Ezért fontos, mit mondasz

Ezért fontos, mit mondasz

Mára egy kis nyelvészkedéssel készültem nektek, amiben obszcén, trágár szavak is elő fognak fordulni, ezért kérlek, ha még nem töltötted be a tizennyolcadik életévedet, akkor ebben a minutumban navigálj el az oldalról. Zárójel: tudom, én sem így működtem; ha valamivel felkelthettem a kíváncsi kis- és fiatalkorúak figyelmét, akkor ez a kijelentés pont az.

A gondolatszál vége meglehetősen régen csusszant a kezembe. Sokáig gondolkodtam, megéri-e, hogy rámarkoljak, azaz írjak belőle, de végül az utóbbi győzedelmeskedett, teret engedve a bennem élő írónak szószaporítónak. Az origó a három évvel ezelőtt, a terhesség vs. várandósság témájában írt bejegyzés. Itt a terhesség szó használatát jártuk körbe, azt, hogy mit is vesz magára az a hölgy, aki visszatérően „terhes”-ként aposztrofálja magát. Igen, Arany János balladai világa engem is magával ragadott, a bárdok lángsírba menetele különösképpen – és valóban, meghökkentőnek találtam, hogy nem nyomdai elütés a „nézni is tereh.” Így van, a „tereh” szót réges-régen (egy messzi-messzi galaxisban…) a gyönyörűség szinonimájaként használták.

Kérdezz meg akárhány „terhes” kismamát: ennek tudatában, a régi szó jelentésének birtokában használja a kifejezést? Nem dolgoztam sose a KSH-nál (és ami azt illeti: nem is tervezem), de meg lennék lepődve, ha statisztikailag kimutatható pozitív eredménnyel zárnád bármely széles merítésű kutatásodat. Elmerült, elsüllyedt a tereh, mint gyönyörűség, felerősödött a teher, mint súly, kolonc, nyűg. Ne hidd el nekem, de engedd meg, hogy másik megközelítésből bizonyítsam be. Mostantól aktiválódik a káromkodás-faktor.

Az Isten b@sszon meg!! Amikor ezt neked mondják, meg szoktad köszönni, mégpedig hálatelt szívvel? Vajon eszedbe jut, hogy embertársad az imént a következőket kívánta számodra: „termékenyítsen meg a teremtő Isten az ő termékeny energiáival.” Ez az igazi fénynemzés, de ritkán szokás kinyilvánítanunk emiatt érzett belső, melengető érzelmeinket. Talán mert – már – nincsenek? A régi jelentés bizony elhalványult. Vajon egy televíziós műveltségi vetélkedőn, ahol igenis jól jönne a fenti inspiráció, helyénvalónak ítélnéd meg a bekiabálást: „az Isten b@sszon meg!”

Bizton számíthatsz becsületsértés miatt kezdeményezett jogi eljárásokra, ha „marha, barom” jelzőkkel illeted embertársadat. Ő megsértődik, pedig te a vagyon, a kincs, a valódi érték jelölő szavaival dicsérted őt – mindössze a kor és a környezet alakult át.

Ha valakit leparasztozol, azzal jellemzően nem a háládat kommunikálod: drága, alázattal dolgozó embertársam, köszönöm neked, hogy étket termelsz számomra, földet művelsz, gondozod a jószágot, nélküled éhen döglenék halnék.

Olvasd össze a fentieket: „az Isten b@sszon meg, te marha, barom paraszt!!” Ez egy végtelenül szép áldás – volt. Ma becsületsértés. Hadd kérdezzek vissza: amikor terhességről beszélsz, akkor a régen használt „gyönyörűség” lebeg a szemed előtt?

u.i.: olyan jó lenne hinni a városi legendában, hogy az IBM céget honfitársaink a fenti szellemben alapították egykor… ?

kép: pixabay.com

Hogyan juthatsz el rángatózásból ringatózásba?

Édes anyanyelvünk szívem csücske. Végtelen hálával gondolok arra, hogy nem más nyelvterületen születtem ebben az inkarnációmban. A szómágia véget nem érő csodákat tartogat, mára egyet ragadok csak ki. Szeretném megmutatni neked, mekkora különbséget hozhat egy betű, de mennyire nem mindegy, miként állsz hozzá.

 

Kaptál valaha görcsöt? Akár izmaidban, akár átvitt értelemben? Mit csináltál akkor, az üvöltésen túl, persze…? Igen, így van: rángatóztál. Nemigen volt ráhatásod erre az automatikus, de baromi kellemetlen mozgásformára. Ha úgy tetszik (tudom, nem tetszik), egyszerűen elszenvedted. Kellő tudatosság nélkül manapság könnyen találhatod magad ilyen helyzetben.

