Amiért kizárt, hogy valami csak rossz legyen

Vajon létezhet olyan minőség, ami csak és kizárólag negatív? Elképzelhető-e itt, a Földön, a polaritás világában árnyoldal anélkül, hogy a legeslegkisebb fényecske ott pislákolna a másik oldalán? Gondold végig ebből a megközelítésből. Jelen földi életünkben tapasztalni jöttünk ide, bolygónk ehhez kitűnő játszótér (akad, aki kiképzőtábornak aposztrofálja, ezzel azért nem értek egyet, mert az ilyen helyeken ritka vendég a nevetés, a mosoly, ami pedig az ember egyik üzemanyaga). Itt élheted meg a jó és a rossz, a sötétség és a fény, a fekete és a fehér ellenpólusait, az árnyalatokat, a csatározásokat és – persze – tanulhatsz. Idézd fel: még az újkori történelem legnagyobb diktátorának munkásságában is találnak az elemzők „jót,” máig használt autópályák, Nutella, stb. testesülésében. A „jó” elvivése a „civilizálatlan,” netán „barbár” bennszülöttek őslakosok közé pedig… Hagyjuk. Az eredmény ismert, mivel járt mindez. Kerüld el a végletes címkézést.

Istenes, ha lehetőséged van maradéktalanul kizárni a sajtó hangját (különösen a károgásra gondolok) életed jelen hónapjaiban. Ez azért ritkább. Vedd észre, hogy a fent említett polaritás (is) felborult. Egy jelenséget, ami globálisan teret kap, kizárólag egy oldalról mutatnak be. Neked, mint gondolkodó csillaggyermeknek, kötelességed felelősséged meglátni a másik oldalt is (még a poloskának és a meztelen csigának is vannak „jó” tulajdonságai). Oly’ sokszor írom a sorok között olvasás fontosságáról, hogy szinte unom magamat. A két oldal ismerete és látása megóv a mélybe süllyedéstől, apátiától, depressziótól, ami akkor érne, ha szolgai módon elhinnéd a feléd sulykolt, egyoldalú (azaz szubjektív) valóságot. Emlékezz, tények vannak (megkérdőjelezhetetlen, egyértelmű, elsődleges forrásból származó adat, nincs kérdőjel), amik számos valóságot szülnek. A hetekkel ezelőtti Fradi-Újpest meccs 2-0-s végeredménye tény, ezt bárhol ellenőrizheted. A Megyeri út (már bezárt…) kocsmáiban egész más valósággal találkoznál, mint a kilencedik kerületben, pedig egyazon mérkőzésről szólnának az utóhangok. Ami itt megalázó vereség, a másik valóságában nagyszerű diadal. Lásd meg azt, hogy itt és most képtelen valami csak egyoldalú, kizárólag fekete, százszázalékosan rossz lenni. Lásd meg és csodálkozz rá, milyen hatások indulnak meg benned.

kép: pexels.com

Tényleg nincs két valóság?

Nemrég megütötte a szememet egy mondat, amivel az elektronikus sajtóban találkoztam: „nincs két valóság.” Meglehetősen érdekes és sajátságos gondolat, egy kicsit hasonlít a vallási mindentudásra, érdemes némiképpen körüljárnunk. (tovább…)

Mi is a valóság?

“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!” Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.”

 

Müller Péter

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest