Van egy különleges tulajdonságod. Tengertúlian trendi kifejezéssel élve bizony tudnod kell a szupererődről. Mi lehet az? Kanálhajlítás? Nem. Akkor te sütöd a földkerekség legfinomabb császármorzsáját? Nem tudom – látatlanban nem nyilatkozhatok róla. Ólomból aranyat tudsz konvertálni? Langyos, sőt: melegszik.

Ez a képességed most szép lassan, ám végtelen határozottsággal merül fel lelked óceánjából. Ahogy egykor Atlantisz elsüllyedt, most éppen ellenkező előjellel: felbukkan a mélyből. Mi is? A tudás, amivel a visszatérő kellemetlenségeket, rémképeket át tudod alakítani. A korábbi facsarás válik mostani erősségeddé. És nem, nem a közkedvelt, rózsaszín szemüveges attitűd magadra cibálása miatt.

Kevés esetben vezet célra a felszín kapargatása. Ilyen például a lombsöprés. A szúnyogcsípés helyének kitartó vakarása. Mondjon bárki bármi, igenis jólesik. Később kellemetlenebb lesz, de a hatlábú vérszívó bemeneti nyomát jól esik karmolászni. A ritka kivételtől eltekintve tartós eredményt ne várj a létsík legeslegtetején való piszkálkodástól. Ahhoz merülni kell.

Ha már merülsz, akkor jó mélyre érdemes. Oda, legalulra. Ahol a dolgok gyökere ered. Ott a forrásenergia is. Itt tudsz átprogramozni régóta futó szoftvereket. A frissítés talán újraindítást is kíván. Szinte biztos, hogy pár alkalmazás összeomlik és soha többet nem tud az új környezetben futni. Sose bánd. De miről is beszélünk?

A december 4-én, vasárnap délután direkt irányba fordult Neptunuszról. Ő kínálja fel a mélységi rendbetételt. Mellé adja – csupa szívjóságból – a változtatáshoz való erőt is.

Meglehetősen régóta hátrált a Neptunusz. A mostani fordulat mélyebb megértéséhez javaslom, olvasd vissza a belinkelt írást. Ez az előző fordulatot, mint eljövendő energiamintát írta le. A mögöttünk hagyott hónapokban a folyamatok beindultak, egyesek le is zárultak. A következő irányváltás küszöbén állunk.

Figyelj, kérlek, a finomságokra! Ami eddig bosszantott, már szolgál. Nem magától; szó nincs arról, hogy megkopogtatta volna a válladat, hogy komornyiknak kínálkozzon. Te magad formálódtál. Erősséggé gyúrtad azt, ami régebben herótot okozott. Cselekvő energia, mindenképpen különböztesd meg a passzív beletörődéstől. Utóbbi nem játszik.

A vágysóhajok színezete is megváltozott. Eltűnt a reménytelenség árnyalata. Lásd bármilyen távolinak, a jelen szűkítő szemszögéből szinte elérhetetlennek, mégsem mondasz le róla. Mert a tiéd. Megvágytad, na. Ez az erőszakoltan magyartalan kifejezés mutatja meg, hogy a visszatérő, kitartó, téged elkísérő mély és valódi vágyaid erőt adnak. Eddig hihetted, hogy fókuszromboló és szétforgácsoló küldetéssel jöttek, de ez nem igaz. Lelked erejét acélozzák, hogy nehézségeken, ellenszélen és a környezet huhogásán át is elindulj értük – és érd is el őket.

Kevés dogmatikus elemmel találkozunk csillagfürkész utunkon. Ezek egyike éppen a direktbe forduló planétára, jelen esetben a Neptunuszra (is) vonatkozik. Amikor egy bolygó a hátráló mozgást követően újra „előre” halad, elképesztő energiákat szabadít fel. Nem úgy, mint Szenteste, mikor csillagszórót gyújtasz. Gyönyörű, meghitt és visszavezet gyermekkorod meghitt karácsonyozásaiba, de nincs benne transzformáló erő. A Neptunuszban van.

Tekints rá tőkesúlyként. A vitorlás legkevésbé látványos eleme. Jellemzően – és optimális esetben… – nem is látod. Szemed a karcsú, elegáns hajótesten siklik végig. Jóval hosszabban időz el a dagadó vitorlákon. Így vagyunk kitalálva, hogy a széltől domborodó vászon látványa és hangja dobbantsa a szívünket. De az egész kutyapukit nem ér a tőkesúly nélkül. Annak hiányában azonnal borulna minden, a szó legszorosabb értelmében. A borulást pedig süllyedés követné.

Mélylelki szinten kapsz erőt. Ahhoz, hogy a valódi vágyaidat kövesd és érd el. A kraft kiterjed a korábbi, vissza- visszakanyarodó bosszúságok kezelésére. Ha eddig nem tetted, tágítsd a valóságodat. Közelíts hozzájuk a nyitott kérdéssel: hogyan foghatom szekerembe ezt a minőséget?

Talán nem látványos a fordulat, hiszen belül és mélyen történik. Nem baj. Gondolj a magvetésre. Mire megpillantod az első repedéseket a föld felszínén, ahol majd kibújik az úttörő levélke, a munka nagyját már odalent és odabent, a talajban végezte el a növekvő élet. Gyökeret eresztett, kicsírázott, majd elindult a Fény felé. Úgy, hogy senki nem garantálta neki, hogy a Nap ölelő sugarai várják. Egyszerűen csak a belé kódolt hit (mint bizonyosság) adta az erőt. Ez pedig benned is megvan.

 kép: pixabay.com