Kisgyermekes apaként valahogy gyakrabban találnak meg lurkós témák. A mai is az, mégpedig a játszás mikéntje. A felnőtt hajlamos azt hinni, tapasztalata és élete során összegyűjtött tudása miatt okosabb az 1-2-3-4 évesnél. Ezzel jellemzően tévedünk, mert elfeledkezünk a tényről: ők még közelebb vannak az ősforráshoz és – alapbeállításként – alfa és theta agyhullámon élik ébren töltött óráikat is.

Jóval többet látnak, érzékelnek és tudnak, mint gondolnánk. Talán félelmetesnek tűnik, de olvasnak is bennünk, érzelmeinkben, indulatainkban – nyitott könyv vagyunk előttük. Ezért – is – jár felelősséggel szülőnek lenni. Játék idejéhez érve csemeténk kinyilvánítja, mit is szeretne akkor és ott játszani.

A hibát itt tudjuk elkövetni: minősítjük (előtte, hangosan) a játékot – akár a tárgyat, akár a folyamatot. Jaj, ez olyan buta lövöldözős hülyeség! Már kinőttél az autótologatásból! Ilyen babák nincsenek az életben, ez szörnyszülött. A sort hosszasan folytathatnám. Nyilván a témát egy gyermekpszichológus szebben és árnyaltabban járná körül, de nem célom az ő babérjaikra törni, csupán egy konyhanyelven, mindenki számára érthető intelmet megfogalmazni: úgy játssz, ahogy neki jó!!

Ha unod, mert hatezredszer olvasod el a Gombóc Artúrt, akkor is színesen, érzékletesen, mesélőként tedd, mert nem magadnak olvasod. Lásd meg: ha partner vagy és kritika nélkül játszol gyermekeddel, jóval mélyebb és teljesebb bizalmat építesz ki. Később, egy zűrös kamaszkorban talán jobban beavat élete göröngyeibe, tudat alatt emlékezve, hogy te nem magaddal, vele akartál játszani, azaz figyeltél rá.

Ritkán írok sajátbőrős megéléseket, de mára itt egy kivétel: egészen apró korom óta vágytam horgászni. Ennek nincs hírértéke olyan családban, ahol gyakorló halkergetők élnek, a miénk éppen nem ilyen volt. A Tüskevár horgászós oldalait többször visszaolvastam, vékony zsebpénzemből Magyar Horgászt (akkor még monopol szakújság) vettem, majd – ötletszerűen – horgászcikket.

Kitartó, hosszas lobbitevékenység gyümölcseként szüleim vettek gyermek horgászjegyet, ez 14 éven aluliakat jogosított fel – szülői kísérettel – pecázni. Nem csak mai szemmel, de már a ’80-as évek végén is szimbolikus volt érte évi 100,-Ft. A horgász korán kel. Itt indultak a gondok, de nem akarom szaporítani a szót. Rettenetes élmény volt, hogy a vágyott horgászás közben apám Népszabadságot olvasva cigarettázik, láthatóan unva a tevékenységet és gyakran órájára pillantva mondja be, mennyi időnk van még. Mivel nem adatott meg a pecás rokon, így könyvekből és újságokból sajátítottam el a technikákat, mindent.

Ez azzal is járt, hogy az első időkben száraz maradt az optimista fiúcska által vett haltartó szák, így eredményekkel sem támaszthattam alá a hobbi létjogosultságát. A helyzet óriásit javult az ifi engedély beszerzésekor, itt már mehettem egyedül, hamar bandázásos cimborás-haverkodós horgászatok következtek a Kvassay-zsilip alatti romantikus betonozott Kis-Duna mederben – életre szóló élményekkel gazdagítva.

Ha ostoba plasztikfigurákat kell tologatnod, tedd meg. Ha azt a riherongynak kinéző, feslett babát fésülgetned, mosolyogj hozzá, de őszintén. Nem itt lapul a lényeg – a számodra. Ha villogó, ingerkorbácsoló kütyük helyett fajátékokkal szelíden kockázó gyereket látnál szívesebben a játszószőnyegen – füstöld el a rossz érzést.

Legyél a jelenben, játssz vele, úgy, ahogy neki jó. Ne ítéld meg, ne ítéld el, nem a te dolgod. Éreztesd, hogy kritika nélkül ott vagy vele; mellette és mögötte állsz és igenis partnerként veszel részt a mulatságban. Másodlagos, hogy „amúgy” tennéd-e önmagadért, vagy sem.

Még egy gondolat a környezetről: nagy ívben sz@rd tojd le, mit szólnak hozzá mások. Nem egy, nem két megvető pillantást gyűjtünk be feleségemmel, mikor mi is a homokozóban lapátolunk, elássuk a lábfejünket, vagy belefeledkezünk a sárga műanyagtraktorral való autópálya építésébe, erős hangutánzással. Megjegyzem, a megvetés gyakran irigységgel is ötvöződik, de senki nincs kitiltva sem játszótérről, sem a homokózóból.

Egyébként pedig: ha bosszant gyermeked (unokád, unokahúgod, bárki, közeledben élő gyerkőc) játéka és játszása, emlékezz arra, hogy csupán tükröt tart. Vizsgáld meg, miért ébresztett indulatot, miért érint meg elnéző mosolynál jobban? Mit üzen? Egészen kifacsart mechanizmusú nyomógombjaidra láthatsz rá. Miután pedig észrevetted őket, elkezdheted lebontani a borítást és rendezheted a gomb alatti vezetékrendszert, reléket, áramköröket.

Száz szónak is „szó” a vége (meg persze egy): tanuld meg, hogyan jó a gyermeknek a játék és légy a partnere benne! Tapasztalni fogod, jó mulatság!

képek: pixabay.com

ez a hangulat a jól játszás célértéke