Nap és Polaris. Nap és Betelgeuse. Két együttállás, három szereplő és három nem akármilyen nap. De tényleg. Igazad van, már minden a nyári napfordulóról szól. A lencsék lassan rotyognak, míg a gyertyák csonkig égnek. Izzik a parázs, parázik a talp, megég-e. Kérdőjellé kunkorodó combizmok reszketnek, elég nagy ívben ugranak-e a tűz fölött, ha már parázsonjáráskummantás esete forog fenn, ám szégyenben maradjon inkább a pap kutyája. De mindezek előtt hajszállal még kínál finomságokat központi csillagunk, a Nap.
Azért is érdemes tudnod róluk, mert sokan nem tudnak. Ha nem asztrozófiáról beszélnénk, leírhatnám: versenyelőnybe kerülsz. Így a következőképpen fogalmazom meg: előnyre tehetsz szert. Nincs verseny, csak és legfeljebb önmagaddal, hiszen már nem akarsz senkit lenyomni. Nem is erről szól a két csillag és a Nap találkozója. Kezdjük a Betelgeuse és a Nap csillagpacsijával. Amikor házat építesz, előbb a pincét készíted el, mégpedig bombabiztosra, hogy masszívan elbírja a földszint és az emelet(ek) terhelését. A Betelgeuse az Orion (Nimród) legfényesebb, alfa csillaga. Asztroanatómia (csillagtestrésztan) szempontjából a válla. Miért hasonlítom a pincéhez a Nimródot?
A csillagzat az Ekliptika, a Nap útja alatt helyezkedik el. Üzenetének lényegéhez ezt figyelembe kell venned. Mély, belső minőségekre mutat rá: önmagad felvállalására. Ez az alap, vagy az alapok alapja. A csillagzat a benned élő, le-, egyben visszahúzó erőkre is felhívja a figyelmed, egyben emlékeztet: ideje legyőzni őket. Az ide érő Nap ezt világítja meg. Miután rádöbbentél, a fény mellé erő is érkezik.
Nem állsz ott megvilágosodott sóbálványként, reflektorfényben fürdőző passzivitás-szoborként. Teszel, lépsz, cselekszel. A váll csillaga a Nappal szövetkezve tettekre sarkall. Azt súgja ordítja, ha kell: ébredj és állj bele az életedbe. Te vagy a főszereplő. Mit tesz egy főszereplő? Igen, igazad van. Full magyartalanul: főszerepel. Most te vagy az, megérkeztél, ott a felirat, a tábla, ami csak kell. A Nap-Betelgeuse három mágikus napja (június 19. és 21. között) visszaemel a játéktáblád közepére. Nem máséra, a tiédre. Vissza tudod szerezni az önfelvállalás útján mindazt, amit a szétcsúszás elvett tőled. A kezedből kipottyant és szerteszét gurult drágakövek összegyűjtésének három napja virrad rád. Ezek a kicsi, ám felettébb értékes kövecskék alapértékeid. Térj vissza hozzájuk, hiszen gránitnál szilárdabb belső, spirituális építőanyagként funkcionálnak. Erőt és tartást adnak, mégpedig az alapoknál. Ha itt rend van, bármit, azaz az égvilágon akármit elérhetsz.
A Polaris ellenben nagyon magasan fent van. Ő a Sarkcsillag. A Teremtő nyilván már nyűgös volt péntek délután. Tele volt a töke ezzel a teremtősdivel, se műszakpótlék, se védőital, pedig qrva nagyon meleg van. Csak teremt és teremt, mintha belefásulna a szalagon végzett munkába. Már nagyon várta, hogy szóljon a dallamcsengő, végre letegye a műszakot és lehúzhasson a bányatóra fél rekesz kőbányai világossal. Így fordulhatott elő, hogy izzadt homokáról egyetlenegy apró verejtékcsepp a szemébe hullott és véletlenül (ami, mint tudjuk, fatális, hiszen réztál nem lehet…) elkottázta a Kozmoszt. Éppen egy meridiánra rajzolta a Betelgeusét és a Polarist. Nézd el neki, tényleg hó vége is volt és már hallotta, hogy a konkurens Univerzumokban sokkal jobban megbecsülik a Teremtőket, még a pályamódosításon is elgondolkodott.
