Mára egy kis éberségi gondolatmenetet szeretnék veled megosztani. A témában olvastam egy hosszú és összetett publicisztikát, ez indította el agytekervényeimet. Úgy idomítottak neveltek bennünket, hogy válaszoljunk a kérdésekre. Igen, jól sejted: ez megfelelés. Nem szeretünk nem válaszolni – a kettős tagadás mutat rá működésünk mikéntjére.
Amennyiben mégis kitérnél egy válasz elől, netán leszögeznéd, hogy nem akarsz a témában semmilyen értekezésbe bocsátkozni, bizton számíthatsz provokációra; a másik fél érzelmeidet, indulataidat stimulálva próbálja az általa gondolt nyulat kiugrasztani a bokorból. Ha belemész, vesztettél. Jó, talán, ha ügyesen eszmecserélsz, egy szánalmas döntetlent is kicsikarhatsz.
Mire is gondolok pontosan? Beszélgetőpartnered neked szegezi a kérdést: – Szerinted miért hazudik a Dezső? Amennyiben érdemi választ adsz, már nyert, idegen pályára léptél. Nézzük a lehetséges válaszvariánsokból hármat mintaként, dőlttel szedve az elképzelt viszontválaszokat:
Azért hazudik, mert gyenge a jelleme és amúgy is politikus akart lenni már óvodás korában is. Ugyehogy? Rohadt egy büdös disznaja. Az ilyet kéne mézzel húslével bekenve szúnyograjzás idején fához kötözni.
Nem hazudik, hiszen amit mond, tényszerűen alátámasztott, csak egy kissé meredek logika mentén épült fel. Aha, szóval már te is véded.Mondd, önként csinálod, vagy fizet ezért neked valamit?
Miből gondolod, hogy hazudik? Te ennyire hülye naiv vagy? Nem látsz a szemedtől? Hol élsz te?
Abban a pillanatban, amint „csak úgy” válaszolsz, már buktál. Tedd fel a kérdést: mi az illető célja a kérdéssel. Ehhez kell az első sorban citált éberség, de ez nem fajulhat gyanakvássá, netán paranoiás üldözési mániává. Egyszerűen lelj rá az egyensúlyra és csak akkor élj a módszerrel, ha érzed: a másikban ott a manipuláció szándéka.
Kerüld el, hogy besétálsz az általa kínálgatott erdőbe. Hadd bántódjon meg, ha nem asszisztálsz hozzá. Emlékezz: csak kondicionáltak (és nem a véredben csörgedezik), hogy légy udvarias és válaszolj mindig, jó kislány, jó kisfiú módjára, mert azt várja el apu, anyu, tantó néni/bácsi, főnök, miegymás. Ezek a minták (is) tudatossággal fölülírhatóak.
Nem biztos, hogy azonnal és az is elképzelhető, hogy némi energiát igényel tőled, mégis – hidd el tapasztald meg – megéri. Divat így kommunikálni és neked nem kell követni ezt a fals irányzatot. Ereszd mélyre spirituális gyökereidet és tápláld belőle szilárd jellemedet, következetességedet.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
Nem is olyan régen arra kértelek, gondold végig: racionális vagy érzelmi módon döntesz-e jellemzően. Javaslom az akkor írtakat felfrissíteni, mert szeretnék rá építkezve egy-két apróságot lényeges dolgot megosztani veled, kiegészítésként, kibővítésként a mai korra aktualizálva. Mindenekelőtt azt, hogy nem kizárólagos/vagylagos a kettő. Tekints halmazokként a két döntéstípusra. Tudatosítsd, hogy bár keskeny ugyan, de létezik metszet: egy érzelmi döntésed lehet egyben racionális is.
Fordítva azért nem érdemes okfejteni, mert a racionálisan alátámasztott döntés egyben és automatikusan érzelmekkel is átitatódik, hiszen valami „jó” mellett tetted le a voksod. Talán banálisnak tartod, hogy erre sorokat vesztegetek, mégis: kérlek, hidd el: egynél több embert ismerek, aki gyanakszik, ha valami egyszerre kedves a szívnek és még ésszerű is. Ilyenkor a gyanú erősödése okozza a „túl szép, hogy igaz legyen” címkéjű orbitális hazugság felszínre bukkanását. Ez okozza, hogy emberünk végül addig agyal és rágja magát, amíg lemond az eredeti, ragyogó döntésről és valami sokkal gyengébb változatot enged meg magának (ésszerű kompromisszum – ismerős a megalkuvás rózsaszín szemüveges narratívája?).
Következzen egy alapvető szabályszerűség: minél inkább egyensúlyban éled napjaidat, azaz harmónia-szinted közelíti-eléri optimális mértékedet, annál ésszerűbb módon hozol döntéseket. Ez az „alapbeállítás;” ha úgy tetszik, a Teremtő ezt integrálta az alaplapunkra.
Másik oldalról nézve a következőképpen tükröződik a tétel: minél jobban kibillensz az egyensúlyodból, annál ésszerűtlenebb döntést hozol, ezek pedig jellemzően folyamokká, láncolatokká fűződnek össze, energetikájukban a lavinával állnak közeli vérrokonságban. Talán ismersz olyan embert (persze csak távolról), akinek szintén marginális ismerőse olyan kiterjedt rokonsággal bír, ahol egyik másod-unokatestvérének ex-sógora éppen ilyen kibillent állapotban leledzik. Tőle ne várj „helyes” döntéseket, működjön akár érzelmi-, akár racionális alapon.
Abban a nem várt és végtelenül valószínűtlen forgatókönyv megvalósulása esetben, ha az elszigetelt, a statisztikai méréshatár radarernyője alatti rétegből kilépve tömegeket érne el… Igyekszem a három ponttal való mondatbefejezéseket minimalizálni, de most indokolt. Legyen ez egy nyolcvanas években megélhetési célból íródott ZS-kategóriás sci-fi könyv fikciója, de ha Isten ne adja, mégis így történne, úgy turbó fokozatba kell állítanod éberségedet.
Az egyensúlyából kibillent ember mindinkább visszakanyarodik az ösztönszintű működéshez, amit önnön fenntartásának programja vezérel. Minden áron és bármi áron. Ennek következményei súlyosak. A népnyelv úgy fogalmaz: ilyen állapotban az illető nem néz se istent, se embert. Neked, mint kozmikus létezőnek, felelősséged van önmagad, jellemed, cselekedeteid iránt. Csupán és remélhetően egy üres hipotézist vesézünk együtt, de ha mégis megvalósulna, a felelősséged kiterjed a zsigeri üzemmódba váltott emberek irányába is. Mit jelent ez?
Nem várod el, hogy lelassít, mikor a zebrához közelítesz.
Nem várod el, hogy betartja adott szavát.
Nem várod el, hogy korábbi jellemének megfelelően működik.
Nem felmenteni akarom, mert neki majd elszámolása lesz az elcsúszás miatt, Te ellenben nem hivatkozhatsz rá „felmentésként.” Olyan éberséggel éld napjaidat, mintha az erdőben (itt vadonra gondolj) élnél és a zörejekre, neszekre fokozottan kellene figyelned. Ha tréningezel, abból bajod nem lehet. Ha felkészülsz, legfeljebb egy készség talonban lapul az eszköztáradban.
A végére engedj meg egy képet: minél sötétebb az ég, annál nagyobb a Fény szerepe. Egy fekete újhold idején a világítótorony messzire látszik, a fényen túl reményt is ad. Hozd meg a döntést: leszel-e világítótorony, amikor ha leszáll a sötétség?
