2019. Júl 04. 0

Tedd mérlegre: meddig fontosabb az önigazolás, mint a változtatás?

Nemrég egy kicsit körüljártuk a mintákat, illetve azok hiányát. Mindezt azért tettük, hogy tisztán, élesen lássuk: a mintanélküliség egy bizonyos érettség, életkor, fejlettségi szint után puszta kifogás. Nem szakadunk el a témától ma sem, csak odabiggyesztünk egy kérdőjelet. Ha úgy nőttél fel, hogy nem szerettek, vajon meddig szajkózhatod büntetlenül jogosan, hogy te magad sem tudsz szeretni? Miért kényelmes az ön-énre (egó) hallgatnod, aki a változatlanságban tartás útján próbál (hamis) biztonság(illúzióba) ringatni? Egészen egyszerűen vizsgáld meg, miért könnyebb kimondanod, hogy valamire nem vagy képes, mert te is annak a minőségnek a hiányában nőttél fel, mint ehelyett azt vallanod: igen, nem kaptam meg, de felül tudom írni a mintámat. Mitől ragaszkodsz oly’ görcsösen vélt csonkoltságodhoz? Olvasd el újra Gyuri kakas történetét a gyíkkal: ki mondta, hogy spirituális értelemben nem nőhet ki a gyík farka, valahányszor az élet lecsippentett belőle? Vedd észre, ha és amikor konzerválni akarod – akár tudatosan, akár tudattalanul – azt a működési mintát, amit nem szeretsz.

Minden „én ezt azért nem tudom, mert nekem sem mutatta meg senki”-típusú mondatod nem más, mint üres önigazolás. Meddig ragaszkodsz még hozzájuk? Miért olyan félelmetes továbblépni és fejlődni? Miért nem tudsz nem engedni a langyos sz@r csábításának? Nem véletlenül vagy ember. Emberként pedig birtoklod a változtatás, az érzelmi alkímia működtetésének képességét. Használd! Nem baj, ha tudatosítod egy-egy hiányosságodat fejlődési pontodat, de nagyon kérlek, itt ne rekedj meg! Ez egy kiinduló pont, jó a felismerés, de csak úgy, mint az erdőben a térképet nézve. Látod, beazonosítod, hol vagy éppen. Talán letértél az eredeti útvonaladról, netán el is tévedtél. De amikor ezzel tisztába jössz, már mi a faszenes lapátért akarsz még mindig tévelyegni? Olyan jó az? Na ugye! Összpontosítsd az erődet és gyerünk, ki az erdőből a fényre!

u.i.: ez erdő csodás hely, itt és most csupán az eltévedés és a céltalan tekergés szimbolikus helyeként kapott kevéssé üdvösnek látszó szerepet.

 

kép: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!