Mit jelent az, hogy az élet már nem lesz olyan, mint régen?

Több terület megmondóemberei hangoztatják szimultán a varázsmondatot: az élet már sose lesz olyan, mint annak előtte volt. Bár egyikük sem biggyeszti hozzá, de ezt alapvetően nem pozitív felhanggal teszik, ne gondoljak arra: riogatni, rémisztgetni akarnak, ezzel hatást és figyelmet elérve. Nagyjából a következő képet festik le (energetikailag): baleset ér, elájulsz, majd a kórházban térsz magadhoz. Kissé még bódult vagy, ezért nem áll meg azonnal a szíved, mikor konstatálod, hogy a jobb lábad térdtől lefelé egészen egyszerűen hiányzik. A főorvos úr csendőrpertusan leereszkedik hozzád, biztosít róla, hogy sokkal sz@rabbul rosszabbul is járhattál volna. Igen, a lábad amputált része már a veszélyeshulladék-gyűjtőben pihen, ha egy kórházi kutya el nem csente. Igen, meg kell tanulnod mankóval járni, vagy a kerekesszéket hajtani. Ha bírja a csonk, akkor esetleg protézised is lehet, lefuthatod Pistoriust is, csak a családi nézeteltéréseidet rendezd másképpen, leginkább magasabb szinten. A végén – oldandó a feszültséget – huncut mosollyal rád kacsintva közli: amúgy a sok rossz hír mellett szolgálhat egy jóval is: talált vevőt a jobb papucsodra.

Úgy vélem, ilyesmit értenek a címben írt mondat szajkózói. Rántsuk le együtt a leplet a valóságról, mert – úgy tűnik – az bizony vastagon „eltitkolódott,” hogy egy borzalmas, németesen szenvedő szerkezetű szóval gyötörjem drága, édes anyanyelvünket. Szeretném megmutatni neked a konkrétumokat: az a tény, hogy az élet más jellegű lesz, mint korábban volt – elvitathatatlan. Korszakváltásban vagyunk, ami elkerülhetetlen, emiatt nem is érdemes úgy tenned, mintha egy szimpla filmszakadásos részegség áldozatává váltál volna, egy-két napi macskajaj árának megfizetésével mentesülve a rémálmoktól. Véleményem szerint ez az attitűd önmagában hibás és számos pofonhoz, majd az ezekből eredő, dominóláncolatos csalódásokhoz vezet. Akik a kommunizmusban sóhajtoztak, hogy „bezzeg drága Horthy kormányzó úr idején minden jobb volt,” azok beleragadtak a múltba, pont úgy, mint a XXI. században a Kádár-nosztalgiában fürdőzők is. A névadó csontjait sem lelni már, a múlt nem hozható vissza, végleg lezárult minőségekről beszélünk; ez olyan, mint a nem nyerő lottószelvényeddel sírni, hogy akár milliárdost is csinálhatott volna belőled az a kutya számhúzó, ha nem kétbalkézzel nyúl a gömbbe. Ez a hozzáállás tesz téged a kiszáradt, rideg fával analóggá, amelyik a szél erősségének függvényében előbb, vagy utóbb, de egészen biztosan törik.

Más lesz a világ, ezt már a Plútó Ekliptika alá merülésekor lehetett tudni, de legkésőbb a tavalyi naptári év legelején, mikor oly’ sokan világvégét kiáltottak. Mit tehetsz, ha nem akarsz leragadni, megakadni a változások közepette? Légy nyitott. A régiből a valóban fontos értékek jönnek veled az újba is (Szaturnusz krémje-habja), te magad tudsz őrzőként funkcionálni. Várd az újat kíváncsian, ne attól tartva, hogyan szop@t meg szúr ki veled, hanem arra fókuszálva, hogy milyen friss lehetőséget hoz. Ez kulcsfontosságú: építsd be, emeld paradigmáddá (szemüvegeddé), hogy minden új mindig – most is – jót hoz. Nem vágták le a lábadat. Nem csonkoltak meg. A világ, s benne te magad is – változik. Akár tetszik, akár nem, ez tény. Egyesegyedül a reakcióidon múlik a megélésed milyensége és minősége. Igen, ez felelősség, igen, a mutatóujjadat már másra kell használnod, mint a vélt bűnbakokra mutogatásra (az orrtúrás sem játszik már); ajánlom helyette az ég felé irányítani, majd a szegycsontod magasságában belső központod felé orientálni, hogy a fent és a bent miképpen harmonizálható, hogy a legeslegtöbbet hozd ki mindabból, amit a Nagy Játékban kapsz.

