Ezért fontos, hogy jól játssz

Ezért fontos, hogy jól játssz

Kisgyermekes apaként valahogy gyakrabban találnak meg lurkós témák. A mai is az, mégpedig a játszás mikéntje. A felnőtt hajlamos azt hinni, tapasztalata és élete során összegyűjtött tudása miatt okosabb az 1-2-3-4 évesnél. Ezzel jellemzően tévedünk, mert elfeledkezünk a tényről: ők még közelebb vannak az ősforráshoz és – alapbeállításként – alfa és theta agyhullámon élik ébren töltött óráikat is. Jóval többet látnak, érzékelnek és tudnak, mint gondolnánk. Talán félelmetesnek tűnik, de olvasnak is bennünk, érzelmeinkben, indulatainkban – nyitott könyv vagyunk előttük. Ezért – is – jár felelősséggel szülőnek lenni. Játék idejéhez érve csemeténk kinyilvánítja, mit is szeretne akkor és ott játszani. A hibát itt tudjuk elkövetni: minősítjük (előtte, hangosan) a játékot – akár a tárgyat, akár a folyamatot. Jaj, ez olyan buta lövöldözős hülyeség! Már kinőttél az autótologatásból! Ilyen babák nincsenek az életben, ez szörnyszülött. A sort hosszasan folytathatnám. Nyilván a témát egy gyermekpszichológus szebben és árnyaltabban járná körül, de nem célom az ő babérjaikra törni, csupán egy konyhanyelven, mindenki számára érthető intelmet megfogalmazni: úgy játssz, ahogy neki jó!! Ha unod, mert hatezredszer olvasod el a Gombóc Artúrt, akkor is színesen, érzékletesen, mesélőként tedd, mert nem magadnak olvasod. Lásd meg: ha partner vagy és kritika nélkül játszol gyermekeddel, jóval mélyebb és teljesebb bizalmat építesz ki. Később, egy zűrös kamaszkorban talán jobban beavat élete göröngyeibe, tudat alatt emlékezve, hogy te nem magaddal, vele akartál játszani, azaz figyeltél rá.

Ritkán írok sajátbőrős megéléseket, de mára itt egy kivétel: egészen apró korom óta vágytam horgászni. Ennek nincs hírértéke olyan családban, ahol gyakorló halkergetők élnek, a miénk éppen nem ilyen volt. A Tüskevár horgászós oldalait többször visszaolvastam, vékony zsebpénzemből Magyar Horgászt (akkor még monopol szakújság) vettem, majd – ötletszerűen – horgászcikket. Hosszas lobbitevékenység gyümölcseként szüleim vettek gyermek horgászjegyet, ez 14 éven aluliakat jogosított fel – szülői kísérettel – pecázni. Nem csak mai szemmel, de már a ’80-as évek végén is szimbolikus volt érte évi 100,-Ft. A horgász korán kel. Itt indultak a gondok, de nem akarom szaporítani a szót. Rettenetes élmény volt, hogy a vágyott horgászás közben apám Népszabadságot olvasva cigarettázik, láthatóan unva a tevékenységet és gyakran órájára pillantva mondja be, mennyi időnk van még. Mivel nem adatott meg a pecás rokon, így könyvekből és újságokból sajátítottam el a technikákat, mindent. Ez azzal is járt, hogy az első időkben száraz maradt az optimista fiúcska által vett haltartó szák, így eredményekkel sem támaszthattam alá a hobbi létjogosultságát. A helyzet óriásit javult az ifi engedély beszerzésekor, itt már mehettem egyedül, hamar bandázásos cimborás-haverkodós horgászatok következtek a Kvassay-zsilip alatti romantikus betonozott Kis-Duna mederben – életre szóló élményekkel gazdagítva.

Ha ostoba plasztikfigurákat kell tologatnod, tedd meg. Ha azt a riherongynak kinéző, feslett babát fésülgetned, mosolyogj hozzá, de őszintén. Nem itt lapul a lényeg – a számodra. Ha villogó, ingerkorbácsoló kütyük helyett fajátékokkal szelíden kockázó gyereket látnál szívesebben a játszószőnyegen – füstöld el a rossz érzést. Legyél a jelenben, játssz vele, úgy, ahogy neki jó. Ne ítéld meg, ne ítéld el, nem a te dolgod. Éreztesd, hogy kritika nélkül ott vagy vele; mellette és mögötte állsz és igenis partnerként veszel részt a mulatságban. Másodlagos, hogy „amúgy” tennéd-e önmagadért, vagy sem. Még egy gondolat a környezetről: nagy ívben sz@rd tojd le, mit szólnak hozzá mások. Nem egy, nem két megvető pillantást gyűjtünk be feleségemmel, mikor mi is a homokozóban lapátolunk, elássuk a lábfejünket, vagy belefeledkezünk a sárga műanyagtraktorral való autópálya építésébe, erős hangutánzással. Megjegyzem, a megvetés gyakran irigységgel is ötvöződik, de senki nincs kitiltva sem játszótérről, sem a homokózóból.

Egyébként pedig: ha bosszant gyermeked (unokád, unokahúgod, bárki, közeledben élő gyerkőc) játéka és játszása, emlékezz arra, hogy csupán tükröt tart. Vizsgáld meg, miért ébresztett indulatot, miért érint meg elnéző mosolynál jobban? Mit üzen? Egészen kifacsart mechanizmusú nyomógombjaidra láthatsz rá. Miután pedig észrevetted őket, elkezdheted lebontani a borítást és rendezheted a gomb alatti vezetékrendszert, reléket, áramköröket. Száz szónak is „szó” a vége (meg persze egy): tanuld meg, hogyan jó a gyermeknek a játék és légy a partnere benne! Tapasztalni fogod, jó mulatság!

képek: www.pinterest.com

A fehér füst felszállt

A fehér füst felszállt

Kedveseim!

 

Nemrég írtam, hogy pár változást tervezek, ezek közül következzen most néhány. Az érintéses kezeléseket abbahagytam, mostantól ezek már nem elérhetők, egyik sem. Az írások maradnak, bár előfordulhat, hogy nem minden nap jelenik meg egy-egy szókarc. (tovább…)

Játékban vagy?

Játékban vagy?

Az Élet egy óriási, színes, varázslatos készségfejlesztő játék. Azért vagyunk itt és most a földön, hogy tanuljunk, hogy játsszunk, hogy játszva tanuljunk, görcs és feszülés nélkül. Ezért kérlek, ne vedd magad túlságosan komolyan, sem a játszótársakat, sem a játéktáblát. (tovább…)

Maradj kicsit gyerek!

Maradj kicsit gyerek!

Ugye ismersz olyan öregurat, akinek ezer ránc az arca, főleg a szeme körül és mintha a nevetés, a mosoly lenne az alapértelmezett fizimiskája? Ő az, akiről a neje csak vén bolondosként beszél, a komoly családapa, családanya gyerekei saját lurkóikkal teszik egy kalap alá és azt hallod tőlük: „ó, az apám feje lágya sose nőtt be.” Ő az az öregúr, aki huncut és mindig van egy aranyos tréfája, egy vicce; aki kortól, nemtől, bőrszíntől és vallási hovatartozástól függetlenül mindenkit meg tud nevettetni.

Ha nem ismernéd Őt, legalább hallomásból, akkor szeretném bemutatni Neked: Ő az én példaképem. Életemben célérték, hogy három-négy évtized múlva én is ilyen legyek, rólam is így beszéljenek.

Mielőtt rám vetülne a hímsovinizmus árnyéka, kalapácsot és szöget ragadok: Ő nekem bácsi, de ismerem a női megfelelőjét (Te is biztosan); azonban az én ideálom (férfi mivoltomból kifolyólag) az Infantilis Öregúr archetípusa.

Mit kell tenni, hogy eséllyel induljunk a megtisztelő címért?

A legegyszerűbbet, a legnagyszerűbbet, a meg nem unhatót: JÁTSZANI!! Igazi, kézbe vehető játékokkal (az egyesekből és nullából álló számítógépes „játékok” nem „játszanak” most – sem) – ha teheted és kedved van hozzá, nap, mint nap, de mindenesetre rendszeresen. Autózz, babázz, legózz, amit szerettél, amit szeretsz! Nem kell órák hosszat, ha nincs időd vagy nem akarod, de valamennyit játssz önfeledten (ez a kulcs), úgy, mint amikor 4-5-6-stb. éves voltál. Legyél mindig kicsit újra gyerek, idézd meg ugyanazt a minőséget, amit akkor éltél át.

Tudod, amikor így játszol, amikor kicsit kibújsz felnőtt szereped feszítő ruhájából, akkor sokkal-sokkal közelebb kerülsz igazi önvalódhoz, a Teremtődhöz; ahhoz a pici gyerkőchöz, aki valaha Te voltál és belül valahol még mindig ott él Benned. Ő sokkal bölcsebb Nálad, a mostani felnőtt énednél és ha megadod neki a rendszeres önfeledt és örömteli játékot, akkor csodákat élhetsz át, ezt garantálom. Ez a másik kulcsa a dolognak, hogy csak a játék öröméért csináld, a vegytiszta, esszenciális örömön kívül semmi elvárásod ne legyen, kvázi játssz önzetlenül! Ennél többet kevés dolgot tehetsz önmagadért, testi, lelki, szellemi egészségedért.

Hidd el, Infantilis Öregúr is játszik és örül, örül kosárszámra, ettől ráncos a szeme környéke (Morgós Bácsit is ismered, az ő ráncai bezzeg máshogy húzódnak… – na de kinek kellenek ilyenek?).

Ha képes vagy rá, hogy akár 10-20 percre is, de magad mögött hagyd a hétköznapokat, minden gondjukkal, nyűgjükkel és csak Te vagy a saját univerzumodban, ahol azt és úgy játszol, amit és ahogyan akarsz, akkor senki és semmi meg nem ment a regenerálódástól, a gyógyulástól, hála a felszabaduló örömmolekuláknak, nevetés-atomoknak és játékvegyületeknek.

Olvass mesét, vagy hallgass az autóban, buszon, villamoson mesét hangoskönyv-formátumban, az is ér! Varázsoljon el, repítsen messzire a racionalitás falanszteréből, csak ennyi a lényeg.

Ha esetleg még befolyásol, hogy párod, gyerekeid, barátaid nevetnek rajtad, habókosnak mondanak, annál jobb. Tudod, ez az irigység hangja, mert Te meg merted lépni, hogy újra a szőnyegre kuporodj és tologasd a meccsbokszokat, vagy építs egy négytornyú legókastélyt. Ha kinevetnek, jó úton jársz, mert aki gúnyolódik ezen, annak a saját kisgyermekkori önmaga egy nagyon sivár és unalmas szoba fogságára van ítélve önnön bensőjében… De ha letérdel melléd, engedj két vagy három gurítást neki kedvenc autóddal.

Ha megfogadod a fentieket, akkor legfeljebb kényeztetésből jössz el hozzám, de a hátadnak, nyakadnak, derekadnak nem lesz miért fájniuk és hálásak lesznek Neked.

Jó játékot!

búgócsiga fotó: www.katica.hu

141116bugocsiga

Pin It on Pinterest