptunk itt, a naptári év tágan értelmezett első harmadában? Tükröt és pofont. Tükröt, hogy kristálytisztán láthassuk önmagunkat, reakcióinkat; milyen választ adunk nem várt kérdésekre. Igen, vizsgáztunk és a számonkérés a hétfő reggel derült égből „vegyetek elő egy papírt!” felkiáltással induló röpdolgozatra hasonlít(ott), mint pofon-analógia. Nyugi, ha karó, hát karó, hidd el, javíthatsz még. Lemérhettük, mit jelentenek számunkra emberi kapcsolataink, hogyan reagálunk érzelmi prés alatt, másfajta stresszkörnyezetben, mint amihez a főnök, az anyós és a gyerek hozzáedzett már. A tükör kirajzolta rugalmasságunkat vagy az alkalmazkodási kihívások kontúrját, de változtathatunk. Emlékezz: a – jogi értelemben szabályozott – vészhelyzet elmúltával a felejtés és a „sose volt!” nem a legmagasabb szintű megoldás. Kerülendő még a szégyen érzése, ha visszatekintve nemhogy büszkén, de kínos érzéssel összegzed önnön magatartásodat. Ez van, kijött, na. Mint az árnyékszéki megkönnyebbülés: ha büdös, hát büdös, belőled pottyant alá, ha szemet csípő a szaga, majd legközelebb gondosabban válogatod meg táplálékodat. De elég a sz@rakodásból, nézzük tovább!

A veszély elmúlt – most. Ezért is erősödik a fellélegzés és a „legyünkgyorsantúlrajta” késztetése. Kerüld el a csapdahelyzetet! Többször írtam róla és fogok is, hogy ez az első hullám volt. Semmi közöm a virológiához és az ilyen alapon értelmezett terjedéshez, de a csillagos ég üzeneteit látom. Látom és értelmezem, mégpedig azzal a szűrővel, ami a mostani történések során mutatta meg árnyalatait. Itt ölt testet a második, majd harmadik hullám, függetlenül attól, hogy ehhez kötődik-e biológia ok. Spirituális tisztulási és fejlődési lehetőségek sorát hozza ez a számon kérős-vizsgáztatós időszak, de emlékezz: nem szívat, „csak” szigorú, még inkább következetes, amolyan McGalagony-féle módon tanít és számoltat be. Nincs ezzel baj, ha kész és képes vagy a sunnyogást, a mellébeszélést, a köntörfalat és a kreatív könyvelést elengedni. A jó pap is holtig tanul, miért érnéd be kevesebbel? Ráadásul mentesülsz a cölibátus intézményétől is… Fizikából nem (sem) voltam a topon, ezért a következő gondolatmenet nélkülözi a tudományos alátámasztást. A hullámjelenség erősödő tendenciát mutat. Amit az első hullám nem hozott felszínre, a második megteszi. Amit az se, majd harmadjára megmutatkozik.

Szeretném, ha nem komor jóslatként olvasnád e sorokat. Nem az, nem is annak pötyögtem le. Egészen egyszerűen az égre nézve földi leképeződések mutatják magukat. Az összemberiség-szintű megtapasztalás pontos képet ad arról, hol tartunk. Elképzelhető, hogy ez nem tetszik neked. Sebaj. Tudd, hogy kesergés helyett saját mikroszinteden változtatva tudsz a makroszintre kihatóan változtatni. Magas minőségű válaszreakciókat produkálva nem csak a saját életedet varázsolod jobbá, de példát is mutatsz. Ez a fajta tanítás az egyik legmarkánsabb pozitív hozadéka a következő időszaknak: miként emelkedsz ki a tömegből, de nem felülmúlásos-versengős módon, hanem amúgy világítótornyosan. Ezért érdemes, ez nagyon nemes és méltó magatartás. Nem kell hozzá Buddhának lenned. Nem baj, ha félsz. Az se, ha rettegsz. A belül zajló érzelmi vihar egy dolog – a másik és fontosabb, hogy ezekkel együtt élve, vagy ennek ellenére, hogyan döntesz, hogyan cselekszel az anyag világában. Itt és így mérheted le, mennyit is érsz valójában. A szó elszáll, a tett mutatja meg az értéket vagy annak hiányát. Emlékezz arra is, hogy a felkészülés nem vonzza be a „bajt,” a „rossz” történéseket. Azzal, hogy becsatolod a biztonsági övedet induláskor, nem teremted meg a frontális karambolt repedő kulcscsonttal és arcba robbanó légzsákkal. Jó esetben egy életen át közlekedsz úgy, hogy végül tök fölöslegesnek bizonyul (a bírság elkerülésén kívül, persze) az öv használata. Analóg a biztosítás kötése: nem az elemi csapás elvárása vagy a biztosító által kárkifizetésként folyósított összeg iránt érzett csillapíthatatlan vágy miatt kötöd meg. Felkészülsz. Amikor célba érve kikötöd magad, vagy lejár az évfordulód, talán nem tudatosítod, de azért legyen a homlokteredben: a felkészülésed jó volt, de az égiek, a sors, az őrangyalaid most eltekintettek a számonkéréstől. Az iskolában sem feleltettek minden nap minden tárgyból, de elvárt volt, hogy naprakész légy a tananyagból.