 

Bocsánat, persze nem te, hanem egy távoli ismerősöd szegről-végről érkezett még távolabbi ismerősének másod-unokatestvére. A rángatózás nem szép. Sőt. Amikor mást látsz rángatózni, hogyan hat rád? Ritkán harmonikus; gondolom, nem önt el a vágy a vele való azonosulás iránt. Ijesztő, tehetetlen, dermesztő dolog rángatózni.

 

A külső hatásokra adott reakcióink megválasztása szabadságunkban (egyben felelősségünkben is…) áll. Megesik, hogy rájuk hatni kevéssé tudunk. Azt azonban eldönthetjük, hogy lázongva tombolunk-e vagy az első, teljesen természetes indulathullámok elülése után „hogyan igent”-t formálva lépünk a tettek mezejére. Ezen a mezőn már nem csak virágok nőnek, hanem valami más is. Olyan dolog, ami csodálatos. De erről majd csak a következő bekezdésben fogok írni, mert imádok hatásvadászni és érdeklődést spannolni.

Nos, ha még mindig itt vagy és tovább olvasod e sorokat, emlékezhetsz: nemrég, egy bekezdéssel ezelőtt ott köszöntünk el egymástól, hogy adott egy szépséges mező. Egy olyan rét, ami a tetteké, de nő rajta bársonyos gyep és illatos virágok is. Meg valami más, de mi is az, amit ígértem, hogy itt eléd tárok? Ja igen, megvan! Ez a valami, amiről végre való, hogy érdemben szót ejtsek, mert igazán nem szép dolog ennyit csavargatni a kedves olvasó érdeklődését, nos, az a bizonyos minőség ott, a zöldellő fű és a színes-illatos virágok között a ringatózás.

 

Tettek mezeje, azaz kiléptél a passzív elszenvedő bábjából. Rángatózni csak ott tudsz. Itt már ringatózol. De mit is jelent ringatózni? Ütemes jobbra-balra, vagy előre-hátra mozgás, analóg az anyaméhben megélt, magzatvízzel körülölelt, biztonságos, szigetelt létünk felidézéséhez. Amikor ringatózol, egyben könnyűvé is válsz, sokszor ezt a tettek hozzák el.

 

Lehet, hogy cselekvés közben a fizikai tested megfeszül, de a lelked akkor is ebben a kedves és kényeztető állapotban van és ez maga a csoda. Figyelj! Egy, egyetlenegy betű: rángatózás vagy ringatózás. A kettő között a passzivitás és az aktivitás, az elszenvedés és a ráhatás, a kiszolgáltatottság és a cselekvés tesz különbséget. A szavakat tekintve aprócska, valójában univerzumokban mérhető. Ismerd fel, a te életedben tapasztalod-e a rángatózást, ha igen, akkor változtass és – ringatózz.

 kép: pixabay.com

bármi történik, választhatod, hogy végül ringatózol és hintázol – kimozgod, amit kell

A terhességről

A terhességről

Rengeteg, nálam sokkal cizelláltabb szellem írt már erről a témáról sokkal szebben és kifejezőbben, mégis muszáj pár szót ejteni róla, olyan sokan érintettek és olyan nagy a köd. Előrebocsátom, semmi, de semmi újat nem fogok leírni, minden ismert és tudott a témában, mégis érdemes végiggondolni. A címben már ott szerepel a szó: terhesség. Annyira közkeletűvé vált a babát váró nő „terhes” címkével való ellátása és a várandósság terhességre való átnevezése, hogy észre se’ vesszük a nyilvánvaló csapdát. Olyan sok hölgy mondja, hogy „de szeretnék már terhes lenni” és fogalma sincs, ezzel mi hagyja el a száját, minek ad energiát. A terhesség nem jó dolog. A szógyök a teher. A teher nyűg, cipelni kell, a költő szerint nézni is tereh. Zárójel: igen, valóban létezik a “tereh” szót “gyönyörűség”-nek transzformáló feljegyzés. Mégsem így használjuk.