 

kép: wall.alphacoders.com

Miért ne várd, hogy az élet visszaálljon a régi kerékvágásba?

Pár napja körüljártuk, miért nem érdemes sorscsapásként tekintened a mostani időszakra és az itt gyökerező, eljövendő esztendőkre. Ennek a témának továbbgombolyítása és kiegészítése következik, mégpedig nem kevésbé lényeges töltettel. A címben megfogalmazott kérdésre rövid és tömör a válasz: mert akkor semmit, az égegyadta világon semmit nem tanultál. Ismertek, szeretem az analógiákat. Ha súlyos betegként tekintünk a jelen helyzetre, akkor már láthatjuk a lábadozás és a gyógyulás kétségbevonhatatlan jeleit. Mégis, mit szólnánk hozzá, ha a valóságban egy fekvőbeteg, akit nemrég toltak át az osztályra az intenzívről, már azon törpölne, mikor léphet ki végre a kórház kapuján, hogy első útja a kocsmába vezessen, onnan a dohányboltba, végül pedig a henteshez, ahol a legzsírosabb disznóságokból kíván kazallal bevásárolni? Vajon üdvösnek tartanád ezt a tervet az ő hosszú távú egészsége szempontjából? Ugye, hogy nem? Pedig lehet, pont így élt és éppen ez az életmód juttatta a műtőasztalra. Tényleg ilyen akarsz lenni? Ha már közeleg a tél az érettségi, következzen egy talányos kérdés: melyik uralkodóházról tartják: semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek? Ez lenne számodra a vonzó példa?

Időnként már restelkedem magam előtt, annyiszor szajkózom a változtatás szükségességét, de most is ezt a lemezt kell a gramofonra tennem. Tanulj, vond le a tanulságokat és változtass. Ha nem így teszel, kinyírod magad. Talán gyorsan, talán lassan, a végeredmény nem kétséges. Igen, tudom: esetleg olyan döntéseket kell meghoznod, amik bokareszkettetőek (netán a híg ürülék is eljut eddig az ízületedig…), de ezek nélkül borítékolhatod a zsákutcában való haladásodat, mégpedig hátrameneti fokozat nélkül. Kemény szavak, durva állítások; igazad van, de lásd be, nekem is. Nemsokára elkezdhetjük Virág elvtársat idézni a Tanú című örökbecsű és örök érvényű filmből: a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Zárójel: a Tanút tudtommal valamennyi kormány gyűlölte és ha tehette, legalábbis a szőnyeg alá söpörte. Egy mű nagyságát és időállóságát kevés jelenség igazolhatja vissza ennél jobban. Nem csak a nemzetközi, de a kozmikus helyzet is fokozódik a következő, igen hamar beköszöntő időkben; előbbi jórészt utóbbinak köszönheti létét. Fontos: ezeket nem azért írom, hogy besz@rj megijed. Csak tudj róla. Ha már birtokodban vannak a szükséges ismeretek, könnyebben tudsz jobb jó döntést hozni és szembe menni az esetleg benned élő, teljesen természetes eredetű változtatni nem akaráson.

A két bölcsességbolygó, a Jupiter és a Szaturnusz májusban egyaránt retrográd mozgásba kezd pár nap különbséggel (emlékezz: a Plútó nemrég fordult vissza). Ez a látszólagos hátráló mozgás egészen szeptemberig kitart, a Jupiter a hó közepén, a Szaturnusz pedig a végén fordul csak ismét direkt irányba. Rengeteg visszatérő helyzet, ebből eredő tanítás vár ránk a következő időkben. Változtatás és hajlékonyság nélkül ez nem mind kellemes tapasztalás lehet, de ne ezt helyezd a fókuszba! Emlékezz, hogy amíg élsz, amíg nem egyenesedik ki az EKG-d, addig – hajlandóság esetén persze – képes vagy változtatni és változni. Lehet, hogy jelen életed nagyobb felét élted le eddig, mint amennyi év még előtted áll, de soha nem késő átállítani a kapcsolót a rideg, törős-merevből a tanuló, tanulékony és rugalmas fokozatba. Segít, ha nem akarsz pont úgy visszatérni a régi életedbe, amibe amúgy is utópisztikus lenne megérkezned. Légy nyitott és befogadó. Figyeld meg a téged érő hatásokat és ennek megfelelően, belső, mély értékeid szerint, valódi vágyaidtól hajtva kormányozd élted hajóját. Így cselekedve garantáltan elkerülöd a szirteket és zátonyokat és rémálom helyett gyönyörű, csodás, izgalmas utazásban lesz részed.

kép: www.wallpapercave.com

Miért káros egészségünkre a rugalmatlanság?