Éleszd fel bölcsebbik énedet és add át neki a kormányrudat. Ha ez kicsit szokatlan gondolat, tudd, adatott némi időd betanítani új szerepkörére. Eljöhet az idő, amikor hálával tekintesz mostani énedre és az általa meghozott döntésre.

u.i.: ha gyakorlatias, praktikus eszközöket is szeretnél az útra, tarts velem június 19-én, pénteken a Főnixébresztő (újratöltött), kiscsoportos online worksphopra. Jelentkezni a contact@ladonyijanos.hu címre küldött e-mailben tudsz a szabad helyek függvényében.

Az esemény leírását itt találod: https://www.facebook.com/events/749233099215977/

képek: www.pinterest.com

2020 05, 05 0

Miért jó, ha ismered a képletedet?

Amikor birtokodban van az asztroszkópod egy velős elemzéssel, rengeteg minden könnyül fel számodra. Oly’ sok – esetleges – bizonytalanságra tehetsz végérvényesen pontot, hiszen látod, merre vezet az utad, megismerted nem csak önmagad, de sorsod főbb vezérlő energiáit. Ami egyik oldalon könnyebbséggel ajándékoz meg, a másikon felelősséggel ruház fel: innentől kezdve nem majomkodhatsz. Persze, megteheted, mert most is igaz, hogy szabad akaratod nem írható felül senki és semmi által, de itt már nagyobb kupac zsetont tettél a rulettasztalra. A felelősség és annak vállalása nem teher és nem cipelni való krumpliszsák: hátat egyenesítő és jellemet csiszoló-acélozó minőség, erről itt olvashatsz bővebben. Az elemzés és a képletismeret kétélűsége tehát segít; hasonlóképpen terel életed útján, mint felfestések az aszfalton. Nélkülük is tarthatod az irányt, de jóval több figyelem, koncentráció, szemdüllesztés szükségeltetik hozzá.

Egy-egy égi helyzet ismerete jó, hasonlóképpen ahhoz, amikor térképpel a kezünkben kirándulunk – ez a térkép mindenkinek ugyanúgy mutatja meg a földutat, a kavicsos ösvényt, a patakot, a szirteket és a gyümölcsöst. Az idők hajnalán pár évig tájfutó is voltam, imádtam. Egy verseny úgy nézett ki, hogy a térképre rajzolt ellenőrző pontokat a megadott sorrendben fel kellett keresni, ott pecsételni és végül célba érkezni. Teljes szabadságot kaptunk az útvonal megválasztásában, de a pontok sorrendje szent volt. Képlettel kezünkben hasonlóképpen működünk: látjuk mindazt, amit a többiek, akik úgyszintén olvashatják a szintvonalakat és a színek kódrendszerét, de az ellenőrző pontok még precízebbé teszik a haladásunkat. „Sima” túrázóként is jókat járhatunk, de önmagunk legjobb teljesítményét spirituális tájfutóként bonthatjuk ki, amikor a jelen égi állásokat el tudjuk helyezni saját képletünkben. Így rajzolódnak ki a kerülők- és tévutak nélküli haladás lehetőségei. Lehetőségei, mert a tájfutó analógiát folytatva helyettünk senki a világon nem fut le egyetlenegy métert sem, az ránk „marad,” azaz a mi lehetőségünk és ajándékunk. Emlékezzünk, az életházak az életterületeket jelentik, ahol a cselekvés, illetve a motiváció megjelenik. Képletünket ismerve beültethetjük saját helyére az aktuális csillag- és bolygópozíciókat, láthatjuk, melyik házban „tranzitálnak,” azaz fejtik ki hatásukat. Ez a tudás emel a túrázóból tájfutóvá és így tudjuk még precízebben kiaknázni a kozmikus lehetőségeket.

