Szakadnak a párnacihák, a gyűrött bankjegyek ugyanúgy élelmiszerbe konvertálódnak át, mint az A-hitelkeret legalja: aki él és mozog kicsi országunkban, felhalmoz. Aki nem (vagy titkolja), kiröhögi a spájzolókat. Tényleg ilyen egyszerű lenne? Naná, hogy nem. Mielőtt te is beállnál az ítélkezők kígyózó sorába, kérlek, gondolj végig pár dolgot. Nem is olyan régen átéltünk egy (két) világháborút. Igen, persze, tudom, hogy a jelenleg élő legöregebbjeink is csecsemők, gyermekek vagy ifjoncok voltak akkor és a mostani hipermarket-ostromlók soha nem éheztek, legfeljebb ha túlélőtúrára fizettek be és eltaktikázták magukat. A családnak, a nemzetnek működik a kollektív emlékezete. Aki járt már családállításon, hallott róla, hogy ezek a minták hetedíziglen megmaradnak bennünk, sejt- és DNS-szinten öröklődik tovább. Mivel bőven nem pörgött ki ennek a mágikus hetesnek a fele sem az utolsó éhség-válság óta, ezért a fiatalok is fogékonyak az ilyesmit nem átélt országok lakói által irracionálisnak bélyegzett felhalmozási késztetésekre. Most egészen egyszerűen aktiválódnak ezek a kódok. Vásárolni kell, amíg lehet, mert utána ki tudja, mi jön. Valós tapasztalatok állnak mögötte, még ha nem is ebben a fizikai testben szerezve. Adjunk hozzá némi fűszert: a kommunizmus évtizedei valóssággá tették a hiánygazdaságot; generációk nőttek fel abban, hogy venni kell, ami kapható, ha barackkonzerv, akkor azt, ha gumipapucs, azt – bármit, ami elérhető. A hatások most sem összeadódnak, hanem összeszorzódnak, így vezetnek a most tapasztalható beraktározási jelenséghez.
Újabb fűszer: minden nap több hivatalos fórumon hangzik el, hogy Magyarország élelmiszer ellátása (és persze pénzügyi rendszere is…) stabil, bőséges készletek állnak rendelkezésre, hogy hosszabb ideig ellássák a lakosságot. Mi történik, mikor ezt halljuk? Bekapcsol a gomb: „aggodalomra semmi ok,” „nincs itt semmi látnivaló!” – ezeket hallva tudjuk, hogy valami borzalmas baleset torzan látványos áldozataitól igyekeznek elszeparálni bennünket megnyugtatónak szánt mondatokkal, de becsapva, mert igenis lenne mit bámulni. Megtanultuk hosszú évtizedek hamis és hazug kommunikációja után, hogy tükröt tartsunk egy-egy kijelentés után, és ha azt mondják, bőven van elemózsia, akkor rohanjunk az utolsó darabokért, mert a tihanyi visszhang a központi lisztraktárakba költözött kicsit (hónapokat) kongani. Ez igaz a készpénzre is. Olvasd össze a leírtakat és máris érted, miért alakult ki a jelenség. Az megértés pedig kihúzza az ítélkezés méregfogát. Nem mondom, hogy most szaladj sprintben betárazni, de lásd és a szellem síkján tudd vizsgálni, miért tesznek oly’ sokan így.
A végére hagytam a legszebbet, a legcsodálatosabbat, hogy lásd, milyen fantasztikus változások lehetőségét hozhatja el a mostani koronavírusra épülő eseményfolyam. Az emberek, nagy tömegben is fegyelmezetten vásároltak-vásárolnak. Lehet, hogy irracionális mennyiséget, de nem veszekedtek, nem verekedtek, elmaradt a kakaskodás, a tömegpánik és egymás halálra taposása. Utóbbi pár éve megesett egy áruházlánc üzletnyitásánál, amikor pár száz forintért kínálták a trappista sajt kilóját… Szemtanúja voltam, hogy Karácsony, azaz a szeretet ünnepe előtt kurv@anyáztak elegáns honpolgárok egymással, mert ugyanazt a fenyőt akarták hazavinni és ugyanígy, Húsvét előtt a kívánatos kötözött sonkán is képesek voltak józan, felnőtt emberek a tettlegesség határárig kakaskodni. Most nincs ilyen. Nem véletlenül, pedig a konkrét éhezés veszélye-rémképe igen régen bukkant föl. Az előző válságban, bár dőltek a devizahitelek (tapasztaltam…), olvadtak a családi vagyonok, szűntek meg a munkahelyek, nem éltük meg az éhezés fizikai szinten megtapasztalható valóságosságát, helyesebben szólva annak kilátását. Most igen. Akkor sokan méltatlanul vetkőztek ki magukból, mostanra (lásd meg a szépséget: elnagyolva egy jupiteri kör megtétele után) mennyivel bölcsebb lett a nemzet, az emberiség. Lásd a fejlődést és a haladást, ne a rosszat és az értelmetlenséget!
Első pont: nem érdemes túl sokat
töprengeni, hogy vírus, mérgezés, magától alakult ki, „ránk küldték,” Isten
csapása, vagy csak egy laposabb Armageddon. Gandalffal szólva: akárhogy is van,
most itt van és ez a lényeg. Ne adj energiát a felelősök keresésének, mert az
nem ad megoldást. Stephen R. Covey egy igazán szemléletes képet illesztett
hasonló helyzetekre: amikor megmar egy kígyó, fölösleges botot ragadva
hajkurásznod, hogy agyonüsd. A méreg attól még nemcsak benned marad, de a
fokozott aktivitásod nyomán gyorsabban is szívódik föl. Először is szívd ki a
mérget! Mindegy, hogy az összeesküvés-elméletek híve vagy, netán bizonyosan tudod
is, hogy ebből mi a valóság, esetleg a haraszt zörgését is a puszta véletlennek
tulajdonítod – tedd félre. Nem fontos. A jelen történéshalmaz hihetetlenül jó
helyzetbe hoz bennünket. Olyan tanítások, felismerések és változtatások
lehetősége köszöntött be, amik által valóban megújulhat az emberiség és benne a
magyarság különösképpen.
Az első és legfontosabb tudatosítani, hogy változások vannak és jönnek. Nem fogsz felébredni arra, hogy ez csak egy (rossz) álom volt. Ezt nem riogatásból mondom, mi sem áll tőlem távolabb, de barátkozz meg az egótól amúgy fényév távolságra helyezkedő változás beköszöntével. Emlékezz arra is, hogy a változást elszenvedjük, a változtatást működtetjük, ráható, cselekvő módon. Mivel a külső körülmények, a játékszabályok, maga az egész játszótér itt és most, a szemünk láttára alakul át, baromság struccként homokba fúrni a fejünket. Miután elengedted az illúziót, hogy kialusszuk magunkat és minden pontosan úgy megy tovább, mint pár hete, akkor tudatosítsd, hogy pont ezért érkezett ez a nagy kazal tanítás. Nem jó, nem volt jó, ahogyan és amerre haladtunk. Sok-sok kisebb jelből nem tanult az emberiség, hát kapott egy kicsit nagyobbat. Nyugi, nem az a Teremtő, az univerzum, vagy Földanya szándéka, hogy kinyírjon bennünket. Hidd el, ha ez lenne lett volna a szándéka, már rég megtehette volna – azelőtt, hogy végigáramlik rajtad a meglepetés. Nem ez a cél, legfeljebb legvégső eszköz, ha makacsul ellenállunk a változtatásnak. Sokat, nagyon sokat beszéltünk a Szaturnusz-Plútó együttállásról, már a tavalyi év végén. Itt van, tessék. Változtatni kell. Pont úgy, mint a viharban: a hajlékony ág megmarad, a merev törik.
Második pont: tanulj meg lelassulni. Az elmúlt évek és korszak a gyorsulást sulykolta, csinálj egyszerre hat dolgot, de lehetőleg minél gyorsabban. A sebesség jó, a sebesség függőséget is okoz(hat), így váltál egyre gyorsabbá, gyakran a lényeg mellett robogva el. A lassulás megfontolttá, éretté és bölccsé tesz. Meglátod mindazt a csodát, ami mellett autópálya-tempóban a másodperc töredéke alatt száguldasz el, de kényelmesen biciklizve még az illatát is érzed a mesés látványon felül. Szaturnuszi erény a megfontoltság, amihez a tempó csökkentése is szükségeltetett, hiszen önmagunktól nem tettük meg a szükséges lépéseket ez irányba, sőt. Most mindenre kapsz időt. Kapsz időt újragondolni életed dolgait. Ha a munkád és megélhetésed oldaláról érnek hatások, kérlek, emlékezz az előző pontra: változtass!!! Engedd el az elkeseredést és az aggodalmat, mert az nem visz sehova, csak felültet egy riadalom-ringlispílre. Elképzelhető, hogy eddig bizonyos szakmát végeztél, azt tanultad és stabil jövedelmed származott belőle, de a jelen helyzet tollvonással nullázta le az egész iparágat. Ez a tény, amin változtatni nem tudsz, de a reakcióidon igen. Emlékezz, az egy bezáródó ajtó tíz kinyílót hoz magával, de ezeket akkor láthatod meg ha nem a csukódásra fókuszálsz. Tudnod kell, hogy a jelen kozmikus helyzetben a bőség, a kiemelkedés és a végtelen lehetőségek tömkelege munkálkodik, csak a. tudatosnak kell rá lennünk b. keresnünk kell őket. A Jupiter-Plútó (és március 18-án még itt járó Hold-Mars négyes) együttállás erről is szól. Merev és törésre hajlamos faág akkor vagy, ha görcsösen ragaszkodsz ahhoz, amit most csavart ki kezedből a Sors. Lehet, hogy mestere voltál, de miért ne tudnál másban is tökéletest alkotni? Dobj újat, ha kell, lásd meg azt, amit más nem vesz észre!
Harmadik pont: lásd azt, mennyire
jó a mostani időszak. Gondold el, mikor tölthettél ennyi – minőségi időt
önmagaddal és a családoddal? Olvastam, hogy mindegyik mobilszolgáltató igen
komoly plusz adatforgalmat ad ajándékba, de ne ess kísértésbe. Emlékezz, pár éve
a vasárnapi boltzár hozta felszínre, hogy sok család nem tud mit kezdeni
egymással a hét legszentebb napján pláza nélkül. Unatkoznak, klikkesednek,
utálják apát és viszont. Ennek következménye eltolódott mostanra; a boltok a
hét napján nyitva voltak (eddig), a valós problémát „elegánsan” beb@sztuk
besöpörtük a szőnyeg alá. Ezeket a sorokat 2020. március 17-én, kedden kora
délután írom. Érzésem szerint nemsokára kijárási tilalom, lakhelyelhagyási
korlátozás vagy egyéb elnevezésű, ilyen tartalmú dolog következik. Miért? Mert
nem működtetjük az önfegyelmet (újabb szaturnuszi minőség). Tegnap mindenhol
családok, iskoláskorú gyerekek jártak, vásároltak, mintha egy szimpla, de
örvendetes tavaszi szünet legelső napját ünnepelnék. Jó, persze sokan maszkot
hordtak és a sokévi átlagnál több lisztet és olajat vettek, de az ajánlást,
hogy lehetőleg mindenki maradjon otthon – nagy ívben sz@rtuk tojtuk le.
Megszoktuk, hogy az individuum a csoportérdek fölött helyezkedik el; ez nekem
jár, én
jól érzem magam, attól a többinek még nem lesz rossz, és hasonló „érvekkel”
alátámasztottan. Nem járványügyi oldalról közelítem meg a fegyelem hiányát,
hanem spirituális vonulatából. Akár hiszel a cseppfertőzésben, akár koholt
dolognak tartod, azt láthatod, hogy nincs tartása a jelen emberanyagnak – e
pillanatban; legalábbis nem kellő tartása. Nincs baj, a gerinc ki tud még
egyenesedni, a hát szépen és rugalmasan délcegedhet, ha döntünk. Mi a hétfői
nap konklúziója: ha és amennyiben tényleges és valódi és nagy baj lenne, senki
nem venné komolyan. Mi ebből a legrosszabb következtetés: hogyan számítsak honfitársaimra, ha ez sem megy? Éppen ezért
gyanítom, hogy maholnap szigorúbb központi intézkedéseket jelentenek be, mert
erőből értünk még itt és most. Nem károgok, tudom, hogy pillanat alatt alakul
ki a kritikus tömeg, ami a legjobb felé fordítja át a nemzet, az egész
emberiség energetikáját. Miért vagyok ebben ennyire biztos? Emlékezz, mindössze
kilenc év telt el egy másik nevezetes március 15. óta. Akkor, a hónyulas Húsvét
ünnepén tömegek rekedtek az autópályákon hófogságban és irigykedés,
torzsalkodás nélkül segített mindenki mindenkin. A suzukis nem kárörvendett az
audison, hogy „na, te köcsög, ennyit ér a négy karikád, a négy nagy nulla,”
hanem adta a forró teát és a takarót. Azóta, bármennyire is mást láthattunk a
felszínen, a mélyben igenis dolgozott a spirituális kovász és nemesedett a
magyar és az ember globálisan, mindössze nem alakult ki helyzet, ahol ezt
bizonyíthatta. Eddig.
Ami viszont gyökeresen (Plútó)
eltér 2011. tavaszától: nem állhat vissza a megszokott rend
belekényelmesedett rendetlenség. Akkor megmutattuk, van tartásunk, majd hetek
alatt lekopott a máz. Most változtatnunk kell, mélyre hatóan, az alapokig.
Szokásokat kell levetkőznünk, hogy új és nemes szokásoknak adhassák át
helyüket. Például: alázat, törődés, figyelem. Személyes erőfeszítések. Nagyon
jó, amikor a facebook-on gyűjtesz egy nemes célra, de most csöngess be a
szomszéd nénihez, hogy miben tudsz segíteni neki. Nyeld vissza a gombócot és
kérdezd meg a büdös bunkó szomszédot, hogyan tudtok együttműködni a következő
időszakban. Lehet, jobban és mélyebben megérted őt és már a. a szaga is
elviselhetőbbé szelídül, b. a modorát sem látod oknak az azonnali eutanáziára.
Fedezd fel újra a családodat, a környezetedet, a szomszédokat, a kisboltot.
Nézz körül helyben (Szaturnusz)! Gondold újra: függhet-e az életed, a
megélhetésed, a táplálkozásod attól, hogy 10.000 kilométerre tőled mi történik?
Valóban a globalizáció a legjobb út? Mit és hogyan tehetsz a biztonságodért, milyen
változtatások vezetnek erre az útra? Tényleg ciki Bali helyett Bakonybélre
utazni? A Maldívon készült szelfi után nem gáz, ha idén a Tisza-tó vagy a
magyar tenger partján ér a nyár. Valóban licitálni kell a szomszéddal a nagyobb
és újabb autó terepén, adott esetben kicentizett lízingdíjjal, csak hogy
pukkadjon meg?
A Szaturnusz most a tudatosság
ezen oldalát is behozza: tegyük mérlegre, mi az, ami sallang. Legyünk
praktikusak, engedjük el a fölösleget. Figyelem! Ez nem aszketizmus; a valódi
vágyainkat nem érinti, de legtöbbünknek van mit kisöpörnie. A talmi, hiábavaló,
nem szükséges dolgok és minőségek áhítoznak már egy alapos átfésülésre-selejtezésre,
hogy megkönnyebbülhessünk. Először kérdőjelezzük meg, majd dobjuk a kukába a
„fogyasztói társadalomban élünk” bullshitjét. Miután ez a sz@galacsin ott
landolt, ahová való, gondoljuk végig: tényleg szerzésről, birtoklásról,
felhalmozásról és fogyasztásról szól az életünk? Ez így nem túl üres? Javaink
és birtoktárgyaink határoznak meg bennünket? A gyűrűs bolygó helyzetbe hoz a
válaszreakcióink által is. Ha otthon kell maradnunk, mert bevezetnek egy
hatósági korlátozást, dönthetünk alacsony szintű megélésről (börtön), de arról
is, hogy ez egy kivételes lehetőség. Lehetőség arra, hogy időt tölthessünk
önmagunkkal, a szeretteinkkel; elengedjük azt a tévképzetet, hogy csak
animálva, játszóházban, moziban és mesterséges ingerek tobzódó gerjedelmében
lehet agyonütni az időt. Tanuljunk meg újra beszélgetni, társasozni, olvasni.
Alacsony szintű megélés, ha a család minden tagja az ingatlan különböző
sarkaiban naphosszat telefont nyomogat és így akar „túlélni.”
Építsd ki a helyi
mikroközösségedet, de ne csak mostanra, hanem úgy gondolva rájuk, mint a régi
időkben a falubeliekre. Engedd el a személytelenség védőruháját, mert látod,
milyen könnyen tekeredik a nyakad köré. Ha társasházban laksz, kezdj el
köszönni a másiknak (ha eddig nem tetted volna), nem baj, ha először
furcsálkodik. Az emberi kapcsolatok, az egymás közti láncszemek mindennél
értékesebbek, most döbbenhetsz igazán rá (már le sem írom, melyik planéta
hatása…). Tudd, kik laknak körülötted és alakítsd úgy a jövőt is, hogy működjön
egy kölcsönös együttműködés; ha kell, tegyél többletgesztusokat. Hidd el,
megéri. Talán furcsán hangzik, de kezdj el egyre hálásabb lenni a koronavírus
áldásos hatásiért, mert nélkülük pont úgy haladtunk volna a nihil felé, mint
eddig. Végre egy kellően erős inger eltántorított bennünket az agyatlan
robogástól, most végre ébredhetünk és hályogtól tisztult szemmel láthatjuk
önmagunkat, az életünket és egymást.
p.s. két érzelmet feltétlenül uralj. A félelem, különösen a halálfélelem kifejezetten káros, a tüdőre megy rá. Emlékezz, minden félelem irracionális, húzd fel szellemi síkra, transzformáld, oszlasd el! A másik az szeparáltság: még ha karanténban vagy, akkor se tekints magadra „bebörtönzöttnek,” lásd a helyzetedet a maga valójában: egy különleges időszak következik, amiben pár játékszabály másként érvényes.
Amikor eljut hozzád egy hír,
mérlegelhetsz, miként reagálsz rá. Apropó, mielőtt belemerülnénk, definiáljuk,
mit jelent – értelmezésem szerint – maga a „hír” szó: olyan információ, aminek tudása
lényeges számodra és ennek birtokában jobb döntéseket tudsz hozni. Nem
több és nem kevesebb. Ehhez képest a híradó,
ami egy összetett szóból: hír-adó-ból indult, ma már inkább
egy félelemkeltő-riogató mixre hasonlít. Mindegy, hogy tévében nézed, rádión
hallgatod, elektronikus, vagy írott formában olvasod, energetikailag nincs
köztük különbség. Jelen pillanatban surroundban ér a koronavírus és a tőle való
félelem és rettegés, a világ minden táján. Nem akarok kitérni magára az okra,
csak emlékeztetni szeretnélek, hogy két évtizede az ebola ugyanilyen dermedt
bénultsággal járó, döbbent félelmet generált, mégsem pusztult ki az emberiség. Emlékezz
arra az alaptételre is, hogy a félelem megteremti a maga valóságát. Az egyik
sunyítás itt lakik: félsz valamitől, így bevonzod-megteremted és a külvilág
azonnal lecsap: tessék, az aggodalom jogos volt, hiszen már be is köszöntött a
tragédia. Klasszikus tyúk-tojás relációs vita, de neked tudnod kell, hogy a
félelem az egyik legerősebb teremtő erő.
Asztrozófusként szeretnék rámutatni az aktuális helyzet égi indikátorára: a sokat emlegetett Szaturnusz-Plútó együttállás már távolodóban van, de még mindig és továbbra is erőteljesen működik. A Plútó szimbolizálja a tömegeket, a Szaturnusz félelmeket, gátat, akadályt – hangsúlyozottan alacsony szinten. Ezen a szinten igenis helye van a tömegek félelemben tartásának. Helye van annak is, amit imént olvastam: a kínai beszállítók otthon maradnak, nem gyártanak alkatrészeket, ezért a világ gazdasága is nemsokára letérdelhet emiatt. Ugyanez a kozmikus hatás alacsony szinten működtetve. Világszerte nem járnak kínai étterembe/üzletbe az emberek, mert félnek. Nem a kínai lobbi íratja velem e sorokat; sem vonzódásom, sem ellenérzésem nincs ezzel a népcsoporttal kapcsolatban (mondhatnám, érzelmileg semlegesen viszonyulok hozzájuk), de vedd észre, milyen érdekes párhuzamok mutatkoznak égi és földi működések között. A „kereskedelmi háború” nemrég enyhült, így beúszott, beúszhatott egy másik tényező, ami sokkalta hatásosabb mindenfajta védővámnál és embargónál.
Fontos, hogy tudd és értsd meg a
dolgok működését ebből a vetületből is. Miért jó ez neked? Igen, pontosan: amikor
átlátod egy bizonyos dolog működési mechanizmusát, már nem félsz tőle, hiszen
kipottyan az ismeretlenség szívszorító energiája és nem félhetsz valamitől,
amire a szellem síkjáról látsz rá. Láss még egy „érdekességet” is: a vírus
nevét. Koronavírus. Ez egy mérhetetlenül profi összetett szó: az előtag egy
magas szakrális minőséget testesít meg, az utótagtól félünk,
kiszolgáltatottnak, tehetetlen hullajelöltnek láthatjuk magunkat. Koronavírus.
Nem bélféregvírus, nem dögvész, nem vérfakasztó vírus. Így, egyszerűen:
koronavírus. A korona szakrális tárgy eszköz, ami az uralkodáshoz, a
legmagasabb minőségekhez kapcsolódik. A világ Szent Koronáinak (melyekből az
ősi tanítás szerint – minő „véletlen” – hét készült) egyik sajátossága, hogy a
valódi, szakrális uralkodó velük és általuk az égiekkel kapcsolódott össze
közvetlenül, a homlok közepére illesztett hegyikristály pedig a tisztánlátást
segítette elő. Ezt a minőséget igyekeznek legyalultatni a vírussal való
összekötés által. Évek múlva a „korona” szó hallatán talán csak hideg, rettegős
borzongás marad kellő tudatosság híján.
Vessünk ismét egy pillantást a
csillagos égre: az Északi Korona (Corona Borealis) a legmagasabb tudás
magasztos égi jelölője. A Kígyótartó gyógyító és beavató csillagzat, aki
kezében tartja a két kígyót: az egyik a Kígyó Farka, az ösztönerők uralásának
szimbolizálója. A másik, a Kígyó Feje (Serpens Caput) a szellemi erők
uralásának jelölje, ő törekszik a Korona felé, azaz a valódi magas, szakrális
tudás irányába. A „korona” szó vírussal való összemosása ennek a minőségnek a
gyengítésére kitűnően alkalmas. Ami félelmet keltő, a csapból ömlően is rettegést
generál, azt nehezebben tudjuk – ismét hangsúlyozom: kellő tudatosság híján – a
legmagasabb minőségekkel azonosítani. A szó óriási erő, a kimondott szó még
nagyobb, ha pedig érzelmekkel vegyítjük – elképzelhetetlenül erős. Vegyük
észre, milyen erővonalak működnek a háttérben és döntsünk saját belső
értékrendünk alapján: félni akarunk-e (azaz FÉL-elemben, az EGY-ségtől, az
egésztől távol) élni, vagy köszönjük szépen, éljük az életünket örömben,
harmóniában.
u.i.: ismét ajánlom a két fül módszert: ami nem a tiéd, egyik füleden beengedheted ugyan, de a másikon azonnal engedd is ki. Szabadságodban áll megválasztani kimeneti és bemeneti füledet.
