Szombaton egzakt a Rák asztrológiai jelében járó Merkúr és a Bakban hátrafelé lépdelő Plútó szembenállása. Ahogyan ígértem a Merkúr-Jupiter oppozíciónál, a nagy hármas együttállás minden résztvevőjével farkasszemet néző planéta állomásairól külön-külön tudósítok. Irányozzuk hát az ég felé spirituális teleszkópjainkat és nézzük, mit üzen ez a kozmikus helyzet. Kezdjük a mélységek megértésével: nem csak rálátunk alsó-belső világunkra, a belül forrongó magmánkra, de a szellem szintjére emelve tudunk mit kezdeni az ott kavargó minőségekkel. Azaz: lehet, hogy zsigeri indulatból reagálok (most még) valamire, de már értem, miért teszem ezt. Innen egyetlen aprócska lépés más (magyarul: jobb) döntést hozni és kikeveredni a mocsárbörtönből, ahová magamat zártam hét lakat alá. A Plútó persze nem csak a mélységek, de a magasságok jelölője is; tekintsünk rá erről az oldaláról. Amikor látom a mélységeimet, ott, pontosan bennük rajzolódik ki, hogy miképpen, hogyan szolgál és emel mindez. A szemben álló Merkúr remek gondolatokat, szellemi késztetést szállít, amivel az ösztönerőket cselekvő módon transzformálhatjuk mindennapi életünkbe. Mondhatnám, hogy megzabolázzuk a táltos csikót, de ez féligazság. Szelíd, odafigyelős, ráhangolódó módon kérjük meg, hogy segítsen. Ez a fajta – önmagunkkal folytatott – kommunikáció több mint gyümölcsöző.
A rangsorolás csapdája elől kitáncolnék: nem mondom, melyik a fontosabb, de augusztus első napján félreérthetetlenül tolják orrunk alá az égiek, mik a méltatlan, fényét vesztett, kikopott minőségek életünkben. Ha eddig önbecsaptál, akkor ez rossz hír. Látod, érted és ha folytatod, már nem hivatkozhatsz tudatlanságra. Ellenben magas szinten működtetve a nap energiáit végleg kigyomlálhatod mindazt, ami már szükségtelen. Gyors, azonnal, radikális – egyszóval plútói módon zárva le a folyamatot. Igen, ez az emberi kapcsolatokra is igaz, elvégre Hermész planétája nem csak a gondolkodás, a beavatás és az értelem, de az emberi kapcsoltok jelölője is. Ha félelmetesnek tűnik, tudd, ott a megkönnyebbülés, mint kozmikus jutalomfalat. Száz szó is egyféleképpen végződik: a mélységek meglátása alkalmat ad a kiemelkedésre. Megengedi, hogy régóta görgetett diszkomfortokat nyessünk le huszárosat vágva. Támogatja a megértésből fakadó, rakéta típusú emelkedést. Ugye, hogy jól indul az augusztus?
Csütörtöktől a hét végéig, vasárnapig áll együtt a Kos asztrológiai jelében járó Nap a Halak csillagképének legfényesebb, alfa csillagával, az Al Rischával. Ez a csillag a Nap útja, az Ekliptika alatt fényeskedik, így mutatva rá, hogy a hozzá tartozó minőségek alapvetően a belső, érzelmi vetületünkhöz tartoznak. Itt döntünk. Ebből a csillagból indul ki a két fonál, amely a csillagzat visszatérő, illetve kiemelkedő halacskájához vezet. A lélek összegzéséből indul ki az új irány, annak megfelelően, hogy a leltár készítésekor mi vált fontossá. Azért is kiemelt jelentőségű ez a bizonyos összegzés, mert a mindennapok sodrában gyakran „áldozatul esünk” szubjektív valóságérzékelésünknek és tényszerű érzelmi rovancsolás nélkül egészen mást hinnénk, mint ami a való. Az önbecsapás szekerére pedig üljön fel, akinek hat anyja volt…
Lezárás, befejezés, visszatérés – a döntés a mi kezünkben van. Tudatosítsuk, egyik sem jobb a másiknál, csak más. A szabad döntésből meghozott visszatérés magasabb szintű, mint a tudattalan, sodródó kiemelkedés, mert azt észre se’ vesszük. Nagyon mély, belső folyamatokról beszélünk az Al Rischával találkozó Nap esetében, amik viszont testesülnek tetteinkben. A hétköznapok valóságára kiható erők az asztrológia köréhez kötődnek, innen nézvést pedig a Kos erős, lendületes, kezdeményezésre kész köntösét ölti magára cselekvő énünk égi megjelenítője. Attól, hogy belül és – akár – álmainkban ilyen mély, ám intenzív történések zajlanak, ne várjuk el, hogy passzivitásba merevedjünk. A tettekben erő, tűz lobog, ami belülről, a lélek mélyéről kapja igazi táplálékát. Éljük meg ezt a nagyszerű együttállást a maga fényességében, hogy a következő időszakra kiható legjobb döntéseket hozhassuk meg, amik nem csak bennünket, de környezetünket, annak fényességét is emelik.
Időnk és lehetőségünk adatik elmélyülni, összegezni, elvonulni. Az idei Húsvét más, mint a többi. A kozmikus történések egyik leképeződéseként a szokásos családi sonkapartik, mindenholmástpiálós-büdöskölnivellocsolós-reggelkilencretotálbeb@szós régi berögződések idén pihennek. Használjuk ki, hogy az ünnep szentsége és szenteltsége most tényleg a miénk lehet. Érdemes a hírek híreknek álcázott irányított véleménycsomagok fogyasztását minimalizálni; ha még van tévénk, defenesztrálnineki is pihenőt adni egy kiadós üzemszünettel. Bosszankodás és az elmaradt zabaorgiák gyászolása helyett töltsünk minőségi időt önmagunkkal. Összegezzünk. Vonjuk le a tanulságokat, de mélyen, belül, érzelmeink legbelső-legalsó rétegeiben, ne csak amúgy szatócsmódra. Ez az „elvonulás” igazán intenzíven szolgálja előrehaladásunkat, épülésünket. Rálátunk olyan energetikai mozgásainkra, amik máskor és „amúgy” észrevétlenek még saját magunk számára is. Irányt korrigálhatunk, döntéseket hozhatunk a belső csend állapotából.
Lássuk meg, milyen változtatások
szükségesek, mik azok a minőségeink, amikből ideje végre kiemelkedni. Lehet,
hogy ehhez áldozatot is kell hoznunk, de ez nem lemondás, hanem önkéntes
felajánlás. Nyugodtan engedjük belső hangocskánkat a mikrofonhoz, hadd hallassa
végre hangját, mert könnyen elképzelhető, hogy igen-igen hosszú ideje, netán
évek-évtizedek óta elnyomtuk, azt képzelve, hogy nincs is ott. Pedig működik,
és amit suttogott, azt végre halljuk meg és cselekedjünk aszerint.
A Nap, cselekvő énünk képletbeli megjelenítője most érintette a Halak csillagzatához kapcsolódó Andromedae-t, aki az áldozat fontosságára irányítja figyelmünket. Innen a kiemelkedés, a körből való, méltó módon történő felemelkedés irányába, a felfelé úszó, kiemelkedő halacskához tart. A mélységből, összegzésből ilyen módon tudunk az áldozat felvállalásával a kiemelkedéshez eljutni: minden ott ragyog a csillagos égen; itt és most, a földi világunkban és valóságunkban „csak” le kell képeznünk. A Halak fényábrája alatt a Cet égi egyenlítői csillagzata jelzi, mekkora jelentősége van most az elvonulásnak, a befelé figyelésnek. Szentelhetjük az idei Húsvétot ilyen módon önmagunk (Ön-MAG-unk) megváltására és arra, hogy ezen a módon, kiemelkedve szülessünk újra.
A Szaturnusz valódi jelentéstartalmának kibontása után most folytassuk a tisztázást a Plútóval. Fontos megismernünk az égi vándorok igazi energetikáját, hogy ezzel a tudással oszlathassuk el a félelemkeltésből bogáncsként esetlegesen ránk ragadt rossz érzéseket. Emlékezzünk: január 12-én nem armageddonos világvége lesz. A Föld forgástengelye stabil; kevéssé valószínű, hogy pont aznap fordulna ki a helyéből. Ha mégis így történne, akkor tévedtem és a továbbiakban nem írok már semmit… Addig félünk valamitől, amíg nem ismerjük. Abban a pillanatban, hogy valódi, értékes és használható tudást birtokába jutunk, képesek vagyunk mély, belső rettegés nélkül tekinteni a még valójában is veszélyt rejtő dolgokra. Példa: amint utána olvastunk, hogyan viselkedik a vipera, már nem tojunk be, mikor egy békés hargitafürdői kirándulás alkalmával megpillantjuk ezt a nemes kígyót egy nagyobbacska kövön napozgatni. Példa kettő: egy nagyobb műtétre szívszorító halálfélelem nélkül készülhetünk fel anatómiai ismeretek, sebésszel való konzultáció; a teljes folyamatra való rálátás segítségével. Lássuk hát a Plútót, másik „világvégés” főszereplőnket!
Nagyon érdekes, hogy bolygónkról
szabad szemmel a Szaturnuszig látunk el, a Plútó már ezen túl járja útját,
ezért is nevezik őt a szakzsargonban transzszaturnáliának, a gyűrűs bolygón túl
elhelyezkedő planétának. A három érintett princípium messianisztikus bolygó
(Uránusz, Neptunusz, Plútó), üzenetükben megjelenik a megváltó energia, ami
valódi szintemelkedést tesz lehetővé. Fontos tudatosítani, hogy önmagunkat váltjuk meg, nem ölbe tett
kézzel várunk egy huszonegyedik századi ácsra, aki Jézus kései utódjaként
passzív és akarattalan énünket emeli ki a trágyából. Plútó – alvilág. Hádész az
istensége, aki igen speciális helyet foglalt el a mitológiában. Amikor
alvilágról beszélünk, érdemes fogalmat tisztáznunk: nem pokol. Akkor és csak
akkor pokol, amikor azzá tesszük. Belső-alsó világunk a tőle való elhatárolódás,
tagadás, elnyomás, elfojtás és ezek tetszőleges kombinációja révén
alacsonyulhat „pokollá.” Szokás a Mars magasabb oktávjaként említeni (Paksi
Zoltán gondolata), hiszen a vörös bolygóhoz hasonlóan az erőről (is) szól,
igazi erőplanéta. Azt az erőt szimbolizálja, amivel minden megrekedt,
méltatlan, trutymós helyzetből kiemelkedhetünk. Nincs az a ragadós-cuppanós
mély mocsár, amiből plútói erővel ki ne vághatnánk magunkat. Hogyan tehetjük
meg mindezt? Radikális, gyors, intenzív módon. Itt nincs helye mérlegelésnek,
hezitálásnak, időhúzásnak: azonnal és végtelen határozottsággal emelkedünk ki;
így lépve ki a lejárt szavatosságú, avas minőségekből.
Az egyik közismert, Plútó ellen
felhozott vád a rombolás. Igen, ezt adom. Valóban működik benne romboló erő, de
(!) csak azt, azt viszont maradéktalanul és könyörtelenül ledönti, porrá zúzza,
ami méltatlan. Nem öncélú, kirakatot törő, kevert-hubi-vermut mámorban fetrengő
suhanc módjára teszi, hanem így ad lehetőséget újat, erőset és szépet építeni.
Talán magunktól nem végeznénk el, vagy csak nagyon részlegesen a bontást
szentimentális okokból, egó-eredetű fals ragaszkodásból: ilyenkor lép képbe a
Plútó és segít ki minden erejével. Ragyogó! Lássuk meg: nincs más választásunk,
mint újat építeni, hiszen már összedőlt és alapjaival együtt tűnt el a régi,
energetikailag (is) korhadt faház-viskó. A planéta segít bejárni a
mélységeinket, de nem úgy, mint mikor a kölyökkutya orrát ütik a saját
ürülékébe: a cél a mélységekből való kiemelkedés. Ez az a bizonyos, fentebb
hivatkozott megváltói, messianisztikus energia. Ha és amikor a Mars ereje
kevésnek bizonyulna, a Plútó segítő jobbot nyújt és a rakéta erejével emel fel a
legmélyebb mélységből is. Muszáj megértenünk, hogy itt és most radikális
változásra van szükségünk. Nincs miért finomkodni és lassítani próbálni a
folyamatot: van értelme tárt karokkal a lavina elé állni, hogy megfékezzük?
Mindez a sok-sok erő – ellentétben a hóförgeteggel – nem eltemetni, maga alá gyűrni akar, hanem a méltatlan, általunk talán nem is tudatosított dolgainkat segít kitisztítani. Gyökeres változás és átalakítás – lehet, hogy évek óta terveztünk valamit, ami szolgálna bennünket, de – például – kényelemszeretetből nem léptük meg. Most helyzetbe kerülünk, az aktuális égi mozgás elhozza a döntési lehetőséget. Lássuk meg: mélységeink bejárása után óhatatlanul és automatikusan a kiemelkedés következik. Nyilván dolgozhat bennünk a szabad akarat és dönthetünk önsorsrontó módon, maradhatunk a mocsárban: a dagonya mindenki előtt nyitva áll. De miért tennénk ilyet? Jelenlét, cselekvés és nyitottság: ezek segítenek a következő időszakban. A két főszereplő, a Szaturnusz és a Plútó bemutatása után kettejük kapcsolódásáról írok majd, a közeledő fényszög jellemző energiáiról, hogy mind teljesebb kép birtokában várhassuk ezt a nagyszerű lehetőségeket kínáló, igazi alkimista (átalakító) időszakot.
Pénteken egzakt a Nap és a Plútó együttállása a Bak asztrológiai jelében. Egészen különlegesnek ígérkezik ez a nap, mikor a végletek és a végletesség ereje egyesülve segíti az ember gyermekét kilépni a sz@rból sárból. (tovább…)