Jó, jó, már ki is osztottam magamnak a tockost, fogjam be a profán. Ha félretesszük izzadt és megfáradt Teremtőnk fals rémképét, feltárul a valóság. Írhatnám csodának is a maga szépségében. Amikor jól dolgozol odalent, odafönt is gyönyörűen alakulnak a dolgaid. A Sarkcsillag magasan az Ekliptika felett – vezérlő csillagod. Mutatja, merre van az előre. Bármilyen kisiklás, fényvesztés esetén bátran kapcsolódj vele össze. Jó hír, hogy az év 365 napján „nyitva van,” hiszen cirkumpoláris csillag, azaz mindig a fejünk fölött árasztja ragyogó energiáit. Még ködben és felhős időben is működik, legfeljebb nem a szemeddel látod őt. Ugyanaz a meridián köti őket össze, de ennek magasztos üzenete segít téged.
Tégy rendet mélyen belül, állj bele a sorsodba és megnyílik a mindenség. Az ég felfelé – is – végtelen. Nincs szűkösség, boldogtalanság, leértékelődés tárazva a sorsodba. Itt csatlakozhatsz föl a legmagasabb kozmikus konnektorra, hogy töltődj. Töltődj, villanyozódj fel és ezzel a magas rezgéssel érkezz meg a nyárba a napfordulóval. Ez azonban már egy másik mese, nemsokára olvashatod.
kép: pixabay.com
annyi remek égi történés vár ránk a Polarissal és Betelgeusével találkozó Nap jóvoltából, érdemes meglátnunk a bennük rejlő lehetőségeket
Érzelmi vagy racionális alapon döntesz? Tudom-tudom, ez lerágott csontnak tűnik, mégis érdemes elővenni, mert jelen korszakunkban elképesztően sok érzelmi döntést csomagolunk az ésszerűség látszat-héjába. Nézzük először is a definíciókat a tisztább kép érdekében! Érzelmi döntésről beszélhetünk, amikor belső, lelki motivációk vezérelnek; jellemzően könnyen és mélyen vagyunk képesek azonosulni döntésünk tárgyával.
A racionális döntés esetében bal agyféltekénk információi, a logika, az érvek és a tények alapján határozunk. Mindkettőre szükség van, mindkettő abszolút rendben lévő. Probléma a fogalmi cserezavar esetében adódik, nevezetesen az érzelmi döntésedet próbálod beállítani racionálisnak, ésszerűnek. Kerékbe tört, kifacsart, ronggyá erőszakolt „észérveket” gyártasz, amik alátámasztani hivatottak emocionális választásodat.
Menjünk kicsit mélyebbre! Miből fakadhat, hogy szükségesnek látod megmagyarázni mások számára irracionális választásodat, legyen szó párról, munkáról, autóról, ruháról – bármiről? Lásd és értsd meg, kérlek: nem az a baj, hogy érzelmi döntéseket hozol. Ez teljesen rendben van; ha nem így lenne, megvalósulna Madách falansztere, az egyen-világ, a „tudósok” által tökéletességre fejlesztett minőségek alternatíva nélküli – így sivár és unalmas – egyeduralma.
Érzelmi döntéseid takargatása-elleplezése és a (meddő) próbálkozás, amivel okszerűnek próbálod beállítani őket: egyszerű önfelnemvállalás. Ennyi és nem több. Olvasd el újra, tudom, kemény állítás, de így van. Gondold végig! Ha a racionalitás ellenére mégis a zűrös Dezsőt választod, ha lógó esőfelhők idején ernyő nélkül, fehér ruhában indulsz útnak, ha Alfát veszel – ne akard elfogadtatni okosságként a külvilággal.
