Nem ott tartok, ahol kéne

Nem ott tartok, ahol kéne

Nem ott tartok, ahol kéne.

Ez a mumus-mondat. Ha még nem mormoltad el magadnak, az bizony szuper. Más megtette helyetted bőséggel.

A mondattal amúgy semmi gond, ha – például – egy tájfutó versenyen, nem túl nagy tét esetén hangzik el. Térkép, tájoló és irányba állsz. Legrosszabb esetben már ki is hűlt a paprikáskrumpli a bogrács aljában, mire bekocogsz a félig már össze is pakolt célba. Sajnos azonban ennél élesebb helyzetben és jóval gyakrabban puffogtatják.

A gond akkor erősödik, ha általad sikeresnek vélt-ítélt illető szájából lát napvilágot. Basszus, ha ő úgy érzi, hogy elkottázta, akkor én mitévő legyek? Másszak be valami komfortos szikalüregbe, jó távol az emberektől? Dehogyis, sőt. Most elárulom a nagy titkot, sőt: a Nagy Titkot. Gyere, hajolj közelebb, csak egészen halkan súgom meg. Ha telóról olvasod a buszon, most takard el a kijelzőt, nehogy meglássa más. Íme: nincs verseny. Tényleg.

Verseny, amiben másokkal kell összemérned magad – valójában nincs. Illúzió. Ha úgy érzed, ilyenben masírozol, valamit érdemes át- és újragondolnod. Önmagaddal lehet életszerű csak és legfeljebb bármi összemérés. A legjobb változatoddal, ez azonban belső minőség.

Minél többet _pisztatod_ magad, hogy nem ott tartasz, ahol kéne, annál rosszabb. Ellenben sose késő abbahagyni és leszokni erről a füstszűrő nélküli, mélytüdőre szívott cigizésnél is károsabb szokásról.

A papírforma csak egy téglalap. Sokszor bejön, de az élet attól szép és változatos, hogy időnként borul, mint demens amerikai elnök alatt a sunyi bicikli.

Nem titkolom, nagyra tartom Novak Djokovicsot. Egyrészt, mert nem a világ gazdag részén születő, kivételes körülményekbe cseppenő csodagyerek. Másrészt: nem mindig olyannak ismerte a világ, mint most. Gyönyörű látni – a játéka mellett – a jellemfejlődését is. Tavaly Wimbledonban eszébe sem jutott kétszettes hátrányban feladni. És neki lett igaza.

Kevesen dicsekedhetnek azzal – még a legnevesebb játékosok között sem találni ilyet -, amivel én, már ami a teniszt illeti. Soha, semmikor, egyetlenegy szettet sem vesztettem el. Soha. Ennek az oka prózai: nem is játszottam. A tréfát félretéve: ez csak egy példa. Egy – látszólag és más számára – lefutott meccsre.

Alapigazság: soha, semmikor nem hagyhatod, nem engedheted, hogy leírjanak. Soha. És ezt te magad sem teheted meg önmagaddal, olyan vélekedéssel, hogy nem ott tartasz, ahol kéne. Ez ugyanis elválaszt a jelentől, azaz a megoldástól.

Lehet, hogy szívesebben taposnád utad olyan szakaszát, ami még előtted áll. Koncentrálj arra. A talmi sóhajtozás nem fog segíteni; a koncentráció, a tények elfogadása, majd a rájuk való építkezés viszont igen.

Lépésenként haladsz előre, de senki és semmi nem tilt(hat)ja meg, hogy ha a helyzet úgy hozza, akkor ugorj.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

 

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Rák telihold

Kedden hajnalban telik a Hold a Rák jelében, ekkor egzakt szembenállása a Bakban járó Nappal. Ez a telihold a szokásosnál is több érzelmet hozhat a felszínre, a Hold otthon tartózkodik, hiszen a Rák asztrológiai jelének az ura. (tovább…)

Bak Szaturnusz

A Szaturnusz átlagosan harminc év alatt teszi meg egy kört az égen, nem mondhatjuk túlontúl kapkodós, rohanós planétának. (tovább…)

Plútói fordulat előtt

A Plútó április óta tartó hátráló mozgását hétfőn befejezi, szusszan egyet, majd keddtől újra a kozmikus iránnyal megegyezően halad megfontolt, komótos tempójában az égen. Szögezzük le újra, hogy a hátráló mozgás a Földről nézve megélt látszólagos bolygómozgás. Ez a fordulat vet most véget annak az állapotnak, hogy a három, szabad szemmel már nem látható, messianisztikus üzenetű planéta, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó egyaránt hátrálóan mozogjon. (tovább…)

Egy lépés minden

151016lepes

Beköszöntött az ősz, a Nap a Mérlegbe lépett és az égi áldást is bőségesen kapjuk. Ez az ősz azonban hozott még valamit, amiről írnom kell: sok-sok türelmetlen embert. Olyan türelmetleneket, akiknek jobban megnézve egyetlenegy esetben sem volt okuk imígyen érezni.

A téma pedig a fejlődés, a haladás, az előrelépés volt; túl lassú, ennyi idő alatt már van, aki látványosabban fejlődött, már 5-6 lépésig jutott a vízen járásban és a kaktuszához a kilométerkőből fakasztja a locsolóvizet. Kérlek Benneteket, ne foglalkozzatok vele! (tovább…)

Pin It on Pinterest