Ha megalkuszunk, mélyről jövő minőséggel találkozunk

Ha megalkuszunk, mélyről jövő minőséggel találkozunk

Képzeld el, kérlek, hogy november vége van, nyirkos, ködös idő immár hetek óta. A szmogriadó azon fokozata van érvényben, amikor játékos módon egyik nap a páros, másik nap a páratlan rendszámú autók jogosultak töfögni, vörös és fekete plakettel pedig semmikor sem. Segítettél egy barátodnak kátrányos fadarabokat és ázott zöldhulladékot égetni álló nap. Most van a másnap reggel, érzed, amint ott hátul, a garatfőd fölött valami nem kerek, nem érkezik levegő rendesen.

Egy nem teljesen emberi hangra emlékeztető krákogással elszakítod az oda nem illő matériát a nyálkahártyádtól, majd fejedet 90 fokban hátrahajtva a Föld középpontjától távolodó vektor mentén az ég felé röppályára állítod a lerakódást. Örömmel konstatálod, hogy egyre kisebbnek látod, már vagy másfél méter magasságba érkezett, amikor egyszerre lelassul a mozgása, majd egy rövidke pillanat erejéig meg is áll. Holtponti nyugalmát elhagyva folyamatosan gyorsuló mozgással közelít hörgőid éjszakai termése feléd, már szinte kitölti látóteredet, sőt…. Placcs. Igen, megtörtént. Szemen köpted magad.

Amikor nem a szívünk diktálta döntést hozzuk meg, amikor belemegyünk lealacsonyító alkukba, akkor mindig, de mindig ez történik. Talán nem érezzük ennyire nyersen gusztustalannak, de nem is tudjuk letörölni és hamar megfeledkezni róla. Figyeld meg az érzéseidet, amikor alkut kötsz önmagaddal: mindig segítségül kell hívnod az elmédet és nyakatekert észérveket felhozni enyhítő körülményként, de a belső háborgásodat ez nem nyugtatja meg. Ott van benned a konfliktus, érzed, de megpróbálsz arany festéket fújni a kutyus végtermékére. Csillog, villog, de letagadhatatlanul büdös. Hazudsz önmagadnak, becsapod azt az embert, akit a legkevésbé sem kéne soha becsapnod.

Minden megalkuvással magadra ragasztod az értékcsökkenés matricáját. Mindig. Nincs kivétel. Ez a jelenség a párkapcsolatok területén a leggyakoribb: ha a saját polcodon vagy, a valódi áradon beárazva, akkor csak az megy oda, aki ilyen minőséget keres; kész és hajlandó az árát megfizetni és tudja használni is. Lehet, hogy tovább tart, míg valaki leemel a polcról, de ő pont téged keresett.

Ha türelmetlen vagy, ha nem tartod magadat értékesnek, ha nincs egészséges önbecsülésed, úgy választhatod a színes akciós matricát és azt a polcot, ahol az értékcsökkent, leárazott holmik vannak. Itt hamarabb hazavisz valaki, de abban nem sok köszöneted lesz. Eleve nem téged keresett, hanem csak úgy beléd futott a többi mínuszszázalékos között. Lehet, nem is ismeri az igazi értékeidet és a valódi áradat soha nem lenne hajlandó megfizetni. Csak azért vett le a polcról, mert olcsó voltál, mert áron alul hozzád juthatott. Az ilyen tranzakcióban nincs sok áldás.. Arról már nem is érdemes beszélni, hogy nemigen ért hozzád, hiszen nem téged keresett.

Mérlegeld, kérlek, mi a jobb neked: ha reggelente jó érzéssel tudsz tükörbe nézni, akkor is, ha ez egy időként nehezebbnek tűnő út látszatát hordozza, avagy időlegesen előnynek látszó illúziókért cserébe saját erőből szemet nedvesíteni, de nem sírással.

fotó: pixabay.com

 

  a szív szavára hallgatva a legszürkébb pocsolyában is az ég tükrét pillantod meg

Menj bele!