Miért ne vállalhatnád fel, hogy ez belülről jött és kész? Itt a pont, nem kell a „vágytam rá és még akciósan is adták,” vagy „kétes híre volt, de a sok-sok kisiklás után egyre nagyobb a matematikai esélye a jó útra térésnek.” Ezekkel gyengíted önnön identitásodat, mert a cél az, hogy hozz bármilyen (hangsúlyozom: bármilyen!) döntést, azt vállad fel. Ha logikátlan, nem baj, de ne magyarázkodj; kerüld el az emelkedő pulzussal véghez vitt, pironkodó okfejtéseket, mint rajtakapott kamasz a szigorú szülői tekintet előtt (ez nem az, aminek látszik…).
A döntésbe való beleállás felvállalást (önfelvállalást) jelent, azaz lépéseket saját sorsutadon. Érdemes együttműködni a kozmikus erőkkel és egyenesíteni gerincedet bármely töltetű döntésed maradéktalan vállalásával.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
Kevés hálásabb dolgot tudok elképzelni annál, mint a csillagok világáról írni és az aktuális égi csodákat betűkké, szavakká alakítani. Kegyelmi állapot, na. Most igazán kijutott a jóból, kezdjük a teliholddal. Hétfőn, augusztus 3-án, késő délután (vagy kora este, tetszés kérdése) áll szemben egzakt módon egymással az Oroszlán asztrológiai jelében járó Nap és a Vízöntő cikkelyében lépdelő Hold. Oroszlán-Vízöntő tengely: alapvető energetikája a rálátásból fakadó tisztítás. Túlzó hatásvadászat nélkül jelenthető ki, hogy a hétfői telihold zsepiigényes, mert olyan érzelmi tisztulást hoz, ami nem a felszínt kapargatja. A mélyből, a lélek szintjéről cselekvés indul, tettek ébrednek, mert megelégelte a bennünk élő érzelmi vezérlőközpont mindazt, ami alapvető beállítottságunktól torzító módon csavart el. Igen, megeshet, hogy hullámokban tör rád az érzés: nem jó helyen vagyok, nem jó kapcsolatban élek, valamit elba…ltáztam. Igen, megtörténhet, de, azaz DE! Nem az összeomlasztás a telihold célja. Sokkal inkább a megértés és – végre! – az elhazudhatatlan, letagadhatatlan szembesülés, hiszen éppen azért jár a Vízöntőben a Hold, lelkiségünk megjelenítője. Ideje érkezik és adatik az önmagadnak való hazudozás végleges lezárására. Ha ehhez az kell, akkor kicsit (vagy nagyon…) megborít a nap energiája, de lásd meg, kérlek: érted, egyesegyedül teérted teszi, hogy ébredj és lépj! Lépj, mert a könnyek önmagukban kevesek; bár tisztítanak és a szógyököt görgetve megkönnyebbülést hoznak, most azonban intenzíven ösztönzik a való életben, fizikai valóságodban megtenni hivatott lépéseket. És igen, erre is van válaszom: a telihold, bár hajlamos lehet hullámokat kelteni, de bátorságot is ébreszt, amivel elébe mész a magasabb rendű szabadságnak.
Nézzük a csillagképi hátteret! A Nap a Rák fényábrájában lépdel, emlékeztetőül: ez a csillagzat a „klasszikus” anyai hármasság megjelenítője. Képzelj el egy fejre fordított „Y” betűt, aminek a szárai szimbolizálják a minőségeket: befogadás, táplálás, elengedés. A telihold idején már a táplálásból az elengedés útjára fordul központi csillagunk; ekkor mindössze 2 fokra jár a Rák legfényesebb, alfa csillagától, az Acubenstől (más nevén Sertan) a Rák ollójától. Azért is kitűnő a hétfő esti telihold, mert pontosan érzed és tudod, mi érett meg belül, mi az, aminek lejárt az ideje, de nem úgy, mint mikor „ütött az órád.” Az idő lejárta itt egy érési folyamat – természetes – végét jelöli: a gyümölcs megérik, a nyolcadikos elballag, a 65-66-67-stb. éves nyugdíjba megy. Itt alakítod át erőidet a dolognak adott éltető energia áramoltatásából a finom, lágy elengedésbe. Emlékezz: a Rák-féle elengedés kedves és gyengéd, a köldökzsinór elvágásával analóg energia, nem defenesztratív, mint mondjuk a Skorpió ollójához tartozó gyors és radikális lezárások.