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
Számos vesszőparipám egyikével szeretnélek ma is traktálni elgondolkodtatni, mégpedig a családi mintázatok területére kalandozva. Tarts velem és fedezzük fel együtt ennek az időnként kusza, de számtalan tanulnivalót kínáló és fejlődési lehetőséget biztosító terület egyik aprócska szegmensét. Imádom a szemléltetést, a példákat, ha azok kellően magával ragadják a figyelmemet. Felső tagozatos általános iskolásként imádtam a Newton-ingát. Kiemeld az egyik acélgolyót oldalra, elengeded, majd a túlsó oldalon lendül és vissza – klasszikus örökmozgó energiademonstráció. Remek eszköz, ha acélról és tehetetlenségi erőről beszélünk, ám maximális óvatosságra int, mikor családi mintázatokról. Két aktualitás miatt is választottam ezt a témát mára: hétfőtől bolt- és iskolazár stimulálja a generációs pontokat, másrészt bő egy hete magam is kapitális hibát követtem el, kemény árat fizetve érte, amin nem akarok kotlósként ülni, inkább elmesélem neked, hátha egy icipicit tovább tud lendíteni, ha érintett lennél a témában. A kályhához visszaballagva találunk rá a szeretet áramlásának törvényére, azaz a nagy ad a kicsinek, a családban fentről kell áramolnia az energiának, a szeretetnek az ifjabb nemzedékek felé. E szisztémát tanulmányozta és foglalta rendszerbe Bert Helliger, a jelenleg ismert családállítási rendszer „atyja,” ha már egyházi indíttatású figuráról értekezünk. Régebben írtam arról is, hogy a szülő soha, semmilyen körülmények között ne tekintsen befektetésként gyermekére, amely majd szép hozammal gyarapítja őt.
Pár napja írtam Vinnie Jonesról is, a számomra kedves focista-színészt segítségül hívva szelepelési-indulatkezelési kérdések frappáns megválaszolására. E látszólagos kuszaság szálai azonban egyfelé tartanak: Vinnie évek óta kiíródni vágyódott belőlem, február utolsó hétvégéjének egy családi eseménye csiholta a robbanáshoz szükséges szikrát. Azt hittem/gondoltam/véltem, ezzel ragyogó módon kezeltem a bennem keletkezett feszültséget. Ha így lett volna, most nem klimpíroznék, illetve dehogynem, csak talán más témában. Egy szituációban nem haraptam oda, pedig kellett volna. Utólag látom, szánalmas, észérvnek sminkelt kifogással igyekeztem mismásolni mulasztásomat, „emberség,” „kímélet,” „tapintat” és társaik képében. Gilbert Renaud munkássága gyönyörűen mutatja meg a fogak problémáit, helyesebben írva tudomásunkra hozza egyes fogaink megbetegedésének hátterében álló konfliktustípust (nem, nem a mérhetetlen mennyiségű gumicukor és Nutella nyírja ki a fogakat, noha azok sem kívánatosak, de nem foghatók rájuk e galibák). Én a bal alsó hatosommal szálltam be a buliba. Ő már sokat kapott, három tömés gazdájaként rágok vele. Kedves és nagyra becsült fogorvosom cum laude minősítéssel végezte az egyetemet, maximálisan élvezi a bizalmamat; továbbmegyek: ő érte el nem kevés pszichológiai érzékével, hogy ne fossak majrézzak kontrollálatlanul a fogorvosi székben. Erre a fogamra viszont a harmadik karosszériajavítás és szobrászkodás után kijelentette, hogy ha újra műsorozik, már csak húzni fogja, mert három csatornás gyökerű, amiből van visszahajló végű, így idegölés-gyökérkezelés nem játszik. Nem jó kilátások, és akkor finoman fogalmaztam.
Az ominózus családi összejövetel után két-három nappal kezdtem érezni a fogamat. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én ezt nem szeretem. A fogam arra van, hogy rágjak vele, de nem érezni szeretném, arra ragyogó érzelmeket kaptunk a teremtőtől. Az érzés hamar lüktetésbe, majd fájdalomba fordult. B@ssza meg. A francba. A hét közepétől nehezült a történet, de bírtam, mert napi 1-2-3 fájdalommentes óra adatott. Átaludt éjszakáról nem számolhatok be, mert az nem volt, pedig a jó alvó szobrához időnként modellt fekszem. A szombat hozta el az egyértelmű mélypontot, egy napnál is hosszabb, szünet nélküli fájdalommal. Sunyi volt ám, mert csak az elviselhetőség határáig ment. Tettem egy fogadalmat: a fogamat nem adom. Így vagy úgy, de meggyógyítom önerőből. A Kataflam és társai nem játszanak, 2006. óta nem vettem be semmilyen gyógyszert és ezen most sem kívántam változtatni, maradt a gyógytea, a rozmaringfőzet, a reflaxációs hanganyag és a szellemi táplálék. Abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy Biologika, Recall Healing, pszichogenetika tekintetében csak kérdeznem kell és jobbik felem választ ad. Általa, a segítségével értettem meg a programot, ami beindult, a leállítás mikéntjét és a kifutási időt. Magamtól akár a hírhedt Szentkirályi utcai ügyeletre elmentem volna, ahol tizenhárom évesen otthagytam a fogamat, mert szó nélkül húzták ki (eddig az egyetlent). Kértem az idegrendszeremet, bírja még, azt a törölközőt fél óra múlva is be lehet dobni, türelem, türelem. Kibírta(m). Nem tudom, hogyan, tényleg. Na jó, kellett a tudás, hogy egy fájó, begyulladt fog visszafordítható; itt valóban nélkülözhetetlen a szellemi táplálék, ami erőt ad az érzelmi hullámzás, a sajgás-szűkölés idején. Amit ki kellett volna akkor, abban a percben mondanom, azaz odaharapnom, megtettem utólag. Az időről tudtam, hozzávetőlegesen mennyinek kell eltelnie, mire a tünetek enyhülnek. Nem volt könnyű, de sikerült. Nem azért, mert hős vagyok. Nem vagyok sem hős, sem különleges képességekkel megáldott valaki. Egyszerűen csak elegem volt bizonyos családi mintázatokból és a fogam fájdalma, lüktetése és az elvesztésétől való félelem sarkalt olyan dolgokra, amit a konfrontálódástól való tartózkodás, a kényelemszeretet eddig gátolt.
Emlékezz a Newton-ingára: te nem vagy acélgolyó. Dönthetsz, választhatsz; nincs determináció és tehetetlenség. A te vágyad, igényed szükséges ahhoz, hogy más minőségben éld éltedet a korábbi generációkhoz képest – és egy magasabb rezgésű mintát örökíts tovább. A felelősség itt van: nem visszafelé mutogatni, hogy „de hát nekem se’ mondta senki,” hanem a tény felismerése után megtenni minden tőled telhetőt, hogy az eddigi hiányodat erősségeddé formáld. Lehetőséged van korunk számos remek technikájával régi traumák gyógyítására, feloldására és nem kell huzalon lógó acélgömböcként pontosan azt továbbadnod, amit kaptál. Ezek az idők lejártak. Jelen korszakunk pont erről – is – szól: a felismerés már kevés önmagában; tettekkel, cselekedetek által válik építő erővé. Amikor valami nem jó, tudatosítsd, majd tegyél is a minőségi változásért és emelkedésért (emlékezz: ez lehet akár plútói folyamat is). Egyet kerülj el: a struccpolitikát. Ha valamikor nem fog működni, az most van és a mosttal kezdetét vevő jövőben – folyamatosan.
A mai kor embere, hacsak életvitel-szerűen nem kuckózik egy otthonos barlangban, nehezen tudja elkerülni a fülébe, szeme elé kerülő híreknek nevezett véleményeket. Egyöntetű sajátosságuk az érzelmeiddel játszadozás. Teljesen mindegy, miről szólnak, sugallják feléd: fontosak, sőt, minden másnál lényegesebbek.
Ha ezt figyelmen kívül hagyod és nem foglalkozol velük, kőszívű troll vagy Középföldéről (annak is keleti végeiről, jó esetben Mordor-külsőről…), de hogy nem ember, az bizonyos. Nem szükséges hozzá a józan paraszti észnél több: ilyen információ-cunamiban fizikai képtelenség megfelelni valamennyi követelőző hangnak.
Egészen egyszerűen a nap huszonnégy órája is kevés lenne hozzá, ezért ne is törekedj rá, ha jót akarsz.
Első lépésként értesd meg, ezek a hangok folyamatosan szólnak, fő céljuk önmaguk értékesítése, ami meghallgattatásuk által valósul meg. Nem fogak elhallgatni; azaz önmaguktól sosem hagynak békén. Neked kell megálljt parancsolnod. Akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha érdekes, izgalmas, színes dolgok csábítanak, a sajátod pedig akkor éppen szürke és unalmas (a felszínen csak, persze).