Miért káros egészségünkre a rugalmatlanság?

Zanzásított válasz: mert könnyebben törünk és roppanunk össze. Ha kevés időd szánsz olvasni, ennyi elég is. Amennyiben szentelsz egy kicsivel többet, akár perceket is, akkor engedd meg, hogy mindezt kifejtsem némi csillagpárhuzammal. Talán már érezted és tapasztaltad, hogy sürgető döntési helyzetek bukkannak fel életedben; az utóbbi pár hét-hónap „helyzetbe hoz.”

Ezt a helyzetet már nem tudod lehozni szobanövény-szerű rejtőzködő magatartással, ami soha nem számított magas szintű megoldásnak, de ideig-óráig megadta a működőképesség illúzióját. Ez a lufi most végképp kipukkadt, ezt tekintsd rossz hírnek, ha alibiéletet szeretnél a továbbiakban is élni.

Zárójel: mit is jelent az alibiélet? Igen, pontosan azt. Mindenre tűprecíz és védhető kifogásod/magyarázatod van, mit miért nem csinálsz meg Összetett módon vagy képes bebizonyítani és levezetni a jelen helyzetedből való kimozdulás képtelenségét. Hagyjanak téged békén, ne b@szogassanak piszkáljanak, hogy változtass. Alibiéletet élve meggátolod, hogy a kifogások emberéből az eredmények emberévé válhass. Miről ismered fel az esetleges érintettségedet? Gyorsteszt: ízlelgesd a felelősségvállalás szót és minőséget. Ha kiráz a hideg, talált, süllyedt.

Megúszásra, puszta túlélésre játszva kizárod, de legalábbis minimalizálod annak esélyét, hogy valami jó történhessen meg veled. Azért teszed ezt – persze tudattalanul -, mert mostanság a jóért tenni kell, a sült galambok röpképtelenségéről is beszéltünk, de a csodavárás önmagában már kevés: aktív, cselekvő módon juthatsz el a boldog és elégedett életminőségbe. Poroljuk le a közhelyes képet arról a bizonyos fáról, akit a szélvihar tép.

Melyik ága szeretnél lenni? A rugalmas, aki nagyobb terhelést is elbír, meghajol, majd visszaegyenesedik, vagy a merev-száraz, változásra reccsenéssel-töréssel reagáló ág? Emlékezz, a hajlékonyság nem jelent gerinctelenséget. A tartásodat a rugalmasság nemhogy nem gyengíti, egyenesen erősíti. Amennyiben nincs a családfa valamelyik felmenő ágán strucc-ősöd, úgy látod és érzed, hogy a változások már a spájzban vannak felgyorsultak és megerősödtek. Nem azért, hogy neked rossz legyen. Tanító, fejlesztő, a hozzáállásodat és a döntéseidet tesztelő és így segítő erőkként tekints rájuk.

A rugalmatlanságba könnyen és gyorsan reccsenhetsz bele és nem csak fizikai síkon. Újabb zárójel: hát-, derék-, térdfájdalmak intő jelek; érdemes egy pillanatra megállnod, ha ilyet tapasztalsz. A változásnak és változtatásnak való makacs, szájat összeszorító ellenállás bizony a lélek és a szellem síkján is képes megtörni. Meggyőzheted magadat csillogó, észérveknek csomagolt kifogásokkal, de a lelked mélyén pontosan tudod és érzed, hogy becsapod önmagadat.

Ebben a mély rétegben olyasféle képek születnek egy ilyen helyzetben, mint amikor nyakadban a hurkolt kenderkötél, a lábaddal hintáztatod a hokedlit és már a billenési holtpontnál jársz. Hogy ez után mi történik, azt a fantáziádra bízom. Kell ez neked? Őszintén, tényleg olyan rettenetes a változás, az új és más dolgok beköszöntése a régi elengedésével? Értékeld át és merj rugalmas lenni. Ha példakép kell, látogass el egy vízparti fűzfához és nézd meg jó alaposan. Állítsd a szolgálatodba az aktuális égi energetikát ahelyett, hogy az áldozatának tekintenéd magadat. Az egész csak egy, egyetlenegy döntésen, a te döntéseden múlik.

kép: pixabay.com

ez a szint azért nem elvérés…

Tényleg közeleg a világvége?

Egyre többen és többen kiáltanak mielőbbi világvégét; tömegek nostradamusosodnak el, miközben jogosan merülhet fel a kérdés: tényleg, mi is következik, ami ezt a végtelen hisztit kiváltja? (tovább…)

Pin It on Pinterest