A Hold csillagképi értelemben a Bakban jár, de figyelem! Közelít a Delfin és Kiscsikó kettőséhez. Ők az égi egyenlítőn játszanak, az újjászületett lelkeket, a fiatalságot, a megújulást és – nem utolsó sorban – a növekedés vektorát, mint kiteljesedési utat mutatják meg. Azaz: a valós, lelki vezérlésünkkel összhangban élt élet nem kell, hogy drámai legyen, sőt. A zsebkendő használata nem zárja ki az önfeledtséget. Kérlek, ennek alátámasztására idézd fel az olaszokat: minden megvan, nem fojtanak el semmit, de el is kerüli őket a rák és az infi – sokkal inkább, mint bennünket és a „fejlett” nyugat embereit. A benned élő megváltói minőség, az emelkedés, a fejlődés nem kereszt-cipelés és mártírtortúra: ott a buli, a bugi, a mosoly és a szem környéki nevetőráncok. Tudd: az élet csodás és mindig tartogat valami csodát. Itt és most, a telihold energetikájában ez is a teljességgé, azaz bizonyossággá érik benned. Nem mellesleg: görnyedtség, terhek (gondterheltség – milyen ékes szó), az élet fárasztó volta omolhat le rólad. Érdemes figyelned, milyen érzelmek ébrednek benned teliholdkor, mert a jövődet illetően fontos útmutatást adnak. Tudd: nem feltétlenül passzolnak elméd logikus, ok-okozati módon működő megoldásaival. Újszerű, zseniális, ám elsőre talán ijesztő villanások, léleksziporkák is pattanhatnak, vedd őket komolyan, azaz súlyuknak megfelelően. Hidd el, azaz ne hidd el, csak azért, mert én mondom: tapasztald meg, milyen ragyogó telihold vár!
Most pedig sóhajts egy nagyot, igyál egy korty vizet és engedd, hogy a nap másik markáns égi jelenségéről szóljak, ez pedig nem más, mint a Rák jelében járó Merkúr és a Bakban hátráló Szaturnusz szembenállása. Apropó, Bak: a nyár és a közelgő ősz fajsúlyos történéseit társulásban elhozó Jupiter-Plútó-Szaturnusz nagy együttállás szereplőit (róluk az augusztus 7-iki Csillagcsodáló eseményen is beszélünk gazdagon) végig látogatja az ég másik feléről a Merkúr. Beszéltünk a Jupiterrel és a Plútóval alkotott oppozíció energiáiról, érdemes felidézni az ott írtakat a teljesebb és mélyebb megértés miatt. Emlékezz: az együttállás mindhárom planétája a Földről szemlélve hátráló (retrográd) mozgást végez. A szemben álló Merkúr segít meglátni a képet a maga teljességében, azaz rávilágít a visszatérő mintázatokra. Nem csak látod, de meg is érted, miért köszönnek vissza újra és újra azok a sablonok, amiket eddig nem oldottál meg a hozzád méltó módon. Erős kijelentés, de így van. Nyilván megkönnyíti a dolgodat, ha nem céltalan szívatásként éled meg a folyamatot, hanem tanító célzatú eseménysornak, ahol a szerkezetbe jutott homokszemcse a „miért?”-re adott válasz pillanatnyi hiánya. Pillanatnyi, írom, mert a Merkúr-Szaturnusz oppozíció tűélesen rajzolja eléd az akadályok, a gátak (Szati alacsony szint) okát. Akkor is látod, ha nem szeretnéd, legfeljebb elhessegeted magadtól, mint baromságot, de attól még megmutatkozik. Ha most nem akarod felismerni, később emlékezni fogsz egy nagy „aha-élmény” kíséretében a mostani (csak félig hasznosuló) tudatosulásra.
