Miért fontos mozgásba lendülni?

Miért fontos mozgásba lendülni?

Idei slágerfogalmunk a változtatás, számos köntösben köszöntött ránk már eddig is és az elkövetkező találkozók is borítékolhatók. Ma egy kicsit a változások fogadásáról beszélünk, azaz mit tehetsz, hogy a legjobbat hozd ki az alakuló helyzetekből és – persze önmagadból? Induljunk ki a „változik” ige wikiszótárben lelt definíciójából: „más lesz egy személy, élőlény, dolog; fokozatosan módosul új tulajdonságok, sajátságok szerzésével vagy a régiek elvesztésével.” Kulcsfogalmak: más lesz, módosul. Ebben a két szóban dinamika munkálkodik, hiszen statikus változás nincs. Nem szükséges a józan paraszti észjáráson túlmutató bölcsesség ahhoz, hogy egy mozgó energia egy másik, szintén mozgásban lévő energiával találkozva – az irány helyes megválasztása esetén – kifejezetten jól tud együttműködni. Ha álló, passzív módon várod a változást, úgy az a. lepattan rólad b. elsodor. Persze megélheted a köztes hatást, mikor „csak” megingat, de – még – nem ver le a lábadról. Kérdés, meddig bírod. A mozgás maga az élet, nem csak fizikai értelemben, hanem – legfőképpen – spirituális vonatkozásban.

Engedd meg, hogy ismét a sporthoz nyúljak szemléletes példákért. Ha valaha láttál (profi) teniszmeccset, megfigyelhetted, hogy aki fogadja/várja az adogatást, nem cövekel le. Nem teheti, mert az a végét jelentené, hiszen kiszámíthatóvá tenné az adogató számára az ütés erejét, irányát. Habitusától, játékstílusától függő mozgással él együtt az adogatóval, hogy – lehetőségeihez mérten – vissza tudja adni a labdát. Ha kevéssé kedveled a teniszt, ott a foci: aki állva várja a passzt, sült galambra is befizethetne: ritkán jön tűpontosan és az álló helyzetből történő gyorsulás mindig gyengébb a mozgáshoz képest. Az a kapus, aki álldogál, már vesztes – a jó hálóőr időnként többet mozog a vonalon, mint egy-egy mezőnyjátékos, legyen szó labdarúgásról vagy kéziről. Ezek csak kiragadott példák, de lásd meg: aki eredményes, nem engedheti meg magának a nyújtott térdes, csökönyös szamárcövekelést – sem a sportban, sem a való „hétköznapi” életben. Nem fér bele.

Jelenlét, figyelem, összeszedettség – ezek szükségeltetnek ahhoz az éberséghez, ami dinamizmust ad. Lehet, hogy eleinte fárasztó ezt a ritmust felvenned, légy türelemmel önmagad felé. Ritmusváltás, igen, de erő kellhet hozzá; szokást alakítasz ki, ahhoz pedig hat hét szükségeltetik, hogy maradéktalanul valóságodba épüljön (ez a bizonyos „hat hét hat” szabálya). Ismétlem: fordulj türelemmel változásod és mozgásba lendülésed felé. A mozgás most főleg spirituális kategória, mert akkor válik nélkülözhetetlen társaddá, mikor a világ látható része esetleg ismét lelassul, netán megáll. Te ne tedd. Kerüld el, hogy száraz faágként megroppantson, letörjön az erősödő szél. Soha nem késő megmozdulni, figyelni, finoman felvenni a változások ritmusát. Lásd és éld meg, mennyivel jobban reagálsz az újabb és újabb történésekre, ha már ruganyosan mozogsz fejben, szívben és testben egyaránt.

kép: www.pinterest.com

Miért nem mindegy, hogy a zsömle kicsi, vagy a pofátok nagy?

Miért nem mindegy, hogy a zsömle kicsi, vagy a pofátok nagy?

Az első Csillagwebináriumon beszéltem a 2020-as év kapcsán az esztendő hangsúlyos retrográd bolygómozgásairól. Az eltelt másfél hét során felmerült, hogy ezen a fórumon is térjek ki a hátrálás egyik legfőbb sajátosságára – ezzel ugyanis félelmeket tudunk csírájukban megelőzni. Ha valahol azt hallod, olvasod: a hátráló planéta leckéztetni, szívatni, saját dugádba dönteni jött és hivatott, lépj tovább. Borzasztóan, emberi szóval leírhatatlanul alacsony szintű megnyilvánulás a csillagos ég bármely vándorának tevékenységét ilyen pejoratív módon minősíteni. Önmaga vaskos tahóságában is egyik kedvenc mondásom Marosán György (alias Buci Gyuri) híres-hírhedt szólása: „nem a zsömle kicsi, a pofátok nagy.” Ő már csak tudta, a pékiparból érkezve. Ha ezt a mintát követném, akkor asztrozófusul ez így hangzik: nem a Szaturnusz vált hátrálva alacsony szintre, hanem te. Kevéssé bántó megfogalmazásban: a bolygók jönnek-mennek, mozognak. Nem ők gáncsolnak el – a bolygóenergiáink alacsony szintű működtetése annál inkább. Felelősségtoló mintázat meglétekor persze kézenfekvő az égre mutogatni bütykös ujjunkkal, de nem méltó csillagszülöttekhez. Retrográd mozgás esetében felerősödhetnek a fals hangok, ezért a mutogatáshoz kapcsolódhat ökölrázás is – akinek ez parti, szíve rajta, de te ne tedd, hacsak nem bégetsz.

Az unalomig ismételt „több munka – több jutalom” alapképlete egyszerű, ennél egyszerűbb nem is lehetne. Emlékezz, mikor az első négy osztály után jött a felső tagozat. A talán embert próbáló kezdetek után helyt álltál. Nem hibáztattad a szüleidet, miért nem írattak be újra elsőbe, holott sztár lehettél volna. Nem hibáztattad a tanárokat, hogy az életedre törnek az új, jóval összetettebb tananyag által. Miért tennél hát ilyet most? Idézd fel a teljesített vizsgák (ez lehet életed bármely eredményének elérése) utáni jó érzést. Különösen fontos előásnod a combosabb megmérettetéseket, mert egy tingli-tangli, kisujjból kirázós emlék kevés. A kicsit beleizzadós, de végül boldogan mosolygóst fixáld és emlékezz – ne csak most, az év során és persze hátralévő életed bármely retrográd mozgásos idején – az érzésre. EZ ad most igazán jó spirituális táplálékot, ezzel az erővel építkezve még önmagad számára is meglepő eredményeket érsz el.

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest