Amikor igazán lebilincselő történetet olvasol, átéled a cselekményt. Nem külső szemlélőként figyelgeted, mit csinálnak a szereplők: ott mozogsz köztük. Része vagy a varázslatnak. Egy valóban magával ragadó történet megelevenedik. Kilép a sorok közül, kezét nyújtja feléd és magába szippant. Fejest ugrasz a lapok közé és máris a fantáziabirodalom aktív, cselekvő részese vagy. Az egyéb hatásokról nem is beszélve.
Megemelkedő boldogsághormon-szint. Igen, ezt nem csak a nagy doboz bonbon, a Gombóc Artúrként elmajszolt csoki és egyéb nassok tudják. Neurológusok kutatásai bizonyították: egy jó történet olvasása éppen azt a hatást váltja ki belőled, mintha megélnéd. Az agynak gyakorlatilag mindegy, hogy valós, fizikai tested emeli-e a kardot a Helm-szurdokban, vagy fonódik össze a kedvessel végtelen csókban. Amennyiben jól írták meg, azt az infót továbbítja biofizikai tested felé, hogy igen, ez a valóságban esik meg veled. Ez a magyarázat a „letehetetlen könyv” jelenségre. Persze mindent nem lehet, nem is érdemes megmérni.
A lelked szárnyal, akárhol és bármiben is élsz: kiszabadulsz. Ez tény, még ha a kutatók így nem is tudják alátámasztani számokkal és milligrammokkal. Te és én tudjuk. Tudja mindenki, aki olvasott valaha is lélegzetelállító művet. Amikor kinyitod, amikor engeded, hogy a borítók fogságából felszabaduljanak a lapok, máris ösvény nyílik előtted. Ahogy Bilbó fogalmazta (szabadon idézve): „Vigyázz, Frodó, mert az Út szeszélyes. Kilépsz a Zsáklakból és csak rálépsz és ki tudja, hová visz. Ez az út elvihet Völgyzugolyba, de akár Mordorig is.” Ugyanez (fokozottan) igaz az érdekfeszítő történetekre is. És igen, éppen ez kell a lelkednek.
Az átélés magával ragad.
Magával ragad és elvarázsol.
Elvarázsol és kiszabadulsz.
Kiszabadulsz, bármiben érzed is korlátozva magad. Ennyit és nem kevesebbet kínál egy jól megírt történet, regény, könyv. Ezért (is) fontos – különösen manapság -, hogy olvass. És ne csak száraz ténykönyveket. Keresd a kalandot, élvezd a varázslatot. Ugyan számos helyről súgják és ordítják, hogy nyakunkon a világvége, nem kell rábólintanod. Az egyik eszköz – mint vízbe pottyant utasnak a narancssárga mentőöv – az olvasás. Többet tud ugyanis a filmnézésnél.
Amikor filmet vagy sorozatot nézel, kényelmes helyzetben találod magad. Nem csak a puha kanapén. A képi ábrázolás látványos és egyszerre hat több érzékedre is. Ellenben – tudtod nélkül – csökkenti/elveszi a képalkotói, kreatív fantáziádat. Nem azt mondom, hogy verd szét kalapáccsal a képernyőt, sőt. Csak találd meg a helyes egyensúlyodat. A film megmutatja, milyen a hős. Apró részletességgel ábrázolja, arcát, ruháját, az egész karaktert. A könyv ezzel szemben leírja, de a képet te, odabent alkotod meg. És megeshet, a te Aragornod egész másképp fest, mint Viggo Mortensen, vagy akit én, esetleg a szomszédod elképzel. És ez így van jól.
Olvass. Javaslom. Igen, ma nem divat, de ez nem baj. Csomó minden nem korszerű, ami időtlen és nem idétlen. Ha trendi, bocsánat: trendy akarsz lenni, úgyse olvasod ezeket a sorokat. Már csak azért sem, mert egy ősz fejű boomer írta…
Aki olvasni és írni is imád.
előzmény: https://ladonyijanos.hu/az-emberre-tevo-mese-varazsa/
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