A rád ömlő dömping, mint harsogó zaj vesz körül. Ha meg akarod hallani a lényeget, hegyezd a füled. És persze kapcsold le a zajforrásokat, sokat segít.
Ha nincs jelentősége rád vonatkozva valaminek, hagyd nyugodtan figyelmen kívül.
Talán nem leszek ezzel a sugalmazással népszerű, de nem érdekel. A nagy empátia, a másokkal együttérzés, a világ minden szegletébe eljutó aggódó tekintet nem ad valós segítséget senkinek. Egyedül téged apróz fel, mint termesz a fatönköt.
Korunk nagy spirituális tanítója (bár nem így ismerik a legtöbben), Kimi Räikkonen szájából hangzott el a következő bölcsesség: „Leave me alone I know what I’am doing!” Szabad fordításban: „hagyj békén, tudom, mit csinálok.” Imádni való finnünk ezt vezető pozícióban mondta a rádióba csapata aggódó és aggodalmaskodó tagjainak. Folyamatosan tájékoztatták, ki hol tart, milyen az idő; elképesztő infódömpinget öntöttek rá.
Nyilván mémmé vált a mondat, de a röhögés és a más versenyzők által csak vágyott tökösség és odamondás mögé kevesen néztek. Mi is ez? Összeszedett és koncentrált vagyok. Megyek előre, a cél felé. Tudom, hogy az élen vagyok. Hagyjatok békén, nem kell a sok-sok infó, ami -talán – érdekes, de lényegtelen. Merj szembe fordulni a fősodrattal. Amire nincs ráhatásod, az leginkább energiáid megcsapolására alkalmas, másra nem.
Érdemes ráhangolódnod a koncentrációra. Amikor összpontosítasz és figyelmedet fókuszálod, a sok-sok talmi és tingli-tangli minőség fókuszon kívülre kerül. Éppen ez a cél. Értsd meg, lásd, fogd fel: attól nem válsz szívtelenné, ha nem ejtesz krokodilkönnyeket a Madagaszkáron éhező szárnyas mókusokért, vagy a lamantinok csorbuló éneklési jogai miatt.
Akinek szívügye, az oda tereli energiáit, legyen az az ő terepe, te ne szóródj szét. Élet-, lét- és kulcsfontosságú megtanulnod egyszerűsíteni, ajtókat becsukni, ha kell. Ez ad ugyanis alkalmat a zaj csendesítésére és annak észrevételére, mi is számodra a valóban fontos.
Amikor híreket nézel, hallgatsz, találd meg, miről is szól az valójában és ne a bemondó által sorolt szavak sugalmának láncaiban vergődj. Amikor hosszan értekeznek a fél évszázada nem tapasztalt gyenge méhészeti év miatt, akkor találd meg, miről nem beszélnek. Ez a legfontosabb. Aki ismer, tudja, Micimackóval – mézfogyasztási oldalról – közeli rokonságban vagyok; ha valami érzékenyen érint, az a mézellátás elbizonytalanulása, de mégis: nem biztos, hogy ott az elásott kutya.
Újra a sporthoz: ha láttál kézilabdamérkőzést, ismerős lehet a következő mondatszerkezet. Béla elvitt egy embert balra, Dezső jobbra és középen megnyílt a hely Alfrédnak, aki besétált a hatosig és köszönte szépen, belőtte a gólt, mert hülye lett volna ajtó-ablak helyzetben hibázni.
A hírek embert visznek el – elterelik a figyelmet a fő akcióról. Példánkban sem Béla, sem Dezső nem kötötte a védője orrára, hogy nem ő a veszélyes, hanem az akkor még a pálya közepén kocogó Alfréd, aki a kellő pillanatban vált sprintbe és lő gólt. Ők adták a látványos mozgást, minden szem rájuk figyelt.
Kerüld el a fenti hibát, lásd meg a rejtett mozgásokat, a felszín alatti motívumokat.
