Hogy nem én teremtettem azt a kupacot, amiben ülök, holtbiztos. Szívesen ki is kecmeregnék belőle, de ez sajnos lehetetlen. Máris elmondom, miért. Sokan hülyítenek azzal, hogy csak rajtad múlik, meg ha nagyon akarod, akkor bármit elérhetsz, de ez nem működik az életben. Lehet róla előadást tartani, de a valóság ettől fényévnyi távolságra rondálkodik. Igen, én is hallottam Schwarzeneggerről, de ő legalább Ausztriából indult. Én nem. Pedig megpróbáltam. Nem is egyszer. Ha ezerszer nem is, de se kezem, se lában ujjai együtt nem lennének elegek összeszámolni, hányszor vettem nagy levegőt, hogy kiemelkedjek ebből a lehúzó rögvalóságból. Tudod, mi mindent csináltam?

Rongyosra néztem a YouTube-ot. Minden, valamire való önfejlesztő, önismereti, spirituális és egyéb, a témába vágó élősdi videóját láttam már. Évek alatt alakultak yodássá a hallókagylóim, annyit dugtam bele a fülest és különböző, neves, veretes guruk előadásait. És nem, nem volt hiábavaló. Egy csomó érdekes percet, néha nevetést hoztak az életembe. Szép, jó és építő, amit mondanak, gyakran tetszik is. Számtalanszor bólogattam egyetértően. De semmi nem változott. Egy idő után már kezdtem kapiskálni, hogy nem is történhet másképp. Hogy a rózsaszín lufi előbb vagy utóbb mindenkinél kipukkan.

Ráébredtem: ez az én sorsom; úgy tűnik, ezt írták meg nekem. Lehet, hogy a csillagaimban van, akkor meg pláne igaz. Én, a kicsi, földszintes halandó ember ugyan mit is ugráljak, ha az égiek nem engedik?

És nem, ez nem csak amolyan sirám. A múlt engem igazol. Ami velem történt, az a valóság. Amikor ki akartam törni, mindig visszarántott a póráz. A különbség csak a távolságban és a visszahúzás erejében mutatkozott. Minél messzebbre jutottam, illetve azt hittem, annál nagyobbat estem pofára. Észrevettem az egyenes arányosságot: ahogy hittem benne és fújtam a büdös nagy rózsaszín illúziólufit, annál hangosabbat szólt. Néha majd’ belesüketültem, arról nem is beszélve, hogy kis híján össze is sza… csináltam magam.

Horgok és kampók. Azok húztak-rántottak vissza. És mindig megtaláltak. Amikor kimentem Angliába, akkor is. Mikor onnan visszajöttem, újra. Mikor feketén dolgoztam, épp úgy, mint fullra bejelentve. A váláskor. Az ismerkedéskor. Ahogy szép lassan lemorzsolódtak a barátok és ismerősök, végül majd’ minden emberi kapcsolatom szép lassan tönkrement. De nem is történhetett volna másképp, immár tisztán látom. Bill Kapitány a Rossz vérben a szívemből szólva énekelte ezt el. Nem is mondhatok újat.

A család. A neveltetés. A vallás. A vallás hiánya. Az iskola. A szülőhelyem átkozott koordinátái, a mérgezett föld béklyója. A beszéd. A rossz gének. Minden és bármi.

Kudarc, na. Nem szépítem, innen már nem lehet visszajönni; bolond, aki mást hisz és szélhámos, aki hiteget. Ki tudja, mennyi van még hátra, de valahol ez az út vége. Mert itt értettem meg, hogy számomra már nem vezet, nem vezethet se előre, se felfelé se ösvény, se csapás. Ennyi. A kávé már megint, de talán utoljára – lefőtt.

CSAPÓÓÓÓÓ!!!

Ez az, barátom, ez igen!! A könnyem kijött, látod! Hát ez meg mi volt? Hát hallod, az egész stáb téged tapsol, te marha! Ezt a monológot fel se kell venni újra, az most úgy kijött, mint életedben még soha! Rendező nem érzékenyülhet el, de hozzon már valaki egy zsepit!

