Védelem és biztonság. Két minőség, ami vágyott és keresett; kevés ember mondana rájuk csípőből nemet. Világokat elválasztó különbség mutatkozhat aközött, kinek mi jelenti a két oszlop-energiát. Emberi létünk egyik alapvetése, hogy igényeljük őket. Optimális esetben a benyújtott kérelem célirányos cselekvéssel párosul.

A védelem biztonságot ad. A biztonság akkor valódi, ha egyben bizonyosság is: oltalom alatt állsz. Lásd meg: a két szó gyöke azonos; kimondva hasonló ízt érez a közlő szája: biztonság-bizonyosság. Nem illúzió. Nulla lufienergia. A délibáb szép és jó, de legyen az alföld, a kies Hortobágy sajátja. Amikor rólad, a bőrödről, az életedről van szó, ott valódi bizonyosságra vágysz. Olyanra, amiben hiszel. Ez ugyanis turbózza a hatást.

Nem elég biztonságosra tervezni, annak is kell érződnie. Ezt egy nagyon kedves építész ismerősöm mesélte. Alapelv, amit a Műegyetemen tanítanak. Hiába bombabiztos egy építmény, ha azt az érzetet kelti, hogy kizuhanhatsz, összeomolhat stb. – nem biztonságos. Számodra. A statikus talán röhögve adja ki a tanúsítványt, de te szorongsz benne, mert kevés biztonságosnak lennie – ha nem érzed. A tézis megfordítva is igaz és működik: többletet ad, magabiztosabbá emel, mikor nem csak tudod, de el is hiszed, hogy az adott minőség biztonságos.

De mi is az, amitől üdvös megvédeni magad? Gyakran fakad mosoly ezen a ponton. Hiszen nincs démonka a jobb válladon. Amitől félsz, nem mindig emel transzparenst a magasba. Vizsgáld meg egy aprócska nézőpont-módosítás után: mi az, amitől tartasz/félsz/szorongsz/rettegsz? Ennél a pontnál combos őszinteségre és a tükörbenézés képességére támaszkodj.

Miután nevesítetted ő(ke)t, jogosan merül fel a kérdés: mi adhat védelmet? Az, ha közelebb kerülsz hozzájuk. Ha – divatos kifejezéssel élve – dolgozol velük. És nem pánikszerűen menekülsz, olyan tempóban, hogy saját sikolyodat is elhagyod menet közben. Bár utóbbira nagyobb késztetés ébredhet, a szembenézés kínálja a (ki)gyógyulást. És ezt nem én mondom, vegyünk egy teljesen hétköznapi példát.

Hazánkban közismert, hogy mindenki ért a focihoz és a politikához. Az elmúlt két esztendő történései trióvá erősítették a szakértést; immár az egészségügy bizonyos szegmenseit illetően is a közel tízmillió szakértő országává váltunk. Ha vakcináról, oltásról esik szó, mindenki ért hozzá. A következő, dőlt betűs bekezdést egy az egyben a wikipédiáról másoltam ide:

„A védőoltás (vakcina) gyengített vagy elölt kórokozókat, azok fragmentumait (részeit) vagy kész ellenanyagot tartalmazó készítmény. Beadásának (vakcináció) célja a szervezet specifikus ellenállásának fokozása, mesterségesen előidézett immunitás. A védőoltások beadása után (mesterséges immunizáció) a szervezetben védettség alakul ki az adott kórokozóval szemben. Amennyiben egy közösségben elég embert oltanak be egy adott betegség ellen (az átoltottság elér egy bizonyos szintet), kialakul az adott betegséggel szembeni populációs szintű védettség (nyájimmunitás). A védőoltások világszerte nagy szerepet játszanak a fertőző betegségek megelőzésében. Minden országnak az a célja, hogy járványügyi helyzete kedvező legyen, és ennek érdekében alakítja védőoltási rendszerét (oltási rend). Az oltások egy része kötelező, más része választható. Az oltások időpontjait az oltási naptár ^[2] tartalmazza. Más oltások időpontját valamilyen eseményhez kötik (pl. külföldre utazás).”

A konklúzió: nem szupermen-esszenciát kíván az egyetemes orvoslás beadni. Az elölt/legyengített kórokozókkal munkálkodik. Igen, itt a zárójel ideje. Optimális esetben az egészre semmi szükség és igény nem mutatkozna – ahogy erre a bejegyzésre sem. Egy elképzelt és ideális világban jól működő, harmonikus immunrendszerrel élnénk kiegyensúlyozott életünket. Táplálkozásunk és életformánk tenné lehetővé, hogy minden nyavalya messzire pattanjon rólunk. Szívesen írnám le, hogy már e valóság küszöbén toporog az emberiség. Szinte tényleg.

Az idézett leírás hűen adja vissza: azzal kíván gyógyítani, ami megbetegít. „Mindössze” elöli és/vagy legyengíti, azaz speciális módon juttatja a szervezetbe. Nincs egészségügyi végzettségem, csupán a szokásos és minimális alapokat tanították meg a hivatalos keretek között. Nem is mennék bele ilyen vetületben, mert – ma – nem ez a lényeg. Vedd észre a sorok között, amit a sorokban írtak le. A spanyolviasz kelleti magát.

Az gyógyít(hat) ki, ami megbetegít. Ugyanaz. Csak egy kis csavarral. Ha ilyen szemszögből pillantasz a félelmekre és társaira, azonnal más kép tárul fel előtted. Megannyi spirituális gyógyír. A félelmek/szorongások/rettegések szimulált, legyengített megélése oszlatja a pánikreakciókat. Mert megtapasztalod, hogy túlélted. Kibírtad. És amikor „élesben” találkozol velük, már nem akarsz zsigeri indíttatásodnak helyt adva világgá iszkolni.

A démon nevének kimondása töri meg feletted gyakorolt hatását. Alaptézis; szépséges kibontásáért Szepes Mária nagyművét, a Vörös Oroszlánt érdemes fellapoznod. De nem csak a varázslatosan megírt oldalak világában működik – a te valós, mindennapi életedben is. Ez az igazi védelem.

A technika, amivel megvalósítod, lehet ezer és egy. Módszerek sokasága kelleti-kínálja magát; találj rá a számodra tuti eljárásra. Utána „csak” alkalmazd a bevált receptet. Mert így gyógyulhatsz ki valóban, tartósan és véglegesen. Ez pedig tapasztalható életminőség-emelkedést ad. Menekülés helyett szembenézés és a valódi spirituális védettség megszerzése – ez az út vezet előre.

kép: pixabay.com

ez is egy remek módszer