Amikor a tengeralattjáró kapitánya semmit nem lát a periszkópon át, mert köd, vagy sötét éjszaka van, a radart használja. Ez az eszköz még többet mutat meg, mint amit puszta szemmel és távcsővel észlelne.
Emlékezz: benned is ott a lokátor, a megérzések, intuíció, ösztön, értékrended. Támaszkodj rájuk, mert segíteni hivatottak.
kép: pixabay.com
kellő összpontosítással célt érsz – nélküle akár sérülést is okozhat a nyilacska (is)
Azt kell mondjam – akár az alacsony szinteket, akár a magas szintek lehetőségét tekintve -, maximálisan bejött a prognózisom. Nem azért, mert látnok lennék, csak olvasom a jeleket. Most is. Ezért muszáj írnom, párhuzamosan a fősodratú médiában hallható veszélyemelkedéssel és fenyegetettség-növekedéssel. Nem a riogatás a célom. Ha az év elejének történései készületlenül értek, akkor most jó időben tudsz jó döntéseket hozni. Nem ígérek rövid és tömör írást mára, mert – kis túlzással – Ádámig, Éváig és a kélgyóig visszamegyünk.
Miért jó egy világjárvány? Hülye kérdés, de többféle jó válasz is játszik, attól függően, hogy kinek a szemszögéből nézed a történéseket. Ilyenkor mérhető le az emberiség tűrőképessége. Érdekes, hogy az év elején az egyébként temperamentumos olaszok is – utasításra, persze – bekuckóztak, ma pedig Szerbiában a tüntetéseknek mérhető politikai hatása van. Te magad is megdöbbensz, mennyi mindent bírsz el, mennyire képes vagy idomulni és hozzászokni-hozzáedződni a változásokhoz. Ez jó is és rossz is egyszerre, hogy címkézzünk kicsit. Rajtad áll (megint csak), melyik mellett döntesz.
Emlékszel az ovira és az iskolára? Utóbbiban alsó tagozattól az egyetemig rád ragasztották a poroszos oktatási rendszer rothadt bogáncsát. Mi is ez? Mária Teréziától származik a mondás: „a birodalomnak jó katonákra és alattvalókra van szüksége.” Ennek szellemében alakították ki az egész edukációt racionálisan (Racio Educationis). Ebben vergődtél te is, én is – mindannyian. Ez a rendszer szisztematikusan beléd plántálta, hogy nálad okosabbak, kiválóbbak dirigálnak neked. Ha mégis buták, korlátoltak és ostobák, akkor is ők diktálnak, mert tekintélyszemélyek, akiket a rendszer föléd helyezett és kuss van. Amit mond, megcsinálod, akár tantónéni, akár főnök, akár parancsnok. Ha lázadozol, megaláz, pellengérre állít és kőkeményen megbüntet a rendszer. Ismerős?
Velejárója a gondolkodásról való fokozatos leszokás (emlékszel? kamaszként még csak-csak lázadtál…), a kérdőjel elfelejtése és a betagozódás egy sz@r rendszerbe. Nem véletlenül dívik ennyire kis hazánkban a szív- és érrendszeri megbetegedés, a hátfájás és a rák. Ez a gondosan felépített gépezet nagyszerűen ülteti el benned, hogy nincs lehetőséged változtatni. Maximálisan, személyes határaidat feszegetve kényszerít most rá tőled teljesen idegen dolgok megtételére, learatva a többszáz éves munka újabb gyümölcseit.
Ez van, ebben nőttél fel, ezt tekintheted adottságnak, amiből főzni kell most. DE! Miért ne változtathatnál? Ha az év első fele bebizonyította, hogy addig számodra hihetetlen dolgokhoz idomultál, vajon miért ne állíthatnál a vektoron úgy, hogy az téged szolgáljon? Gondold végig, kérlek: ha más képes volt ezt-azt letuszkolni a torkodon, miért ne dönthetnél úgy, hogy a következő időszakban nem bábként létezel? Engedjetek meg egy személyes adalékot!
