Mars és Castor együtt emel fel

Mars és Castor együtt emel fel

Szerdától péntekig egzakt a Mars és a Castor csillag együttállása. Előbbi a Rák asztrológiai jelében jár, ám ennél most jelentősebb, hogy az Ikrek csillagképének legfényesebb, alfa csillagával, a Castorral találkozik. Milyen, benned élő minőséget jelöl Castor, ami odafönt, a csillagos égen éppúgy megvan, mint odabent? Ő a halandó, a múlandó. Minden pejoratív felhang nélkül. Az ikrek kettőse Castor és Pollux, utóbbi az örökkévaló, az ő atyja Zeusz; Castoré bár király, ám halandó. Amikor Castort eléri végzete, Pollux kitartó lobbitevékenysége végül célt ér és Zeusz visszaadja Castor életét.

Eddig a mese, de te már tudod, több ez puszta mondánál, kikopott legendánál. Az Ikrek kettőse szétválaszthatatlan, de nem azért, mert összenőttek (mint a közbeszédben ismert sziámi ikrek). Minden földi testben élő emberben ott az örökfényű és a múlandó egyszerre, egy időben. Sehol máshol nem tapasztalhatod meg a polaritást, csak itt, a Földön. Éppen ezért tekints el a címkézéstől, ez se nem jó, se nem rossz, ez van. Miután vanását tisztáztad, görgesd tovább a csillagkép mondanivalóját: a lényeg, hogy munkálkodj Castorból Polux-szá válni, A-ból B-be jutni. Nem elvárás a maradéktalan siker. Nincs fekete pont, ha a jelen életedből való kilépésed idején még „nyomokban Castort tartalmazol,” a Teremtés nem allergiás rá. Az úton levés, a cselekvés, a változtatás vágya, igénye és a megtett erőfeszítések kapnak dupla aláhúzást.

Poroljuk le a Mars lényegiségét: ő erősíti a benned élő félelmek és kishitűség legyőzését. Igazi nemesítő energiát áraszt a vörös bolygó. Talán ezért is tartanak tőle sokan és feketítik be alacsony szintjének hangsúlyozásával. Illetve csak szeretnék, mert a Mars sz@rik rá tesz az ilyen kísérletekre és köszöni szépen, lelkesen munkálkodik, hogy jobb emberré válj. Igen, talán korszerűtlen egy nihilista korban erről írni, de mit csináljak: így van mégis.

A Castor-Mars kézfogó ösztönöz a szintézisre: a legjobbadat add. No alku, no leértékelődés és társai. Ami korszerűtlen, könnyen lehet időtálló. Voltak évtizedek, mikor kiröhögték a zsebórát hordó konzervatívokat, egy arany Doxa ettől azonban nem veszít sem fényéből, sem értékéből. A rálátáson túl cselekvő erőt is plántál beléd a Castorral találkozó Mars: a jobb emberré válás tettekre sarkall. Olyan minőségeket hántolsz le magadról, amik eddig elválasztottak pollux-ságodtól. Ha úgy tetszik: az égi mintákat követve teszel a benned élő örökfényű vándor felfényesítéséért.

kép: pixabay.com

ébredő jobbá tevő erő, emelkedő fény: erről szól a Mars-Castor együttállás

Nagy levegő és ellép!

Szerdára különleges fűszerezésű égi töltetet kapunk, mely leginkább a döntéseink meghozatalában segít. Ha van olyan terület életünkben, ahol úgy érezzük, ólomcsizma húzza vissza lábunkat a csirizzel felkent padlón és nincs erőnk, lehetőségünk túljutni a ragacsos dágványon, úgy most kapunk a megoldáshoz kellő kakaót. (tovább…)

A nemek hatalma

Neveltetésünk során megkapjuk azt a kedvesnek látszó szemléletet, hogy lehetőségeinkhez mérten mindenkivel legyünk kedvesek, senkit ne bántsunk meg. Szüleink, környezetünk a lehető legjobb szándékkal vetik belénk ezt a gondolatmagot, mélyebben bele nem gondolva, hogy vajon tényleg jó-e ez a gyermeknek. Egyik kedvencem a nem és a nemekhez való viszony. (tovább…)

Tényleg mindent, de MINDENT megpróbáltál?