Figyelem! Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek szükséges megismerni a születési ábráját és annak jelentését. Nyilván ez egy utópisztikusan optimális állapot lenne, de ma nem látom realitását. Számos emberrel találkoztam, akinek halvány fogalmuk sem volt az asztroszkópjukról, mégis, ösztönösen, önmagukhoz, belső értékeikhez oly’ közel tudtak maradni, hogy életüket minta- és példaszerűen élték-élik. Számukra inkább csak megerősítés lehet, de nem égetően fontos, hogy lássák, hol járnak az ő képletében a bolygók. A cím második kérdésére, hogy ha ez így van, miért nem írok a házakról és az ott tranzitáló bolygók jelentéséről, a válaszom az: mert az már – értelmezésem szerint – beavatás-elvétel lenne. Amikor ismered a képletedet, azt is tudod, számodra mit jelent az oda megérkező Mars példának okáért. Jó tudnod, hogy jön, de hogy neked mit jelent – azt nem én mondom el, mert a te valóságodat neked kell megteremtened. Minél többször végzel ilyen „munkát,” annál mélyebben tudatosítod, vésed be alapenergiáidat születési ábrád tanulmányozása során. Nem baj, ha semmilyen előképzettséged nem volt, sőt. Egyre több gyakorlati leckén keresztül, a tranzitok hatásának tapasztalatait összegezve alakul ki benned az a bölcsesség, amivel látod, mi fog történni veled és az életedben és fel tudsz készülni arra, hogy a legjobbat hozd ki belőle.

kép: www.pinterest.com

2020 01, 31 0

Annyi helyen voltam már és nem változott semmi…

Ismerős a címben írt mondat? Remélem, csak olyan relációban, hogy egy távoli ismerősöd szomszédjának egyik volt kollégája mesélte a korábbi anyósáról; na az ő másod-unokatestvére járt így. A „legszebb” az egészben, hogy nem ez a legrosszabb; az ugyanis nem más, mint a tudatosult probléma szőnyeg alá söprése. Annál tényleg kevés károsabb dolgot tehetsz, mint amikor felismerted, hogy bibis itt-vagy ott a rendszered, de reméled, majd elmúlik. Analógia: fel-felvillan a műszerfalon az a csúúúnya narancs helikopter-ikon, de majd csak elaluszik szépen, tente-tente… Egyre tovább pislákol indítózás után, de csörögve-csattogva mész, mert még csak oldalt lóg az autód bele, nem hátrafelé. Amikor aztán az Isten háta mögött (vészvillogóval és a háromszög felállításának logikai bravúrját teljesítve) próbálsz mobilnetet fogni, hogy kiguglizd a környékbeli trélert, visszaemlékszel az intő jelekre, mert azok idejekorán jelezték, hogy foglalkozni valód akad az autóddal. Nem véletlenül hoztam autós példát, mert a négykerekű egyben élet-párhuzam jelölő is. A látható hibajelenség esetén megúszásra, elmúlásra és önmagától való megoldódásra számítani egészen egyszerűen zéró összegű hazárdjáték.

Ennél tényleg jobb kevésbé rossz, de korántsem jó, amit ma megcsócsálunk és a cím már sejteti. Amikor szembesülsz azzal, hogy itt-ott elakadtál, vissza-visszatérő minták hátráltatnak és egyre távolodsz a harmónia állapotától, mozgásba lendülsz. Utána keresel, ajánlásokat kérsz, ki tudna neked-rajtad segíteni, hogy átevickélj az aktuális mocsáron. Miután ráakadtál a megfelelő spirituális szakira, két út áll előtted: mindent beleadsz, ha kell, könnyeket és izzadságcseppeket nem sajnálva teszed oda magad a folyamatba, ami nélküled semmit nem ér, vagy szolgáltatásként fogod fel az egészet, ahol egy hivatásos szakember megoldja a problémádat. Ez utóbbi hozzáállás az élet számos területén működik. Az autódat szervizbe viszed, ahol olyan szerelők javítják meg, akik ezt évekig tanulták és már több száz sikeres reparálás áll mögöttük. Amikor új frizurát szeretnél, a munkát a fodrászod végzi, azaz igénybe veszed az ő szolgáltatásait, te passzívan ülsz a székben, esetleg csacsogsz hozzá. Amikor viszont önismereti, lelki megoldandóid vannak, akkor ez nem működik. Nélküled, aktív és tevékeny jelenléted és részvételed nélkül a folyamat már a kezdet kezdetén totális kudarcra ítéltetett. Talán ez túl direktnek hangzik és általánosítónak, de kérlek, írj kivételt és visszaszívom ezeket a sorokat. Én még nem találkoztam ilyennel.