Miben segít még a két égi vándor szemezése? Letisztul, milyen értékek adnak jó, valódi, tartós és előre vivő megoldást. Itt érdemes megemlíteni, hogy a gyors, csoda-szerű illúzióbuborékok három napig tartanak (és igen: érzed a különbséget a zseniális bevillanás és a lufi között). Jelen kozmikus helyzetben a gyökerek szintjére leásva, az alapoknál érdemes megkeresned és persze megtalálnod a kapaszkodókat – mindazt az értékhalmazt, ami megtart a viharban. Igen, ez önfelvállalást, a sorsodba való beleállást is jelent, de most nem babra megy a játék. Történelmi időket élünk; a most formálódó ember hosszú távon hasznosuló tanítások tüzében edződik rugalmasan acélossá. Jól teszed, ha kimondod, vagy még inkább: kinyilatkoztatod útirányodat. Ide vág a küldetés, a sorsfeladat, azaz életed fő csapásirányának a. tudatosítása b. felvállalása c. kristálytiszta külső-belső kommunikációja. Meg fogod látni, mekkora adag könnyebbséget ad ez az egyetlen szándék-folyamat.
Ha még most is olvasod ezt a kissé hosszúra nyúlt bejegyzést, megérdemled a jutalomfalatot a végére, ez pedig nem más, mint a zsenialitás jelenvalósága a hétfői napon. Az Uránusz a Bika asztrológiai jelében járva éppen egy háromszög csúcsán trónol. A triangulum alapját a telihold, azaz a Nap-Hold szembenállás adja, a csúcsán csücsül a tisztázás és újítás planétája. Mindkét égitesthez, a Naphoz és a Holdhoz is teremtő, megvalósító erejű 90 fokos, quadrat fényszöget vet, így jó tudnunk, hogy az érzelmek még inkább konkretizáló erővel manifesztálódnak az anyag világában. Nyilván tettek által, a sült galamb ettől az égi háromszögtől talán könnyebb a mérlegen, de felröppenni még nem fog; így a száj tátása helyett lépj a tettek mezejére annak biztos tudásával, hogy nem akármilyen támogatottságot élvezel. Az Uránusz mindemellett a Merkúrhoz is kapcsolódik egy varázslatos erejű quintil fényszöggel. Ennek a 72 fokos fényhídnak a mágikus érzékelésen túl a könnyed, lebegős, csodákat generáló energetika is sajátja, így aztán a megértés a tudatosulás és a leeső tantuszok mellet konkrét varázslatokat is szül. Mondtam az elején, ugye, hogy jó lesz a hétfő?
A július meglehetősen magasra teszi a lécet. Rögtön a hónap legelején kifejezetten fajsúlyos égi történések vonják magukra a figyelmet. Közölük talán a legfontosabb a látszólagosan hátráló mozgást végző Szaturnusz visszaérkezése a Bak asztrológiai jelébe. Beszéltünk már korábban róla, hogy ez amolyan „otthonról hazafelé” energetika, mert a gyűrűs bolygó a Bakot is és a Vízöntőt is uralja (utóbbit az Uránusszal társulásban). Röviden és velős tömörséggel fogalmazva az újratapasztalás ideje következik. Nevezhetjük pótvizsgának is, avagy jegyjavító megmérettetésnek, ha az előző szinteket jól és méltó módon ugrottuk meg. A július másodikán jegyet váltó Szaturnusz félreérthetetlenül és tűpontosan tolja orrunk alá mindazt, ami fontos: megérteti, hogy most már tényleg, végre-valahára és nem tovább halogatva nincs kitáncolás és elsunnyogás: tessék megragadni a sorsfeladat, a saját életút nyelét – nem sz@ros talicska az -, és bőszen tolni előre, a saját, valódi utunkon. Itt akár véget is érhetne a mai írás, mert ez a lényeg, de azért bontogassuk egy kicsit, hátha az árnyalás akkor is segít, ha elsőre nem érezted a találatot.