VÉGE!!!

Akkor most mi van? Segítek. Visszaveszem a szót. Az első pár bekezdés a „csapó”-ig egy fiktív monológ. Képzelj el egy forgatást. A férfi főszereplő éppen egy összeomlást él meg. Írtak neki egy monológot, kócos haj, félig kigombolt ing, kétnapos borosta és egy vodkásüveg, amiben alig ujjnyi lét látsz. Ezek a bekezdések az ő szájából hangzottak el. Bárminemű hasonlatosság élt vagy élő személyekkel kizárólag a véletlen műve; mind a történet, mind a szereplők a fantázia szüleményei, puszta kitalációk.

De mi van akkor, ha túlságosan bevonódtál? Ha kijössz a moziból, de a film még benned pörög? Mi a helyzet abban az esetben, ha a monológot a „kelleténél” mélyebben a magadénak érezted? Tudd: minden OK. Három negatív csengésű szóval így nyugtatna meg Fodor Ákos: Nincs. Semmi. Baj. Azaz: nincs semmi baj. Tehát: minden rendben van. Pár apróságról viszont tudnod kell. Legalábbis érdemes. Íme:

Bármi (is) történik veled, kapsz segítséget. Mindig. Most is. Az aktuális égi állás, az apropó pedig a Nap és a Merkúr találkozója. Köznapi értelmezésben a Skorpió jelében állnak együtt, amiről csak pár szót szeretnék szólni. Megértés ésszel és szívvel. Értelem és érzelem szintézise, amivel felismersz belső mintázatokat. Ennyi, kipipáltuk. Ennél persze jóval több, de nézzünk magasabbra. Emelkedjünk az asztrológiai jel fölé, a látható csillagok csodálatos világágba. Mert a finomságok ott várnak rád.

Múlt. Röviden és tömören. A lényeget itt csípheted nyakon. A Mérleg csillagképének múlt oldalán találkozik a két égitest. Ez a fényábra az isteni (és tartsd észben: nem az emberi!) ítélet Mértéke. A Mérték egyben érték is. Mit jelent ez konkrétan, a te életedben?

Tanulhatsz a múltból, a múltadból. A munkahét zömében, hétfőtől csütörtökig áll együtt Nap és Merkúr. A kézfogó végére pedig megacélosodik egy 90 fokos fényszög. Teremtő erejű, szakszóval quadratnak (magyarosabban: kvadrátnak) hívják és a Szaturnuszhoz ível át. Erről majd külön mesét is olvashatsz, de van olyan fontos, hogy beszéljünk róla most is.

Megérted, hogyan léphetsz tovább. A kulcs a megértés és a belőle kiinduló átalakítás; a hon(vissza)foglaló magyarok szóhasználatával élve: konvertálás.

Ami utánad nyúl, ami hátráltatott, az nem feltétlenül esküdt ellenséged. Sőt. Addig viszont tapodtat sem moccan ebből a pozícióból, amíg te magad nem változtatsz. Ami hátráltat, lehet az erősséged. Zárójel: erről szól az úgynevezett sikerirodalom. Nálunk, a magyar kultúrkörben nem túl népszerű; gyakran „túl amerikai ízű” és hasonló vádakkal illetik. Közös pontjuk, hogy a sikeres és elismert főhős valamilyen nyilvánvaló hátrányból erősséget faragott. És nem a lottón nyert, vagy örökölt Róbert bácsitól.

Gondold át.

Gondold újra.

Gondolj rá másképp.

Mi az eredmény? Tessék, egy egyszerű, átlátható példa. Eddig bosszantott, hogy kövek és téglák akadályoznak a haladásban; valaki éppen az utad közepére szórta őket. Egy kis (nyakon felüli) módosítással ráébredhetsz, hogy más lehetőséged is van a bosszankodáson kívül. Ami eddig az utadat állta, abból éppenséggel szilárd és biztonságos épületet emelhetsz. Kövek és téglák. Rajtad áll, barikád vagy otthonos kuckó válik belőle.

kép: pixabay.com