Tartozom nektek egy vallomással: imádom a kürtöskalácsot. Na nem a villannyal készültet, hanem az igazi, faszenen sült verziót, abból is a fahéjas a kedvencem (ez a csemege „amúgy” színtiszta Tejút-analógia). Pár hete a piacon, miközben nyálcsorgatva bámultam a sütőfán forgó kelt tésztát, beszélgettünk a két székely fiatalemberrel az otthoni karanténhelyzetről (ahol kijárási tilalom volt érvényben). Érdekelt, a szabad székely szellem miként vészelte át ezt a szituációt.
Rám nézett nagy, kék szemével a fiatalember és teljes természetességgel mondta, hogy nyomtatott kétszáz cédulát, szerzett rá pecsétet és minden intézni valójához írt egyet-egyet, így szabadon járt-kelt, mint a madár. Ezt olyan kedves hangsúllyal mesélte el, mintha arról kérdezném, hogy tényleg meg fog-e sülni a kalács ott, az izzó szén fölött tekeregve. Kicsit táposnak éreztem magam…
Emlékezz: a magyar ember a jég hátán is megél. Gúnyos-elismerő hangvétellel szokás rólunk, nemzetről emlegetni, hogy utolsóként megy be a forgóajtón, majd elsőként jön ki. Miért ne kovácsolhatnál ebből most tőkét? Ha változtatni kell, miért ne tehetnéd azt úgy, hogy téged szolgáljon? Újra rögzítsük: a „miért ne” jön föntről. A „hogyan igen” pedig belőled. Aki karámléceket szegez köréd, attól ne várd el az útmutatót, miként ugorhatod át, vagy merre áss alagutat, ahol laza a talaj. Erre neked magadnak kell rájönnöd. Újabb DE! Mindezt nem szükséges egyedül megtenned és megélned.
Most válik egyre jelentősebbé az emberi kapcsolat, a társas együttműködés. Az egyik fő égi mintázat a Jupiter, a Plútó és a Szaturnusz együttállása a Bak asztrológiai jelében. Most eltekintenék a mélységekbe nyúló elemzéstől (ahogyan korábban is volt már téma, úgy a jövőben is lesz), inkább tekerjünk egyet a nézőkén, hogy jobban, élesebben és tisztábban láthassuk meg a benne rejlő üzenet legfontosabb részét. A változás elkerülhetetlen. Talán kívülről ér nyomás, de a lényeges történések benned, belülről kiindulva zajlanak le. A döntést te hozod meg, miként reagálsz.
Ami nagyon-nagyon, talán mindennél fontosabb: nem kell egyedül haladnod ezen az úton! A Jupiter csapatjátékos. Olvassuk így a hármas találkozó üzenetét: együtt, mélységi változásokat eszközölve nem csak komoly értékekkel gyarapszunk, de minden nehézséget könnyedén győzünk el. Igen, könnyedén. Igen, minőségi átalakulást megélve. A történelem közelebbi és távolabbi szeletei is gazdagon kínálják a jó példákat, tekintsük őket ragadósnak. Amúgy ellenpéldából, mint ellenjavallatból is akad bőséggel: miként és hogyan puhányultak el a mozdulatlanságtól és a gondolkodásról lenevelésig csavart jóléttől jobb sorsra érdemes embercsoportok.
Talán már te is látod a fellegeket. Jönnek és némi eső is várható. Ha a kunyhód szalmából épült… Igen, akkor olvasd újra a három kismalacot és emlékezz arra is: a farkas időközben kommunikáció- és marketing szakon mesterdiplomát szerzett évfolyamelsőként, summa cum laude minősítéssel. Neki ez a dolga. Már nem ordasnak látod, sőt. Itt érdemes felidézned a sorok között olvasás fontosságát. Aktuális. Álljon itt pár gyakorlati, praktikus előkészület. Legyen embered minden fontos dologra. Építs kapcsolatokat, hogy ha bemerevednek a szokásos beszerzési források, kitől szerzel ennivalót, tojást, zöldséget, gyümölcsöt.
