Ha önmagunkat nem szeretjük, ugyan hogyan szerethetnénk szeretteinket?

Ha önmagunkat nem szeretjük, ugyan hogyan szerethetnénk szeretteinket?

Szeretünk másokért élni, mások életét előre vinni, míg a sajátunkkal nem foglalkozunk, háttérben tartjuk azt. Adunk, adunk és valami mégsem működik: nem szeretjük önmagunkat. Nem csak úgy felszínesen, mert a többség a kérdésre rávágná, hogy hát hogyne szeretném én magamat. De mégsem. Az önszeretet az alapja mindennek. Rá épül életünk háza, vára. Ha gyenge, akkor az egész építmény egy kártyavár, reszketve várja nem a vihart, csak a nyári szellőt.150515szeretet (tovább…)

Ne szégyelld a testedet!

Ne szégyelld a testedet!

A muszájjal nem vagyunk nagy barátok, nem szeretem a muszáj-dolgokat. Most mégis előkerült az a téma, amiről muszáj írnom, mert olyan gyakran találkozom vele, ami masszőrként nem csoda: az emberi test. Olyan sokan nem szeretitek a testeteket, szégyellitek, olyan sokatoktól hallom, hogy „túl kövér vagyok, túl ilyen a bőröm, túl olyan, szégyellem az úszógumimat, szégyellem a ráncaimat, stb.” Jó hosszan sorolhatnám, miképpen sétál bele a csapdába az önszégyellő egyén. Jó alaposan bevési, kimondja és így is gondolja, hogy ő nem szép, nem tökéletes és szégyellnivaló. A bevésődés mélysége egyenes arányban áll a megnézett reklámblokkokkal. Persze kifelé nagyon kevesen dramatizálják a dolgot, egy szégyenlős kis mosoly jár mellé, vagy egyenesen humorforrás is (te sok embert látsz, de ilyen hurkát nem minden nap, mi?), de a méreg már elültetődött: az önszeretet hiánya. (tovább…)

Pin It on Pinterest