Ezért fontos, hogy jól játssz

Kisgyermekes apaként valahogy gyakrabban találnak meg lurkós témák. A mai is az, mégpedig a játszás mikéntje. A felnőtt hajlamos azt hinni, tapasztalata és élete során összegyűjtött tudása miatt okosabb az 1-2-3-4 évesnél. Ezzel jellemzően tévedünk, mert elfeledkezünk a tényről: ők még közelebb vannak az ősforráshoz és – alapbeállításként – alfa és theta agyhullámon élik ébren töltött óráikat is. Jóval többet látnak, érzékelnek és tudnak, mint gondolnánk. Talán félelmetesnek tűnik, de olvasnak is bennünk, érzelmeinkben, indulatainkban – nyitott könyv vagyunk előttük. Ezért – is – jár felelősséggel szülőnek lenni. Játék idejéhez érve csemeténk kinyilvánítja, mit is szeretne akkor és ott játszani. A hibát itt tudjuk elkövetni: minősítjük (előtte, hangosan) a játékot – akár a tárgyat, akár a folyamatot. Jaj, ez olyan buta lövöldözős hülyeség! Már kinőttél az autótologatásból! Ilyen babák nincsenek az életben, ez szörnyszülött. A sort hosszasan folytathatnám. Nyilván a témát egy gyermekpszichológus szebben és árnyaltabban járná körül, de nem célom az ő babérjaikra törni, csupán egy konyhanyelven, mindenki számára érthető intelmet megfogalmazni: úgy játssz, ahogy neki jó!! Ha unod, mert hatezredszer olvasod el a Gombóc Artúrt, akkor is színesen, érzékletesen, mesélőként tedd, mert nem magadnak olvasod. Lásd meg: ha partner vagy és kritika nélkül játszol gyermekeddel, jóval mélyebb és teljesebb bizalmat építesz ki. Később, egy zűrös kamaszkorban talán jobban beavat élete göröngyeibe, tudat alatt emlékezve, hogy te nem magaddal, vele akartál játszani, azaz figyeltél rá.

Ritkán írok sajátbőrős megéléseket, de mára itt egy kivétel: egészen apró korom óta vágytam horgászni. Ennek nincs hírértéke olyan családban, ahol gyakorló halkergetők élnek, a miénk éppen nem ilyen volt. A Tüskevár horgászós oldalait többször visszaolvastam, vékony zsebpénzemből Magyar Horgászt (akkor még monopol szakújság) vettem, majd – ötletszerűen – horgászcikket. Hosszas lobbitevékenység gyümölcseként szüleim vettek gyermek horgászjegyet, ez 14 éven aluliakat jogosított fel – szülői kísérettel – pecázni. Nem csak mai szemmel, de már a ’80-as évek végén is szimbolikus volt érte évi 100,-Ft. A horgász korán kel. Itt indultak a gondok, de nem akarom szaporítani a szót. Rettenetes élmény volt, hogy a vágyott horgászás közben apám Népszabadságot olvasva cigarettázik, láthatóan unva a tevékenységet és gyakran órájára pillantva mondja be, mennyi időnk van még. Mivel nem adatott meg a pecás rokon, így könyvekből és újságokból sajátítottam el a technikákat, mindent. Ez azzal is járt, hogy az első időkben száraz maradt az optimista fiúcska által vett haltartó szák, így eredményekkel sem támaszthattam alá a hobbi létjogosultságát. A helyzet óriásit javult az ifi engedély beszerzésekor, itt már mehettem egyedül, hamar bandázásos cimborás-haverkodós horgászatok következtek a Kvassay-zsilip alatti romantikus betonozott Kis-Duna mederben – életre szóló élményekkel gazdagítva.

