Számtalan igazsága létezik a Vénusz-Jupiter szembenállásnak, közülük egyet ragadok ki: adj teret a szerelemnek!
Mancit nemrég találtam ki, az ő története segít átlátni, miért is olyan fontos ez – és hogyan kínál megoldást arra, amire a legjobban vágysz a szíved mélyén.
Manci a harmincas éveinek második felében jár, igazi álmodozós, romantikus alkat. Bár több csalódáson túl van, nem mondott le sem az igaziról, sem arról, hogy egymásra találva kedvenc könyvei, filmjei harmonikus kapcsolatát megélje. Bölcs annyira, hogy ne ringassa magát hamis illúziókba, de nyitott is; gondosan ügyel, nehogy a keserűség a reggeli kávénál és a szombat esti gyűszűben mért likőrnél erősebben helyet kapjon az éltében.
Esze ágában sincs szinglinek nevezni magát, mi több: kikéri, ha ezzel a jelzővel illetik. „Éppen és pillanatnyilag egyedül, de a társtalálás útján járok” – szokta válaszolni a kapcsolati állapotát firtató kérdésekre. Mondom én, Manci bölcs hölgy. De lehetne még ezt is fokozni, mert minden tapasztalása, összeszedettsége, és nyitott attitűdje ellenére egy hibát folyamatosan elkövet. Pont azt, amit oly sok nő- (és igen: férfi)társa is.
Nincs tere életében a szerelemnek. A férfinek igen; hiszen Manci is olvasta, hogy legyen hely a szekrényében és úgy aludjon a franciaágy egyik oldalán, hogy a Nagy Ő bármikor birtokba vehesse a másikat. Egyedül él, ám potenciálisan azonnal kétszemélyessé válik a háztartása, minden adott hozzá az anyag síkján. És érzelmileg is úgy hiszi, hiszen álmodik róla és vágyja. Ugyanakkor mélyen belül fél. Nem az újabb csalódástól, azt a szorongást sikeresen kinőtte.
Manci vágyja a társat, ugyanakkor nincs a valóságában, hogy ő tartósan szerethető. Hogy él, létezik az a férfi, aki nem un rá, miután alaposan megismerte. Manci tamáskodik, lehet-e, azaz hogyan is lehetne ő valakinek álmai társa? Bármennyire is óhajtja, ezzel a kétellyel, a belső hitetlenkedéssel a szíve legmélyét zárja el. Látszólag minden rendben, nem csak a felszínen. Ő az, akiről azt gondoljuk, te is, én is, hogy nem csak mosolyog, de igazi érték lapul a mosoly mögött és egy valamirevaló férfi két karjába kapva emeli át a boldog párkapcsolat küszöbén. Pedig az a helyzet, hogy ez önmagában bár jó, de kevés. Mert Manci nem engedett teret a szerelemnek – istenigazából. Hoppá.
Köszönöm Mancinak, hogy itt volt, segített és felajánlotta magát szemléltető példának; engedjük is a boldogság útjára, hogy azt a kicsit kiigazíthassa, hiszen immár tud róla. Te is. De tessék, nem akarok adósod maradni a részletekkel:
November 2. és 4. között egzakt a Vénusz és a Jupiter szembenállása. Mint az elején említettem, ez az oppozíció számtalan módon bontható ki helyesen. Én a szerelmet választottam, hiszen a Vénuszt éppen a minőség planétájának is nevezik, a szemközti Jupiter pedig a kiáradás égi vándora, többek közt. Gondold el: ha nincs hely a szívedben, valóságodban, életszemléletedben, jöhet a szerelem, be is kopogtathat, majd szembesül a teltséggel, ami számára üresség. És csalódottan odébbáll; azzal, hogy arra ugyan várhatsz, mikor vetődik el feléd újra. Nyugi, se nem sértődős, se nem haragtartó; amennyiben hamar rendet vágsz odabent és utána szaladsz, bizton visszatér vagy újra – belátható időn belül – eljön.
Néhány haladó szintű üzenet következik:
Merj annyira bátor lenni, hogy tiszta szívből, a sérüléstől, csalódástól való félelem nélkül szeress!
A szerelemnek és a kompromisszumnak (leánykori nevén: megalkuvás) nincs, nem volt és nem is lesz soha ebben a csodás életben közös metszete. Soha. Semmikor. Még a te kedvedért és a csizmás Kandúr arcával elrebegett „lécci-lécci-lécci”-re se.
Ha igazán, őszintén szeretsz, bármiből meggyógyulsz (nem, az amputált végtag nem nő ki, legalábbis tudtommal nem).
Nyugodtan mondd, hogy ez egy idealista barom fantazmagóriája. Vállalom, elfér a köpet. Csak légy észnél: ha az előző pár bekezdés indulatot váltott ki belőled, akkor bizony akad valami dolgod a szerelemmel. Ha úgy érzed, kiirtottad, kiégetted magadból, akkor valami félresiklott, mert a rendszer bejelez.
Tehát: a földi ember szerelem nélkül nem él, nem élhet. Létezés oké, vegetáció, életfunkciók ellátása megy, de az nem élet. Az igazi élet szerves része a szerelem. Pont.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