Ízlelgessük, amikor valami nyűgünk van, nyomja a vállunkat egy kellemetlen, megoldásra váló probléma, arra mondjuk jogosan, hogy „ez már nagyon terhes nekem”. Mi a pék füléért alkalmaznánk ugyanezt a kifejezést az élet legnagyobb misztériumára, a babavárásra? Persze, tudom, férfiként fogalmam sincs róla, milyen nehéz a kilencedik hónapban egy méretes pocakot cipelni és mondani szokás, hogy a harmadik trimeszter valóban terhes (ez a gondolatmenet csak az elsőt tartja áldott állapotnak, a középsőt pedig várandósságnak). A tehertétel soha nem jó dolog. Nem olyan, mint a sokat emlegetett önként vállalt áldozat. A tehertétel púp a háton; és ezt a „púp a háton” minőséget fordítjuk át és torzítjuk el „púp a hason” verzióban, valahányszor terhesnek bélyegezzük az áldott állapotot.

Nézzük meg, semmilyen más életterületen nincs ilyen nyelvtani anomália. Amikor szerelmesek leszünk, nem mondjuk, hogy „utálatba estem”, amikor pénzt nyerünk, nem úgy említjük: „nyűgösséges nehézség szakadt a nyakamba”, finom ízekre vágyva nem „okádékossá” válunk. Vajon miért fordult át az áldott állapot teherré, terhességgé? Miért tűnt el a szentség, az áldottság minősége a szóból? Továbbmegyek: nem csak eltűnt, de teljesen a visszájára is fordult. A szónak hatalma van, a leírt szónak nagyobb a hatalma a kigondoltnál, a kimondotté pedig elképesztő teremtő erőket mozgósít. Ennek a logikai láncnak a mentén vizsgáljuk meg: aki sokat sóhajtozik, hogy szeretne már végre terhes lenni, az baba utáni vágyát fejezi ki, vagy a nyakába akar kapni egy nagy talicska sz@rt?

Nézzetek körül: akik ezt mantrázzák, könnyen veszik az életet? Ugye nem? Terhesek akarnak lenni, ezért újabb és újabb vizsgálatok, kudarcélmények, megpróbáltatások, beültetések, csupa-csupa nehézség szegélyezi útjukat és azt sem tudják, hogy mindezt ők teremtették meg, erős vággyal kimondott óhajukkal: „terhes akarok lenni”. Az égi erők szó szerint végrehajtandó utasításként kezelik mindazt, amit kimondunk. Nincs magyar-magyar szótár a kezükben. Nem feltételezik, hogy a terhesség egyenlő a babavárás örömével. Terhet akarsz, terhet kapsz. Majd legközelebb jobban meggondolod, mit kérsz és végre megtanulsz tűpontosan, precízen fogalmazni. Vegyük észre azt is, amit kérünk, megkapjuk. Kérjen terhet és terhességet az aszkéta, a vezeklő, az önsanyargatás útján megvilágosodni vágyó létező, de a kismama-jelölt ne tegye.

Ahogyan sokadjára ízlelgetjük a terhesség szót, talán már felébredt józan paraszti eszünk és érezzük, milyen sántikáló a kifejezés a legnagyobb misztériumra, az élet csodájára. Gondoljuk tovább: van-e, elképzelhető-e olyan édesanya, aki megszületett gyermekét „édes kicsi terhem”-nek szólítja. Hallottunk olyat a játszótéren, hogy „gyere ide, Terhecském, ideje innod egy kortyot a teádból?” Ugye, milyen beteg? Akkor miért terhesen indul a leszülető lélek földi útja? Miért kell az út legelején, a kezdet kezdetén azzal az információval terhelni, hogy ő a teher? Milyen ambivalens dolog egy terhet várva várni?

Kezdjünk új időszámítást és tegyük helyre a terheket és a terhességet. Terhes a főnök, aki nem túl eredeti ötletével mutat rá, milyen jó lenne a cégnek, a statisztikának és a mutatóknak, ha mostantól nem hatig, hanem hétig maradnánk bent és minden második szombaton önként és lojálisan, piszkos anyagi elvárások nélkül mennénk be túlórázni, hogy mindenki örüljön. Na ez terhes és mélyről jövően, őszintén kívánkozik ki a „menj te a büdös p…ba” felkiáltás. Tudom, vulgáris példa, de ez az igazi terhesség.

Amikor pedig egy nő készen áll arra, hogy életet adjon, amikor megérik az őszinte, mély vágy az édesanyává válásra benne, akkor áldott állapotba kerül, várandóssá lesz, életet hord a szíve alatt. Ízlelgessük ezeket a kifejezéseket is, mennyivel szebben hangzik mindegyik, mennyivel jobb kiejteni őket. Utolsó gondolatként álljon itt, hogy még a hivatalos kiskönyvet is „várandósgondozási” okmánynak nevezik, pedig az állami bürokráciától a spiritualitás olyan messze áll, mint szamártól az algebra.

kép: pixabay.com

Pin It on Pinterest