Alakul néha az életünk úgy, ahogyan előre biztosan nem terveztük (dehogynem…) és kicsi tenyerünket finoman lehelyezzük a földre előbb, majd teljes testtel követjük. Magyarán padlót fogunk, kicsúszik a talaj, összezuhanunk. Ha tudunk olyan ismerősünkről, akinek ez kimaradt az életéből, akkor adjunk az égieknek hálát, hogy mi szerencséltettünk ebben a kegyben.

Mikor úgy érzed, ez a legalja, innen nincs tovább lefelé, ne menekülj. Éld át, engedd bele magadat, merülj meg a fájdalomban, járd be saját érzelmi poklodat. Élvezd ki minden percét és fedezd fel minden színét, árnyalatát. Ne játssz megúszásra. Jusson eszedbe a tályog, a mélyben megbúvó genny: ha egészségesnek hazudod, akkor is ott lapul és fortyogva kitörésre vár, aminek ki kell fakadnia. Gyógyulásra esélyed csak akkor van, ha maradéktalanul kijön a sebből minden, aminek ki kell jönnie.

A fájdalmas érzelmeknek is mind-mind ki kell szakadniuk, felszínre kell kerülniük, hogy a helyükön előbb pillanatnyi űr támadjon, amit már szebb, jobb, valójában Téged szolgáló érzelmekkel, tartalommal tudsz feltölteni, de ehhez szükségesek az eltávozott, kieresztett fájdalmaid adta tapasztalások. Nem mondom, hogy nincs erőre és bátorságra szükséged hozzá. De soha nem érhet olyan fájdalom, melynek elviselésére ne lennél képes – így vagyunk megkomponálva. Bátornak lenni pedig nem a félelem érzetének a hiánya. Aki igazán bátor, az ismeri a félelmet, és saját félelmét tudja legyőzni, annak energiáját önmagába integrálni és szolgálatába állítani, így magasabb szintre emelni. Hasonlóképpen nem az az erős, aki bármely élethelyzetét rezzenéstelenül állja. A valódi erő Benned van, aki elfekszel, de elfojtások helyett megéled akkor is az érzelmeidet, ha közben a kínok kínját éled át. A szép és boldogságos érzéseket átélni nem kunszt.

Tudd, hogy minden könnyed, amit megengedtél kijönni, nemesít. Minden mélypontod csiszol. Minden telesírt zsebkendőd érzelmeid drágakövét polírozza. Minden alkalom, amikor nem futottál el saját magad elől, nem menekültél el, hanem beleálltál a fájdalmaidba, más úton nem megszerezhető tapasztalásokká válik, melyek emelő ereje végig segíteni fog utadon.

Emlékezz a főnixre: elég és a hamvaiból újjáéledve kap szárnyra és mindennél csodálatosabban emelkedik az ég felé.

Ne szégyelld a testedet!

A muszájjal nem vagyunk nagy barátok, nem szeretem a muszáj-dolgokat. Most mégis előkerült az a téma, amiről muszáj írnom, mert olyan gyakran találkozom vele, ami masszőrként nem csoda: az emberi test. Olyan sokan nem szeretitek a testeteket, szégyellitek, olyan sokatoktól hallom, hogy „túl kövér vagyok, túl ilyen a bőröm, túl olyan, szégyellem az úszógumimat, szégyellem a ráncaimat, stb.” Jó hosszan sorolhatnám, miképpen sétál bele a csapdába az önszégyellő egyén. Jó alaposan bevési, kimondja és így is gondolja, hogy ő nem szép, nem tökéletes és szégyellnivaló. A bevésődés mélysége egyenes arányban áll a megnézett reklámblokkokkal. Persze kifelé nagyon kevesen dramatizálják a dolgot, egy szégyenlős kis mosoly jár mellé, vagy egyenesen humorforrás is (te sok embert látsz, de ilyen hurkát nem minden nap, mi?), de a méreg már elültetődött: az önszeretet hiánya. (tovább…)

Pin It on Pinterest