Eszmény nélkül élni nem, csak létezni lehet.

Csak annak nem hiányzik, hogy eszménye legyen, aki nem tud különbséget tenni élet és létezés között.

Ha nem érzed jól magad a bőrödben/nem mondhatod boldognak magad – megeshet: éppen az eszmény hiányzik. De mi is az?

Az eszmény jelentését többé-kevésbé elfogadható módon definiálta a Wikiszótár: „Ideál; elgondolt vagy létező mintakép, példakép, bizonyos tevékenység vezérlő célja, amelyet egy személy vagy csoport maga elé tűz, és amelynek elérésére törekszik.” Ha osztályozni kéne, combos hármast, esetleg vékonyka négyes alát kapna. Mielőtt elfelejteném, a forrás: https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Eszm%C3%A9ny

Nem kell megmagyaráznod.

Nem kell szégyenkezned miatta.

Nem kell elvárnod, hogy megértsék.

Az eszmény fontosságát nem lehet túlbecsülni. Túl és fölé mutat fizikai tested vegetatív életben tartásán. Kitölti, színezi, árnyalja a létezést, azaz életté transzformálja. Gyakran nem korszerű és nem ésszerű. Felülírja a pillanat praktikumát, mert nem az elemző elmének, hanem a szárnyaló léleknek és a dobbanó szívnek szól. Oka van annak, hogy ma beszélünk róla.

Mióta ember az ember, mindig lobogót tartott a kezében. A zászló színe, felirata, mintázata volt az eszmény, amiért gyakran össze is ütköztek, de ez más lapra tartozik. Ahogyan a szél belekapott a selyembe/vászonba, az látvány, hang, érzet adta a többletet. Egészen a legutóbbi korig. Akkor azonban drámai fordulat állt be. És nem, nem a gonosz ármány érkezett meg zászlót csenni. Annál sokkalta rosszabb, szinte végzetes esemény történt.

A ma embere öként(elenül) tette le a lobogót, vele az eszményt. Társtettes a történtekben. A gondatlanság fogalmát a büntetőjog jól ismeri, így hangzik: „Gondatlanság: olyan magatartás, melynek lehetséges következményeit tanúsítója előre látja, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy a következményeket azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.” forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C5%B1n%C3%B6ss%C3%A9g

Elhittük, hogy az eszmény idejét múlt, felesleges, hogy tévútra visz. Megettük a maszlagot, ami szerint az agy és a ráció kell, hogy vezessen. Mérhetőnek és tudományosan igazolhatónak kell lenni mindennek, ami „komoly” és fontos. Ezt nem csak én írom, sőt. Nálam fényévekkel okosabb, bölcsebb, a témát mélységeiben átlátó, értő emberek is erre jutottak; nem túl rég hívtam fel egyikükre a figyelmet:

A (nem is olyan) távoli Belgiumban írta meg Mattias Desmet hiánypótló, remek könyvét „A totalitarizmus pszichológiája” címmel. Itt tudod visszaolvasni, miért alapmű és miért mondom azt, hogy ha 2023-ban csak egy könyvet veszel (fújj, bulvárfordulat!), az ez legyen: https://ladonyijanos.hu/a-varazskonyv-ami-megadja-vagyott-valaszaidat/

Az emberiség történetében most először állt elő az a képtelen helyzet, hogy full materialista, eszménytelen, mérés-fetisiszta világkép rajzolódik ki. Itt-ott korábban is tapasztalható volt az áramlat, ám globális dominanciáról eddig nem beszélhettünk. Ma már valóság, mégpedig a veszélyes fajtából, a következők miatt:

A kizárólagos racionalizmus eszménytelensége megnyomorítja a lelkedet és az egész életedet. Ha hagyod, ha azonosulsz vele, ha önként(elenül) bólogatsz, ha elpárologtatod egészséges kritikai érzékedet. Ne hidd el nekem, de gondold végig, mit tartanak a szerelemről. Vegyület. Hormon az agyadban, aminek, ha megemelkedik a szintje, beszámíthatatlanná válsz (régi, setét korok mindenfajta romantikus módon ezt ábrázolták szerelem gyanánt). Semmi érzelem, nulla emóció, a szíved csak egy megbízható vérpumpa. Egyszerű hormonszint-emelkedés, amiről azt hitted, kiválasztottak vagytok, hogy a jóisten egymásnak teremtett benneteket, hogy nem véletlenül roggyant meg a térded, mikor először megláttad. Nem folytatom, pontosan érted, tudod, mire gondolok.

Zsákutca. Gigantikus „T” betűvel jelzi, hogy nem vezet sehová. Ezt kínálja-tukmálja az oksági világkép. A kiút pedig az eszményekhez való visszatalálás. Tartást ad. És nem, nem kell ezospirinek lenni hozzá. Közismert példa kínálja magát a sport világából. Szenvedély és szurkolás, ám az eszmény nem egyenlő fanatizmussal. Így működik:

Jellemzően a fogékony gyermekkorban kialakul az érzelmi elköteleződés kedvenc csapatod mellett. Hiszel, bízol bennük és biztatod is őket. Velük sírsz és nevetsz. Az eredményeknek örülsz, de a szeretetedet nem teszed függővé tőlük. Kitartasz, mégpedig következetesen. Ha nem így tennél, a következő, örkényi tragikomédia valósulna meg:

Az újpesti szurkoló összegyűjti, majd rituálisan elégeti lila sálját, mezét, ereklyéit. Alaposan megfürdik, új életet kezd. Nagy levegőt véve száll metróra, egészen a Népligetig, új csapata sasfészkéig utazik. Zöld-fehérbe öltözve dicsőíti a jelenleg eredményesebb Fradit. És vica versa; mindkét csapat 6:0-ra verte el a másikat pár éven belül, mégsem történt tömeges átvándorlás. Az eszmény az eszmény, nem váltasz csak úgy se színt, se identitást.

Tedd fel magadnak a kérdést: van-e eszményed? Ha nem tudod legkésőbb három másodperc alatt határozott igennel rávágni a választ, éppen ideje elgondolkodni, változtatni, kiigazítani. Nem másért: önmagad miatt. Hogy valóban élj, létezésből méltó életbe emelkedj.

u.i.: a végén és csak egészen halkan elsuttogva jegyzem meg: a kozmikus történések is erre ösztökélnek. A változások kibontott lobogóddal a kezedben kell/kéne, hogy találjanak.

kép: pixabay.com