Ha ostoba plasztikfigurákat kell tologatnod, tedd meg. Ha azt a riherongynak kinéző, feslett babát fésülgetned, mosolyogj hozzá, de őszintén. Nem itt lapul a lényeg – a számodra. Ha villogó, ingerkorbácsoló kütyük helyett fajátékokkal szelíden kockázó gyereket látnál szívesebben a játszószőnyegen – füstöld el a rossz érzést. Legyél a jelenben, játssz vele, úgy, ahogy neki jó. Ne ítéld meg, ne ítéld el, nem a te dolgod. Éreztesd, hogy kritika nélkül ott vagy vele; mellette és mögötte állsz és igenis partnerként veszel részt a mulatságban. Másodlagos, hogy „amúgy” tennéd-e önmagadért, vagy sem. Még egy gondolat a környezetről: nagy ívben sz@rd tojd le, mit szólnak hozzá mások. Nem egy, nem két megvető pillantást gyűjtünk be feleségemmel, mikor mi is a homokozóban lapátolunk, elássuk a lábfejünket, vagy belefeledkezünk a sárga műanyagtraktorral való autópálya építésébe, erős hangutánzással. Megjegyzem, a megvetés gyakran irigységgel is ötvöződik, de senki nincs kitiltva sem játszótérről, sem a homokózóból.

Egyébként pedig: ha bosszant gyermeked (unokád, unokahúgod, bárki, közeledben élő gyerkőc) játéka és játszása, emlékezz arra, hogy csupán tükröt tart. Vizsgáld meg, miért ébresztett indulatot, miért érint meg elnéző mosolynál jobban? Mit üzen? Egészen kifacsart mechanizmusú nyomógombjaidra láthatsz rá. Miután pedig észrevetted őket, elkezdheted lebontani a borítást és rendezheted a gomb alatti vezetékrendszert, reléket, áramköröket. Száz szónak is „szó” a vége (meg persze egy): tanuld meg, hogyan jó a gyermeknek a játék és légy a partnere benne! Tapasztalni fogod, jó mulatság!

képek: www.pinterest.com

Hogy ne öld meg a következő generáció kreativitását?

Nem vagyok gyermekpszichológus. Mérhetetlenül tisztelem, akire ez a hivatás rátalált és méltó minőségben állt bele, de nem hiszem, hogy sokáig képes lennék csinálni; egészen egyszerűen a túl erős érzelmi érintettség okán. Ezt csak azért biggyesztettem a mai gondolattekervény elejére, mert szubjektív, saját szemüvegen át nézett és egyéni értékítéletemen keresztül méricskélt jelenségről szeretnék labdákat feldobni. Ha még soha nem jártál játszótéren, vagy oviban, menj el és szentelj negyedórát egy kísérletnek.

Vonatkoztass el a gyerkőcök zsivajától és attól is, mennyire édesek, amikor homokoznak, hintáznak és úgy általában – játszanak. Tekintsd koncentrációs gyakorlatnak, de csak és kizárólag a szülők kommunikációjára, abból is a verbálisan megnyilvánulóra irányítsd fókuszodat. Mit hallasz jellemzően? „Ne mássz föl rá, mert leesel!” „Ne vedd el tőle azt a játékot!” „Ne rosszalkodj!” „Ne akarj abba a hintába beülni, mert még kicsi vagy hozzá!” Ismét előállt a helyzet: oldalszám írhatnám az analóg mondatokat, mind egy tőről fakad. A mai írás szempontjából nem elsődleges az a tény, hogy tudatalattink nem ismeri a „nem” szót. Klasszikus példája a „ne gondolj a lila elefántra!” Amikor a fenti mondatok elhangzanak, valójában azt üzenjük a gyereknek, ami a „ne” után következik, oszt csodálkozunk, hogy „rossz,” csintalan a kölök.