Vannak olyan leckék, amik nélkülözhetetlenek a következő évfolyamba lépéshez. Hiába tudsz minden mást szuperül, ha ezek közül hiányzik egyik-másik, nem megy az előrehaladás. A naptári év felénél fordulunk az útra, ami megmutatja, melyek is ezek az alapvető elsajátítani valók. De jusson eszedbe: nem elméletről van szó! A Szaturnusz egyik definíciója szerint a tapasztalat bölcsességének planétája. A tettek beszélnek, azaz amilyen értéket létrehozol, amit alkotsz – nyomot hagysz magad után és nem kiskutyás módon. Egyszóval: megmérettetés, ahol már nem tudod kidumálni magadat. Kérlek, ezt ne vészjósló üzenetnek olvasd, egyszerűen csak ez van. A ma embere hozzászokott ahhoz, hogy amiben nem bukik le, az meg sem történt. Ha túrom az orromat és nem lát meg senki, akkor nem is túrtam. Ha elemelem a rúd téliszalámit a bolt kamerahálózatának holtteréből és még a lopásérzékelő kapu sem pittyeg be, megnyertem és büntetlenül (?) enyém a zsákmány. Ehhez a deformitáshoz torzultunk és most adatik meg a gerincegyenesítés lehetősége.
Nézd meg, kérlek és lásd is meg a bolygó mozgásának szépségét: a Vízöntőből érkezik vissza. De mit is jelent ez? Ahhoz, hogy tiszta, szép és szabad életet élhess, fel kell vállalnod önmagadat és véget vetni a sunnyogásnak, kiváltképp az önmagaddal szemben merényelt hazugságoknak. A Bak Szaturnusz végtelenül őszinte energia: nem szépít, nem csomagolja bársonyba a vaskesztyűt, de kiszámítható. A pofonról tudod, hogy pofon és nem téveszted össze holmi simogatással. Az érem másik fele pedig arról szól, hogy a helyeden vagy: elképzelhető, hogy körülötted egyre-másra billennek ki az emberek, de te – energetikailag – stabilan a helyeden állsz, mint kapitány a hídon, akit nem zavarnak a hullámok. Nem merev és begyepesedett módon teszed mindezt, hanem rugalmasan, de szem előtt tartva a célt és az irányt. Erények, amik támogatnak: állhatatosság, következetesség, becsület, megbízhatóság, szavahihetőség. Mára kiürült szavakat tölthetsz meg valós tartalommal tetteid és tapasztalásaid által – ez igazán remek lehetőség. Külön emelem ki az alázat fontosságát. Figyelem! Alázat és nem megalázkodás; a különbség óriási, világokat takar. A most kezdődő időszakban még hangsúlyosabb, még fokozottabb az alázat működtetése: hogyan, miként és minek az irányában tudjuk működtetni ezt a nemes erőmintázatot?
Akad itt még egy szó, ami saját bekezdést igényel, ez pedig a maximalizmus. Kérlek, olvasd vissza ezt az írást (belinkelve a dőlt betűknél), ahol kifejtem, mit is jelent a valódi maximalizmus. Röviden, tömören: tökéletességre törekvés; igény a lehető legjobb megoldás megvalósítására; félmegoldások, alkuk és kompromisszumok nélkül. A július eleje elhozza a maximalizmus iránti valós, belső igényünk újraébredését is. Már kellemetlen és feszítő a tákolás, a csapjuk össze, jó lesz az úgy és társai. Egyszerűen méltatlan és egyre kevésbé, remélhetőleg egyáltalán nem választjuk ezt az utat. Időt kapunk bőven, mert a Szaturnusz hátrálása még negyed évig tart, szeptember végén fordul és csak a téli napforduló előtt érkezik majd vissza a Vízöntő jelébe. Kitűnő lehetőségek kosárszámra, ideje ingujjat feltűrni és munkához látni!
