A tekintet itt a múlt felé irányul: látni a múltat, de nem csak látni, hanem elfogadni is tudnod kell a saját múltadat. A Rák eredet- és múltkutató késztetésében ott a szeretetteljes elfogadás is. Már nem akarod a „múltat végképp eltörölni”, mint mozgalmár nótákban énekelték régen. A múlt megtörtént. Az eseményeken változtatni nem tudsz. Mit tehetsz akkor? A megítélését alakíthatod magadban. Kifejezett cselekvő ráhatással bírsz arra, hogy miképpen viszonyulsz egy-egy, korábban megesett történéssel kapcsolatban.
Az Al Tarf-i tekintet alapvetően érzelmi látást jelent, amikor nem (csak) a szemeddel, hanem a lelkeddel látod a dolgokat. Az itt járó Nap révén azonban rengeteg fényt, rálátást, megértést viszel bele. Egyszerre van jelen az objektív, szellemi érzékelésed és belső világod megismerési törekvése.
Vasárnaptól keddig kitűnő alkalom nyílik porlepte sérelmek feldolgozására. Itt és most szeretetben tudod végleg feloldani régi érzelmi zárványaidat, ronda lelki epeköveidet. Látod, elfogadod, befogadod – nem bonyolult, de annál nagyszerűbb folyamat. A hozadéka pedig csodálatos megkönnyebbülés. A testi-lelki szinten jelenlévő bemerevedettségektől való elköszönés, a megértés magasabb foka, a felszabadulás. Megéri, ugye?
Ha hozzátesszük a zseniális bevillanások, a felszabadító megértés erőterét, még szebb a teljes kép. A Nap-Al Tarf találkozó idején tiszta szellemiséget, szabaddá tevő szellemi szikrákat is kapsz. Olyan tudati takarító energiát, ami a pucoláson túl ragyogóan tölti be a keletkezett űrt. Ez a Merkúr és az Uránusz varázslatos erejű quintil fényszögének köszönhető. Konkrét tettekhez, megújuláshoz, eddig járatlan, de fényes magasságokba vezető útra lépéshez segítenek. Nagy kanállal mért kozmikus bónuszt hoz a hét fordulója.
kép: pixabay.com
élesedő belső látásod segít a múltat megtisztítani, mégpedig zseniális inspirációval megtámogatva
Vasárnap indul – a Földről szemlélve – hátráló útjára a Merkúr, teszi ezt a Vízöntő asztrológiai jelében. Bő három hétig tolat Hermész planétája, majd február 22-én vált irányt ismét és folytatja direkt irányba égi útját. Kérlek, engedd el a bárgyú (tév)képzetet, hogy egy retrográd Merkúr csak szívatni jött és minden akadósabb, nehezebb; most töröd össze a kocsit, de minimum a bokád fordul ki és nap nap után elbeszélsz a másik mellett, azaz ő temelletted. Ezek az alacsony szintek, ha rájuk fókuszálsz, elválasztod magad a magasabb polcokon trónoló minőségek megpillantásának lehetőségétől, pedig azokból bőven adatik. Nincs mit túlragozni a Vízöntőn: mondd ki, amit már rég ki kellett volna. A bilit nem arra tervezték, hogy az idők végezetéig őrizgesse a sz@rt: borítsd, öntsd ki! A béka brekegve jó, nem lenyelve. Egy Vízöntőben hátráló Merkúr ösztönöz arra, hogy végre végy egy nagy levegőt és leültesd az(oka)t, akivel/akikkel rendezendő-tisztázandó dolgod van még. Nem először érezheted mindezt az elmúlt hetekben, most ez újabb köntösbe bújt késztetés toppan be.
Csillagképi értelemben is a Vízöntő játszik, mégpedig a múltba ömlő, tisztító víz. A Merkúr teljes hátrálása itt esik meg, ráirányítva figyelmedet, hogy nem való sérelmeket dédelgetni, meg pengévé szorított szájjal, epegörcs-közeli állapotban létezni, mikor az a #&@##{ alak a közeledbe kerül. Tessék kimondani! Mit kockáztatsz? Itt egy titkos tipp: ha nem akarod levágni a fejét amúgy szamurájkardosan, és még a torkát sem szándékozol átharapni, akkor indíthatod szubjektumodból kiindulva: „úgy érzem, ez és ez igazságtalan volt tőled” vagy „nekem rosszul esett, amikor ezt vagy azt mondtad.” Nem tetemre hívás a cél: légy ügyes és talpraesett, de tudd: azokat a régi tüskéket ideje kipiszkálni, mert nincs keresnivalójuk a körmöd alatt. Lehet, hogy elképzelni félelmetesebb, mint megtenni. Az első lépés megtétéle előtt nem tudhatod. A lényeg: a régről cipelt zsákot ideje lekanyarítani válladról, mert ennél sokkal fontosabb és méltóbb dolgokat is felvállalhatsz. Hoppá.
Nem akadt meg a tű, nyugalom. A lemez szépen forog tovább, bár igazad van: egy-egy dallam ismerős. Igen, tegnap a Merkúrról olvashattál és ma is vele kezdjük, de egy picit más megvilágításban szemléljük, figyelembe véve egy különlegesen jó kapcsolódását. Emlékezz, vagy olvasd újra: Hermész bolygója szerdán fordult direktbe a Mérleg asztrológiai jelében, a Szűz csillagkép angyali részén, de annak alfa csillagához, az aratást szimbolizáló Spicához igen közel. Poroljuk le az egyik legfontosabb jelentést: angyali, éterikus, finom segítség a minél magasabb szintű, minél teljesebb megértéshez. Csütörtöktől szombatig egy egzakt quadrat (90 fok) fényszögön keresztül kapcsolódik a planéta a Bak zodiákusában lépdelő Szaturnuszhoz. A múlt megértése, a régi nehézségek okára rádöbbenés, a gyökérzet elágazásainak felfedezése mind-mind intenzíven támogatott – ahogyan a továbblépés is. A hét közepétől induló napok nem kurkászásra, terméketlen guberálásra és az abból fakadó sopánkodásra valók – a megértésből megoldás születik, az pedig testesül az életünkben is. Egyszerűen fogalmazva: a képlet életre kel, ellép a tábláról és munkálkodni kezd itt és most, fizikai, három dimenziós valóságunkban. A régről hozott-cipelt bilincsek lehullanak, lehullhatnak – csak rajtad áll.
Tudnod kell azonban, hogy hathatós segítséget kapsz, ha az eddigiek nem győztek volna még meg erről. Központi csillagunk, a Nap ugyanis ekkor éri el a Mérleg csillagképének múlt serpenyőjét, ebben a pár napban éppen ott jár. A múlt – emberi, azaz önérzettől vezérelt – ítéletektől mentes megértése vezet el a belső igazság és egyensúly eléréséhez. Kérlek, lásd meg a szépséget: két oldalól kapsz támogatást a régi sz@rok terhek szellemi síkra emeléséhez, hogy ne kelljen már járatba görnyedt vájárként járnod utadat. Az angyali segítség okán pedig hagymaszagúra sem szükséges izzadnod magad, ami elég kellemes hozzávaló. A Mérleg fényábrájának alfa és delta csillagai jelölik a múlt serpenyőjét, ez pedig közvetlenül a Nap útján, az Ekliptikán helyezkedik el, azaz pontosan érinti cselekvő énünk égi szimbolizálója. Mit olvashatunk ki mindebből?
1.: nem kell várnod a sült galambot, mert te tudsz tenni múltad zárványainak feloldásáért.
2.: Nem kell messzire menned, ezer kilométereket utaznod és lehetetlen vállalásokat tenned, hiszen minden ott, benned már adott.
3.: Tettek, cselekedetek visznek vágyott célodhoz, azaz kezedben a lehetőség, mint megoldás is.
4.: Nem a te dolgod ítélkezni a múlt(ad) fölött. Megérteni igen, ítéletet mondani nem. Emlékezz: ez a csillagzat az isteni ítélet mérlege, régebben nevezve mértéke (ezért Mértéknek is nevezték annak idején). Saját dolgodat könnyíted meg, ha elengeded a meg- és elítélés saját szemszögből, orrodra ragadt paradigmádon szemüvegeden keresztüli erőltetését. Amúgy meg: az önigazolás olyan, mint a sittel telepakolt hátizsák: qurva felettébb nehéz, semmi haszna nincs és minél tovább cipeled, annál jobban bosszant, mikor ráébredsz: hiába tetted (még sose erőltettem három kettőspontot egy mondatba, pukkan a pezsgő!). Jobb minél hamarabb levenni.
Egészítsük ki még egy ragyogó inspirációval a képet: a következő napokban a Nap a varázslatos erejű, mágikus megoldásokat eredményező quintil fényszögben (72 fok) áll a korábban hivatkozott Szaturnusszal. Magyarul: csodák márpedig vannak. Nem csak vannak, történnek is. Nem csak úgy általában történnek is, hanem veled is megesnek. Nem csak néha-néha, hanem rendszeresen, „csak” várd el őket. Itt is. Most is. Tudd: a múltb(ad)ból utánad nyúló horgok, kampók, visszahúzó, görcsbe göbbedt karmok semlegesítésére ritka jó napjaid érkeznek, ahol a látható és (ésszel, oksági módon) megérthető utakon kívül és túl számos más valóság teremti meg önmagát, hogy neked jobb és könnyebb legyen. Egyszerűen csak tudj róla, tegyél és végül, legfontosabbként: engedd meg a pozitív hozadékok életedben való tartós megjelenését.
Vasárnap reggel néz egymással farkasszemet Nap és Hold, ha teátrálisan akarok fogalmazni; némi képzavarral, hiszen Lupus helyett Oroszlán érintett: itt jár ugyanis égi kísérőnk, aki ekkor egzakt módon helyezkedik szembe a Vízöntő cikkelyében lépdelő Nappal. Tengelyszinten pillantva a teliholdra, máris kirajzolja magát a rálátás-tisztítás erőtere. Most nem „csak” erős érzelmi töltettel munkálkodik a telihold, de igen erős cselekvő erőket is ébreszt. Ne lepődjünk meg, ha úgy ébredünk ezen a fantasztikus vasárnap reggelen, hogy álmunkban összeállt pár dolog, aminek különálló mozaikdarabkái régóta itt-ott, egymástól látszólag elkülönülten táncoltak. Az Oroszlán zodiákusában járó Hold erősíti ezt a fajta lelki szintű megértést, rálátást. A csillagok világába tekintve is az Oroszlánt látjuk, hiszen a (névadó) csillagkép fejénél jár lelkiségünk képletbeli megjelenítője. Fokozottan látjuk lelki szemeinkkel – és persze érzékeljük is – a múltból jövő, ide és utánunk nyúló szálakat, ám most ez nem riasztó; sokkal inkább világosságot ébresztő: már nem akarunk menekülni és fejünkre paplant húzva elbújni, hanem a megértés után készen állunk az át— és felminősítésükre is.
Érzelmekből fakadó cselekvés ötvözi a telihold energiáit: a szemben elhelyezkedő, Vízöntőben lépdelő Nap tettekre késztet. Nem elég az „aha-élmény,” most a fizikai síkon megjelenő, háromdimenziós lépések megtétele válik szükségessé – mindez belülről fakadóan. Asztrozófiai értelemben a Nap a Vízöntő csillagzatának múltba ömlő, tisztító vizében fürdőzik. Nem lehet nem észrevenni (hogy kettős tagadással húzzam alá az igenlést), mennyire hangsúlyos a vasárnap reggeli telihold erőiben a múlt. Múltba néző Oroszlánfej, múltba ömlő tisztító víz… A múlt látása, megértése és az ebből fakadó konkrét cselekvések adják meg a kiteljesedés, a magasabb teljesség érzését és egyben a megkönnyebbülést is.
A „munkahét” végén érkezik el a Vízöntő asztrológiai jelében járó Nap a névadó csillagzatba; innentől a múltba ömlő, tisztító vízben folytatja égi útját. Ha egy picit feltekintünk a csillagok világába, láthatjuk, hogy a Vízöntő két korsóból zúdítja a vizet. Az egyik a Bak fölé (múlt), a másik a Halak alá (jövő) csobog. A fényábra alapküldetése, a tisztaság és szabadság első lépésként a múlt „megtisztításával” kezdődik. Miképpen valósíthatjuk ezt meg jól a saját életünkben? A múltból hozott felelősség felvállalása a kulcs. Sunnyogás, megúszásra játszás és „majd lesz valami és elfelejtődik, amit tettem, vagy nem tettem” nélkül tudnunk kell kihúzni a hátunkat és egyenes gerinccel vállalni: igen, ezt én tettem; vállalom, még akkor is, ha már másként gondolom a dolgot és másképp cselekednénk. Ne szórjunk hamut fejünkre, szükségtelen meaculpázni, de a felelősséget vállaljuk fel.
Ebben a pillanatban érkezik meg a szabadság, hiszen leszakítjuk magunkról a múltból hozott mellébeszélős-hazudós, nyúlós és gusztustalan energiákat. Léptél már kutyasz@rba kutyaürülékbe? Ha igen, akkor biztosan emlékszel, milyen kellemetlen volt szembesülnöd a ténnyel, ha felszálltál egy közösségi járműre, vagy ilyen térbe érkeztél és a bűz körülölelt. Milyen nagyszerű érzés volt a lepucolás utáni tiszta és szagtalan állapot, még ha maga a tisztítás öklendeztető és viszolygást keltő emlék is. Talán profánnak tűnik kutyakakával szemléltetni a Vízöntő múltba ömlő vizének energiáit, de erről emlékezni fogsz, mire is jó (még sok minden más mellett) a jelen égi energetika. Másik olvasatában itt és most tudatosíthatjuk olyan múltból hozott feladatainkat, amikbe érdemes és ideje beleállnunk. A „feladat” szó behelyettesíthető a „lehetőség”-gel és máris kevésbé nyomasztó a képlet. Mi végre vagyok itt? Nem csak egész életen átívelő sorsfeladatokra kell gondolnunk, de akár kisebb, apróbb(nak tűnő) minőségek is játszanak, a felvállalás és beleállás a lényeg, mert nem elég tudnunk, hogy ez a mi megoldandónk, tenni is kell érte, ha már hoztuk magunkkal.