Emlékszel, milyen érzés volt, amikor valami nagy dolgot értél el? Olyasmire gondolj, amiért meg kellett küzdened. Ugye, mennyire jóleső érzés volt a diadal és még most is vissza tudod idézni az édes perceket, azt az euforikus érzést, ami akkor egész lényedet átitatta?

És arra miképpen emlékszel, amit nem sikerült összehoznod, pedig igazán szeretted volna és valódi vágy fűtött az eléréséért? Megtettél érte mindent? Told félre kicsit az elméd lefetyelését és figyelj a szívedre és a lelkedre: tényleg mindent, amit tehettél, megtetted, minden követ megmozdítottál? Ha így volt, akkor tisztán, jó érzéssel gondolsz vissza rá és emelt fővel tudod vállalni valamennyi tettedet az adott ügyben. Ellenben ha a sikered kifogásokon csúszott el, akkor már nem is igazán emlékszel a részletekre, mára már jelentéktelenebbé fakult elméd optikáján át nézve az akkori kép.

A kifogások mocsarába könnyen beragad a nem kellően eltökélt ember lába. Minél gazdagabb intellektussal áldott (vagy vert…) meg a Sorsod, annál színesebb, cizelláltabb kifogások gördülnek le elméd futószalagjáról. Olyan szépek, plasztikusak és támadhatatlanok, hogy hamarosan azon veszed észre magad, mélyen el is hiszed őket és valóságoddá épültek, hiszel dagonyából fakadt kővár-minőségükben. Azonosulsz a magad építette csapdaképeddel. De mélyen belül úgyis tudod, minden ilyen kifogásokon elbukott ügyed valahol jelentkezik, mindig kicsit hajlottabb a hátad, kicsit többet kell enned és nő a terebélyed, hullani kezd a hajad és sorolhatnám.

Lehet vereséget ’szenvedni’, ki lehet kapni, el lehet bukni. Ha a legbelső önmagad előtt is magadat kihúzva, egyenes háttal meg tudsz állni, le a kalappal. Kerülhetsz olyan élethelyzetbe, ahol nem tudsz győzni. (Az ilyen szituációkban rejlő tanításokat rendszerint később kapod meg felismerésekként.) Egy dolgot viszont nem tehetsz meg, ha saját tükörképed szemébe zavarodottság, pislogás és sunnyogás nélkül akarsz továbbra is belenézni: hogy nem küzdesz, hogy nem adod bele minden erődet, hogy félvállról veszed a „harcot”. A harcot, amit a legtöbbször önmagaddal vívsz, akárhogy is külső ’ellenoldalt’ látsz, ő csak tükör.

Legyél őszinte magadhoz: ha téged látogatna meg az a bizonyos fiatalember, akkor hogyan alakulna a beszélgetésetek? Jó szívvel tudnál a szemébe nézni és kezet rázni vele? Esetleg te is meggyőznéd, hogy azt nem lehet megcsinálni és rosszul gondolta annak idején?

Ha úgy érzed, nincs elég erőd megtenni, amit a szíved tud, hogy meg kéne tenned, akkor javaslom, látogass el például egy sporteseményre, ahol testi fogyatékkal élők sportolnak. Hidd el, átértékelődik sok minden benned. Ugyanígy javallott egy menhely-látogatás is, csak a viszonyítási pontok kialakítása végett. Az utunk legvégén ott vár a mérleg, amelynek egyik serpenyőjében a kifogások, másikban az eredmények lesznek. Melyik legyen a nehezebb? Csak rajtad áll.

Tudd, hogy soha nem késő változtatni. Ha eddig alibiztél és csak a mezt küldted ki a pályára, holnaptól, nem, már mától változtathatsz rajta! Lehetsz bátor, és tedd meg, amit meg kell tenned, nézz szembe azzal, amivel szembe kell nézned – arra biztatlak. Ha fáj, ha fáradalmakkal jár, ha nem komfortos, akkor is. Ez a mostani életed a jelenlegi mestermunkád és kötelességed, hogy a tőled telhető lehető legjobbat hozd ki belőle. Ne mással versenyezz, ne mások életéhez mérd a magadét – az az övé. A sajátodban legyél a legvégsőkig hű önmagadhoz és ennek megfelelően tegyél meg mindent, amit meg kell tenned!

kép: pixabay.com

 

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

 

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

tényleg mindent beleadtál?

Pin It on Pinterest