Aki kevéssé kedveli a Bak Szaturnusz energetikáját, jobban teszi, ha ez első sor közepén hagyja abba az olvasást, mert számára kevéssé élvezetes írás következik. Van még némi időnk, mikor a jelenleg a Vízöntő asztrológiai jelében járó (és a Földről szemlélve látszólagosan hátráló) Szaturnusz visszaérkezik a Bak cikkelyébe. Ezek a napok alkalmasak lehetnek egyfajta rákészülődésre. De mire is kéne készülődnöm? – hangozhat a jogos kérdés. A válasz ismerősnek tűnhet: a felelősség felvállalásra, a saját utunkra lépésre, élet- és sorsfeladatunk azonosítására és követésére, sallangjaink levagdosására. Ez az a bizonyos újabb esély, amikor egy lefutottnak tűnő szituációt ismételten rendbe tehetünk. Mintha lógatott fejjel kullognál, zsebedben az UV-csekkel és akkor utánad szól a dauerolt hajú hölgy a tanulmányiról, hogy mégiscsak visszamehetsz, mert a prof talált egy négylevelű lóherét a szakállában és ettől világi jókedvre derült. Különbségként mutatkozik a mindenki számára elérhetőség: bárki bármit nem tisztított meg, most (újra)nyílik a kozmikus „mosó;” emlékezzünk, hogy a Vízöntőből érkezik a gyűrűs bolygó és a Bakban eleinte hátráló, majd direkt irányú mozgással töltött hónapjai után szintén a Vízöntőbe fog visszaérkezni. A felszabadítás, sár- és salaktalanítás az egyik fő motiváció, amikor érezzük, hogy végre véget kéne vetnünk a mellébeszélésnek.
Szót kell ejteni az egyszerűsítésről is: a Szati retrográdba fordulása alkalmat kínál a fölöslegek lefaragására. Zárójel: igen, ez a fizikai test karcsúsodását is támogatja. Bárhol is van velünk és bennünk olyan fölösleg, ami ballaszt, aminek nincs haszna, nem épít és nem ad örömet – egyszóval (a rosszabb értelmezésben) statikus, azt most könnyebben építhetjük le. Ide tartozhat az évek óta nem hordott ruha-armada, a fészerben porosodó „kincsek,” amik egyre silányulnak – számunkra, de másnak még örömet okozhatnak. Emlékezzünk a felső tagozatos matekórákra! Egy 2 + 2 = 4 egyenlet felírható borzasztó barokkos módon is: [(1 + 3)/2] + [7 – (3 x 2) + 1] = 22. Ugyanaz a végeredmény, bár beleizzadtam, amíg felkarcoltam, mentségemre legyen mondva kettes matek érettségim az alsó ponthatáron. Egy ilyen jellegű, túlzó számsorban láthatjuk meg a kettőpluszkettőegyenlőnégy egyszerűségét és nagyszerűségét. Miért jó ez nekem? Nos, vedd észre: ami első ránézésre baromi bonyolultnak tűnik, Bak Szaturnusz idején – lényeglátó módon működve, amit szintén ösztönöz ez az energia -, feltárja előtted valódiságát, tartalmát – átláthatóan és világosan. Nem kell a köntörfal. Még hetekben mérhető időd van átnézni, az életedben hol jönne jól némi egyszerűsítés. Így, rákészülve pedig meglátod majd, mennyivel jobban és magától értetődő módon fogod tudni eltüntetni a felesleget és mindent, ami szükségtelen, kipucolhatod. Figyelem! Nem a spártaiság a cél. Ami örömöt okoz, maradjon, de a holt, energiaáramlásban részt nem vevő minőségek léte mögé biggyessz kérdőjelet: kell-e neked, szolgál-e téged? Tudd, a Vízöntő az adakozásról, az önzetlenségről, a másoknak való, tiszta szívű és –indíttatású adásról (is) szól. Ami téged nem visz előre, másnak álom is lehet, így tudd, az egyszerűsítést adássá transzformálva igazán magas szinten fogod működtetni a kozmikus energiákat.