Ma egy másik aspektusból szeretnék rávilágítani, miért nem jó, ha sok-sok „ne!” és „ezt nem lehet!” röpköd a lurkó körül. Induljunk ki abból az alapvetésből, hogy minden gyermek eredendően tiszta lappal, egy jóval magasabb tudatossági szintről kezdi jelen életét. Tervezett sorsának megfelelő környezetbe születve azt az energiát kapja, amire szüksége van vállalásai teljesítéséhez. Zárójel: igen, ez így van; még akkor is, ha saját szemüvegünkön keresztül nézve (és verdiktet mondva…) rettenetesen elbánt vele a sors. Ne akarjuk megítélni, mert csak egy apró szeletet látunk a Nagy Egészből. Bővebben Szepes Mária Varázstükör című ragyogó alkotásában olvashatsz erről – többek közt.

A tiszta lap a környezet hatásaira ilyen-olyan mértékben módosul, elszíneződik; ahogyan a szűrők és filterek is természetes módon tömődnek használat közben. Ezt a folyamatot erősíti a sok-sok „nem lehet!,” „ne így csináld!” A hozott zsenialitása által a felnőtt számára meghökkentő és a tanult mintáink miatt azonnal elvetendő megoldásaira röppennek a tiltások. Gyermekünk általunk emelt falakba ütközik, amikben sérül, (le)töredezik a szárnya. Minél többet magyarázzuk el, mit miért nem lehet, ez annál jobban testesül és szép lassan, de módszeresen megöljük kreativitását. A láng kialszik; elfelejti, hogy csodálatos szikrákkal jött és a mi szűkös és gyepesedett mintáinkat követve lép az általunk taposott útra, aminek további következménye, hogy mind mélyebb spirituális vályú képződik, megnehezítve a későbbi generáció kiemelkedését.

Tudom, súlyos tézis, de igaz – bár ne lenne az. Amikor elmagyarázod, miért nem lehet, mindig tőrt döfsz lángoló szellemébe és csillogó kreativitásába. Igen, azt is tudom: valóban előállhat megvalósíthatatlan dolgokkal, de ezt kezelheted bölcse(bbe)n is: „jó ötlet, kincsem, esetleg más módon is el tudunk jutni egy szuper végeredményhez?”

miért ne tanulhatnál meg mindent, de valóban mindent játékosan? ki mondta, hogy nem lehet?

Emlékezz: a „miért nem”-ből a „hogyan igen”-be megérkezni nem csak a felnőttek célja. Ha azzal a szemlélettel plántálod gyermekedet, hogy bármit elérhet, csak az útját és a módját kell a lehető legjobban megtalálnia, mindig hagysz nyitott kapukat, amiken át elhiszi, hogy megoldás érkezik. Ez a hit pedig mozgósítja kreativitását, azt a ragyogó energiát, amivel számunkra már elveszett és eltemetett lehetőségeket ránt elő csodatarisznyájából. Segíts neki, támogasd és engedd, hogy szárnyat bonthasson. Önlegyőzési gyakorlatként is értelmezheted a megfelelési kényszer elengedését, a „mit szólnak hozzá a szomszédok” jolly-joker kártyáját. Kit érdekelnek a szomszédok? Emlékezz arra is, hogy a poroszos oktatás áldásos rettenetes hatásai miatt birkának neveltek, de tudd: ezt nem kell tovább örökítened. Miért ne oldhatnád fel te a rossz mintákat? Ha már nagyok a saját gyerekeid, akkor működtesd ezt a szemléleted szélesebb körben, vesd a magokat és tudd: jót teszel, szabadságot adsz, ébresztesz és lángot gyújtasz.

kép: pixabay.com

Miért jó odafigyelni, amikor sajtos-uborkás katonákkal eteted a gyerekedet és amikor elesik, azzal vigasztalod: ez katonadolog?

Igen, a címben már ott a válasz, ma a katona minőségével foglalkozunk. Megtettük ezt már tavaly, akkor a katona és a harcos között mutatkozó óriási különbségre hegyezve ki a fókuszt. Ezt a belinkelt írást javaslom feleleveníteni, mert segíti a mélyebb megértést. Aranyosak az apróra vágott falatkák, ügyesen díszíthetjük őket, ízletessé és vonzóvá varázsolva lurkó(i)nk számára (olykor a szülő a konyhában komolyan megvámolja a tányért, már láttam rá példát…). Ezek a falatkák közkeletű nevükön a katonák.