A felelősség áthárítása itt nem (sem) működik. Ha azt a bizonyos autót elviszed a szervizbe, kiszámláznak egy szép summát, majd a kocsit átvéve továbbra is rángat és jönnek a hibakódok, akkor a te személyes felelősséged, hogy visszavidd és reklamálj, nem tudhatod le azzal, hogy a kesztyűtartóba hajtogattad a munkalapot és a tételes számlát. A strucc mondhatja jogosan, hogy (száz)hatvanezerért biztos jó, ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a munkájukat.  Tedd oda magadat, amikor tétje van a dolognak. A fodrász legfeljebb elcseszi elrontja a hajadat, majd kiröhögik magukat a gyerekeid/kollégáid és lenő, átfested, levágatod, az nem számít. Ott nincs különösebb jelentősége a felelősségvállalásnak, de amikor az életed, a mindennapi létörömöd, a harmóniád és lelked egyensúlya érintett, nem lehetsz passzív. Egyik kedvenc példám az edző és a sportoló közhelyes kapcsolata. Kifizetheted a világ minden pénzét a földkerekség legeslegjobb edzőjének, aki a lelkét kitéve írja meg neked a személyre szabott, garantáltan eredményt hozó tutiszuper edzéstervet. Az egész egy rakás ürülék, amennyiben nem emeled fel a hátsódat és nem csinálod végig, izzadva, erőfeszítést téve. Értsd meg az összefüggést: egy edző remek edzéstervet adhat, jobbat, mint amit kitalálsz magadtól, vagy letöltesz innen-onnan. Segíthet abban, hogy többet, jóval többet hozz ki magadból, mint amit valaha is elhittél. Ám ehhez te is kellesz. Nélküled az egész semmit nem ér.

Amikor elmész egy – bármilyen eszközt alkalmazó – segítőhöz, valójában edzőt látogatsz meg, aki személyre szabott instrukciókat ad neked. Attól, hogy meglátogattad őt és kifizetted a konzultációs díjat, az égvilágon semmi nem fog megváltozni az életedben, hiszen ő nem fodrász. Nem elég ülnöd a székében, bólogatnod, elnyomni az ásítást és a pénz kifizetésekor megkönnyebbülten felsóhajtani, hogy „na ez is megvolt, egy újabb gondot oldottam meg.” Nem működik, nem működhet. Partnerként, aktív résztvevőként viszont nemigen akad kapu, ami ne nyílhatna meg előtted, hogy kettős tagadással erősítsek az igenlésre. Vedd észre, hogy óriási spirituális hozamot fizet mindaz a munka, mit így beleteszel egy folyamatba és soha, de soha többet nem érzed majd késztetését, hogy válladat vonogatva mondogasd: rajtad nem lehet segíteni.. Dehogynem, de ehhez te is kellesz.

képek: www.pinterest.com

2020 01, 29 0

Miről csobog a Vízöntő?

A „munkahét” végén érkezik el a Vízöntő asztrológiai jelében járó Nap a névadó csillagzatba; innentől a múltba ömlő, tisztító vízben folytatja égi útját. Ha egy picit feltekintünk a csillagok világába, láthatjuk, hogy a Vízöntő két korsóból zúdítja a vizet. Az egyik a Bak fölé (múlt), a másik a Halak alá (jövő) csobog. A fényábra alapküldetése, a tisztaság és szabadság első lépésként a múlt „megtisztításával” kezdődik. Miképpen valósíthatjuk ezt meg jól a saját életünkben? A múltból hozott felelősség felvállalása a kulcs. Sunnyogás, megúszásra játszás és „majd lesz valami és elfelejtődik, amit tettem, vagy nem tettem” nélkül tudnunk kell kihúzni a hátunkat és egyenes gerinccel vállalni: igen, ezt én tettem; vállalom, még akkor is, ha már másként gondolom a dolgot és másképp cselekednénk. Ne szórjunk hamut fejünkre, szükségtelen meaculpázni, de a felelősséget vállaljuk fel.

Ebben a pillanatban érkezik meg a szabadság, hiszen leszakítjuk magunkról a múltból hozott mellébeszélős-hazudós, nyúlós és gusztustalan energiákat. Léptél már kutyasz@rba kutyaürülékbe? Ha igen, akkor biztosan emlékszel, milyen kellemetlen volt szembesülnöd a ténnyel, ha felszálltál egy közösségi járműre, vagy ilyen térbe érkeztél és a bűz körülölelt. Milyen nagyszerű érzés volt a lepucolás utáni tiszta és szagtalan állapot, még ha maga a tisztítás öklendeztető és viszolygást keltő emlék is. Talán profánnak tűnik kutyakakával szemléltetni a Vízöntő múltba ömlő vizének energiáit, de erről emlékezni fogsz, mire is jó (még sok minden más mellett) a jelen égi energetika. Másik olvasatában itt és most tudatosíthatjuk olyan múltból hozott feladatainkat, amikbe érdemes és ideje beleállnunk. A „feladat” szó behelyettesíthető a „lehetőség”-gel és máris kevésbé nyomasztó a képlet. Mi végre vagyok itt? Nem csak egész életen átívelő sorsfeladatokra kell gondolnunk, de akár kisebb, apróbb(nak tűnő) minőségek is játszanak, a felvállalás és beleállás a lényeg, mert nem elég tudnunk, hogy ez a mi megoldandónk, tenni is kell érte, ha már hoztuk magunkkal.

kép: www.pinterest.com

Oldalak:12»