Valódi vágyak: mélyek és belülről jönnek. Nehéz őket szétcincálni, vissza-visszatérnek. Előfordul, hogy mások nemcsak nem értik, de egyenesen furcsálkodnak miattuk. Ha teszteled, le tudsz-e mondani róluk, azonnali és határozott „NEM!!” a válasz. Teszt 2.0: elképzeled, hogy a halálos ágyadon fekszel és ebben az elköszönő helyzetben tudatosítod, nem érted el/valósítottad meg a vágyadat. Ha a viselhetetlenség érkezik, ha az bukkan fel benned, hogy ilyen forgatókönyv nincs, akkor tudhatod, tényleg valódi vágyat találtál, ami mély és őszinte – ez két fontos ismérve. Érte/értük habozás és belső ellenállás nélkül hozol áldozatokat és vállalod az elérésük során felmerülő kényelmetlenségeket is (figyelem! ez nem jelent automatikus lemondást).

Gerjesztett igények: nem a tieid. Hirtelen nagyon mélyen tudsz azonosulni velük és nem is érted, hogyan nem gondoltál eddig rájuk. Példa: elmész egy kis halászfaluba nyaralni és elképzeled, hogy ott leélnéd az életedet, a nevető, kedves helyiek között, napsütésben és vörösborral. De aztán tudod, hogy három hónap múlva olyan érzésed támadna, mintha házi őrizetben élnél. Tárgy esetében érzed, hogy kell neked, hogy nélküle kisebb, kevesebb vagy. Nem engeded a gondolatidat végigpörögni, hogy „valójában szükségem van rá?” – egyszerűen birtokolni akarod. A gerjesztettség ott is nyakon csíphető, hogy lépten-nyomon szembe jön az utcán, a világhálón és ezeket automatikusan – égi – jelnek veszed, holott csak befókuszáltad, hogy magyartalanul fejezzem ki magamat. Úgy viselkedsz, mint a jó tavi ponty: csipegeted az etetőanyagot bőséggel, majd egyszer csak egy finom kis csalit is beszippantasz – horoggal bélelve, innentől pedig a történet egyenes utat vesz. A gerjesztett igény kintről jön és gerjedelemmé válik. A vágy tiszta, a gerjedelem nem. Amikor tiszta a fejed (és az érzelmeid is…), néha nem is érted, honnan ez a görcsösség, az a begerjedt állapot (milyen ékes a magyar édes anyanyelvünk…). Igen, a görcsösség és a mindenképpeniség itt van, de amolyan „nem ismerek sem istent, sem embert” módon. Taposol, törtetsz és kifordulsz önmagadból a kielégülésért, ami persze nem jön el, hiszen a megéléskor (legyen az tárgy vagy immateriális cél) nem jöhet más, mint elillanó, röpke műöröm és tartós-vaskos kiüresedettség-érzés. Kell ez neked?

Olyan, mintha a valódi vágyak nemes szőlőből, hagyományos eljárással, szeretettel készült-érlelt borok lennének, a (g)erjesztett vágyak pedig kannás borzalmak – akármilyen édesek és élethűek, soha nem azonosak az előbbivel. Tegyél különbséget, ismerd fel, mit veszel éppen magadhoz (bor vs. borzalom). Nem azt mondom, hogy nem engedhetnéd meg magadnak, hogy elérj és beteljesíts egy gerjesztett ingert. Példa: nyári hőségben a sokadik párás falú söröspohárról készült művészien profi fotót látva nyugodtan igyál egy malátaszörpöt, csak tudd: ezzel egy igényt elégítesz ki, nem valódi vágyat. Abban a pillanatban, hogy tudatosítod, már nem húz magával lefelé. Nem kell Teréz anyaként élned, de az önmagad iránti igényességből annak is fakadni kell, hogy felismered, mikor igénykielégítesz (g)erjedelem következtében és vállalod ezt – elsősorban önmagad előtt.

képek: www.pinterest.com