Találj rá a termelőidre. Erősítsd a kölcsönösséget és legyél te is valakinek vagy valakiknek az embere, akit hívhatnak bizonyos típusú megoldandó élethelyzetek esetén. Alakíts ki olyan bizalmi hálót, aminek szövése sűrű és megtart, történjen bármi is. Ha különcnek tartod magad, most egy jó kis önlegyőzős gyakorlatot kaptál. Keríts egy papírt, amire hálózat-szerűen rajzolod föl, mikor, miben kire számíthatsz. Egy következő papírra pedig rögzítsd, kinek tettél ígéretet a másik oldalon, hogy jössz, ha szükség van rád.
A rendszerből nem vehetsz ki többet, mint amit beletettél, de attól szép, hogy ha az ismerősöd és te is beleteszel egy-egy energiaegységet, az egész „gépezet” minimum tízzel erősödik. Az informális háló erős. Erősebb annál, hogy hatósági intézkedések szétszaggassák. Emlékezz a székely kürtöskalács-sütő fiatalember példájára. Miért ne működtethetnéd a leleményességet az épülésre úgy, hogy egyébként az égvilágon senkit és semmit nem rövidítesz meg általa?
Analógia: az adócsalás bűn. Az adótervezés legális. Egy ügyes könyvelő a törvény minden betűjét betartva igen komoly előnyhöz juttathat abszolút legális és pihentető álmot engedő módon. Miért ne működhetnél most eképpen? A csillagos ég, a kozmosz erői nem a bólogató birka-energiát támogatják. Találj rá az optimumra, ahol valódi egyensúlyt tudsz megélni és hozd ki a lehető legtöbbet a „második hullámból.”
Tudnod kell, hogy az elkövetkező idők jelentős részében (különösen a következő hullám várható időszakában) az említett hármas együttállás a Halak zodiákusában járó Neptunusszal sextil fényszög kapcsolatban is fog állni – hol erősebben, hol kisebb intenzitással. A változások, a megélések, a jövődet érintő döntések mind-mind mély lelki hatást is ébresztenek. A hatvan fokos sextil a működőképes dolgok megalkotását, a megértést, a szintézist támogatja. Ez a bizonyos újabb rendkívüli helyzet segít jóval többet megtanulni önmagadról, mint amit gyalog hétköznapokból épített évtizedek alatt sem tudnál összeszedni. Figyeld, milyen hatásra mely húrjaid pendülnek meg. Komoly önismereti eszközt kaptál.
Jóval mélyebb megértésen keresztül kapcsolódhatsz össze önmagaddal és tudd azt is: lesz rá időd. Az újabb lelassulást ne akard elmismásolni, átaludni sörmámorban, netán felfekvésessé sorozatozva a huplisra ült kanapén. Merj letekinteni a mélységekbe, mert ott a lelked kulcsa. Útmutatót kapsz önmagadhoz, az indulataid, félelmeid – érzelmi reakcióid meg- és felfejtése öles léptekkel vezet egy magasabb önismereti szintre. Ez pedig majd a harmadik hullámnál fog jól jönni, de erről később.
Kezdj most építkezni. Készülj, mert mi a legrosszabb, ami történhet? Fölöslegesen dolgoztál az előrelátás jegyében. Legfeljebb időd ment rá, de annak is bőven megtérülő haszna van, mert csiszol, mégpedig jobb emberré. A következő időszakban az elmélet visszaszorul, helyét a praktikum, a gyakorlat, a vizsgán való teljesítés mérhető eredményei veszik át. Itt nincs rizsázás, melléduma.
Az számít, amit leteszel az asztalra. Gyűjts eszközöket, építs kapcsolatokat és tudd, hogy a legjobb énedet hivatott kihozni ez a nagyszerű, de változó idő.A július 24-én immár harmadik alkalommal jelentkező kiscsoportos Főnixébresztő online workshopon erről a témáról is beszélünk és számos egyszerű, praktikus, bárki által bármikor használható eszközt is megtanulunk, melyek elvehetetlenül (hiszen tudásról van szó) szolgálnak a következő időkben. Beszélünk majd a félelem kezeléséről és egy remek módszerről, mellyel a zsigeri aggodalom legordasabb méregfoga is azonnal kihúzható. Ennek tükrében lásd meg: izgalmas, mozgalmas, de inspiráló idők köszöntenek rád.