Így nőttünk fel, szüleink, nagyszüleink is katonákkal etettek bennünket. Finom és jóízű volt mind, de az élelmiszerrel együtt olyasmit is bevettünk, amit nem biztos, hogy akartunk: a katona(ság) minőségét. Mi is ez? Engedelmesség, feltételek, gondolkodás és mérlegelés nélkül.

Gondolj bele, ha a katona nem teljesíti a parancsot, akkor jöhet a hadbíróság meg a főbelövés, még ha ma másképp hívják is és a halálbüntetés szó szerinti értelmezéséből nemzetközi egyezmények miatt kiléptünk. Tuti ezt akarod a gyerekednek? Emlékezz: a szó ereje végtelen, ennél csak a kimondott szó teremtő ereje nagyobb.

A katona tudja, hogy egy nagy rendszer részese, ha kell, fel is áldozza érte az életét. A gond az, hogy ez nem szabad mérlegelés kérdése, nem mondhatja, hogy „bocs, ez egy dilettáns tábornok és inkább megvárom, amíg mást választanak a helyre demokratikusan.” Ugye, milyen életszerűtlen?

A katona, mint minden erőszakszervezet tagja, automatizmusok mentén cselekszik, akkor is, ha a lelke közben hasad. Biztos, hogy ezzel akarjuk etetni a gyerkőcöt? Esés, borulás és az ebből fakadó hangos sírás esetén való „nyugtatás” a katonadologgal még intenzívebb. Gondolj bele, a gyerek amúgy is fogékony, élete első hét évében mint a szivacs, issza be az
információkat, ébren és alva egyaránt. Amikor valamilyen erős érzelem éri, ez ezerszeresére fokozódik. Egy elesés, az ijedelem, a fájdalom feltekeri a szenzorokat, ami ilyenkor jut be, mind-mind mélyebbre megy. Ebben az állapotban „ráolvasni,” hogy katonadolog, egy végtelenül erős energetikai bélyeg; amivel közelebb visszük őt a katona minőségéhez.

Figyelem! Nem mondom, hogy a katona és a katonaság rossz dolog, mert az már címkézés lenne. Személy szerint nem vagyok híve, a kilenc hónap sorkatonai „szolgálatom” életem egyik leginkább elvesztegetett időszakaként él bennem.

A katonázással sínre teszed az utódodat, erősíted benne ezt a minőséget, akár szereted és fanatikus militarista vagy, akár az ellenkezője. Nevezheted az apróra vágott ételt falatkáknak, kockácskáknak, ami tetszik. Vigasztalhatod sírós-fájós állapotában, hogy „erős vagy, ügyes vagy, minden rendben van” – vagy bármilyen, hasonló töltető szóval és mondattal. Egyedül azt kérem tőled: legyél tisztában a katona szó valódi és mély jelentéstartalmával, a szó erejével és ennek megfelelően használd vagy ne használd.

kép: www.pexels.com

szóhasználatodon is múlik, milyen gyermekkort adsz fiadnak/lányodnak

Mindenek feletti szeretet

Péntek estétől szombaton, a déli órákig áll együtt a Merkúr a Skorpió csillagkép szívével, az Antares csillaggal. Időtartamát tekintve rövid, ám annál intenzívebb energiákkal teli a konstelláció. A szeretet legmagasabb, isteni minőségei találkoznak a megértés, a beavatás bolygójával: a szellemiségünk, gondolatvilágunk, egyben társainkhoz való kapcsolódásunk fuzionál a földinél magasabb szeretettel, amit megélhető módon hoz le az égi helyzet energetikája. (tovább…)

Pin It on Pinterest