Érzelmi vagy racionális alapon döntesz? Tudom-tudom, ez lerágott csontnak tűnik, mégis érdemes elővenni, mert jelen korszakunkban elképesztően sok érzelmi döntést csomagolunk az ésszerűség látszat-héjába. Nézzük először is a definíciókat a tisztább kép érdekében! Érzelmi döntésről beszélhetünk, amikor belső, lelki motivációk vezérelnek; jellemzően könnyen és mélyen vagyunk képesek azonosulni döntésünk tárgyával.
A racionális döntés esetében bal agyféltekénk információi, a logika, az érvek és a tények alapján határozunk. Mindkettőre szükség van, mindkettő abszolút rendben lévő. Probléma a fogalmi cserezavar esetében adódik, nevezetesen az érzelmi döntésedet próbálod beállítani racionálisnak, ésszerűnek. Kerékbe tört, kifacsart, ronggyá erőszakolt „észérveket” gyártasz, amik alátámasztani hivatottak emocionális választásodat.
Menjünk kicsit mélyebbre! Miből fakadhat, hogy szükségesnek látod megmagyarázni mások számára irracionális választásodat, legyen szó párról, munkáról, autóról, ruháról – bármiről? Lásd és értsd meg, kérlek: nem az a baj, hogy érzelmi döntéseket hozol. Ez teljesen rendben van; ha nem így lenne, megvalósulna Madách falansztere, az egyen-világ, a „tudósok” által tökéletességre fejlesztett minőségek alternatíva nélküli – így sivár és unalmas – egyeduralma.
Érzelmi döntéseid takargatása-elleplezése és a (meddő) próbálkozás, amivel okszerűnek próbálod beállítani őket: egyszerű önfelnemvállalás. Ennyi és nem több. Olvasd el újra, tudom, kemény állítás, de így van. Gondold végig! Ha a racionalitás ellenére mégis a zűrös Dezsőt választod, ha lógó esőfelhők idején ernyő nélkül, fehér ruhában indulsz útnak, ha Alfát veszel – ne akard elfogadtatni okosságként a külvilággal.
Miért ne vállalhatnád fel, hogy ez belülről jött és kész? Itt a pont, nem kell a „vágytam rá és még akciósan is adták,” vagy „kétes híre volt, de a sok-sok kisiklás után egyre nagyobb a matematikai esélye a jó útra térésnek.” Ezekkel gyengíted önnön identitásodat, mert a cél az, hogy hozz bármilyen (hangsúlyozom: bármilyen!) döntést, azt vállad fel. Ha logikátlan, nem baj, de ne magyarázkodj; kerüld el az emelkedő pulzussal véghez vitt, pironkodó okfejtéseket, mint rajtakapott kamasz a szigorú szülői tekintet előtt (ez nem az, aminek látszik…).
A döntésbe való beleállás felvállalást (önfelvállalást) jelent, azaz lépéseket saját sorsutadon. Érdemes együttműködni a kozmikus erőkkel és egyenesíteni gerincedet bármely töltetű döntésed maradéktalan vállalásával.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus
