Ha megalkuszunk, mélyről jövő minőséggel találkozunk

Ha megalkuszunk, mélyről jövő minőséggel találkozunk

Képzeld el, kérlek, hogy november vége van, nyirkos, ködös idő immár hetek óta. A szmogriadó azon fokozata van érvényben, amikor játékos módon egyik nap a páros, másik nap a páratlan rendszámú autók jogosultak töfögni, vörös és fekete plakettel pedig semmikor sem. Segítettél egy barátodnak kátrányos fadarabokat és ázott zöldhulladékot égetni álló nap. Most van a másnap reggel, érzed, amint ott hátul, a garatfőd fölött valami nem kerek, nem érkezik levegő rendesen. Egy nem teljesen emberi hangra emlékeztető krákogással elszakítod az oda nem illő matériát a nyálkahártyádtól, majd fejedet 90 fokban hátrahajtva a Föld középpontjától távolodó vektor mentén az ég felé röppályára állítod a lerakódást. Örömmel konstatálod, hogy egyre kisebbnek látod, már vagy másfél méter magasságba érkezett, amikor egyszerre lelassul a mozgása, majd egy rövidke pillanat erejéig meg is áll. Holtponti nyugalmát elhagyva folyamatosan gyorsuló mozgással közelít hörgőid éjszakai termése feléd, már szinte kitölti látóteredet, sőt…. Placcs. Igen, megtörtént. Szemen köpted magad. (tovább…)

Pin It on Pinterest